Kedves 1001. A játék tényleg lehet jó is ha meg van a konroll benne de ha már egyszer elszabadult akkor az biztos hogy legközelebb is átveszi a hatalmat az elménken. És én már semmi jót sem tudok mondani a játékról. Ez maga a pokol.
És ha valakinek még idejében sikerül felisemernie hogy valami nincs rendben nem úgy mint nekem akkor még hamarabb el tud gondolkozni ezen az egészen és talán könyebben ki tud teljesen szállni ebből a mókukerékből.
Nem írhatok itt túl sok jót a játékról talán csak egyet hogy a GA-ban társakra és barátokra lelhet az ember akiket sohasem ismertem meg ha nemlennék játékos.
Fiúk! kicsit meglepve látom a nagyon negatív válaszaitok. Miért csak a rosszat hangsúlyozzátok, és jelentitek ki azonnal, h ez csak egyre rosszabb? Miért nem azokról a dolgokról beszéltek, amik segítettek, amik jók voltak? Miért nem ezeket helyezitek előtérbe?
A függőség ha kezeletlen, vban egyre rosszabb, de ha ilyen negatívan szemlélitek az egészet az miylen hangulatot/érzést teremt? Az javít a kedélyen v még rátesz egy lapáttal a rosszkedvre? Melyik hatást szeretnétek?
Én is benne vagyok a játékban már vagy 20 éve. Szerintem nagyon jó hogy már észrevetted hogy valami nincs rendben mert már néha-néha a játék átveszi az uralmat az eszed felett és ez az idő mulásával valószinüleg csak egyre roszabb lesz. 26 évesen valószinüleg még én is csak igy jtszogattam mint te de egyszer csak megindultam a lejtőn lefelé egyre gyorsulva le a gödörbe. Ha már csak egyszer is többet játszottál annál amit akartál akkor már baj van! Ezek az idők amikor az embert elkapja a gépszíj egyre gyakrabban és egyre nagyobb összegekben fognak fájni hacsak most el nem indulsz a teljes absztinencia felé.
Köszönöm szépen a hozzászólásodat. Úgy látom hasonló "karrier" várhat rám is, ha nem vigyázok. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy függő vagyok-e, vagy sem. Gyenge kifogások hadát sorakoztattam már fel, mint például:
Más drága ruhákat vesz, és ez teszi boldoggá, engem a szerencsejáték
Más cigire, prostituáltakra stb.. költ annyit, mint amennyit én szerencsejátékra
Alapvetően boldog vagyok, ha sokat vesztek néha van 1-1 nagyon rossz hetem, de ez elmúlik
Nem a játék határozza meg az életemet, hiszen ha van egyéb programom, nem játszok
Hazafelé a munkából nem akarok bemenni kaszinózni (bár ha valaki hívni, vele tartanék)
Különben is, ez csak egy hobby (egy elég drága hobby)
.... és még sorolhatnám...
Ami az igazán nagy probléma nálam, hogy nem tudatosul bennem mekkora a baj. Egyszerűen szeretek kockáztatni...szeretem az izgalmakat - az élet más területein is. Emellett sok a pozitív emlékem ezzel kapcsolatban, például a barátnőm karácsonyi ajándékát is egy nagyobb nyereményből vettem (nem volt olcsó) és nagyon örült neki. Persze nem tudta, hogy honnan teremtettem rá elő a pénzt... Vagy amikor a haverokkal elmentünk játszani, nyertem ruletten és egy hatalmasat buliztunk utána. Érdekes dolgok ezek.
Egyértelmű, hogy a hajlam megvan bennem, az is, hogy beteg vagyok. Hogy lehetne leszokni? Teljesen abbahagyni? Akkor nem áll fenn annak a veszélye, hogy egyszer elborul az agyam és... egy nagyon nagy összeget bukok?
Esetleg havonta fixen 20 euróval játszani? Vajon nem utalnék be még 20-at ha vesztenék?
Amit még pozitívumnak érzek, hogy nem a játék a legfontosabb az életemben, sőt. Sokkal szívesebben csinálok minden mást. De mégis... tegnap 200 eurót eljátszottam 10 perc alatt, mert unatkoztam és... izgalomra vágytam.
Körülbelül 4-5 éve minden évben van egy olyan időszak, amikor egy nagyobbat bukok. Ezután általában helyrerakom magam és sokáig semmi baj nincsen (csak 10-20 eurós fogadások, amelyekkel vagy nyerek, vagy nem). Egy hónapja például 10 eurós pluszban voltam és kiutaltam, örültem neki. A nyerőgéppel ha játszom és 1000 forintból csinálok 1500-at, kiutalom. Aztán néha elborul az agyam és akkor (pont-pont-pont).
