Az Indexen egy ideje több topikban, főként a Mesterséges nyelv-ben folyik érdekes diskurzus az interlinguáról. Megmerészelem az önálló topikot. Segítséget is kérek a magyar interlingua munkatsaitól, p. Shoshoj-tól.
Az az igazság, hogy munka után inkább a fiammal foglalkozom, mint nyelvet tanulok... :-) De ami késik nem múlik, szándékomban áll megtanulni valamennyire interlingvául (de hülyén hangzik ez így).
Sikerült megszereznem az általad is feldolgozás alattálló tankönyveket is, már csak neki kellene állni...
>> ... de talán érdemesebb lenne az új struktúrájú és dizájnú honlapon való megjelentetésük. <<
Csak tán nem fejleszted az oldalt? Szép lesz, meg színes, szinkronizált, szélesvásznú?
Hogyan? Kitől? Miből? Van tankönyved? Nem tudtam, hogy már el is kezdted tanulni... Kitartás, és legalább veled és remélhetőleg Gajával is többen leszünk Magyarországon! Bármiben szívesen segítek, ha írsz a honlapon található email-címre.
Hát igen; már te vagy a második, aki nekiállna, de az időhiányra hivatkozik. Sőt, még lehet, hogy többen is vannak ilyenek, akiknek nincs idejük sajna rá.
Ha megvárod a tankönyv magyar mellékletes internetes összevonását, abból elkezdhetsz tanulni (már most az első leckéket); ott az Interlingua Grammar magyar fordítása is, de kérheted is a nyomtatott könyvet Jeszenszky Ferenctől (egy alapos tanuláshoz talán egy nyomtatott könyv jobb). De ígértem a karikatúrák itt való megjelentetését is, de talán érdemesebb lenne az új struktúrájú és dizájnú honlapon való megjelentetésük. Ha egynyelvű anyagokból akarsz tanulni, azt is megteheted (pl. http://www.angelfire.com/on/vberg/Conversation_Interlingua-OO.pdf vagy http://www.angelfire.com/on/vberg/Conversation_Interlingua.rtf , vagy interneten kívül megrendelheted pl. Gode: Interlingua a prime vista c. egynyelvű tankönyvét, stb.)
Minden fenti dologra vonatkozólag lássátok a honlapot: http://interlingua.freeweb.hu
Én mindenképpen buzdítanálak a nyelv tanulására; pl. van egy olyan elvárás is, hogy Magyarországon rendezzenek majd konferenciá(ka)t; amihez kellene még egy pár ember, aki beszéli a magyart és az interlingvát is (és nálamnál jobban szervezőalkat, stb.).
Még volt egy nagyobb létszámú népcsoport a konferencián: a négy bolgár résztvevő. Az ő kiejtésük sem akadályozta a megértést. Ez úgy írható le, mint amit mi oroszos kiejtésnek szoktunk meghatározni. A magánhangzók ejtésében volt a bolgáros jelleg a leginkább megfigyelhető; nekik több ajakkerekítés nélküli mgh-juk van, amit én most így cirill betűkkel nem tudok jelölni, de amik megfelelnek a román ă és î (vagy â) hangoknak. Pl. a "búlgare" (= bolgár) szót szinte blgare-nek ejtették (ahol pont most nem jelöl köztes hang a b és az l között a hangsúlyos) az anyanyelvük (sőt annak az elnevezésének a) hatására. Az egyik bolgár résztvevő meg egyenesen románosan beszélt (ő egyébként beszéli a főbb balkáni nyelveket, ezért az interlingvát öntudatlanul is a románhoz hasonlítja ezek közül a nyelvek közül). Általánosságban náluk a magánhangzók kevésbé ajakkerekített kiejtése volt a jellemző, de ez a megértést negatívan nem befolyásolta egy kivétellel, ahol az éppen előadást tartó bolgár kislány annyira zártan, bolgárosan, stb. beszélt, ami értehetetlenné tette számomra az amúgy érdekesnek ígérkező előadását (a bolgár nesztinárikról, vagyis a tűzön táncolókról) az alacsony hangerővel párosulva. De amúgy én őt értettem, amikor egyébként beszéltem vele, tehát lehet, hogy csak a halksága miatt nem értettem. A másik bolgár ifjúhölgy pedig érdekes módon olaszosan beszélt interlingvául (talán, mert ezt a nyelvet tanulta és a nyelvi repertoárjából az interlingvát öntudatlanul is az olaszhoz hasonította). Egyébként az olasz résztvevő meg olaszosan beszélt... (de ez nem akadályozta a megértést). :-)
