Sziasztok!
Sok olaszországi topic van, de ezzel foglalkozót nem találtam. A segítségeteket szeretném kérni, mert tanácstalan vagyok.
A tervem a kovetkezo: Le akarok menni kocsival Romaba, vagy annak kozelebe,
hogy megnezzem a fovarost, kb 3-4 ejszakat lennenk ott. Itt lattam a
tengerparton egy Lido Di Ostia nevu helyet, kb 30km Romatol, nem tudom
milyen ott a terep, esetleg erdemes e ott megszallni, mert 72 EURO/ej lattam
hotelt.
Utana tovabb akarok delre menni, megnezni pompei-t majd a tengerparton
pihenni, sorrentonal, vagy amalfinal, esetleg capri szigete.
Azt szeretnem tudni, hogy aki jart mar arra, tud-e esetleg valami konkret helyet, jo utvonalat, szallast ajanlani. Capri, esetleg Ischia szigete milyen?
Borzalmas arak vannak mindenhol, gyakorlatilag egy bed and breakfast is 100EUR/ej. Campingtol meg azert tartok, mert nagyon lepusztult bungalowban nem akarok aludni.
Roma kornyeken nincsen kisebb varos, mint pl nalunk torokbalint, ahol esetleg olcsobban meg lehet szallni?
Koszi a segitseget.
Szia Orsoly.Legyetek közel a sofőrhöz és majd szól ,hogy Positanoban vagytok ,a biztonság kedvéért szóljatok neki .Mi is fent szálltunk ki ,jó kis séta lesz ,de nagyon szép.Lépcső nincs lefelé az úton kell lesétálnotok,ezen a napon mi összesen 15 km -ert gyalogoltunk.Pompeii-ben a CV majdnem a bejáratnál lesz ,körülötte sok étkezési lehetőség van.Caprira mi Sorrentoban vettük meg aznap a jegyet ,mondtuk a gyors hajóval szeretnénk menni ,Oda -vissza megvettük,és rajta volt a jegyen mikor indul a hajó és honnan.
Szerintem az Amadeónál szálljatok le, egy hosszabb, de annál érdekesebb nápolyi utcán hamar lejuttok a tengerhez, és legalább Nápoly egy másik arcát is megismeritek. A lefelé menő utcák végén már látszik a tengerparti park. Én imádtam azt a környéket. Ha kevés is az idő érdemes ilyesmire szánni belőle.
Nápolyban a napot a Solfatarával szeretném kezdeni, ha jól tudom, a 2-es metróval tudok oda elmenni. Visszafelé hol szálljak le róla, ha a kikötőnél, a Castel dell'Ovoval akarom kezdeni a nápolyi sétánkat (anblock-féle sétát tervezem nagyjából, csak visszafelé)? Az Amedeo megállót látom legközelebbinek, de ez sincs túl közel :( Inkább menjünk vissza a Cavourig és kezdjük onnan?
A Sant Elmót próbálom még tervezni, olvastam hogy délután jobb oda felmenni, csak ugye fel kellene érni naplemente előtt, még ez is kicsit nehézséget okoz, de majd meglátjuk, hova fér bele:)
Szombaton indulunk Sorrentóba, már kezdek izgatott lenni:) Összeállítottam a programot, nagyjából minden tiszta, még pár kérdés maradt, amihez szeretnék segítséget kérni.
1. Positanoban hány helyen áll meg a SITA busz? Mintha azt olvastam volna, két helyen is megáll, én úgy gondoltam fenn szállunk le, és lesétálunk a lépcsőkön a kikötőbe, onnan komppal akarunk továbbmenni Amalfiba. Simán-könnyen megismerem majd, hol kell leszállni?
2. Pompei CV állomás közelében tudtok esetleg ajánlani valami kajáldát, ahol érdemes lenne megebédelni?
3. Caprira a Caremarral szeretnék terv szerint átmenni, a hajótársaságoknak külön jegyirodája van a kikötőben, vagy hogy kell ezt elképzelni? Csak a kikötőben lehet megvenni a jegyet? És meg tudom venni egy nappal előtte?
Azt hiszem, egyelőre ennyi kérdés van még bennem, köszi, ha tudtok segíteni :)
Pedig még mindig szigorúan csak a földön járok:)))) Úgy meg marha messze van, macerás, sok átszállás, tranzitéjszakák. Nagyon megdrágítja és meghosszabbítja az utat.
Soha nem merem sehol se elmondani, hogy a szinte mindenki által imádott Szicília engem nem érintett meg( persze sok körülmény összejött, aminek ez lett az eredménye), ja és azt sem merem elmondani, hogy sem Ciprus, sem Málta, sem Korzika nem lett olyan hely amire azt mondanám, hogy nem bírom, ki, hogy legalább még egyszer ne lássam. De ezek egyéni vélemények és ízlések, amiket szerintem illik mindenkinek tiszteletben tartani.
Capri, de leginkább Anacapri isteni hely volt nekem, de ez nem azt jelenti, hogy másnak is az kell hogy legyen.
