A SZU-ba nyugatról visszaszállított egykori állampolgáraikról láttam statisztikát, de nem volt nemzetiségi bontása, illetve ez nem fedi a német szolgálatba álltakat, mivel egy része elpusztult a háború alatt, egy része meg sikeresen továbbállt, továbbá a nyugatra kerültek jelentős része kényszermunkás, hadifogoly volt. Tehát én az önként német szolgálatba álltak számára és nemzetiségi bontására gondoltam.
Na látod, ezert a géppuskás megoldásért üldözik többek közt mai napig - teljes joggal - a nácikat, a kommunistáknál meg inkább érdemrendet adtak érte a szocialista haza védelméért, kiemelt nyugdíjjal... s manapság is csak elméletileg ítélik el a tömeggyilkosságokat.
A "nyelv" kivégzése sem volt bevett szokás a harcoló felek közt, pláne nem a megkínzása, csonkolása. Ilyen legfeljebb a keleti fronton volt, esetleg a japánoknál. Demokratikus ország (például angolok, franciák) haderejében nem volt szokás a rabok és foglyok leölése. Sőt, a velük szemben harcoló német csapatok is rendkívül ritkán hajtottak végre ilyen háborús bűncselekményt.
,,Azt remélem tudod például a beadás megsértése is köztörvényes bűncselekmény volt."
Milyen beadás? A mezőgazdasági beszolgáltatásokra gondolsz? 1937-ben lett törölve a BTK-ból. Az 1939-es amnesztiával meg sokan szabadultak azok közül, akik korábban az adott paragrafus alapján kerültek börtönökbe (többek között például egy Voszkobojnyik nevű ember is, aki később Lokoty városában megszervezte a németeknek a RONA egységeket).
Ennek a nézeteimhez semmi köze. Ez maga a gyakorlat. A németek ugyan ezt tették. Egy felderítő csoport, ha ,,nyelvet" szedett, kikérdezés után, amint megkapták a szükséges információt - likvidálták a foglyot (és ez az ÖSSZES hadseregben így volt). Csak akkor maradt életben a fogoly, ha fontosabb információval bírt, és volt lehetőség az elszállítására.
A köztörvényesek likvidálását meg célszerűnek tartom. Így is rendkívül megkeserítették a lakosság életét (még azok is, akik esetleg nem álltak be német szolgálatba, hanem bandákba összeverődve fosztogatták a lakosságot. Ezeknek a bandáknak a felszámolása még pár évig folytatódott, már a háború után, gyakran egész hadosztályokat kellett bevetni ellenük, légierővel és folyami flottillákkal együtt. Voltak olyan helyszínek, ahol többezer SzMERS tisztet és ügynököt mozgósítottak egy-egy ilyen akcióra.
Ha én kapnék olyan helyzetben, mint ami 1941 júniusában - júliusában volt a SzU nyugati területein parancsot, hogy döntsem el mit evakuálok: egy gyűjtőfegyházat, egy gyermekotthont vagy egy ipari üzemegységet, amely - mondjuk - aknaalkatrészeket gyárt, akkor természetesen az ipari egység evakuálása mellett döntök és igyekszem a minimumra csökkenten a köztörvényesektől származó veszélyt. Magyarán szólva: be a karámba és géppuskát nekik. Sajnálom, a háborúban nem működik a humanizmus. A kényszerhelyzet kényszermegoldásokat szül.
,,A német oldalra került szovjet állampolgárokról van neten elérhető statisztika?"
Vannak statisztikák. Attól függ, hogy mire vagy kiváncsi.
A parancsot is ismertem. Egyébként az előrenyomuló magyar csapatok is találtak kivégzett szovjet rabokat. Azt remélem tudod például a beadás megsértése is köztörvényes bűncselekmény volt... Ráadásul a szovjetek Nyugat-Ukrajnában, a volt lengyel területeken túszokat szedtek biztonsági garancia gyanánt és sokszor őket is kivégezték a visszavonulók. Meg ami nyilván nem szerepelt a szovjet kimutatásokban hadifoglyokat is, a németek mellett magyarokat is, akiket nem tudtak elszállítani, sőt megkínzott, megcsonkított holttesteket is találtak a honvédek.
A német oldalra került szovjet állampolgárokról van neten elérhető statisztika?