Még volt egy nagyobb létszámú népcsoport a konferencián: a négy bolgár résztvevő. Az ő kiejtésük sem akadályozta a megértést. Ez úgy írható le, mint amit mi oroszos kiejtésnek szoktunk meghatározni. A magánhangzók ejtésében volt a bolgáros jelleg a leginkább megfigyelhető; nekik több ajakkerekítés nélküli mgh-juk van, amit én most így cirill betűkkel nem tudok jelölni, de amik megfelelnek a román ă és î (vagy â) hangoknak. Pl. a "búlgare" (= bolgár) szót szinte blgare-nek ejtették (ahol pont most nem jelöl köztes hang a b és az l között a hangsúlyos) az anyanyelvük (sőt annak az elnevezésének a) hatására. Az egyik bolgár résztvevő meg egyenesen románosan beszélt (ő egyébként beszéli a főbb balkáni nyelveket, ezért az interlingvát öntudatlanul is a románhoz hasonlítja ezek közül a nyelvek közül). Általánosságban náluk a magánhangzók kevésbé ajakkerekített kiejtése volt a jellemző, de ez a megértést negatívan nem befolyásolta egy kivétellel, ahol az éppen előadást tartó bolgár kislány annyira zártan, bolgárosan, stb. beszélt, ami értehetetlenné tette számomra az amúgy érdekesnek ígérkező előadását (a bolgár nesztinárikról, vagyis a tűzön táncolókról) az alacsony hangerővel párosulva. De amúgy én őt értettem, amikor egyébként beszéltem vele, tehát lehet, hogy csak a halksága miatt nem értettem. A másik bolgár ifjúhölgy pedig érdekes módon olaszosan beszélt bolgárul (talán, mert ezt a nyelvet tanulta és a nyelvi repertoárjából az interlingvát öntudatlanul is az olaszhoz hasonította). Egyébként az olasz résztvevő meg olaszosan beszélt... (de ez nem akadályozta a megértést). :-)
Egy másik dán résztvevőnél is megfigyelhetőek voltak ezek a kiejtési sajátosságok, de már nem mentek az érthetőség rovására. Nála inkább a gyorsaságban jelentkezett az anyanyelvi hatás (ami pl. megkülönbözteti őket a svédektől, akik lassan beszélnek), bár az s-t (vagyis sz-t) levegősebben, kissé sejpítve, "pöszén" (mint a spanyolok az s betűjüket, vagy az ç-t; most nem tudom) ejtette.
>>Mennyire érezhetőek a "nyelvjárások" (anyanyelvi hatás)?<<
Egy katalán a solmente helyett mindig solamente-t mondott (ami hibás, még sem javította ki senki).
Nyilván mindenki igyekezett a saját anyanyelvében meglévő szófordulatokat, szólás-mondásokat nem alkalmazni, az anyanyelvi hatás leginkább a kiejtésben jelentkezett (a franciákról már meséltem); ez egy dánnál úgy jelentkezett, hogy eleinte szinte nem is értettem (pl. az a-t szinte nyílt e-nek a t-t th-nak, stb. ejtette). De érdekes módon az egyetlen amerikai résztvevő beszédében nem jelentkezett az angol nyelvi hatás (csak az r-nek a lágy ejtésében); talán mert svéd a felesége, meg saját bevallása szerint tanult olaszul, ami nagymértékben segítette az interlingva kontinentális alapú kiejtésében (vagyis ő eléggé kivételnek számít az amerikaiak körében, akik többnyire semmilyen idegen nyelvet sem tudnak).
már megint a kódok miatt vagyok kénytelen javítani "
a le helyett" - remélem így látszik, ahol a li (vagyis az okcidentál/interlingue és a noviál nyelvekben meglévő határozott névelő) szögletes zárójelben van.
