" A galamb is vegetárius. ", tartja egy régi indiai mondás, ami persze igaz is.
Mi a különbség akkor egy galamb és egy ember vegetarizmusa között?
A tudatosság, a lelki tudatosság, ami által az ember nem egyszerüen vegetárius az étkezését tekintve, hanem lelkiséggel tölti meg az étkezését!
Érdekel valakit e lelkiség folyamata?
That the Aryans of the Rig Veda did kill cows for purposes of food and ate beef is abundantly clear from the Rig Veda itself. In Rig Veda (X. 86.14) Indra says: They cook for one 15 plus twenty oxen. The Rig Veda (X.91.14) says that for Agni were sacrificed horses, bulls, oxen, barren cows and rams. From the Rig Veda (X.72.6) it appears that the cow was killed with a sword or axe. (ua.)
L.12-13 The Charmakars (Cobbler), the Bhatta (Soldier), the Bhilla, the Rajaka (washerman), the Puskara, the Nata (actor), the Vrata, the Meda, the Chandala, the Dasa, the Svapaka, and the Kolika- these are known as Antyajas as well as others who eat cows flesh. (countercurrents.org)
There is one taboo against meat-eating. It divides Hindus into vegetarians and flesh eaters. There is another taboo which is against beef eating. It divides Hindus into those who eat cows flesh and those who do not.(countercurrents.org)
What is interesting is that among the Brahmins, there are the meat eating Brahmins, who are basically shaakt or devi worshippers and the non-meat eating Vaishnavite brahmins. (hinduonnet.com)
Úgy gondoltam, hogy a 2363 és az alant olvashatók miatt indíttatva én is megspórolom. Ha lehet ott, lehet itt is. Kinyilatkoztatok. Megmondom a frankót. És: Dixi! :)
Nem tartjuk fenn létünk állatok lemészárlása által és nem képzeljük azt, hogy az ember mint a teremtés koronája mindent megtehet...
Pontosan ezt tartom álságosnak. Persze, hogy állatok lemészárlásával tartjátok fenn a léteteket. Csak nem eszitek meg őket.
Trágya jelentős részben halisztből készül. Szárított halak milliói megőrölve és kiszárítva. A hagyományos szerves trágya is állatok millióinak a holtestével van tele.
A műtrágya megmérgezi a földet és elpusztítja az állatokat.
Kiirtják a rágcsálókat , permetezik a rovarokat, hogy megmaradjon a gabona etc.
Kiirtják az erőket a szántóföldek kedvéért egész álatfajokat pusztítva ezzel ki.
stb.
Akár meg is ehetnétek az állatokat.
Az tisztességesebb hogy azért nem esztek állatokat mert nem szeretitek.
Érdekes, a zöldségek/gyümölcsök nagy részét totál nem lehet megemészteni, már ami a rostokat illeti, az utolsó félmondattal viszont teljes mértékben egyet értek, bár a kérdésem nem erre vonatkozott.
a főcsapás itt a spiritualitás és ennek lelki visszahatása.
Ha egyértelmű lenne, akkor igen. De úgy, hogy az általad állítottak között is van bőven kivétel, kissé neccessé válik a dolog, nem? Másrészt pedig: Honnan ismeretes, hogy a zoroastro által képviselt spiritualitás mondja meg a frankót? Egy kis irányzat a sokezerből, és legalább annyi relevanciával is bír.
Nem t'om, de mintha a 2363-ban sem tengenének túl az effélék. Sőt, ott még támogató idézet sincs, nemhogy forrás. Adott egy kinyilatkoztatás, oszt jónapot! Nem is értem, miért fáradtam annyit, hogy adtam neked linket, amikor te csak a saját véleményedet írtad le - forrás és link nélkül. Talán adok, ha látok onnan is. Deal? :)
[Ui.: A másik topicban is várom az Orionról szóló infókat forrásmegjelöléssel. Köszike! :)]
És ha belegondolok abba, hogy mintegy egyes mélyszántásnál a földben élő apró élőlények milliói pusztulnak el... És szándékosan történik ám mindez. Húúúú! :)
Mi a probléma a halott dolgokkal? A világon minden meghal, legtöbször ok nélkül. Azzal hogy megeszed a húst legalább értelmet adsz egy élőlény halálának. Ha trágyának használod fel a testét szerintem az sokkal kevésbé spirituális. Nem tudom hogy az álatok testével trágyázott növények spirituális szempontból miért jobbak a húsevésnél. Ha meg csak kidobod a hullát, hogy nehogy "megfertőzze" a világodat, hogy elfordíthasd a fejedet, azzal meg szerintem spirituális szempontból a legnagyobb bűnt követed el.
