Te meg elhiszed, hogy az egyhazaknak mint intezmenynek fontos az emberiseg mint fogalom? Fontos mint penzforras, hiszen ebbol elnek. Aztan kesz. Mas kerdes az egyes emberek karitativ tevekenysege, de aki jo, az egyhaz nelkul is csinalna, aki meg szarik bele azt egyetlen egyhaz sem fogja jotevesre rabirni.
Öregszem, figyuzz, könnyen meglehet, hogy ismerjük egymást, egyikünk sem egy mai csirke, bár én valamicskével mintha idősebb lennék... mégis mibe kerül neked megdobni engem egy mail-el? :-)))
Azzal én speciel (szubjektív vélemény figyelem!) nagyon is egyet tudok érteni, hogy öreg korban inkább a tüneti kezeléssel - és az életminőség javításával - legyenek elfoglalva az orvosok, mintsem mondjuk engem 85 éves koromra a negyedik infartusból hozzanak vissza 2 éven belül úgy, hogy az ötödikbe cvsak-csak sikerült beledögölnöm, mert én speciel csak egyszer szeretnék meghalni, NADE A TÜNETI KEZELÉST BASSZAMEG azért csinálják meg, ne legyen szerencséten magatehetetlen öreg a tulajdon vizeletében kicsípődve meg egyebek!!!
Beszélhetünk inkább AZ EMBERI MÉLTÓSÁGRÓL uraim és hölgyeim? Hogy mi is ez? Mert inkább valahonnan innnen kéne megközelíteni ezt a kérdést...:-(
(Érdekes, hogy én aki nem vagyok vallásos, pontosan tudom, hogy miről beszélek, a sok vallásos felekezet meg mindent csinál ahelyett, hogy ápolásra vállakozna... jaj de rosszmájú vagyok, és bocs az offért...)
Az a helyzet, hogy ma már az orvosok jó része azt az elvet vallja (szerintem helyesen), hogy nem a beteg életének a meghosszabbitása a feladatunk, hanem az élet minőségének a javitása.
Mondjuk ebbe a kategóriába nem tartozik bele katéterrel történt szörnyűség...
Sajna tényleg az van, hogy ma az egészségügyben munkát vállalók jórésze vagy elfásult, vagy egyszerűen nem oda való. Én is kezdek az első kategóriába tartozni, mert hihetetlenül frusztráló érzés, hogy hiába dolgozom halálra magam, elhanyagolva a családomat, gyerekeimet, gyakorlatilag nem jutok egyről a kettőre, nem tudok félretenni, megtakaritani semmit, nincs lehetőségem elutazni, mert nincs miből. Viszont bármikor a fejemre eshet Damoklész kardja, egy tisztességes per kapcsán.
Ugyanakkor meg azt látom, hogy nálam jóval fiatalabb emberkék látványosan jobban élnek, (adná Isten, hogy tévednék) jóval kevesebb munkából és felelősségből.
És ne mondja nekem senki, hogy amikor szabadidődben azon rágódsz, hogy hogyan fogtok kijönni a hó végéig a fizetésből, akkor olyan egyszerű MINDEN követelménynek megfelelni.
Bocs, ha részben off voltam, de ez ma, most nagyon kiszaladt belőlem....
Mivel szüleim javában benne vannak a korban, egyre gyakoribb "élvezői" a kórházi ellátásnak. Általános gyakorlat, (ha valaki hozzáértő legyen szíves cáfoljon meg) hogy bizonyos kor felett a betegek csak tüneti ellátást kapnak. Nem cél az öregkor meghosszabbítása, a tényleges gyógyítás.
Sok esetben a pénzesebb hozzátartozókra ráerőltetett időskori műtét nem a gyógyulást hozza meg, inkább megrövidíti és fájdalmasabbá teszi a beteg hátralevő életét. Sajnos többszörös családi tapasztalat.
Azt hiszem nem az eddigi befizetés mértékén van a hangsúly, hanem a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberen.
Az, hogy a bőrét bekenjék valakinek, nem is a fizetésen múlik, hiszen még percekben sem lehet mérni az időt, amennyit igényel. A katéterre való odafigyelés pedig...
Kevés rosszabb dolog van szerintem annál, mint ha korházba kerülsz úgy, hogy nem látogat senki.