>>Kedves Shoshoj! Mi a tapasztalatod a konferencián tett látogatásod alapján, a nyelvtanban leírt alternatívák hogyan jelennek meg a mindennapi beszédben? Értem ez alatt hogy pl. ce, ci ejtése ce, ci, mint ahogy hivatalos vagy sze, szi, ahogy lehetséges. Ugyanígy a j zs vagy dzs? És a szókincsbeli alternatív lehetőségek hogy jelennek meg? Mennyire érezhetőek a "nyelvjárások" (anyanyelvi hatás)?
Köszi!<<
Most akkor úgy válaszolok, hogy előtte nem gondoltam át (ezért később még lehetnek kiegészítések, stb.).
>>pl. ce, ci ejtése ce, ci, mint ahogy hivatalos vagy sze, szi, ahogy lehetséges.<<
A többség a "hivatalos", vagyis a sztenderd kiejtést alkalmazta e téren, kivéve a franciákat, akik a legkevésbé tudtak a jelenlevő népcsoportok közül elszakadni az anyanyelvi kiejtésünktől... :-D (Mivel a francia nagyon közel áll az interlingvához és nagyon sok szó írásban teljesen, vagy majdnem megegyezik.) Aki ezeket a hangkapcsolatokat sz-esen ejti, és nem francia (hanem svéd), pont nem volt jelen a konferencián (vagy lehet, hogy csak a -tion végeket ejti spanyolosan...?). Inkább a -te-, -ti- ejtésében figyeltem meg ingadozást; az "etiam" kiejtése pl. nem mindenkinek egyértelmű (a különböző latin korszakokban sem volt egyforma), az erre vonatkozó szabályok nem könnyűek elsőre, de megtanulhatók és gyakorlással helyrehozhatók a hibák. Etiam = 'étiam', de conferentia = 'konferéncia', inspiration = 'inszpiración' (az ékezet a hangsúlyt jelöli itt); szóval sokban függ a dolog a hangsúlytól, a szó beljesében elfoglalt helyzettől. Az egyik legjobb beszélő nyelvezetében is megfigyeltem a -t- ilyen helyzetekben való kemény (t-s) ejtését néha, ahol az a szabályok szerint hibás. Ez viszont a megértést nem befolyásolta negatívan.
>>Ugyanígy a j zs vagy dzs?<<
Többször hallottam viszont a j hibás j-s ejtését pl. a 'cuje' ('akinek a...', stb.) szóban - mert az vagy 'kuzse', vagy 'kudzse'. A többség a j-t egyébként dzs-nek ejtette, de én a zs-s ejtés mellett vagyok (ez a romános-franciás, vagyis "középeurópai", de még a j-nek a spanyol-portugál kiejtéséhez is ez áll közelebb, mint a dzs-s, ami csak az olaszban van meg; tehát a zs-s ejtés nemzetközibbnek tekinthető). Ingvar Stenströmmel beszéltünk is erről (illetve csak szóbakerült a dolog): ő akkor azt mondta, hogy "mi svédek dzs-nek ejtjük" (engem senki sem javított ki a zs-s ejtés miatt), vagyis közvetve beismerte, hogy a dzs-s ejtés az ő "tekintélyének" és befolyásának, ill. egyéni preferenciájának az eredménye (az ő nyelvkönyvét fordították le ui. a legtöbb nyelvre). Persze néha én is dzs-sen ejtek néhány szót, ami nekem úgy jobban tetszik, tehát nem vagyok következetes, és pl. ha interlingvául nem tudó olaszokkal beszélnék, biztos dzs-sen ejtenék mindent. Nagyon fontos viszont hangsúlyozni, hogy mindkét ejtésmód helyes és mivel a jentaculo 'dzsentákulo' ugyanazt jelenti, mint a jentaculo 'zsentákulo' (és mivel egyetlen egy olyan szópár sincs, ahol a zs-s és a dzs-s ejtés más-más jelentésű szót eredményezne), a zs-nek és a dzs-nek nincs jelentésmegkülönböztető szerepe, vagyis mindkét ejtéssel megérteted magad., vagyis teljesen mindegy, hogy melyiket használod (de azt hiszem, itt is a következetesség ajánlott).