A GA-ról nem hallottam még, de nyitott vagyok bármire. Egyelőre próbálom megfejteni, hogy mi is történik velem, mekkora a baj.
Örülök,hogy rátaláltál erre az oldalra itt jó helyen jársz! Ahogy látom már szinte gyerekkorban kezdted a játékot én is így tettem. Én úgy gondolom,hogy nem az számít mennyi pénzt buksz el, akkor vagy függő ha nem tudod megállni azt,hogy 1 hónapban x eurot szánsz a játékra se többet se kevesebbet. Az időről nem is beszélve.Ha már a játék irányítja az életed akkor baj van! Beteg vagy szerintem és elég nagy a baj,de még időben felismerted! Segítséget kell kérni GA! Nem tudom hallottál-e már róla? Nem az számít,hogy most kb 1 milla minuszban vagy, az számít hogy rendszeresen játszol és előbb-utóbb nagyobb lesz a baj! Lehet anyagitartod ezt a szintet én is így voltam ezzel 7-8 évig(kb nekem is ennyi volt a minuszom) de aztán az utolsó 5 év maga volt a pokol.Rengeteg adósság ,hazugság,lopás stb... Elcsesztem az életem és a családomét,de van remény és van kiút! Erkölcsileg és lelkileg is leépültem a játék miatt az anyagiakról már nem is beszélve! Pozitívum,hogy van munkád és van egy társad! Negatívum,hogy külföldön vagy társ nélkül és szabadabban tudsz játszani és nem biztos,hogy van GAmikor engem is hívnak még most is pókerezni a kollegáim nem megyek,pedig imádtam zsugázni nem kevés pénzbe! 500 forint a tét és nem megyek,mert tudom,hogy nekem jelen pillanatban nem szabad játszanom se sokat,se keveset ,semmenyit! Akkor beindul a játékos gondolkodás és az beláthatatlan következményekkel járhat! Sokat fogadtam csak sportfogadás nálam is tippmixel kezdődött,aztán Szlovákiába jártam mert ott jobbak az oddsok és több meccs van! Ezután vettem egy gépet és otthon játszottam! Amikor elkezdtem élőben fogadni ki rúgja az első szögletet,ki nyeri az első szervát berepül-e egy madár a apályára stb... akkor kezdődtek a bajok! Az élőfogadás a legveszélyesebb szerencsejáték szerintem és nem azért mert ezt játszottam! Itt 5 mp és nyerhetsz vagy veszthetsz ez a Te döntésed! Tök mindegy,hogy ritkán játszottál,de akkor nem te irányítottad a játékot,hanem a játék irányított téged!
Nem tudom, hogy mennyire súlyos a függőségem. Az egész általános iskola 8. osztályában kezdődött, nem volt annyi pénzem, mint az osztálytársaimnak, ezért elkezdtem tipp- mixezni, játékgépezni. Általában nyertem és ilyenkor be tudtam ülni a barátaimmal egy sörre vagy egy teára valahová. Jó érzéssel töltött el. Ezután már egyre több zsebpénzt kaptam, azonban ebből még többet akartam csinálni. Ekkor kaptam rá egy jó barátommal a rulettre. Ebben az időszakban sem vesztettem sokat, csak néha-néha, összességében persze mínuszban voltam. Aztán gimnáziumban még többet játszottam. Ez egyrészt betudható volt a baráti körömnek, akik szintén nagyon sokat játszottak. Sokaknak közülük mínusz százezres-milliós napjai is voltak. Az egyik legjobb barátom is így járt, aki ezután leállt, azóta nem is játszik (most 26 évesek vagyunk). A gimnázium végére így körülbelül -200e körül lehettem. A társas kapcsolataimra ez abszolút nem volt hatással, néha volt 1-1 jobb buli (amikor nyertem) és néha csak pár száz forintból tudtam szórakozni.
Gimnázium utáni egyenleg: körülbelül -200e HUF.
Játékok: Tippmix, nyerőgép, kaszinó (rulett) – csak élőben.
Pénzforrás: Zsebpénz -> spórolás a játékra.