(nem látogat, nem hoz narancslevet, kaját, a nővérkéknek csokit, vagy pénzt..)
nezd senki sem varja el toluk h ennyi penzert uljenek a mamam agya mellett, es felolvassak neki a haboru es beket. termeszetesen kevesen vannak sok betegre. de legalabb kart ne tegyenek a betegben. a minimum kotelesseget teljesitse (plane ha plussz penzt kap nem is keveset!), vegye mar eszre h napok ota nem jon vizelet a kateterbol!
es sajnos az a baj, h foleg az idos emberekkel bannak igy, nekik mar ugyis mindegy alapon...
sajna az a gond (..egyik forrása), hogy a nővérek borzasztóan kevés pénzért kénytelenek dolgozni.
Ennek eredménye: aki tud, próbál elkerülni (főleg az értelmesebbje), aki meg marad, az igyekszik a munkát a könnyebbik végénél megfogni (ennyi pénzért még dolgozzak is..).
Vannak nővérek, akik hivatástudatból dolgoznak. Főleg ezek vállán nyugszik az egészségügy.
Alice, Alice, gyanus vagy nekem. Annyi közös
élményünk van, hogy néha már azt hiszem magammal levelezek.
Sajnos a mi korosztályunknak sok a közös rosszélménye.
Másik topicban véletlenül láttam, hogy ismered a XI. kerületet. Ha ott laksz lehet, hogy ismerjük egymást?
Bocs az OFF-ért.
Rémes.
Sajnos nálunk - egy doktornő nagyon jól mondta, mikor anyámat kórházba kellett utalnia - a kórházakat egyre inkább jobban megilletné az "ispotály" szó, már ami az ápolást illeti. Sajnos csak az lehet biztos abban, hogy megfelelően ápolják a szeretteit, aki reggeltől estik ott van vele és az ápolónők helyett elvégzi a munkát...:-(((
Jesszum:(((. NAgyon sajnálom, és borzasztó.
BEszélhetünk itt kevés fizetésről, meg persze, szegény egészségügyi dolgozók, de hogy ilyen megtörténhet egy Xévet megélt, rengeteg TBt befizetett emberrel, vérlázító:((((
TÉnyleg nagyon sajnálom.
nagymamam (74) a mult heten agytrombozist kapott, korhazba kerult. fel oldala le van benulva, szerencsere lassan bar, de gyogyulgat.
nagypapam es nagynenem azt hittek, hogy a nover mindent megtesz majd, amit meg kell tennie.
pelenkazzak, de a pelenka alatt mar nem kenik be a boret, amit tiszta sebes mar. egy ilyen idos embernek amugy is nagyon vekony erzekeny bore van mar.
de nem is tisztitjak le alaposan ket pelenkazas kozott...
katetert tettek be neki meg amikor bekerult, de aztan azt senki sem figyelte, hogy azzal mi van. anyukam vette eszre hogy olyan a gyujtozacskoban levo vizelet mint a homokos szennyviz. kiderult h valami vesehomok elzarta a katetert es nem tud urulni a vizelet, az eredmeny az lett, hogy meg egy nagyon sulyos holyagfertozest is kapott szegenykem. ugysem volt eleg baja...
sorolhatnam meg az aprobb eseteket.
talan mondanom sem kell, hogy kapnak penzt a csaladtol, ennek ellenere tesznek magasrol az egeszre... rettenetes, felhaborito, megalazo banasmod.
en igenis arra itelnek minden ilyen erzeketlen ostoba allatot (elnezest az allatoktol ebben az esetben), hogy csak egy hetig ki legyen ugy szolgaltatva a hozza hasonlo kollegainak, ahogy a nagymamam (vagy barki mas) ki van szolgaltatva nekik.
A Financial Times szerint a magyar egészségügyet a pincétől a padlásig át kell alakítani, a reformok útjában azonban az előjogaikra féltékeny, hálapénzre pályázó orvosok állnak. Az eszközpark megfelelő lenne, azonban az orvosok nem minden esetben használják azt. "Az orvosok tartják fent a kiszipolyozó rendszert"
Tudom, hogy nem kell hanyattesni a külföldi véleményektől: gyakran helyi forrásokból tájékozódnak, a saját megfigyeléseik és elemzésük pedig sokszor nem elég alapos. Azonban van egy ellentétes tényező is: nem kötik őket a helyiek érdekei, félelmei és mániái, a kívülálló elfogulatlanságával és természetességével mondják ki, ha a király meztelen.
