Akkor már inkább a kétheti. A heti az gyakori hurcolkodás, a havi az túl hosszú idő. A kétheti váltás az optimális lehet. Persze ehhez sok feltételnek kell teljesülnie. Pl anyunak nem kéne a pénzre mennie ugye, ami ebben az esetben elég sansztalan...:)
Nem tudom, hogy mennyire vagytok rugalmasak és mennyire közel laktok majd egymáshoz, de mindenképpen érdemes olyan megoldást találni, amikor együtt is élhetsz a gyerekeddel és nem csak hétvégi apuka vagy. Amennyire én látom a helyzetedet, én a helyedben megpróbálnék elbeszélgetni a feleségeddel, hogy neki mi a fontos. Az Ő helyzetében a pénzügyi forrás fontos lehet és szerintem is érdemes többet adni. Én a helyedben inkább a heti, kétheti váltást javasolnám, de mindkét gyerekkel, mert így mindkét gyerekhez közel maradhatsz és nem szakítod szét őket.
A magam részéről a legszörnyűségesebb megoldásnak a testvérek elválasztását tartom. Nem konyhabútorok ők, hogy a mosogatógép a tiéd, a mikro meg az enyém. Nem tulajdonok ők! Ráadásul nincs annál nagyobb dolog amit egy gyereknek adni lehet, mint a testvér.
Én azon az állásponton vagyok, hogy ha már úgy alakul és külön megy a házaspár, akkor a gyerekek érdeke a fontos és bizony meg kell tanulni lemondani.
Egyébként pedig azt is gondolom, ha egy anya elég vehemensen tiltakozik az apa (férj) személye ellen, akkor nem csak az lehet a dolog mögött, hogy anya pszichésen problémás, sőt ez a kevésbé valószínű. Valószínűleg apa (férj) is tett azért, hogy így alakult. Az ilyen helyzetet egy módon lehet feloldani, az apa részéről olyan viselkedéssel ami (elsősorban) a gyerekek számára bizalmat ébreszt.
Sok munka, sok sok áldozat és lemondás, de ha fontos akkor csak így megy!
Kollégám jár hozzád hasonló cipőben, alaposan körbejárta a lehetőségeket, Bp. egyik legjobb ügyvédnőjét szerezte meg. Holnap jön haza kiküldetésből, ha akarod, megkérdezem tőle a hölgy nevét és elérhetőségét.
Kevés adat érhető el, de abból a kevésből úgy látszik, hogy ha egy apa egyáltalán megpróbálja (jól, kitartóan, pozitívan), hogy nála helyezzék el a gyerekeit, akkor ~2:3 az esélye, hogy ezt meg is ítélik. Ami szerintem kifejezetten jó esély. A legtöbb apát eleve elrettentő ~4:96 végeredmény valamekkora részben abból is jön ki, hogy az apák ~90%-a meg se próbálja, mondván, hogy úgyse nyerhet, vagy mert nem is akarná. Persze nem zárható ki, hogy ha 100% megpróbálná, akkor is ugyanez lenne a végeredmény :(
Ha tényleg bármit feladnál a gyerekekért, ha tényleg megengedheted magadnak, megpróbálhatsz felajánlani fel a feleségednek egy komoly feleségtartást. Hátha.
Nem tudok jó ügyvédet, mi megegyeztünk annak idején, hogy egyik gyerek itt, másik gyerek ott.
Szokott itt írni SZTP, ők megegyeztek annak idején, hogy fele-fele időben él anyánál/apánál a gyerek.
Szokott itt írni Pitecus, hosszú jogi háborúskodás után mégis vele él végül a fia.
Szóval fel a fejjel, van viszonylag jó végkimenetel is.
köszönöm a gyors reagálásokat, nagyon sokat agyalok a dolgokon...
A helyzet, hogy a korlátlan láthatásba mind én mind pedig a feleségem belemenne, Ő úgy hogy nála van mindkét gyerek, én pedig ha akár csak az egyik is nálam maradna.
Viszont, nem tudom elképzelni úgy az életemet, hogy este ne a gyerekekkel feküdjek, és ne velük kelljek, ne vegyek részt a mindennapi életükben.
Ez az amiért bármikor bármit feladnék.
Igazán persze fontosak az anyagiak, de azt bármikor lehet pótolni, ezért természetesen felajánlottam neki, hogy minden az Övé lehet, de tudja ha elviszi a gyerekeket Ő hosszútávon azzal fog a legjobban járni, hisz a két gyerekkel együtt Őt is elfogom tartani...