>>És a szókincsbeli alternatív lehetőségek hogy jelennek meg?<<
Senkit nem hallottam a szokástól eltérően explicite latin szavakat használni, mindenki az újlatin szavak irányába tendál. A latin szavak használata az IED-ben (Interlingua-English Dictionary) gyakran [ ]-ben szerepel, amely szavak vagy a más szerkesztett segédnyelvek megnyerésére szolgált pl. [por] a pro (='miatt')
a le helyett (= a, az), stb.; vagy a latin nyelv barátainak (vagy a korábbi interlingua, a latino sine flexione hiveinek a) megnyerésére szolgált, és nem az interlingua szóegységesítési (szókincs-nyerési) elveinek megfelelően kerültek be a szótárba (hiszen már más nyelvekben eleve az adott alakban létező szavak kerültek be a [ ]-k közé; és ezek nem voltak az IA forrásnyelvei. Vagyis a [ ] - ben szereplő szavak nagyrészt figyelmen kívül hagyhatók). Persze vannak meggyökeresedett latin szavak is, de olyan esetekben, amikor a forrásnyelvek alapján nincs közös szó; pl. a hic = itt (mert az aqui és a ci ugyan szintén használatos az IA-ban, de az egyiket csak a spanyol/portugál - és bizonyos szempontból az olasz, ld. 'qui' - támogatja, addig a ci-t csak a francia). Egy esetben pedig kifejezetten ajánlatosnak hallottam a "soha" kifejezésére a latin alak használatát az újlatin helyett (mivel az egyes forrásnyelvekben az ia. alak szerin írva "non jammais"-ként, máshol csak "jammais"-ként jelenti ezt, holott a "jammais" az interlingvában önmagában "egykor"-t jelent). Tehát itt a nyelvhasználat eltérő ezért zavart okozhat, viszont az unquam = egykor és a nunquam = soha latin szavak használata egyértelmű.
Kedves Shoshoj! Mi a tapasztalatod a konferencián tett látogatásod alapján, a nyelvtanban leírt alternatívák hogyan jelennek meg a mindennapi beszédben? Értem ez alatt hogy pl. ce, ci ejtése ce, ci, mint ahogy hivatalos vagy sze, szi, ahogy lehetséges. Ugyanígy a jzs vagy dzs? És a szókincsbeli alternatív lehetőségek hogy jelennek meg? Mennyire érezhetőek a "nyelvjárások" (anyanyelvi hatás)?
Melyiknek? A kéthavi folyóiratunknak, a Panorama-nak nincs, mert a http://www.interlingua.com/panorama/ alatt egy hír-gyorsszolgálat működik csak, ahol a bemutatott rövidhírek nem (szükségképpen és természetesen csak részben) egyeznek meg az aktuális Panorama tartalmával.
Viszont elég sok régi cikk megjelenik a Panorama-ból a http://interlingua.filo.pl/lecturas.htm cím alatt.
Van még a Confluentes, amit az amerikaiak adnak ki; ennek van webes archívuma is http://starter5.aitcom.net/interlinguaus/confluentes.html cím alatt, ahol 2002-től 2004-ig érhetők el a számok.
Az Internovas egy brazil kiadású "periodico" (portugál nyelvű szövegek is megjelenhetnek benne), de lehet, hogy már ez se aktív (hirtelen nem is találtam meg a webes archívumát), mert a Panorama nemzetközi szinten egyesíti és lefedi az igényeket.
A konferencián érdekességképpen magamhoz vettem a holland kiadású Voce de interlingua c. kiadványt (az asztalon lévő egyetlen 2000-es példányt); gondolom, ez se aktív ma már, mert mindent lefed a Panorama.
Az Actualitates — Interlingua i Norden elsődleges nyelve (a célközönség miatt) pedig nem az interlingua, hanem a "skandináv" (értsd: svéd vagy dán). De asszem ez is előfizetéses és talán nincs is webes archívuma.