Egyetem alatt szintén sokat játszottam, itt már több pénzem volt, többet is buktam, azonban voltak nagyobb nyereményeim is. Ekkor kezdődött a póker őrület. Játszottam élőben és online egyaránt. Mellette a rulett és a sportfogadás folytatódott. Volt, hogy pár haverommal sportfogadásra próbáltunk valami jó stratégiát kidolgozni, vagy együtt mentünk kaszinózni. Ekkor ismertem meg a jelenlegi barátnőmet. Mióta vele vagyok, háttérbe szorul a szerencsejáték, de mégis ezután buktam a legtöbbet…
Ritkán játszottam, de akkor kiéltem a szerencsejáték iránt érzett ”szerelmemet”, természetesen amikor a valódi szerelmem (a barátnőm) nem volt ott. Több száz eurókkal fogadtam sporteseményekre, teljesen meggondolatlanul. Amikor már azt fogadtam meg, hogy egy japán harmadosztályú asztalitenisz meccsen ki nyeri a következő szervát… vagy ismeretlen teniszezők meccsét élőben néztem és arra pakoltam a pénzt, akinek erősebbnek tűnt a tenyerese, akkor szembesültem először vele, hogy függő vagyok. Diplomázás előtt elbuktam kb. 150e forintot. Ekkor teljesen le akartam állni. Nem sikerült. Ami érdekes a dologban, hogy amikor olyan sportágak meccseire fogadtam, amelyeket jól ismerek, viszonylag sokszor nyertem, ennek köszönhetően sem lett annyira nagy a veszteségem egyetem alatt.
Egyetem alatti szerencsejáték egyenleg: körülbelül -400e HUF.
Játékok: Kaszinó, online, sportfogadás - online és élőben is (nyerőgép alkalomadtán)
Pénzforrás: Ösztöndíj -> spórolás a játékra
Egyetem után kaptam egy viszonylag jó munkát, nem nagyon volt időm játszani. Munka, barátnő, bulik. Azonban ekkor is sokat buktam. Ha volt egy hétvége, amikor egyedül voltam, játszottam. Leginkább sportfogadás (valószínűleg a pozitív tapasztalatok miatt). Azt vettem észre magamon, hogy pár óra alatt akarom kiélni magam (a több hónapos böjt után) és hírtelen akarok nagyot nyerni. Ha nyertem 50 eurót, már nem hatott meg… többet akartam. Így el is buktam körülbelül 200e forintot (az első pár fizetésemből).
Ekkor ezt már nem bírtam és elmondtam a barátnőmnek, aki nagyon sokat segített. Nem is játszottam egy ideig, de aztán újra elkezdtem titokban, csak kis pénzekben sportfogadást, a nyerőgépekbe is mindig bedobáltam pár százast, semmi komoly. Aztán 1 év múlva kaptam egy külföldi munkát, elfogadtam és a barátnőm nélkül kijöttem. Itt természetesen elkezdtem újra játszani. Nem nagy pénzekben, csak óvatosan. Ha nyertem 20 eurót, kiutaltam… aztán ma unatkoztam (szabadnapom volt) és… gondoltam, hogy játszok egy kicsit. Elkezdtem egy online live kaszinóban rulettezni. Először 20 eurót buktam, aztán még 20-at, vissza akartam nyerni és azon kaptam magam, hogy 200 eurót buktam 10 perc alatt. Nem értem… elvileg csak 1-2 meccsre szerettem volna fogadni, de aztán valami sötét erő hatására az online kaszinóban kötöttem ki. Miért nem tudok teljesen normálisan 1-2 meccsre fogadni és így megállni. A problémám az, hogy nagyon szeretek játszani, számomra óriási adrenalin bomba. Másfelől pedig az esetek 80%-ban, ha nyerek, kiutalom. Azonban az a maradék 20%, amikor nem… akkor sokat bukok.
Egyenleg mióta dolgozom: - körülbelül 500e forint.
Rólam egy-két információ: Nagyon spórolós vagyok, mindig megnézem, hogy mire adok ki pénzt (most is, hogy már viszonylag jó a fizetésem). Például ma foglaltam magamnak repülőjegyet haza, egy másik városból fogok utazni, mert így kb. 20 eurót spórolok. Aztán eljátszottam 2 oda-vissza út árát (ami direkt repült volna innen, ahonnan dolgozom). Ruhára is alig költök, próbálok sokat félretenni, gyűjteni, hogy később, ha legyen később saját kocsim, lakásom.
Szerintetek:
Mi történt ma velem? Hozzátartozik a dolgokhoz, hogy eléggé unatkoztam. De ez nem mentség. Beteg vagyok, de mennyire? Milyen stádiumban vagyok? Fennáll a veszélye annak, hogy legközelebb már milliókat fogok elbukni? Miért vagyok kapható mind ilyesfajta dologra? Van olyan megoldás, hogy csak mértékkel játszok, vagy teljesen le kell állni? Ha például hívnak a haverok pókerezni és 500 forintot kellene beleadnom, mondjam, hogy nem! Vagy ha például a munkatársaim közösen szeretnének lottózni, ne menjek bele? Úgy érzem, hogy még időben vagyok, de a hajlam igen erősen megvan bennem. Mit tanácsoltok?
