Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 2024.11.26 0 0 98524

Farkas Wellmann Éva

Valami ég e versen át

Valami ég e versen át,
idegen test a sebben;
mit szemmel nézz, de mégse látsz,
s nem mérhető le kedvben,

talán a hó, talán a szó,
arcpír emléke rendre,
amíg a visszhang visszaszól,
a hűvös-sárga mertre,

valami ég, nem lángra gyúl,
valami ég, felettem,
a hamva szó, a szó kihunyt,
mielőtt elfeledtem.

Valami ég e versen át,
a szó, a hó, az emlék,
valami végleg itt maradt,
mit mégis elviselnék,

csak szó vagyok, csak szó a vers,
a láng, az ég, a kedvem,
és szó az is, hogy elviselsz,
s nem tűnődsz már a merten.

Lutra Creative Commons License 2024.11.26 0 0 98523

Ayhan Gökhan

Felnőtt gyerekversek

Apukám

Az apukám elment, ezt a nagymamám mondta nekem.
Az apukám meghalt, ezt a nagypapám mondta nekem.
Szerintem az a legfontosabb, hogy nincs itt.
Ha valaki nincs mellettem,
ha nincs velem,
ha nincs ott a születésnapomon,
ha nem olvas este mesét az ágyam mellett,
ha nem kísér el az iskolába, az olyan, mintha elment volna.
Ha valaki nincs mellettem,
ha nincs velem,
ha nincs ott a születésnapomon,
ha nem olvas este mesét az ágyam mellett,
ha nem kísér el az iskolába, az olyan, mintha meghalt volna.

                            *

Apa üt

Apa üt, de nem a földön megpattant labdára
a teniszpályán.
Apa üt, de nem a süteménye körül
repdeső légyre.
Apa üt, de nem a sötétben a szobámban
ijesztgető kísértetre.
Azt mondják, én apára ütöttem, de nem igaz, mert
apa ütött énrám.

                            *

December 6.

Mióta apukám elköltözött,
nem jön hozzám a Mikulás.

 

                            *


Családon belül


Családon belüli erőszak, olvasom
a fekete-fehér újságban, s szerintem téves
az elnevezés, nem ennyire fekete vagy fehér. Apukám
mindig családon kívül üt rám, a pofont
nem látja anyukám, de még az
öcsém sem. A verés
egy magányos tevékenység, mint a futás, vagy
a szemét kidobása a kukába. Apa
a pofonokat is felosztja, egyszerre két
tenyérrel ütni olyan jól nem tud, bal és jobb
tenyérre kell osztani őket, mert a szeretet
sem fér el az emberekben egymás mellett, amikor a
harag van soron.

                            *

anyukám sír

Anyukám szeme piros,
belefújt a szél. Nagyon.
Anyukám szeme piros,
allergiás a virágra. Nagyon.
Anyukám szeme piros,
elfáradt. Nagyon.
Anyukám szeme piros,
sírt. Nagyon.
Anyukám sírt,
megverte az apukám. Nagyon.

Lutra Creative Commons License 2024.11.26 0 0 98522

Petri György

Sziszifosz visszalép

Rettenthetetlen hülyék kora jő.
Pojácák vagy gazemberek? Is-is.
Egyszerre félem és röhögöm általlátni:
a szikla óhatatlan visszafelé görög.

Lutra Creative Commons License 2024.11.25 0 0 98521

Tamás Tímea

A könnycsepp

régen egy könnycseppben laktunk
de ezen a nyári forróságon
elpárolgott s csak mi maradtunk
ketten, nem meztelenül
csak kifosztva, bezárva
egy maréknyi ósdi közhelybe
s egy rég halottnak hitt vágyba

emlékszel a könnycseppben ott volt
a sós tengerek minden titka
Odüsszeusz édes bánata
a nimfák leple s az inga
nem járt nem beszélt nem volt óra
hogy szememről a ködöt
s a szivárványt örökre leoldja

mi maradt? Ládd ez az édesbús bánat
némi rútság és sok önsajnálat
fonnyadó hús és sok vacak óra
hol bárd az inga s a szele súrolja
szinte percenként a tarkód
s a kényszer, hogy valamit akarj ott
hol már régesrég nem lehetsz

mert valami kiszikkasztotta
a te külön tengeredet

Lutra Creative Commons License 2024.11.25 0 0 98520

Tamás Tímea

A hosszú vers

                                              „jól csak a szívével lát az ember”