Sydney (mti) – Le sanguine de crocodilo occide le virus HIV – a iste conclusion veniva le recercatores del Parca Darwin de Crocodilos al parte tropic de Australia Nordic explorante le sanguine del reptile. Per iste discoperta pote devenir possibile le disveloppamento de un nove antibiotico. Le systema immun del crocodilo es multo plus forte que illo del homine e illo es multo plus resistente contra le infectiones periculose, contra le vulneres grave. On faceva le prime explorationes del systema immun per crocodilo in 1998 e se verificava que le anticorpore in le corpore del reptile occide le bacterios – annunciava Adam Britton, scientista australian, qui ha narrate que si on adde sero de crocodilo a sanguine infectate per HIV illo face un multo plus grande effecto que le sero human; illo quasi devora le majoritate del viruses HIV.
A kínaival van szerintem a legkevesebb kapcsolata; a hindivel és az orosszal strukturális és genetikai rokonságban áll (mindhárom indoeurópai nyelv). Nyilván a hindivel is vannak közös "szavai" (vagyis közös eredetű, de eltérő alakú szavai, szógyökei, stb.); az orosszal is, az indoeurópai alapszókincs öröksége miatt; de az említett három nyelv közül legközelebb az oroszhoz áll, mert az orosz az interlingua másodlagos forrásnyelve; kontrollnyelve volt. Ez azt jelenti, hogy a szókincs létrehozásakor ha az elsődleges forrásnyelvek (angol, sp./pt., francia, olasz) közül nem lehetett találni egy közös szót (amely legalább kettő forrásnyelvben megvan) akkor a nyelvészek megvizsgálták, hogy a kontrollnyelvekben, vagyis a németben és az angolban milyen latin eredetű szó, vagy szóalak lelhető fel az adott fogalomra; ugyanis ez a két nyelv (az oroszról csak hallomásból tudom, de a német biztos) sok (leginkább francia közvetítésű) latin eredetű szót tartalmaz. Tehát az interlingua a német és az orosz szókincsből nem azok eredeti germán és szláv alapszókincsét vette figyelembe, hanem csak és kizárólag azoknak a nemzetközi (vagyis görög-latin eredetű) szórétegét, de ezt is csak "végszükség esetén" (mint ahogy leírtam).
Ja, és a dolog attól is függ, hogy mi van a skála végén: az orosz-e, vagy mondjuk a kínai. Szóval veszélyes dolog ebbe belebonyolódni, vagy csak annak a bizonyos másik nyelvnek a skáláját és mérési módszereit, stb. kéne egy az egyben alkalmazni, de az nem biztos, hogy jó.
>>De ha valaki elöször az interlingvát, majd utána pld. a spanyolt tanulja, akkor kettő össz óraszáma nem lesz még 10xn óra sem. Vagyis ezzel a módszerrel a spanyolt is gyorsabban lehet megtanulni.
Ha ez igaz, akkor egyértelmű a dolog jósága (egy másik segédnyelv és az angol kapcsán olvastam ezt a levezetést, gondolom itt is igaz lehet).<<
De én nem merek számokba bocsátkozni a felmérés részleteinek, módszerének, arányainak, stb. ismerete nélkül; mert ha pl. az a bizonyos másik nyelv két egységnyire van a spanyoltól, akkor én már nem mondhatom, hogy az interlingva egy egységnyire van, mert akkor ez nem a valóságot fogja tükrözni. Ezért én jobbnak látom nem annak a másik nyelvnek a módszerét alkalmazni, mert mi függetlenek vagyunk attól a másik nyelvtől. De tudod mit? Ha elkezded tanulni az interlingvát, te magad meg tudod határozni, hogy hány "egységnyire" van az olasztól, spanyoltól, stb. (Egyébként hogy melyik nyelvhez mennyire van közel, ez helyzet- és egyénfüggő is.) Már egy-két lecke fennt van a neten, meg szép lassan a karikatúrákból, anekdótákból is meg lehet ismerni vicces, könnyed formában a nyelvet (ezek közül egy-kettőt már feltöltöttem ide).
Az interligva elterjesztését én úgy tudnám elképzelni, hogy konkrét számokkal kellene alátámasztani pld. hogy hány óra alatt sajátítható el középfokon.