Igen, emlékszem rá, hogy van onna leandered. Tulajdonképpen abból indult ki a gondolatmenetem:-)
Hú, hát ott élni, az teljesen más megvilágításba helyezi a dolgot. Akor természetesen én is bevállalnám Caprit, minden viszonylagos hátrányával együtt, onnan valóban sokkal egyszerűbb lenne Olaszországot bejárni.
Magamtól nem feltétlenül ezt a helyet választanám kiindulási pontnak, de azért duzzogva bevállalnán:-)))))
Off. Bocsi! Tudod ugye, hogy van egy olyan leanderem, ami egy Anacapriban gyűjtött magról van? Biztos, hogy ha egy egész hétre lenne tervezve, akkor imádnék egy hetet ott lenni, tüzetesebben átvizsgálni a terepet! De én az előbbi hozzászólásomban már egy egész életre gondoltam:-) Felmértem a jelenlegi helyzetemet, és megadtam magam..., tényleg jobb lenne Caprin élni..., és utazgatni Olaszországban onnan egyszerűbb is lenne!
A te szenvedélyes kert és növényszereteteddel kizárt, hogy unnád magad. Ha lenne egy teljes heted, szerintem a harmadik napon elindulnál tövet, magot, dugványt, vagy mittudoménmit gyűjteni:-)))))
A fennmaradó idődben pedig felszaladnál-libegőznél-lépcsőznél-másznál minden létező magas helyre:-)))))))
Ezt a kőgazdagságot... azért... kipróbálnám! :-) Becsszó nem maradnék Caprin egy hetet, mivel volna értelme a saját bakancslistámnak. Afrika felfedezetlen számomra és Ausztrália a másik.
(Persze lenne még, felsorolni is sok.)
Caprira visszatérve talán meg tudom fogalmazni, mi fogott meg annyira: a levegő és a látvány. A terek, a távolságok, a növények, a tenger, amivel egyébként sem tudok betelni legyen az bármelyik, ahol jártam. Persze vannak kedvencek, ahol többször, sokszor is, jártam. A másik pedig a működése. Ahogy laknak, szállítanak, hajóznak, az élet ott van a kezeink között, nem éreztem kirakatnak, és Sorrentót, Amalfit stb. sem. Totál működő élettér, teljesen be lehet illeszkedni, a környezet pazar, a látvány nagyszerű. Élhető az egész.
Nekem ez jött át. Valami hasonlót éreztem Rómában is, már többedszer, nagyon nagyon élhető, remek.
Mindenhol jó egészségesnek, fiatalnak és gazdagnak lenni... Persze a kőgazdagnak meghalni sem érdemes, mindig van még felfedezendő :-) Ez a szomorúsága.
Egy hetet talán én is kibírnék, de amikor két napot ott voltunk, a harmadikon már nagyon vágytam vissza Nápolyba, úgy gondoltam, hogy ha lekéssük a hajót és egy órát kellene várni a következőre, az nagyon bosszantó lett volna. Szerintem az van, hogy hogyan programozzuk be magunkat, ha egy hét, akkor azt is csodásan el lehetne tölteni. De egy élet az nagyon sok lenne, még tán akkor is, ha kőgazdagok lennénk. Sőt, akkor meg pláne!
Én is rajongásig szeretem Caprit hozzád hasonlóan, de nekem kimondottan tetszett ez livcsi 30-tól, hogy: "főbe lőném magam, ha egy hetet Caprin kéne töltenem". Olyan őszinte és szívből jövő volt.
Belegondolva én sem szeretnék egy hetet folyamatosan ott tölteni , de évente 3-4 napot boldogan. Talán jövőre újra:)
Még szerencse, hogy hogy nem mindenki rajong érte, így is túlzsúfolt. Miket láttál Caprin? Voltál már a Barbarossa kastélyban? Sajnos ott még én nem jártam.
Capri ugyebár egy ici-pici szigetecske és bármennyire szép, nem biztos, hogy mindenki el tudna ott tölteni egy hetet. Akinek pl nincsenek túrázási hajlamai, az kényelmesen körbe tud nézni egy-két nap alatt. Nyilván, aki szeret túraösvényeken sétálgatni, megnézni a kilátást sok-sok szemszögből, annak Capri egy igazi kincsesbánya, aki jobban kedveli az épített szépségeket, az egy hét alatt nem igazán fog tudni mit kezdeni magával. Rám pl óriási hatással volt arrafelé Paestum. Salerno pedig egy igazi meglepetés, hihetetlenül kellemes, élettel teli, igazi déli város, nyári időszakon kívül gyakorlatilag nulla turistával. Semmi fanyalgás nincs bennem az Amalfi parttal szemben, egyszerűen messze nem kaptam tőle azt a katartikus élményt, mint amire számítottam. De hát nem szeretheti mindenki egyformán az adott helyet és ez szerintem így tökéletes. Turisztikai szempontból így is meglehetősen túlterhelt az a terület, ha kivétel nélkül mindenki oda vágyna újra és újra, akkor már elviselhetetlen lenne a tömeg, ami így sem elhanyagolható.