El kell hagyjalak.
Csak így, igekötők és kötőszavak nélkül,
helytelenül, kimondatlanul, de véglegesen.
Sok érzelemmel fogom tenni, és sok könnyel,
szívem fog úszni rajta

Rosszul ír a számítógép,
Nagyra cseréli a kicsit, kicsire a nagyot,
Minden pont után újra akarja kezdeni,
Makacsul, mint egy gyerek,
És nem tudja, hogy nem lehet,
Amit én már gyerekkoromban tudtam,
Beleírták az emlékkönyvembe,
Hogy „a barátság egy arany fonal,
Ami könnyen elszakad,
Össze lehet kötni újra,
De a csomó megmarad”.

Vajon a gép tudja a véget és a kezdetet,
Vajon tudja, hogy miért cseréli
A betűket s az ékeket,
Amit magunk közé verünk,
S amik miatt majd elveszünk,
Mert szekértábor az életünk,
S a mindennapi csaták zajában
Egyre csak halkul a szavunk,
Hosszú sorokat írunk, s hogy
Mit, kit akarunk, alig tudjuk

Valamilyen győzelmet szeretnénk mindenáron,
Pedig már rég elkerül az álom,
Az a rövid üdítő fajta,
Aminek három sor az anyja,
Gyönyörű három sor, néha csipkének látod,
Bor alá teszel, és elmélázod
A múltat, a napot, a tengert,
Ami valaha tied volt, de már nem lett
Se otthonod, se vágyad, se álmod,
Nem is keresed, s nem is találod

Hosszú a vers, pedig rövid kéne,
Három sor kellene, s a vége
Csak annyi, hogy el kell mennem,
Amíg még egy kis erő maradt bennem,
Mert különben végem, ha maradok,
Nem oldod le rólam a lakatot,
Mert nem érdekel, hogy mit őrzök,
Csak annyit akarsz, ne legyek őröd,
A várat akarod, s a szekértábort,
Hogy bevehesd és megtaláld

Lutra Creative Commons License 2024.11.24 0 0 98519

Tamás Tímea

Számvetés

nem vagy egy József Attila mondták
kegyetlenek voltak és lusták
leszállni hozzám

pedig alant is menny van
csak nem tudják
az átváltozások ott is zajlanak
s ha nem is hallszik a
madarak surrogása
vannak álmok

a világ ott is épül
s hogy milyen lesz végül
lent dől el

a fekete mennyben
a levegőtlenben
a sárban
a föld szagában
igaz
a József Attilák
a fenti világot bírják
egészen a sínekig jutnak
fiai ők a vonatoknak
is

de azután?
azután marad a lenn
nem cserélünk
nem várunk
az életünk a halálunk
verset sem írunk
nem prédikálunk
nincs más dolgunk
nevetve várunk

az őszbe tekerve élek
valaki valamikor
észrevétlenül becsomagolt
nincs csomó – megoldható
nincs lakat – kinyitható
csak valahol a végét
(a cérnáét, a tekerékét)
kellene megtalálni lelni
s aztán mehetnénk bele
a télbe
„az évszakok változó miserendjébe”
(mint mondották nekem egykoron)
azt hittem te látod
megtalálod
kibontod
s kapsz velem egy egész világot

tévedtem
létállapot ez nálam
(akár a hervadó ősz)
a szemem mélyén nem lakik semmi
kék kékcse
(ki hinné hogy ezek falunevek)
erre járok
ha fékez a vonat
várok
s ha majd intenek nekem is
kiszállok

Lutra Creative Commons License 2024.11.24 0 0 98518

Susan Wheeler

Szerelmes vers

Anyám nem tudott ellenállni.
Apám biztos akart lenni,
hogy bezárta mögöttem az ajtót.