Azt mindig hangsúlyozni kellene, hogy az interlingvát nem egy másik újlatin nyelv helyett, hanem az elött érdemes megtanulni.
Miért? Mert mondjuk az interlingvát középfokon n óra alatt lehet megtanulni. A spanyolt meg pld. 10xn óra alatt (ez persze nem biztos).
De ha valaki elöször az interlingvát, majd utána pld. a spanyolt tanulja, akkor kettő össz óraszáma nem lesz még 10xn óra sem. Vagyis ezzel a módszerrel a spanyolt is gyorsabban lehet megtanulni.
Ha ez igaz, akkor egyértelmű a dolog jósága (egy másik segédnyelv és az angol kapcsán olvastam ezt a levezetést, gondolom itt is igaz lehet).
>>A #185 második felére tudnál valamit saccra mondani? Ha pld. az olasz 1 egységre van az interligvától.<<
Nem merek számokat még csak megsaccolni sem, hátha tévedek, stb.; ennek komoly alkalmazott nyelvészeti (pszicholingvisztikai? stb.) vizsgálatok, kísérletek, felmérések kellenének. De a jelenségeket, tendenciákat leírtam.
>>Nem hiszem, hogyha egy nyelvet beszél két ország, akkor az egyik hasonulni kezd.<<
Az interlingvának nem is ez a célja. Természetesen mindenki érdekelt a lokális helyi nemzeti kultúrák megőrzésében, éppen ebben segíthetne az interlingva, mert semleges (az angol/szász - amerikai - nyelv, "kultúra" pedig bizonyíthatóan rombolja a helyi nemzeti kultúrákat, a nyelveket; mert nem semleges), tehát nehogy valaki azt gondolja, hogy az interlingvisták célja az lenne, hogy el kellene törölni az országoknak a hivatalos nyelveit és csak egy nyelv lenne minden országban a hivatalos. Mindenki megőrizné a saját nyelvét, kultúráját; az interlingva csak egy közvetítő nyelv lenne.
>>A gazdasági potenciál a döntő, mégcsak nem is a kultúrális.<<
Egyetértek, én is tudom. De pillanatnyilag egy interlingvistát ismerünk, akinek van cége; egy zenei kiadó (CD-k, stb.), de a műfaj sajnos nem befutó mostanság (gazdaságilag sem szerintem): régizene (reneszánsz, stb.) :-) Ez van. :-)
>>A rómaiak is megtanultak görögül, de attól még latinok maradtak.<<
Igen, mert a nyelvhasználat náluk funkcionálisan külön volt választva. Otthon a latint használták, de hivatalos helyzetekben (vagy a könyvtárban, nemzetközi kommunikációban, vagy mittudomén) pedig a görögöt.
>>...hogy az EU egyáltalán nem is érdekelt a közös segédnyelv bevezetésében, mert állandóan bővíti a - szerinte - egyenértékű (egyformán használható) hivatalos nyelvei listáját...<<
>Na ez az EU egyik faszsága. Olyant olvastam, hogy az EU bürokrácia felét a fordítók és a tolmácsok teszik ki. Hatékony állam, versenyképesség? Ugyan? A 25 tag beszél vagy 20 nyelvet. Ez n(n-1)/2 kapcsolat. 190 féle tolmács kell. Na ne már!<
Igen, ráadásul, mint oly sok minden az EU-ban, ez is csak a látszatdemokrácia része. Ez így szépen hangzik, hogy ennyi hivatalos nyelve van az EU-nak és hogy ezek mind egyenértékűek, de valaki józan ésszel gondolta-e valamikor is, hogy mondjuk az EU-ban a magyar teljesen egyenértékű a franciával (egyformán használható nem csak a felszólalások alkalmával, stb.)? És kérdem én, mi a helyzet a bretonnal, vagy a skót-géllel, galllego-val, katalánnal, máltaival, baszkkal, stb.? Vagy csak az azok az európai nyelvek egyenértékűek az EU-ban, amelyeknek van saját országuk, államiságuk? Hol itt a demokrácia? Elvárja-e egy józanul gondolkodó máltai, hogy ő mindent az ő saját nyelvén intézhessen az EU-ban (a parlamentben és a parlamenti munkában, stb.)? Természetesen nem; sőt örül, hogy bent van az EU-ban és inkább egy általa beszélt nyelvet / nyelveket használ, vagy az ő államának a hivatalos nyelvével elégszik meg az ügyintézések, stb. során.