Az egészségüggyel kapcsolatban, azt hiszem, az utóbbiról van szó. Miközben valószínűleg rengeteg jól felkészült és lelkiismeretes orvos dolgozik az országban (találkoztam ilyenekkel én is, főleg a fiatalok közt), akik nem haszonélvezői az állapotoknak, vagy szívesen lemondanának a kis előnyökről a tisztább viszonyokért, szenvednek a főnökeiktől és a rendszertől. Ők, vélhetően sokan, képesek és érdekeltek is lennének abban, hogy az egészségügyi dolgozók felelőssége, munkájuk ellenőrzöttsége ne legyen sokkal kisebb, a betegek és hozzátartozók kiszolgáltatottsága pedig sokkal nagyobb más országokhoz viszonyítva, mint ami az ország fejlettsége alapján magyarázható.
Gondolhatod én mennyire beleborzongtam!
A leköpést már csak tehetetlen dühömben, nomeg csak a gondolataimban született meg, egyébként kultúrált emberként élem az életem.
Gondoltuk, hogy hivatalos útra tereljük a dolgot, de az első időszakban a kisfiamra koncentrált az egész család.
Minekután a családból csak mi ketten nem vagyunk orvosok megvitattuk az ügyet, és sajnos mindenki azt mondta, hogy mivel végül nem történt meg a műhiba csak árnyékra vetődnénk, semmi bizonyíték. A zárójelentésben rögzítve van, hogy milyen állapotban született a baba, de mivel nem küldött el a doki, hanem eljöttünk, tulképp a végén még a mi hibánkból történt volna a baj. Más kérdés, hogy pont azért mentünk el, mert nem foglalkozott velünk, és ebből lett volna a baj!
Azt persze elmondhatom, hogy hogy hívják azt az orvost, akire többet sem a gyerekem, sem a magam életét nem bíznám többet, mert szerintem egy hanyag, megbízhatatlan orvos, aki nem tudott felelősséget vállalni az önszántából elvállalt pácienséért. dr. Molnár Péternek hívják!
Bocs, ezt a Disznóviccek mindenkinek topicból másoltam, azt hiszem nagyon ide tud illeni:
Ellenőrzés a kórházban. Az ellenõr benéz az elsõ kórterembe. A beteg az ágyon ül és önkielégítést végez. Az ellenõr gyorsan becsapja az ajtót és felháborodva kérdezi a fõorvostól, hogy mit jelentsen ez.
- Ennél a betegnél spermium túltengést állapítottunk meg és elrendeltük, hogy napi 5 alkalommal végezze el a terápiát - felelt a fõorvos.
A másik nagyobb szobában, ahol szõnyeg és színes TV is van amelyben éppen pornófilmet vetítenek, csak egyetlen ágy van, amelyen fekszik a páciens és 4 nõvér orális szexben részesíti. Amikor ide is benéz az ellenõr, levegõ után kapkod és ismét magyarázatot kér a fõorvostól.
- Ez ugyanaz a diagnózis, csak más a biztosító.
Hoop,
A saját dokink a Madarász csecsemőosztályának vezetője, odamentünk hétfőn.
Biztosított nekünk egy félreeső helyiséget, ahol az ölemben foghattam a lányom, amíg ment bele az infúzió. Mivel a hasmenés miatt nem vehetett fel az osztályra (jobb is volt így), ezért másnap visszamentünk megint infúzióra.
Nagyon rendesek voltak a nővérek is.
beleborzongtam a történetedbe.
Leköpés és egyéb hasonlók helyett nem gondoltátok, hogy hivatalos útra terelitek a dolgot?
Amit leírtál, simán kimeríti a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés esetét, de lehet, hogy durvábbat is. Persze, az ember egy ilyen után csak azzal törődik, hogy mi lesz a gyerekkel, de be sem panaszoltátok a munkáltatójánál?
Legalább azt tedd meg, hogy ide írod a nevét.
Mert az a legrosszabb, hogy holnap ugyanezt megteszi mással, akinek lehet, hogy nem lesz szerencséje.
Kisfiú lett, hál Istennek minden rendben van vele, 3 hónapon kersztül vittük mindenféle kivizsgálásokra, de minden OK. Sőt. MOst múlt 14 hónapos, és már olyan kis okos!:)
Bár már egy éve is múlt, egyszerűen nem tudom magam túltenni azon ami velem történt terhességem alatt.