De amikor a te ajtódhoz mentem,
te már elém is jöttél. A szád
furulyázott a karomon,

búcsút ittunk a múltra.
Szerelmem, szerelmem, dúdolta a dal.
Most már nem kell elhagynod semmit.

/Demény Péter ford./

Lutra Creative Commons License 2024.11.24 0 0 98517

Sir Walter Raleigh

Színpad a világ

Mi is a lét? Érzelmes színdarab.
A kedv: közzene, olykor elmarad.
Az anyaméh: öltöző, hol hiányos
jelmezt húzunk a gyors komédiához.
Bíránk, közönségünk a kerek ég,
jegyzi, hogy ki nem tudja szerepét.
A sír, amely egykor majd eltemet,
a függöny; zárókép után lemegy.
Sorunk a sír felé mókázva lábol,
s a legvégén – meghalunk igazából.

/Tóth Judit ford./

Lutra Creative Commons License 2024.11.24 0 0 98516

Bertolt Brecht

A nagy emberekről


                   1.


A nagy emberek ostobaságokat beszélnek,
s hiszik: mindenki ostoba.
Nem szólnak semmit: hagyják őket a népek,
s az idő így fut tova.

                    2.


A nagy emberek esznek is, meg isznak,
a bendőjük tömik.
Tetteiket hallgatja a szegény nép,
s szintén csak eszik-iszik.

                    3.


Nagy Sándornak a megélhetése végett
Babilon kellett, a nagy.
Vannak viszont mások, akiknek
ilyesmi nem kell. Magad is effajta vagy.

                    4.


A nagy Kopernikusz nem bírt aludni,
hát egy távcsövet kézbe vett,
kiszámította: a Föld a Nap körül kering,
s hitte: az Eget értette meg.

                    5.


A nagy Bert Brecht a legszimplább ügyeket sem érti
s a legnehezebbeket gondolja el, például a füvet,
s dícséri a nagy Napóleont,
mert ő is evett.

                    6.


A nagy emberek úgy tesznek, mint a bölcsek,
s hangosan beszélnek, mint a gerlék.
A népek jól tennék, ha tisztelnék őket,
de egy szavukat se hinnék.

/Tellér Gyula ford./

Lutra Creative Commons License 2024.11.24 0 0 98515

Jenny Wrangborg

A világ legfontosabb állása

reggelente
mikor kirakjuk a székeket a teraszra
látjuk hogyan ébredezik az Aveny

a villamoszörgés visszhangzik
a hatemeletes házak között
a büfénél
az emberek átvágnak a síneken és
mi egy pillanatra megengedjük magunknak
elfeledni a pénztár mögötti stresszt
ami így a hajnali fényben még mindig irrealitás

a nap felkapaszkodik a házak mögött
az egekig cipeli hátán a mát lassan-lassan
a takarítók tisztára seprik az utcát
a tegnapi részegség után és mi egymásra mosolygunk

ilyenkor nem akarunk már
mások lenni csak kiszolgálónők
mienk a világ legfontosabb állása
hogy másoknak jól kezdődjön a napjuk
a mosoly nem a munkaruhánk része
az sajátunk
emberi

/Sall László ford./

Lutra Creative Commons License 2024.11.24 0 0 98514

Jenny Wrangborg

A konzultáns

elhívtak egy konzultánst hogy megtanítson minket
hogyan működik az ember
örültünk azt hittük valami továbbképzésről van szó
még senki nem költött ránk pénzt mióta elkezdtünk dolgozni

két egész napon át ültünk
fizetett munkaidőben

persze egy kicsit furcsa volt
amiről beszélt
a vicceit senki nem értette
de jópofát vágtunk
nem akartunk panaszkodni amikor a vállalat
most végre kitett magáért

a második napon
amikor a vállalatot egy bármilyen autóval kellett összehasonlítanunk
és mi egy vezető nélküli rozsdás öreg Volvót választottunk
akkor megtanulhattuk micsoda hihetetlen lehetőséget jelenthet
ha az embernek felmondanak

kicsit különös volt aztán
hétfőn visszamenni a munkába
ahhoz a vezető nélküli autóhoz
és nem tudni meddig utazhatunk még vele