>Ha meg akarjátok várni, amíg egy közös nyelv kialakul, akkor pedig el lehet felejteni az egész interlingvát, mert akkor egy angol-spanyol-kínai(-hindi?) alapú valami jön majd létre.<
Félreérted; itt nem a nyelvek kifejlődéséről beszéltem (azt mindenki tudja, hogy ezek a közvetítő nyelvek természetes módon fejlődtek ki), hanem arról van szó, hogy ezeknek a sikeres (egyébként természetes keletkezésű) nemzetközi közvetítő nyelvek természetes, nem mesterséges (felülről irányított, stb.) folyamatok révén váltak nemzetközi közvetítő segédnyelvekké (tehát ilyen szerepű nyelvekké; mint pl. a latin, a francia, vagy napjainkban az angol, stb.)
"Az általános tapasztalat az, hogy a beszélt interlingvát az olasz egynyelvűek (vagyis olyanok is, akik nem tudnak más nyelven, csak olaszul) megértik, a többi latin nyelvűnél (spanyol, portugál, francia, stb.) pedig beszélt formában főleg olyanok értik meg elsőre, akik az anyanyelvükön kívül még egy más neolatin nyelvet is (vagy angolul) tudnak."
A #185 második felére tudnál valamit saccra mondani? Ha pld. az olasz 1 egységre van az interligvától.
meg hajrá. Mert rohadtul zavar ez a nyelvi kavalkád. Nem hiszem, hogyha egy nyelvet beszél két ország, akkor az egyik hasonulni kezd. A gazdasági potenciál a döntő, mégcsak nem is a kultúrális. A rómaiak is megtanultak görögül, de attól még latinok maradtak. Szerintem.
hogy az EU egyáltalán nem is érdekelt a közös segédnyelv bevezetésében, mert állandóan bővíti a - szerinte - egyenértékű (egyformán használható) hivatalos nyelvei listáját
Na ez az EU egyik faszsága. Olyant olvastam, hogy az EU bürokrácia felét a fordítók és a tolmácsok teszik ki. Hatékony állam, versenyképesség? Ugyan? A 25 tag beszél vagy 20 nyelvet. Ez n(n-1)/2 kapcsolat. 190 féle tolmács kell. Na ne már! OK. Ma elvárható, hogy tudjon egy EU-s politikus angolul.
Biztos van az EU parlament képviselőinek is valami hobbiszervezete nyelvbuzik ligája vagy ilyesmi. Ha rá lehet bírni őt/őket, hogy interlingva honlapjuk legyen már nagyobb lenne a reprezentációtok.
Ha meg akarjátok várni, amíg egy közös nyelv kialakul, akkor pedig el lehet felejteni az egész interlingvát, mert akkor egy angol-spanyol-kínai(-hindi?) alapú valami jön majd létre.
Ha aktívan akartok fellépni, méghacsak a természetes össezkötő nyelvek kialakulásának tapasztalataira alapozva is, szükségetek lesz politikai és/vagy gazdasági szereplők támogatására. Szerintem.
Viszont a dolog másik oldala, hogy az ilyen külső erőkkel (amik kívánatosak lennének) vigyázni kell, mert a konferencián egy általános vélemény volt, hogy a nyelvnek semlegesnek kell maradni (ezért nem kéne megcélozni szerintem politikusokat - akár EU-parlamenti tagokat - mert ők mindig hoznák magukkal a saját ideológiájukat).