Az biztos hogy a gyerekek érdeke nem az hogy egy olyan anyánál legyenek elhelyezve, aki egy max két évente váltogatja a pasikat, akinek rajtam kívűl semmi fix bevétele nincs, de ahogyan tájékozódtam nem sok esélyem lenne arra, hogy a gyerekeket nálam helyezzék el, mert nem iszik, nem beteg, nem drogozik...
Esetleg tud valaki ajánlani jó ügyvédnőt,aki képviselné az érdekeimet?
(jelenlegi céges ügyvédem sajnos, nem igazán járatos a családjogban)
Legkevesebb összfájdalommal sajnos úgy lehet megúszni, ha mindenben engedsz.
Részedről óriási anyagi és érzelmi áldozattal jár, a leendő exed a gyerekeket erős valószínűséggel ebben az esetben is ellened fogja nevelni, de a gyerekek rövid távú fájdalma ekkor a legkevesebb, a nejedé vélhetően ekkor nulla, szóval az összfájdalom rövid távon így minimális. Ebben az esetben komoly tartásdíjat kell fizetned, és még abban se lehetsz biztos, hogy a gyerekekre fog fordítódni - hiszen az anyjuknak ha jól értem ez lenne az egyetlen tartós pénzforrása, nem csoda, hogy ragaszkodik hozzá. A mindenben engedésért "cserébe" próbálkozhatsz a szokásos vasárnapi apuka szerepnél bővebb kapcsolattartási lehetőségeket megítéltetni, de elég nagy az esélye annak, hogy ha engedsz, akkor a túloldal vérszemet kap és még többet és még többet akar magának és semmit se adna cserébe neked. Sajnos teljesen szokásos praktika a kapcsolattartás kreatív akadályozása. Te ismered a feleségedet, neked kell mérlegelned.
Hosszú távra már nehezebb fájdalmat kalkulálni, meg nem is biztos, hogy érdemes a lehető legkevesebb fájdalomra kihegyezni a dolgot.
Amit leírtál, abból kiindulva szerintem a gyerekek érdeke se feltétlenül az, hogy az anyjuknál legyenek elhelyezve.
Ha kemény menetre is hajlandó vagy, szerintem érdemes lehet tapasztalt és jó ügyvédnőt fogadnod, és kérned mindkét gyerek nálad elhelyezését.
Ha inkább nem küzdenél, és jól érzem, hogy az anyagiak annyira nem érdekelnek, akkor esetleg próbálkozhatsz olyan megegyezéssel, hogy a jogosan elérhetőnél nagyon sokkal több pénzt/vagyont ajánlasz a nejnek ha cserébe hajlandó mindkét gyerekről lemondani. Ha ezt jól tálalod, lehet esélyed. A jó tálaláshoz mondjuk például meg kell mutatnod, hogy korlátlan láthatást is "adsz" azaz bármikor lehet a gyerekeivel; hogy nem kérsz tőle gyerektartásdíjat; hogy övé lehet a ház, mittudomén - és ki lehet mutatni, hogy így többet nyer mint a tartásdíjjal nyerne, és nincs a nyakán két gyerek akire vigyáznia kell, azaz élheti világát az éppen aktuális pasikkal.
A gyerekek szétválasztása nagy valószínűséggel árt nekik, nem erőltetném.
Inkább ha nem túl kicsi a kisebb, akkor az egyenlő arányban hol apánál, hol anyánál való elhelyezéssel kéne próbálkozni (bár igazából ez sem jó szerintem ilyen kicsiknél...).
Két út van. Totális háború, vagy a megegyezés. A megegyezés nyilván jobb, gyorsabb, olcsóbb mindenkinek. Apró hibája, hogy két olyan ember kell hozzá, akik látni sem akarják egymást.:))
A totális háború sokba kerül, kockázatos, mindkét fél+a gyerekek is veszítenek vele sokat.
Én a megegyezést javaslom, ha viszont anyu köti az ebet a karóhoz, akkor marad a kényszerpálya... (eeben az esetben viszont te legyél az aktív fél, az mindig lépéselőnyt jelent)
Bíróság magától nem nagyon fogja szétszedni a testvéreket, ehhez megegyezés kell.
Sajnos úgy néz ki mi is válni fogunk 8év házasság után , két kiskorú gyermekkel.
Egy ideje a levegőben van ez már, a feleségem már töbszőr félrelépett, szóba került nem egyszer, hogy összeköltözik épp aktuális "barátjával", de a gyerekeknél mindíg megakadtunk.
Alapvetően tisztában vagyok vele, hogy a válás esetén a gyerekeket a bíróság az anyának ítéli, ezért inkább mindíg megbocsájtottam,tűrtem, nem akartam a gyerekek nélkül maradni...
Most viszont már elegem van elfáradtam,elegem van , eldöntöttük, hogy válunk.