Csak azért mondom el, ha valaki hasonló cipőben járna, akkor azonnal döntsön!
Mikor terhes lettem egy közeli ismerősöm ajánlott egy "megbízható" dokit, az ismerősöm az illető orvos asszisztense és laikusként teljesen korrekt dolgokat mesélt róla. Megbízhatónak tűnt, kedves, visszafogott orvos, nagy pacientúrával. El is vállalt, tisztáztuk a részleteket.
Az egy kicsit rosszul esett, hogy a rendszeres viziteken egészen az utolsó hónapig, soha egyszer sem emlékezett a nevemre, pedig nem hétköznapi. Azt is tudta, hogy az asszisztensén keresztül jutottam hozzá. De ez nem is lett volna baj, nekem nem kell, hogy hajbókoljanak előttem, csak rendesen végezze a munkáját.
Aztán kicsit ideges keztem lenni, mikor a magánrendelésén rendszeresen késett előszőr csak fél, majd volt olyan is, hogy 3 órát. Előttem meg még 3 ember, szóval az egész vizsgálat késett úgy 4,5 órát.
Mikor bementem a munkahelyére (SOTE) UH-ra, ott alaphangon 2 órát kellett rá várni, MINDIG.
Mondanom sem kell, hogy többek között azért fizettem neki, hogy ne kelljen órákat várnom sehol!
A legdurvább az volt, mikor 9. hónap elején megint hívott a rendelésére, hogy megvizsgáljon, ismét 2,5 órát vártam rá, de akkor annyira felidegesítettem már ezen magam, hogy ott hagytam a rendelését. Persze elnézést kért, mondta, hogy másnap reggel a kórházban CTG után várjam meg, megvizsgál.
Akkor láttam utoljára!
9 hónapos terhesként közölték a CTG-n, hogy nem lettek jók a leleteim, de nem mondanak semmit, várjam meg a dokit.
A dokit 9 órától 13h-ig vártam, nem jött, sehol nem találták, pedig állítólag bent volt, mobilján nem lehetett elérni, ki volt kapcsolva.
Mindent megértettem, hogy műt, vizitel stb., de az nem igaz, hogy 4 órán keresztül nem jut eszébe, hogy felhívjon, hogy nem jön. Pedig nem jött, a férjemmel együtt meg egyre idegesebbek voltunk, a CTG eredmény miatt.
13h-kor a férjem beültetett a kocsiba, és kerestünk egy másik orvost.
A gyerekünk annak a másik orvosnak köszönhetően alszik most a szobájában. Ugyanis, mint utóbb kiderült felszívódott a magzatvíz, valószínűleg megitta, ugyanis nem hogy a nyakán volt megtekeredve a köldökzsinór, hanem 2db csomót is kötött rá. Nem lehetett tudni, mióta nem jutott kellő oxigénhez, tápanyaghoz. Az utolsó pillanatban kapták ki belőlem császárral.
Hónapokig aggódtunk, hogy biztos értelmes, okos kisgyerek lesz-e belőle.
Az asszisztens később megtudta, hogy mi történt, elmondta az orvosnak, aki állítólag keresett, de nem ért el.... Persze!
Az biztos, hogy ha most nem lenne itt a kicsi, akkor ő sem lenne már a föld felett!
Borzalmas volt, mai napig nem tudom túltenni magam az orvos hanyagságán!
A legborzasztóbb, hogy tudom, sokan járnak hozzá. Gondoltam, hogy egyszer felkeresem, megmutatom neki a gyerekem, de legszívesebben leköpném, azt meg a gyerek előtt nem fogom.
Ancsa
Sziasztok.
Muszáj leírnom a magyar egészségügy siralmas helyzetét.
Csütörtök éjjel be kellett mennünk a László kórházba a 16 hónapos lányommal, hasmenés miatt.
Betettek egy fertőző véres hasmenéses 2 hónapos kisfiú mellé.
Ebben a kórteremben 1 db felnőtt ágy volt. Az éjszakát a wc előtt töltöttem a földön. Ez még nem is a legszörnyűbb: olyan kosz volt, hogy sercegett a cipőm. Legalább 6 féle hajszál keveredett porcicákkal, morzsával és egyéb mocsokkal.
A szoba akkora volt, hogy lapjával lehetett csak elférni. A gyerek nem maradt meg az ágyban, ordított, hajnali fél 5-ig fent volt, utána beájult 1,5 órára.