Ha növényt eszel az is lebomlott szerves anyagból (Növényiből és álatiból) épül fel.
Ha a húsleves = hullatea akkor a tea = hullazaccból főtt kávé. :)
És a kivételek erősítik a szabályt, ne feledd, ezt már a rómaiak is tudták, ezért hagyták ránk eme mondást.
Elnézést, hogy beleszólok az épületes diskurzusba, de a kivétel nem "erősíti" a szabályt, hanem támadja. Egyetlen szabály sem "erősebb" lesz attól, hogy van alóla kivétel, hanem megdől.
A mondás ugyanis eredetileg így hangzik: exceptio probat regulam, azaz "a kivétel teszi próbára a szabályt", ami nagyon igaz, csak aztán valamikor az 1800-as években az angol "prove" szó, a "probat" megfelelője belezavart, mert az "exception proves the rule" fordítás két jelentésű volt, és persze az ostobábbik változat bizonyult maradandóbbnak.
Ez a mondás az egyik legnagyobb marhaság, amit mindenki gondolkodás nélkül, sőt érvként ismételget.
Mélg egyszer elnézést az offért, de felmegy a vérnyomásom, ha ezt az ostobaságot érvként olvasom.
Required observances, dietary restrictions: Early Gnostics practiced vegetarianism; some sects avoided sex and reproduction, others promoted "free love," as it were. Many modern Gnostics avoid meat eating.
**
The Essenes, though they lived lives of strict self-denial, did not in fact abstain altogether from animal flesh. (St. Jerome, in the 4th century, said that they had done so, but it is now recognised that he had misunderstood his sources on this point.) Indeed, of the ancient sects I have mentioned, only the Christian Ebionites are definitely known to have renounced meat. But we do know of at least one prominent Christian individual who abstained, and that was Jesusís brother, James, who from 49 AD at the latest was head of the Church in Jerusalem.
***
India is well-known for its tradition of vegetarianism which has a history spanning more than two millenia. However, this was not always the case. During the Vedic period (1500-500 BC), the priestly castes sacrificed animals to appease and gain boons from the gods, after which the flesh was consumed. But the trend of meat-eating shifted with the times. The anti-meat eating sentiment was already felt at the end of the Vedic period. This period also saw the rise of Buddhisln and Jainism, the founders of which abhorred the practice of sacrificing and consuming the flesh of animals, preaching the principle of ahimsa or ''non-harming''. To win back these converts into their fold, the Hindu priests advocated against killing, their public appeal beginning around the Ist century BC. They embraced ahimsa and followed a vegetarian diet, regarding it as superior to the Brahminical ideas of sacrifice. Advocating this new doctrine, however, did not meet with great opposition from meat lovers as there had already been a religious attitude towards animals since Vedic times. In fact, only the meat of a sacrificed animal was considered food. Among the animals that were sacrificed in Vedic times was the cow, which is virtually deified in the Hinduism of today. In the Atharvaveda, beef-eating was prohibited as it was likened to committing a sin against one's ancestors. But at the beginning of the Epicperiod (c.l000- 800 BC), this meat was said to be common food that added vigour not only to the body but also to the mind. The tables were turned in the 5th century BC in favour of the cow. When it was discovered at this time that the cattle population was decreasing at an alarming rate, people began to realise that a live cow was a greater asset than its carcass. Since ghee (clarified butter), milk and yoghurt were vital for temple rituals, this animal began to enjoy a greater prominence and thus, its flesh became a prohibited meat. This was the start of the taboo of eating beef which has become a long-standing feature in Hinduism. But vegetarianism goes one step further than the avoidance of beef. Throughout India's history, there are occurrences of vegetarianism being practised. For example, there is evidence that in 800 BC, people began to eat more vegetables, pulses, cereals and fruit, as a consequence of the growing distaste for meat. Even the priestly castes of some areas that took to vegetarianism began to offer vegetarian foods to the gods. That kings such as Ashoka (c. 322-183 13C) forbade the killing of animals further contributed to the development of vegetarianism. (...) However not all Brahmins are vegetarians. A classic example would be the Kashmiri Brahminss who continue to pride themselves on their mutton dishes. There are also the Brahmins of Bengal who eat fish. Thus vegetarianism became more linked with the cuisines of southern India rather than the north.