/Sall László ford./

Lutra Creative Commons License 2024.11.24 0 0 98513

Jenny Wrangborg

Claire

nem lesz vezető hír
szalagcímként sem olvassuk majd
ha fellapozod holnap az újságot a legújabb
fogyókúráról fog szólni
és hogy mennyi eső hullott tegnap óta

a híradónak nem lesznek különkiadásai vagy
halottas menet sem a városon keresztül
egyetlen megemlékezés sem arról hogy a körülmények
hogyan juttatták őt oda
de az Avenyn és az Engelbrektsgatan kereszteződésében
mégis csak ott feküdt haláli átkozottul
keményre fagyva a táblát maga előtt tartva
és még ha el is mentünk mellette akkor is haláli átkozottul láttuk

a szavak a táblán nem kértek egy új autópályát vagy több rendőrt
nem beszéltek adócsökkentésről vagy keményebb fellépésről
a bevándorlókkal szemben
ő nem akart vitát kezdeményezni
arról hogy miért ő és miért nem te fekszel ott
nem kérte hogy mondj le a kávédról az ebédszünetben
nem kérdőjelezte meg

miért nem vettél részt a május elsejei felvonuláson tavaly
de akart tőled valamit és te olvastad a tábláját
láttad a szemében
hallottad belülről
és még ha büdös is volt
mégiscsak haláli átkozottul ember volt

nem írnak majd könyveket az életéről
dalokat sem szereznek majd
a férfiről akit ő egykoron szeretett
vagy a gyermekről akit elveszített
de ott feküdt ő a kereszteződésben a nyílt utcán
utolsó szavaival feketével írva a papírra
”Claire-nek hívnak”

és te tudtad, hogy amit kért az nem a megbocsátás volt vagy
valami módja annak hogy az időt visszapörgesse
nem volt ahova az apród szórd
sem kalap sem papírpohár
sem kinyújtott kezek

de mégiscsak haláli átkozottul ott feküdt
az Avenyn és az Engelbrektsgatan kereszteződésében
azt mesélte hogy ő ember volt és
kérte emlékezz rá

/Sall László ford./

Lutra Creative Commons License 2024.11.21 0 0 98512

Jannisz Ritszosz

Így élünk Fareszben

Nagyon is óvatosak lettünk, annyi csapás után –
különös gonddal figyelünk, madarak s levelek árnyéka ha rebben
hangtalan hangokra fülelünk, visszafordulunk az útról,
lábujjhegyen lépünk be a templomba, későn, estefelé,
tömjént égetünk a tűzön, a lámpákba olajat öntünk,
az oltárra lerakjuk rézobulusainkat,
közelebb lépünk az isten füléhez és suttogva kérdjük:
„mikor?”, „honnan?”, „mivel?”. S mindjárt azután
bedugjuk fülünket; kijövünk. Mikor az agorához
érünk, hirtelen elrántjuk fülünk elől tenyerünket:
az első szó, ami hozzánk ér, az lesz a válasz,
mit az isten küld nekünk. De a szó sohasem
az, amit várunk – talán rosszul hallottuk? És megint
kezdjük elölről a megunt lépéseket,
a templom, a lámpák, az obulus és az agora, míg eljön az óra,
mikor végre bezárnak az üzletek, az acetilénlámpák kialusznak
és mi egyedül baktatunk a fal mellett, az úton,
mondogatva a szót, betűről betűre, felforgatva
szótagokat, de még így sem érve el, amit akartunk.
Hát látod, így töltjük napjainkat Fareszben,

kerülgetve a puszta agorát s a baljóslatú előjeleket.