Azert annyit tanacsolnek, hogy ha mar ugyis otthonhagyja a kartyat akkor legyen inkabb nalad es amikor kell keszpenz akkor kiveszitek. Lehet, hogy nem fogja jo neven venni eloszor de szepen magyarazd el neki, hogy miert. Neki is jobb lenne es neked is.
Visszaolvasgattam a régebbi beszélgetéseket és kicsit megnyugodtam olyan szempontból, hogy a mi esetünk még nem ennyire súlyos. Ezért nem értek azzal egyet, hogy nem kell segíteni a játékosnak, majd ő maga rájön, hogy milyen rossz ez az egész. Ha annak idején, amikor kiderült, hogy a Barátom kaszinózik, leléptem volna vagy csak annyit mondtam volna, hogy " ne játssz, kérlek", akkor már biztosan mindene oda lenne. De nagyjából időben kiderült a dolog és annak ellenére, hogy nagyon nehéz időszak volt nekem, majd belehaltam, nem bánom, hogy kitartottam mellette, "őrködtem" felette, veszekedtem vele. Egy időre abbahagyta, igaz utána ismét bement játszani, de akkor már nagyságrendekkel kevesebbet játszott el. Nyilván én azon is kiborultam, mikor megtudtam, de azóta ismét minden ok. Szerencsére kiderült, hogy a legutóbbi alkalommal mégsem játszott...biztos forrásból tudom, úgyhogy örülök. Ráadásul azóta magától otthon hagyja a pénzt, bankkártyát és csak annyit visz magával, ami az apróságokra kell. Én úgy gondolom, hogy meg lehet gyógyulni. Sőt tudom is, mivel a Bátyámnak is sikerült. Az viszont tény, hogy aki már nagyon szenvedélyesen játszik, annak külső segítség is kell. Beszéltem egy pszichológussal is, nekem nagyon jót tett. Sok dologra rávilágított és nagyon jó tanácsokat adott. Mindenkinek ajánlom, akinek ilyen jellegű problémája van, akár családtag, akár játékos.
Egyébként teljesen érthetőnek tartom a családtagok dühét, hiszen én is, Anyukám is átéltük ezeket (bár nem ennyire mély szinten szerencsére)...de ennek a fórumnak nem arról kell szólnia, hogy még lejjebb taszítjuk azokat, akik ide tanácsokért, segítségért jönnek. Az én játékos családtagjaim - ezen a problémán kívül - nagyon jó emberek. Nem kell mindenkit elíténi emiatt. Fel lehet állni a legnagyobb bajból is. Kitartást kívánok minden családtagnak és azoknak, akik változtatni akarnak a játékhoz való hozzáállásukon.
Ugyanígy gondolom,ahogy Te is.Sajnos a felesége még mindig a 12 lépés első lépését sem irmerte be magának.Ezen én már túl vagyok,nem mondom,hogy nem kellett hozzá kívülről segítség,de már tudok néha aludni is és nem érdekel,hogy mit és mennyit játszik el.Arra vigyázok,hogy ne az enyémet.Igy is a lányom sokszor mondja,ha nem veszek meg neki valamit,hogy a bátyja tehet róla.,mert elvitte a sok pénzt.Ez igaz,de akkor se vesz meg az ember mindent.Ez van én is megtanultam saját káromon,hogyan tartsam magam távol tőle.Mármint a játszmáktól.
Eleinte átküldtem a menyemnek,ha olyan olvasnivalót találtam.aztán közölte velem,hogy ne küldjek,meghogy én nagyon belemélyedtem ebbe az egészbe.Persze,hogy belemélyedtem,enélkül el sem jutottam volna idáig,ahol most tartok.Nekem ez hasznos segítség volt és lelkileg az a mai napig is.A házasságom majdnem ráment erre.
"Van viszont felesége,Ő próbálja kontrollálni,de mint kiderül,nem mindig megy.Ha játszani akar,játszik.Akkor is ha nincs pénze."
Sajnos a tapasztalatom az, hogy ha kontrollálunk, semmit nem érünk el
Ha a felesége kontrollál, az régen rossz. Itt rontjuk el.
Én a kontrollálással együtt mindent megtettem...aztán homlokegyenest mást csináltam...ÁTADTAM A FELELŐSSÉGET RÁ..mert ez a megoldás.