Az anyagi részében minden bizonnyal meg tudunk állapodni, rajtam nem múlik semmi, nincsenek hiteleink, új építésű családi házunk is hitelmentes, mindennek a felét hajlandó vagyok kifizetni neki. (szerencsére megtehetem)
Viszont a gyerekek elhelyezésében nem tudunk meg egyezni.
Feleségem mindenképpen szeretné ha mind a két gyermek nála lenne elhelyezve, én pedig szeretném ha legalább a nagyobbik (9év) fiam velem maradna.
Tudni kell, hogy a fiam kiskorától jobban kötődik hozzám mint a feleségemhez, szabadidőnket együtt töltjük ha csak lehet együtt vagyunk.
A feleségem mióta házasok vagyunk, egy percet nem dolgozott, most sincs állása,semmilyen jövedelme, mikor arról kérdezem miből élne meg a két gyerekkel, annyit tud mondani, majd lesz valahogy...
Nem tudom mit tegyek,nem szeretném ha a gyerekek látnák kárát az anyjuk hülyeségének, amennyiben perre kerülne sor a gyermek elhelyezéről azt is csak Ők szenvednék meg..
Patt helyzet ez, tanácstalan vagyok
Hallgatnám a tanácsaitokat, ötleteiteket, hogyan lehet megúszni, úgy, hogy az a legkevesebb fájdalommal járjon..
Tudna nekem valaki információt adni arról, hogy a gyerektartást a gyerek 18 éves kora után lehetne-e a gyerek részére nyitott bankszámlára utalni vagy kizárólag az anyjának mehet a pénz?
Szóval akkor mégeccer. A KÜLÖNVAGYON 100 év házasság után sem lesz közös...
2. Házassági vagyonjog36
Csjt. 27. §
(1) A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.37
(2) A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezhetik. A szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba.
(3) A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.
(4) A házastársak a harmadik személlyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik.
Vr. 3. § (1)39 (2) A Csjt. 27. § (2) bekezdésében meghatározott szerződésnek kell tekinteni a házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere, ajándékozási és kölcsönszerződését is.
Csjt. 28. §
(1) A házastárs különvagyonához tartozik:
a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,
b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,
c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,
d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.
(2) Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik.
(3)40 Vhr. 9. § A különvagyonhoz tartozó tárgy helyébe lépő vagyontárgy közös vagyonná válása szempontjából a tizenöt évi házassági együttélés időtartamát a házasság megkötésétől kell számítani, függetlenül attól, hogy a házasságot a Csjt. hatályba lépése előtt vagy után kötötték meg.
"Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenötévi házassági együttélés után közös vagyonná válik."
Az apának nyilván gondoskodnia kell a gyerekről. Normál esetben ez nem vita tárgya. Mint ahogy az sem, hogy bármelyik házastárs különvagyonához a másiknak akárhány év házasság után sincs semmi köze.
A vagyonközösség csak a házasság alatt közösen szerzett vagyonra vonatkozik, függetlenül a szerzésben való részvételtől.
Úgyhogy szerintem a húgod eggyezzen meg egy méltányos gyerektartásban és élje tovább az életét gyerekestől. Más egyébre az elmondottak alapján nem nagyon tarthat igényt. A többiről majd egy ügyvéd felvilágosítja.
Nem is reméltem, hogy ilyen sokan foglalkoztok majd a kérdésemmel. Köszönöm az érdemi válaszokat!
Tudom, hogy ilyen esetekben mindig az az első gondolat, hogy a feleség ki akar cseszni a férjjel és elszedni tőle mindenét. A húgomnak nem célja kisemmizni a férjét, mivel nem a pénze miatt ment hozzá. Ha akarjátok, legyinthettek, hogy na persze..:)Nem ötleteket akartam kérni, hogyan lehet minél hatékonyabban kiszipolyozni egy férjet, csak annyit szerettem volna tudni, hogy ha tényleg nem lehet megúszni a válást, akkor az egy év házasság mit jelent. Ennyi.
A lakásra és kocsira való részt azért emeltem ki külön, mert nyilvánvaló és logikus, hogy ez csak a fiúé. Orsolynak köszönöm a női szolidaritást !:)
Meg természetesen az enyém, igaz?:DDDD Mivel ketten álltunk a vártán...
A történet annyi volt, hogy 2008 nyarán megszületett a fiunk, aztán ősszel beütött a válság. 2009 márciusában mondtam, hogy ha nem dolgozunk mind a ketten, záros határidőn belül csődbe megyünk. Megoldottuk. Felváltva dolgoztunk és felváltva vigyáztunk a gyerekre. Csak akarni kellett...:)))