/Képes Géza ford./

Lutra Creative Commons License 2024.11.21 0 0 98511

Esteban Zazpi de Vascos

Gallego népköltés

          1.

Itt ülök a világ végén,
Az óceán kék szegélyén…
Messzire hullott a párom,
Hiába, hiába várom.

Viharos a tenger kékje,
Magába csábít a mélye…
Talán ottan megtalálom,
a parton hiába várom.

Sehol egy hajó, egy bárka,
Aki vinne odaátra,
Ahol való lesz az álom –
Az sem jön, hiába várom.

Ülök a világvég szirtjén,
Polip énekel vagy szirén –
Én már semmire sem vágyom,
Hiába, hiába várom…

Kilök, arcul csap a tenger,
Elárul, akárcsak az ember,
Élőnek látja halálom,
Itt a parton hiába várom.

Az óceán hószegélyén
A reményem kihűlt véglény,
Tőlem messzi tűnt a párom,
Hiába, tán nem is várom…

/Ferenczes István átköltése/

Lutra Creative Commons License 2024.11.21 0 1 98510

Emily Dickinson

640

Nem tudok Veled élni,
Mert élet az.
Az élet pedig elbújt
A polc mögött,

Hol a kulcs a sekrestyésé,
Ki félretett
– Két csészét porcelánból –
Két életet

Gazdasszony-kimustráltat,
Csorbát, régieset,
Már újabb Sèvres tetszik,
A régi repedt.

Nem tudnék Veled halni.
Kivárni, hogy
Társunk szemét lefogjuk –
Ezt nem tudod.

És én! tudnám-e nézni
Dermedt fejed,
Előjogom, a dermesztő
Halál helyett?

Feltámadni se tudnék,
Ha látom azt,

Hogy arcod ellöki Jézusét,
S az új malaszt

Idegen-tisztán sütné
Föld-vágyó szememet,
S te ragyognál, mint Ő,
Csak közelebb.

Mi lesz majd az ítélet?
Te a Menny szolgája voltál,
Vagy így akartál,
De én nem,

Mert elfödted a látást,
S nem volt szemem
Hitvány nagyszerűségre
Édenre sem.

Ha elvesznél, hát én is,
Kongassa bár
A nevemet
Mennyei hír.

De ha üdvözülsz,
S én oda jutnék, ahol
Te nem vagy,
Magam volnék pokol.

Ezért külön kell válnunk,
Te ott, én itt, s a rés
Szobáink közt talán
Az óceán,
A te imáid és
– Ami megtart –
A kétségbeesés.

/Gergely Ágnes ford./

Lutra Creative Commons License 2024.11.21 0 0 98509

Kányádi Sándor

Kettős ballada

az eső egykedvűen csorog
piszkos állomásépület
feketézők és tolvajok
számigálják a pénzüket
a homlokzatra kent süket
betűknek is szakálla nőtt
növesztik titkon szőrüket
már a hatalmas meszelők

lopni erény az boldogul
ki hazudik a becsület
lassan némává szótlanul
ilyen hosszú áramszünet
rég nem volt mondja ki tüzet
kér és kacsintva mellbe bök
növesztik titkon szőrüket
már a hatalmas meszelők

csak az nem látja aki vak
csak az nem hallja ki süket
azt ami van s mit mondanak
mázolhatsz öles betűket
levedli minden épület
homlokzatok és gyártetők
növesztik titkon szőrüket
már a hatalmas meszelők
az élet csupa kisbetű
s akár bennünk a rémület
semmi sem örökéletű
hiába törvény rendelet
mert a sok kicsi sokra megy
s lesznek fejüket fölszegők
növesztik titkon szőrüket
már a hatalmas meszelők

olcsóbb lett volna s hasznosabb
bármilyen drága szemüveg
mely a látásra módot ad
kár volt a gyöngülő szemek
arányában a betűket
nagyítgatni jött csődre csőd
növesztik titkon szőrüket
már a hatalmas meszelők

koncul hiába vettetünk
csillapítani éhüket
a millióknak csak velünk
ideig óráig lehet
s a szítogatott gyűlölet
csak késlelteti az időt
növesztik titkon szőrüket
már a hatalmas meszelők