Volt hogy bementem a kocsmába, és a játékgép előtt a köteg pénzzel játszó exe,nek azt mondtam: "Ez a Te pénzed, Te dolgoztál érte, a Te felelősséged ha eljátszod. De ha holnap 1kg kenyérre nem lesz pénzed, hozzám ne gyere, mert nem adok."
És nem adtam. Hogy volt-e lelkiismeretfurdalásom?igen Fájt?-igen Sznvedtem?-igen
De muszály volt megtennem az ő érdekében....ahhoz, hogy felismerje,fájjon neki, észhez térjen, segítséget kérjen..Ő.
Igen,lehet.Többet nem lesz megmentve,ezt Ő is tudja.Engem már nem érdekelnek a játszmái.Attól még szeretem,mert a gyerekem.Ha szüksége van valamire,egy tál leves,vagy egy anyai ölelés azt megfogja kapni.
GA 100 km-es körzeten belül nincs.Van viszont felesége,Ő próbálja kontrollálni,de mint kiderül,nem mindig megy.Ha játszani akar,játszik.Akkor is ha nincs pénze.
És igen,lehet,hogy az online más.Ha nincs elérhetőség könnyű megállni,vagy könnyebb.De sztem,aki akarja itt is megtalálja a megoldást.Lehet,hogy az otthoni gépen nem tud játszani,de a haverén igen.
Itt is akkor lenne megoldás,ha bezárnák az össze olyan helyet,ahol gépek vannak.De ugye az meg az államnak nem jó.Neki jobb,ha családok mennek tönkre.
A pénzforrások leapasztására/befagyasztására, a játékos támogatása mellett az is megoldás lehet, hogy kimondjuk ismerősőknek, barátoknak az igazságot."...Játékszenvedélyes,játszik,ez betegség. Kérlek ne adjál neki pénzt, de ha adsz számíts rá ha nem akapod vissza. De az már a Te felelősséged!"
Igen, sajnos amikor az ember már kezdene hinni neki, később kiderül, hogy pont akkor veri át ismét a másikat.
De akár saját magát is.
Ez durva, a sikkasztás.
Nem lehet ellenőrizni a másik MINDEN lépését, hiába hordom magamnál az utolsó fityinget is, vagy a bankkártyát vagy bármit, ha akar, úgyis talál másik utat, hogy játsszon. Kölcsönkér, pl. Hogy akadályozzam meg, hogy kérjen a kollégájától akár? Vagy a szomszédasszonytól? Vagy a testvérétől?
"Nem játszol, ugye?
Nem hát, hülyének nézel?"
Azt' el van intézve.
Nem lehet így élni, hogy állandóan lesben álljon az ember, ennyit nem ér az egész.
Csak beszurnam, mert felig arra reagalsz amit irtam.. Nem mindegy esetemben pl. hogy online vagy nem, ugyanis ugy lett megoldva a problema, hogy az osszes online kaszino vagy azzal kapcsolatos dolgok le lettek tiltva a routeren keresztul. Nekem ez a tamogatas. Egyszeruen megszunt az elerhetosege. Es ezert nem irtam reszletesebben,mert akik eloben jatszanak azoknak ez nem segit. Szoval nem, egyaltalan nem mindegy, hogy milyen jellegu jatekrol van szo. Az en problemam gyakorlatilag ezzel megoldodott. De aki a sarki kocsmaba vagy barhova megy eljarni jatszani annak mas megoldas kell. Erre a jo a penz folotti kontroll atvetele, ahogy irtam es neked is ezt javasolnam. Igy tudnal segiteni.
Kulonben nem tudom, mit ertesz tamogatason, ami tamogatas nekem kellett azt nagyon sokaig nem kaptam meg (nem penzt). A penz nem segit, epp ellenkezoleg, viszont tamogatas nelkul szinte lehetetlen leallni.
Szegény nagymamám már meghalt,nemsokkal utána a fia is.Szerencse,hogy Ő később,különben a mama a bánatba halt volna bele.
Hogy mit tennél,ha a gyerek is? Látod én sem tudtam tenni semmit.Két sikkasztást is kifizettem.Hiba volt tudom,de mindig azzal vigasztalom magam,ha akkor nem fizetem ki,most nem lenne munkahelye sem erkölcsi hiányában.És amikor beütött a mennykő volt 5 percem,hogy eldöntsem mi legyen.Szar ügy.Mindenkinek akinek bármilyen módon köze van az egészhez.És sztem mindegy,hogy gép,vagy online a végeredmény ugyanaz.
Amíg van részükre támogatás,addig nem fogják abbahagyni.És djcséret sem jár mert 2 hete nem játszott-A fiam félévente-évente esik vissza.Mikor már eléri hogy mindenki bízik benne,újra kiderül.