Szellőztetni nem lehetett, legalább 30 fok volt bent.
Pelenkázó nem volt. (gyerekosztály...)
Reggel közölték, hogy itassam meg a gyereket. Mondtam, elfogyott a tea. Ja, hát az csak 10 óra fele lesz...
10-kor meg közölték, hogy nem mindenkinek jutott tea... Épp nekünk nem. Ha gondolom, menjek el a 15 percre lévő büfébe és vegyek neki valamit...
A nővérek faragatlan tuskók voltak (kivéve az éjszakást), a takarítónő is ugatott mindenért (pl. miért ülök a gyerekkel a földön, (a kabátomon), miért nem eszem meg a reggelit, ne mászkáljak a gyerekkel, stb.
Mint egy börtön...
Párom elintézte, hogy délben hazajöhettünk.
Megfogadtam, hogy soha többet be nem teszem a lábam oda. Embertelen körülmények, embertelen nővérek, kosz, mocsok, stb...
Inkább elmegyek a Telki Magánklinikára, valahogy összeszedem rá a pénzt. Ott talán gyógyulni is lehet...
Azt hiszem mindenkinek van egy rakás pozitiv és negatív emléke, élménye az orvoslással kapcsolatba. Sajnos, ha az orvos téved az végleges is lehet. A tesom gyomorpanaszokkal ment dokihoz. El is végeztek rajta egy csomo vizsgálatot lelkiismeretesen. Aztán egy hét múlva meghalt infarktusban. Persze utána sokan mondták, hogy a szív kisugározhat a gyomorra, de a doki hasnyálmirigyre gyanakodott. Hát rosszul, de egészen biztosan nem szándékosan csak a tünetek alapján inkább a gyomor volt gyanus.
Azért én bizom abban, hogy az orvosaink többsége tiszteséges ellátásra törekszik még akkor is, ha nem kap hálapénzt. S nem hinnám, hogy azérrt kéne feldobnom a talpam, mert üres a zsebem.
Ami felháborit ebben az ügben az a sajtóhozzááálása. A példányszám mindenek felett és ezért aztán mindenre képesek.
Szombaton megyek a boltba és látom a vastagon szedett cimet, kivérzett az anya, mert nem adott hálapénzt.... Hát ilyen nincs, mert aki ezt mondja, az azt is mondja, hogy ezek rosszabbak mint a sintérek, hogy ezek elöre megfontoltan, nyereségvágyból, különösen kegyetlen modon gyilkolnak. Pedig a történet az esetek többségében arról szól, hog y betegnek, terhesnek lenni nem veszélytelen. Történhetek tragikus dolgok is. S annak a családnak, amely vesztet már 100%-os a veszteségi statisztikája.
Az újság persze címlapra teszi, mert jönnek a vásárlok az ilyenre (dolgozam újságnál tudom, hogy megy ez)Persze ferlturbozva, lehető legkönnyesebbre véve a sztorit.
S ez nagyon felelötlen a sajtó részéről, mert az élet nem csak tragédiákról szól a szülészeteken, de nem érdekes irni az örömökről, a nehezen megtartott terheségekről. Izgibb, ha az anyuka elvérzik...
Apám mentösként sok szülést vezetett le, hisz ha késön értek ki, akkor muszály volt. Mindig két dologtól félt: az egyik a méhrepedés, a másik az érrepedés, mert mint mondta mindkettő alatomos dolog...S ezekben az esetekben a korházban is fennáll az életveszély, s ha bekövetkezik a tragédia, akkor nyilvánvalóan vannak gyászolok, akiknek irtó nehéz elfogadni a történteket, hibásokat keresnek, mert ilyen a gyász, s ezt kihasználv az érzéseket felturbozva a sajtó talál egy legalább plusz 500 példányos sztorit. NIncs remitenda, annyit megér....Vagy ott van az az anyúka, aki meghalt 3-4 honapos terhesen valami mérgezésbe, aminek a tünete elöször láz és torokgyuladás volt. Tényleg rettenetes, de...és tényleg a rokonok, azok akik szerették nem érthetik, hogy miként lehet az, hogy egy teljesen egészséges ember egyik napról a másikra, de... Sajnos van ilyen és ez mindig életveszélyes állapot, s ez utobbiról nem igazán irnak az orvosok, vagy ha igen akkor ugy, mintha egy orvos gyáva magyarázkodása lenne. Az anyám egyik munkatársa egy főorvos felesége volt. Kétszer volt kismama. Mindkétszer jól indúlt a dolog, aztán egyszer csak a szervezet ugy döntött valamiért, hogy a magzat méreg a szervezetében.... Mindkétszer az intenzíven kötött ki, mindkétszer a halál torkában volt...S a férje mondta, hogy csak szerencséje volt, hogy túlélte, mert ez a fajta toxikozis már csak ilyen...de ez esetben a megmentett asszonyról nem irt a sajtó, mert az nem sztori, mert az tök uncsi....