Semmi személyes megbántottság, és erőszak részemről, hogy vki elfogadja, ami nekem tetszik. Azt tartom röhejesnek, hogy "főbe lőném magam, ha egy hetet Caprin kéne töltenem". Védem Amalfit (Dél-Olaszo.-t) mint izgalmas helyet, azért nehezen hihető, hogy emberek közömbösek maradnak, sőt, ha volt olyan szerencséjük, hogy körül tudtak nézni arrafelé, hát a többségünk rajongásig megszerette.
Ezer bocsánat, a fórum címe után menve ide kívánkozik a dicséret is. Nagy hatással volt rám, nem vitás, és azt hiszem ez az általános. Nem véletlenül, aztán persze mindenki maga tudja. A fanyalgás homlokráncolást hozott ki belőlem, de nevetek az egészen.
Jó volt a fotók közé bepillantani és inkább azoknak szól az üzenetem, akik tervezik az odautazást.
Mint írtam, végigjártam az Amalfi partot. Megnéztem a szárazföldről és a vízről. Megmásztam a Vezúvot, barangoltam Positanoban, Amalfiban, Pompei romjai közt. Caprin valóban nem voltam.
De alapvetően nem igazán értem, miért baj az, ha a te világod középpontja nem egyezik meg az én világom középpontjával.
Már maga a tény megmosolyogtató, mikor valaki személyes sértésnek veszi, hogy másnak nem tetszik az ő kedvenc helye (zenéje, filmje, bármije) és kvázi "védelmébe veszi" azt. Nem hinném, hogy Caprinak, vagy az Amalfi partnak szüksége lenne védelemre, gyönyörű helyek és ebben meglehetősen sokan egyetértene, még én is. De ettől még nem az én világom.
Hogy jobban érthető legyek, esetleg még te is megértsd, ha lenne X forintom, amit utazásra költhetnék, biztosan nem oda mennék újra, viszont, ha holnap valaki azt mondaná, hogy ad X forintot azzal a feltétellel, hogy kizárólag oda utazhatok, akkor boldogan elmennék.
Voltam az Amalfi parton, adtam neki lehetőséget. Nem érintett meg. Általában nem érintenek meg a kis települések, pici szigetek, amik csak "pusztán szépek". Nagyon off, de anno bekaptam a csalit, elmentem Zakynthosra, mert elvarázsolt a klasszikus kép a hajóroncsos öbölről. Kockásra untam magam, alig vártam, hogy vége legyen a nyaralásnak. Engem nem szokott zavarni a tömeg, a "puccos hely", sőt még a szuvenír árusokat is elnéző szemmel nézem. Imádom Itáliát, sok-sok utazás alkalmával számtalan táját bejártam, de tudom, hogy vannak olyan részei, amik nem nekem valók. Azt írtam, hogy tökéletesen meg tudom érteni azokat, akik imádják Caprit, de én inkább maradok a nagyobb városoknál.
HA nem voltál még ott, honnan tudnád, hogy nem neked való hely? Ez csak egy előítélet, prekoncepció.
Ha pl. barlangásznom KELLENE, akkor tudnám, hogy nem nekem való hely. Barkangásztam, kipróbáltam. De Capri? Voltam, láttam, sőt éreztem. Megérintett, csodás. Ok értem, az emberek nagy része elájul, oh, micsoda nagyképűség, Capri, meg Szardinia, meg Meteorák stb. és egyből tagad, semmi "puccos" hely, minden sznob hűhája és magamutogatása, "gyerekek és voltam Caprin", asszisziezabarommostnagyobbmintbárki? :-) ok. kérem, a humorfalatokat bevenni, ezzel a szándékkal írom. Hagyjuk meg az élményt, legyünk őszinték magunkhoz, próbáljuk ki.
Az istenszerelmére, mielőbb pocskondia, meg lehúzás, meg zsúfolt, meg ilyen meg olyan egy gyengéd próbálkozást megér, menjetek el, beszéljünk arról, amit megéltünk, és dícsérjük nyugtával a napot. Akit megloptak Rómában, annak rossz emlék. Róma persze nem tehet róla. Akinek fájt a hasa a repülőn, hányingere volt a hajón, bekapott egy fertőzést kagylótól és egy hétig fosott Egyiptomban, annak ezek lehetnek szar helyek, bár a hely és jármű nem tehet az egyéni "élménytől". De hogy elképzelem és előre elutasítom, amikor tényleg csoda egy hely ez a k. Capri, meg Dél-Olaszo. Sorrento, Amalfi és sorolhatnám, hát barátaim menjetek és legyen nyitott a szívetek, fogadjátok be, mert bizony ezek fantasztikusan jó helyek.
Hálistennek nem vagyunk egyformák. Van, akinek ez tetszik, van, akinek meg valami egészen más. Én sem megyek Caprira, mert pontosan tudom, hogy nem nekem való hely, teljesen bele tudom magam élni az "egy hét alatt főbe lőném magam" feelingbe. De tökéletesen megértem azt is, aki rajong érte.
A busz kb.itt tesz le