Többek között a háború kitörését követően s jött egy rendelkezés, hogy evakuálják a gyűjtőfogdákat és börtönöket, ahol ez nem volt megvalósítható, ott kivégezték a fogylokat (SAJNOS (tudom, hogy most átharapjátok a torkomat:/) nem sok helyen tudták ezt végrehajtani. Így ezrével özönlöttek a köztörvényesek a németekhez. Már nem emlékszem hol, pontosan, de van statisztikám és német jelentések a gomeli, cserkasszki, pripjatyi és varsói Abwehr diverzáns táborokról. Ott (most durván) 1-2%-ban van megadva az elkötelezett antikommunisták száma, és k.b. 70-80% a volt köztörvényesek aránya! P.l. arra emlékszem, hogy Gehlennek panaszkodott a varsói központi tábor parancsnoka, hogy ez a kontingens majdnem használhatatlan. A válasz igen érdekes (szakmailag), és k.b. úgy hangzott, hogy nem érdekes, ez a többség kövezi ki a biztos utat a kissebbségnek (azaz elkötelezetteknek), mivel a többséget fogják összefogdosni, és minden egyes perc, óra, nap, amit az ex köztörvényesekkel foglalkoznak - az hatalmas előny egy diverzáns csoport számára. Azért az sem a kommunista propaganda része, hogy ezrével fogdosták össze a német diverzánsokat. Az Abwehr és a többi szakszolgálat valóban tömegesen alkalmazta a katonaszükevényeket, köztörényeseket és átállókat. A táborokbóljelentkező ,,önkéntesekről" már nem is beszélve.
Valamikor tettem be részleteket az úgynevezett N"157 listáról, amit a kémelhárítás adott ki, dekádonként. Szinte alig lehet találni olyan körözött német ügynököt, akinek ne lenne legaláb egy.két BTK paragrafus a háta mögött.
Ez nem klisé. A politikai foglyok többségét Kijevbe, Minszkbe, Moszkvába vagy Leningrádba szállították, azaz a köztársasági székhelyekre. A többi helyen DÖNTŐ TÖBBSÉGBEN köztörvényesek ültek.
Igen. A lenagyobb számban az oroszok képviseltették magukat. Ezután jöttek létszámban az ukránok, Harmadik helyen a kozákok vannak (bár őket nem szokás külön venni, de vegyük külön, mint ahogyan a németek is tették), Negyedik helyen az észtek vannak, ötödiken a lettek, hatodikon a beloruszok.
jah tudom, csak azért árnyaltam a képet, mert közel sem vagyok benne biztos, hogy a hozzászóló is arról beszélt, s nem szovjetet értett alatta a szokásos oroszozással... Egyébként is a német szolgálatba álltak többsége nem is orosz volt.
Olvass inkább szakirodalmat :) S felejsd el a régi komcsi maszlagot az utolsó csatlósokról. Egyszer diplomáciai oldalról sem igaz, másrészt gyakorlatban sem.
Mi a helyzet Szlovákiával és Horvátországgal, vagy a Saloi Köztársasággal?
Ráadásul Európában köztudomású, hogy a Jugoszláv - osztrák határ térségben zajlottak legtovább a fegyveres harcok - 45. május 15-éig, mivel a német-horvát csapatok jól felfogott érdekükből nem akartak Totoék foglyai lenni, megpróbáltak nyugatra, az angolokhoz áttörni, de még az orosz fogság is jobbnak igérkezett. Félelmük érthető, tízezer szám mészárolták le utána foglyaikat a partizánok. Több száz tömegsírt hagytak maguk után, amelyek közül mostanában is többet találtak Szlovéniában, Horvátországban.
Természetesen az orosz HIWI-k döntő többségére ez igaz (bár hozzá kell tenni, bizonyos szűrésen átestek a táborokban, mielőtt a németek felfogadták őket) de azért voltak civil önkéntesek is, illetve olyan korrumpálódott rétegek, akik beálltak különböző németbarát milíciákba.
Viszont, ha már az ukránokat nézzük árnyaltabb a kép, a baltiak, kaukázusiak esetében pedig egészen más, mint az orosz nemzetiségűeknél, ezt természetesen te is nagyon jól tudod. Estükben már az oroszgyűlölet, s az antikommunizmus állt az első helyen.
,,Igen besorozták azokat az orosz katonákat, akik hithű antikommunisták voltak..."