Klasszak ezek a pozitív példák, ezeket kéne terjeszteni jobban. Amikor pedig olyat látunk, mint a kéztöréses nénike akit nem etetnek meg, lehetne szólni is valakinek. Egyébként én ezért szerettem jobban a többágyas szobát is a kórházban, mert a betegtársak sokat segítenek, pl. ha valaki rosszul van szólhatnak a nővérnek. Szóval amikor én szültem, a lelkünkre kötötték a szájkendő használatát szoptatáskor, valamint -császáros voltam - a nylonlepedőt a baba alá, mert az fertőtlenítve van. Ja, amikor lecsúszott a földre csecsemősnővérke gond nélkül segítőkészen felvette és visszatette az ágyra. A másik pedig, hogy a csecsemősök nem használtak szájkendőt, az sem akinek vörös volt orra a sok törölgetéstől. Nekem könnyebb volt, mert ott dolgozott egy ismerősöm, elmeséltem neki és a következő osztályos értekezleten téma volt. Szóvel a betegnek is szólnia kell ha baja van, mert anélkül nehezen változik a helyzet.
Én magam az EKG felrakásánál szoktam segitséget kérni a gyerekektől, mert olyan sorrendben kell bedugdosni a kábeleket, ahogy a közlekedési lámpa szinei vannak. Mire elmeséli, meg megbeszéljük, észre sem veszi és megnyilt, nem retteg, beszélget és mire kettőt pillant, kész a vizsgálat.
Esküszöm könnyebb gyerekekkel dolgozni, mert ők őszinték. Ha baj van, nem leplezik el, de ha nincs, akkor nem akarja magát nagybetegnek beállitani. Akkor rohangál, rosszalkodik és nem lehet vele birni.
A temahoz ket hozzaszolasom lenne:
Az egyik, hogy sajnos mi a gyerekkel eleg sokat voltunk korhazban, ketszer mutottek. Bevallom, hogy nekem eszembe sem jutott, hogy penzt adjak, nem is adtam. Minden jol mukodott, a dokik mindig aranyosak es kedvesek voltak, komolyan, a noverek tobbsege is, aki meg nem, az szerintem penzert sem lett volna kedvesebb. Az egyik esetben tavozaskor vittunk ajandekot a dokinonek meg a noverkeknek, mar nem emlekszem mit, de valami kaveszeruseget, meg talan kezzel keszitett szappant, de tenyleg aprosag volt, ennek ellenere orultek nagyon. Tehat, szerintem akkor is ellatjak az embert, ha nem ad penzt. Jo, gondolom vannak helyek, ahol nem, pl. magatehetetlen oregek. De egy magat minimalisan kepviselni tudo beteg eseteben elvileg minden rendben megy halapenz nelkul is.
A masik, hogy azzal egyetertek, hogy ha valakinek van fogadott dokija, aki berohan hozza az ebed mellol levezetni a szulest, akkor ott "elfogadhato" az elore kialkudott tarifa. Bar nekem ketsegeim vannak. De mi van abban az esetben, ha nekem fogadott dokim van, kifizetem a 100 rongyot, es pont akkor "jon ram a szules", amikor a doki amugy is ugyeletben van, vagy dolgozik. Olyankor visszafizeti az osszeget, mert itt ugyi akkor nem volt extraszolgaltatas, hiszen mint beosztott doki, koteles levezetni a szulesemet. Vagy mi van abban az esetben, ha rendes beosztasaban dolgozik egy szulesz, azaz a korhaz altal meghatarozott idoben dolgozik, bejon szulni 5 no, ebbol egynek o a fogadott orvosa, de ket no kezd el egyidoben aktualissa valni. Ilyenkor pl. nem tudom mennyire etikus a fizetos not valasztani. Nekem komoly ketsegeim vannak. A korhaz ugyanis a dokinek a munkahelye...
