"A férfiak versengtek a kegyeiért, de ő már foglalt volt. Szerelmét még serdülőként látta meg: az akkor huszonnégy éves Jan Kiepura ismert lengyel operaénekest. Kiepura vedégszereplésen járt Magyarországon, amikor a nála tíz évvel fiatalabb kamaszlányt megszédítette a tenor hangja.
"Úgy beleszerettem, hogy majd megőrültem, és vártam a bejáratnál, a művészbejáratnál. Persze észre sem vett. Én mondtam az édesanyámnak: ennek az embernek, meglátod, én leszek a felesége!"
A találkozás mégsem váratott sokat magára. Eggerth Márta az UFA-nál dolgozott, amikor Jan Kiepura is éppen ott kapott egy szerepet. Egyik forgatás után Kiepura felajánlotta: hazakíséri a filmgyárból az énekesnőt…"
"2002. május 16-án Eggerth Márta koncertet adott a bécsi Theater an der Wienben. A koncertfelvétel és a művésznővel készült rövid interjú adja
a portréfilm keretét. Eggerth Márta egy nagy korszak utolsó képviselője, hisz kortársa Kálmán Imrének és Lehár Ferencnek. Magas életkora ellenére ma is énekel, és fájdalommal tölti el, hogy Magyarországra soha nem hívták.
A film Eggerth Márta és lengyel származású férje, Jan Kiepura életét mutatja be, megjelölve a főbb állomáshelyeket archív filmrészletek és fotók felhasz-nálásával. A művésznő gazdag életpályája itthon még a szakemberek számára is szinte teljesen ismeretlen, pedig szerepléseivel ma is lenyűgözi New York-i, bécsi és berlini közönségét. 92 évesen is koncertezik, kiválóan beszél magyarul, bár 1939 óta nem járt szülőhazájában.
On 16th May in 2002 Márta Eggerth gave a concert in the Theater an der Wien in Vienna. The footage of this concert and a short interview with the artist serve as the framework for this portrait film. Being a contemporary of Imre Kálmán and Ferenc Lehár makes Márta Eggerth the last representative of a great era. Despite her old age she still sings and it fills her with anguish that she has never been invited to perform in Hungary.
This documentary is about Márta Eggerth and her husband, of Polish origin, Jan Kiepura, highlighting the main stages of their lives with the help of archive film excerpts and photographs. The colourful career of the artist is barely known even by experts in the field, despite the fact that she keeps audiences in New York, Vienna and Berlin enthralled by her performances even now, at the age of 92. She speaks perfect Hungarian, although she has not been to Hungary since 1939."
"Eggert 14 éves korában látta először a nála 10 évvel idősebb Kiepurát a budapesti Operaház Turandot-jában, és attól kezdve rajongott a férfiért. 1934-ben valóra vált a régi álom, együtt szerepeltek A szívem téged hív című, Victor Janson rendezte filmben. Legendás nagy szerelem szövődött köztük, az 1936-os esküvőjük után 30 évig éltek boldog házasságban. Az álompárt Kiepura halála szakította el egymástól 1966-ban. Közös tulajdonságaik, a jó megjelenés, a szép hang és a kiváló színészi képesség szinte predesztinálta őket az együttes sikerre. Több filmet forgattak együtt, így az első közös filmjük után annak angol változatát Carmine Gallone rendezésében, és a Bohéméletet Bolváry Gézától. Bolváry 1937-ben Ausztriában rendezte a Puccini operából készült átíratot, mely a házaspár egyik legnagyobb sikerét hozta. 1957-ben szerepeltek utoljára együtt a Tavasz Berlinben című filmben (rendezte: Arthur Maria Rabenalt). Hitler hatalomrajutásával az ellenzéki illetve zsidó származású filmkészítők mozgástere erősen korlátozottá vált Németországban és Ausztriában, a rendezők és producerek nagy része emigrált, így a Kiepura házaspár körül is megritkult a levegő. Lengyelország német megszállása elleni tiltakozásul Kiepura el akarta hagyni Európát, és bár a félzsidó Eggert karrierjét egyelőre nem fenyegette veszély, a színésznő habozás nélkül a távozás mellett döntött. New York-ban telepedtek le, ahol Kiepura jó kapcsolatai révén heteken belül újra színpadon állt, méghozzá a nagynevű Metropolitan-ben a 'Bohémélet' Rodolfojaként. Feleségének kicsit várnia kellett az újabb lehetőségre, de 1940-ben ismét színpadra lépett a 'Higher and Higher' című musical-ben, amely sokáig sikerdarabként futott a Broadway-n. Koncertezett Rio de Janeiróban, Sao Paolóban, eljutott Kubába és Kanadába is."
Αν μ' αξιώσει ο Θεός λεφτά και αποκτήσω θα χτίσω ένα μέγαρο τους πλούσιους να ελκύσω θα 'ρχόντουσαν πελάτες μου κορίτσια να 'χουν τρέλες κι ο Βίλι Φριτς θα σκάρωνε αφράτους αργιλέδες
Η Γκρέτα Γκάρμπο μάγκα μου θ' ανάβει το τσιμπούκι κι ο Ζακ Κιεπούρα στη γωνιά θα παίζει το μπουζούκι ο Τζίμι Λόντος για νταής θα κάθεται στις τσίλιες κι η Λίλιαν η Χάρβει θα διώχνει τις μπασκίνες
Πρέπει να χτίσω ένα τζαμί για όλα τα δερβίσια και με κουπέ πολιτικό να 'ρχονται τα κορίτσια
Ket evtizede allok az oszlop elott, sobalvannya dermedve.
-Eget es foldet osszekoto vilagfa? -kerdem tetovazva.
-Fallos! -kacag a szemed a tudatlansagon.
Hanem most rajtam a kerdezes sora. Mit lasz a kepen? Egyforma szep-maszk arcok? Nekem Manos, Vasiliki, Alekos, Kosta... Egyutt jatszottunk, tanultunk dalokat. Kostas a keziraton dolgozik delutanonkent a konyvtarat bujva. Dalt is ir, a pajzan omegaval (upogrammeno) jatszva, a tiltott dalok listajara.:) Mar ekkor megvan a borito ,a szovegre varva, mutatja, kerdi mint velekedem felole. Husz ev multan is szep, akkor meg a festot sem tudtam, de a festo sem ismert minket. Mit latott rajtunk, mit latunk kepen? Es rogton a surujebe vagva, mire tanu egy kep, egy szoveg, mi kutathato, tudhato ki belole? Lejegyezheto, rajzolhato az igazsag? Teszem azt, en vagyok a kerdezo, a valasz rolam valo rajz? En vagyok a kerdezett? Hat nem bosszanto, mihelyt a kerdezo valami erdekes kozelebe jut, nyomban mellekvaganyra tereli a szot! :)