Francokat voltak azok hithű antikommunisták. Az ,,ideológiailag elkötelezettek" száma olyan mikroszkópikus volt, hogy ihaj. A két fő kategóriát azok adták: a. Akik minden áron életben akartak maradni, illetve igyekeztek kikerülni a fogolytáborokból, így bármire hajlandóak lettek volna, csak hogy ne napi 600 kalóriáért robotoljanak; b. Köztörvényesek, a német által megnyitott gyűjtőfegyházakból és börtönökből.
1. Horvátország a győztes Jugoszlávia része volt így senki sem számította a vesztes oldalhoz.
2. 1942 elején már Németország az USA val és Latin Amerikával (-Argentina) is háborúban állt.
3. 1941 december elején vége volt a villámháborúnak, így az SS genocidium terveket a szlávok helyett más irányba kellett fordítani. (Hitler felháborodott, hogy a német fiatalok a fronton halnak a hósivatagban, míg a gettokban a gyűlőletének a tárgyai még élnek pld Lengyelországban. Ezzel a Madagaszkár tervet ejtették)
1941 nyarán a magát győztesnek gondoló III Birodalom 40 milliós szláv genocidiumban, germán eredetű népekből és németekből telepes koloniák letelepítésében, a németekhez hasonlító szlávok németesítésében gondolkodott. És egy 200 milliónál nagyobb németül beszélő közösséget tervezett.
Amit nem tudunk, vajon a magyarországi németek sorsa telepessé válni Kelet Európában volt-e? Ebben az esetben sorsunk elkerülte volna a kelet európai szlávok sorsát.
"Tévedsz az utolsó szövetségesek a horvátok voltak."
Nem tudom honnan vetted, hogy a horvátok voltak az utolsó szövetségesei, de kitartok amellett, hogy a magyarok voltak. Több helyen rákerestem és ezt adta ki. Sőt, még nálam jobban benne levő ember is mondta már nekem...
"1942 után nem volt elég katona a III Birodalomban."
Na látod, ezért sem lett volna rabszolga társadalom a világban, ha a németek nyertek volna...
"1942 után nem volt elég katona a III Birodalomban. Még az ellenség fiait az oroszokat is felhasználták."
Igen besorozták azokat az orosz katonákat, akik hithű antikommunisták voltak...
------
Erre a németek által vezetett világ/Európa elgondolásra, csak annyit fűznék hozzá, hogy csak akkor lettek volna vezető szerepben egy győztes háború után, ha a III. Birodalom akkora lett volna, mint a Szovjetunió.
Gondoljatok bele... tőle aztán függött fél Európa, valamint majdnem az egész világ, persze, ha megnyerték volna a hidegháborút.... természetesen a szovjetek sem azért vesztették el, mert az amcsik "felkerültek a Holdra" (számomra ez is egy nagy baromság...)
Kicsit letértem a témától, de ha már kijött, akkor gondoltam leírom! :)
Teljesen más viszonyok közt, nem releváns. Jó pár római császárt lehetne ilyen erővel említeni, aki nem volt orvosi eset, mégis kinyírták - saját emberei.
Mint korábban említettem ő is potenciális utódjelöltnek tekintette magát, volt is erre utaló tevékenysége 45 tavaszán. A pozíciója meg volt hozzá.
Az igazi utódjelölt szerintem Heydrich, az RSHA vezetője volt, aki rendkívül módszeresen tevékenykedett, haladt előre. Ráadásul kartotékrendszert vezetett a náci vezetőkről, még Hitlerről is. Dolfinak kimondottan jól jött a prágai merénylet. Nem bizonyított, de elgondolkodtató, hogy túlélte a merényletet, s kórházban, azt követően halt meg, hogy a führer orvosa kezelésbe vette... (sok főnáci fellélegzett)
Erősen kétségesnek tartom a ,,levél" hitelességét. Egyrész az igen furcsa formai kivitele miatt, ami teljesen idegen a német formanyomtatványoktól es elrendezési rendszertől, másrészt a forrásjelölés hiánya miatt (vagy a kiadvány, amelyből idézve vagyon, vagy az irattári, esetleg archívumon belüli iktatószám). Ezenkívül az oldallal is, amelyen megjelent komoly fenntartásaim vannak.