Az interlingvát kb. ezer ember érzi magáénak, gyakorolja, műveli, stb., de több (száz?)millióan értik annak előzetes tanulása nélkül. Ezek az újlatin anyanyelvűek. Az általános tapasztalat az, hogy a beszélt interlingvát az olasz egynyelvűek (vagyis olyanok is, akik nem tudnak más nyelven, csak olaszul) megértik, a többi latin nyelvűnél (spanyol, portugál, francia, stb.) pedig beszélt formában főleg olyanok értik meg elsőre, akik az anyanyelvükön kívül még egy más neolatin nyelvet is (vagy angolul) tudnak. De ezek a nyelvet elsőre megértik, semmiféle előzetes interlingva nyelvű tanulmány nélkül. (Viszont írott formában akár egy ilyen nem olasz, más nyelveken nem tudó újlatin egynyelvű - spanyol, katalán, román, francia, stb. - is megérti, vagy akár csak pl. egy olyan magyar, aki csak franciául, vagy csak angolul tud.) Az interlingvának az ilyen azonnali megértéséhez nem kell, hogy újlatin anyanyelvű legyél, elég ha pl. egy "nyelvileg művelt" magyar vagy (vagyis egynél több világnyelvet beszélsz az interlingva forrásnyelvei közül). És a világ értelmiségieinek a többsége szerintem ilyen; ezért mi elsősorban az értelmiséget célozzuk meg az interlingva terjesztésében. (De pl. én is elsőre értettem az IA-t, pedig nem tudtam egyetlen egy újlatin nyelvet sem előtte - talán azért, mert beszéltem eszperantóul, aminek a szókincse szintén nagymértékben latin; + egy kicsit angolul, németül; tehát nem is kell ahhoz újlatin nyelvet tudni, hogy tanulás nélkül is értsd az interlingvát; ha bármilyen idegen nyelvet beszélsz, ami indoeurópai, vagy az anyanyelved olyan, hogy sok latin szót tartalmaz; már könnyebb dolgod van. A magyarban is pl. elég sok latin szó van, stb.)
>>Mi vagy ki vagy melyik cég a legnagyobb vagy legerősebb médiaképviselettel rendelkező támogatója?<<
Ez a legnagyobb problémánk. Ötletek, tervek mindig vannak, csak pénz nincs azok megvalósításához; az anyagi források hiányoznak. Ez világlott ki a konferencián is. Hova menjünk, hova pályázzunk? Talán az EU? Az EU konkrét projekt-meghatározásokat kíván, amire pénzt tudna adni és hatalmas a bürokrácia; nem tudjuk, melyik ajtón kopogtassunk (és lehet, hogy egy ajtóval továbbküldenének minket, ahonnan ismét egy másik ajtóhoz küldenek, stb.). Azonkívül olyan vélemény is elhangzott a konferencián, hogy az EU egyáltalán nem is érdekelt a közös segédnyelv bevezetésében, mert állandóan bővíti a - szerinte - egyenértékű (egyformán használható) hivatalos nyelvei listáját. Talán turisztikai cégek lehetnének érdekeltek az interlingvában, mert tegyük fel egy olyan cégnél, ahol a munkatársak csak angolul, németül tudnak, nem kéne minden egyes újlatin nyelven feltüntetni a fordításokat egy brossúrában, prospektusban, stb. elég lenne csak interlingvául, amely olvasva minden újlatin nyelvű ért.
Az a véleményem tehát, hogy az interlingva közössége önmagában kevés ahhoz, hogy jelentős eredményeket érjen el a világban a nyelvvel, talán inkább egy rajtunk kívülálló erőnek kellene felkarolni az interlingvát (talán egy latin világunió közvetítő nyelveként? Vagy esetleg egy EU-n belüli latin blokknak a nyelveként; a frankofóniát meglovagolva, kiterjesztve...? Egy ilyen nyelvet a franciák is jobban elfogadnának; az angolt nagyon nem szeretik ilyen közvetítő nyelvi szerepben), de egy ilyen erőt előbb valamiféleképpen meg kellene győzni, érdekelté kellene tenni az interlingvában (de talán ehhez is pénz kell...?). Egyetértek az egyik bolgár résztvevő, Petyo Angelov meglátásával, miszerint a történelemben eddig minden közvetítő segédnyelv természetes úton vált azzá és nekünk ezeket a folyamatokat kéne elemeznünk (és természetesen a konzekvenciákat levonni és stratégiákat kidolgozni ezek alapján).