Personal problems, however, continued to multiply. Göring's mother had died in 1923. By 1925 it was Carin's mother who was ill. The Görings with difficulty raised the money for a journey in spring 1925 to Sweden via Austria, Czechoslovakia, Poland and the Free City of Danzig. Göring had become a violent morphine addict and Carin's family were shocked by his deterioration when they saw him. Carin, herself an epileptic, had to let the doctors and police take full charge of Göring. He was certified a dangerous drug addict and placed in the violent ward of Långbro asylum[1] on 1 September 1925. Biographer Roger Manvell interviewed a psychiatrist in Stockholm who had seen Göring at a private clinic before being placed in Långbro[2]: Göring was very violent and had to be placed in a straitjacket but was not insane.[21]
The 1925 psychiatrist's reports claimed Göring to be weak of character, a hysteric and unstable personality, sentimental yet callous, violent when afraid and a person who deployed bravado to hide a basic lack of moral courage. "Like many men capable of great acts of physical courage which verge quite often on desperation, he lacked the finer kind of courage in the conduct of his life which was needed when serious difficulties overcame him."[22]
A dagadt köztudott, hogy minden élvezetet kedvelt a kábszertől a műélvezeten át az alkoholig. Viszont az elhízáson és kezelhető szintű függőségen kívül más baja nem volt.
Dolfi viszont a háború utolsó szakaszára erős függő lett, ráadásul az előrehaladott Parkinson kór elhatalmasodott rajta ( külső tünetei: erős kézremegés, pszichés: fantazmagóriában élt, Berlin ostromakor ez már arra szintre jutott, hogy nem létező hadosztályokat vezényelgetett).
Mivel a Parkinson kór azóta sem gyógyítható ezért kijelenthetjük Dolfi mindenféle puccs nélkül sem tudott volna sokáig hatalmon maradni. A kérdés csupán az, hogy tisztább pillanatában rájött volna és félreáll (valószínűsége nulla felé tendál), vagy pár hónap alatt úgy leépül, hogy a végén már azt se tudja miért kiáltanak heil Hitlert az ajtónállók, sőt azt se, hogy ki is az a Hitler ? :)
Az 1941 junius-júliusi euforiában az SS tervei ha jól emlékszem 40 milliós népességcsökkenésről szóltak Kelet Európában. Részben rabszolgává teendő szlávokról, angol, skanmdináv holland és német telepesek városairól. A németekre hasonló szlávok germanizálása pld SS katonák többnejűségével, stb. Tehát tervezésben a szláv genocidium megelőzte az endlösongot. De 1942 ben fordulat állt be és egyszerre a szlávok megjelentek a Wermachtban mint segéderők és Wansee után másfelé fordult az SS állam figyelme.
Az attól függ, mikor győznek. Egyébként is Hitler a háború befejező szakaszában eléggé beteg volt és drogfüggő, tehát amennyiben nyertek is volna (ami az USA hadba lépése után elképzelhetetlen volt, mindenféle különbéke lehetőség is elszállt Sztálingráddal), vagy ki tudtak volna szállni a status quo alapján akkor se valószínű, hogy sokáig maradt volna a tényleges főnök. Szépen átvette volna a hatalmat Göring vagy ami még valószínűbb Himmler. Mind a kettőről köztudott, hogy voltak ilyen ambíciói.
H.-ról utólag olyan kórképet alakítottak ki, hogy hajlamos volt a saját fantazmagóriáját ab ovo valóságosnak venni, s aszerint is cselekedett.
Gyakorlatilag emiatt mehetett végbe a soá. A Mein Kampfban is írt már a keleti hódításról, olyasféle dodonai módon, hogy a 'területet összhangba kell hozni a népességgel'. Az Asztali beszélgetéseken visszatérő elem a 'kitanítatlan keleti szolganép', a 'germán fajtával megművelt pusztaság' vagy a Duna, mint a 'birodalom fő ütőere'. A háború alatt félszavak is elegek voltak ahhoz, hogy a német államgépezet értse a dolgát, nem lett volna ez másként egy győztes háború után sem.
Tévedsz az utolsó szövetségesek a horvátok voltak.
Azért alakultak különböző népek fiaiból alakulatok mert a praktikum legyőzte az ideológiát. 1942 után nem volt elég katona a III Birodalomban. Még az ellenség fiait az oroszokat is felhasználták.