Ajánlás

Felség késő a szemüveg
annak kit elvakít a gőg
növesztik titkon szőrüket
már a hatalmas meszelők

halkabb_on Creative Commons License 2024.11.19 0 0 98508

Pilinszky János: Egy arckép alá


Kihűl a nap az alkonyi grafitban.
Tágasságával, mélységeivel
a néma tenger arcomba világít.
Öreg vagyok Nem hiszek semmiben.


Öreg vagyok, lerombolt arcomon
csupán a víz ijesztő pusztasága.
A szürkület gránitpora. Csupán
a pórusok brutális csipkefátyla!


Hullámverés. Aztán a puha éj
boldogtalan zajai. Vak rovar,
magam vagyok a rámsötétedő,
a világárva papundekliban.


És egyedűl a feneketlen ágyban.
És egyedül a párnáim között.
Magam vagyok az örökös magányban.
Akár a víz. Akár az anyaföld.

halkabb_on Creative Commons License 2024.11.19 0 0 98507

Márai Sándor: Hol vagyok?

 

Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet,-kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
Micsoda házak és micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
Micsoda nép!-az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegő, a Nap ragyog.
Szent Isten!-hol vagyok?

halkabb_on Creative Commons License 2024.11.19 0 0 98506

Váci Mihály:

Gyalog szerettem volna jönni
.
Gyalog szerettem volna jönni
a porral lepett füveken,
mezítláb; hogy frissen érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora; mikor megérkezem.
.
Gyalog szerettem volna jönni,
hogy érezzem: - a telt kalász,
a rét sok térdeplő füve
elém borul, el nem eresztve,
s lábam kérve kulcsolja át.
.
Gyalog szerettem volna jönni:
át a szorgalmas földeken,
mindenkinek által kiáltni,
mezsgyén átlépni, kezetrázni:
"Na és a munka, hogy megyen?
.
Gyalog menni az utcán végig,
előre köszöngetni ott.
Tornácokon üldögélni, mint régen,
hogy mindenki arcomba nézzen,
s mondják: - "Semmit se változott!"
.
Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.

Lutra Creative Commons License 2024.11.18 0 0 98505

Fábián József

Semmi, vagy mégsem?

Egyre kevésbé. Már szinte semmi.
Minek rágódni ilyen dolgokon?
A jövő fekete, mint a korom,
és már úgysem kell sehova menni.

Minek számolgatni, hogy mi mennyi,
és nem kell, ha kevés, venni zokon.
Csak elmélázni holmi dalokon,
és hogyha van mit, ebédet enni.

Troglodyta-lét ez már csupán,
várakozás, hogy jöjjön a vége,
emlékezni sem kell, csak a szépre,
amíg agyvérzés nem ver majd kupán.

Vagy amíg még a szív újat dobban,
csak vágyni rá sóvárgó dalokban?

Lutra Creative Commons License 2024.11.18 0 0 98504

Kántor Péter

Mutass nekem

Mutass nekem egy olyan utcát,
egy olyan utcát vagy teret,
ahol tavasz van, s a tavaszban
sétálhatok megint veled.

Mutass nekem, mutass nekem
száz métert, vagy csak hatvanat,
ahol úgy futok, mint a szélvész,
s mögöttem mindenki elmarad.

Mutasd nekem, mutasd nekem
anyám, ahogy rám mosolyog,
évek telnek el, évtizedek,
és én még mindig álmodozok.

Mutass nekem egy széles folyót,
azt a széles folyót, amit úgy ismerek,
ül a partján egy ősöreg ember,
ül a partján egy kisgyerek.

Lutra Creative Commons License 2024.11.18 0 0 98503

Noszlopi Botond

Optimizmus

Lesz egy ország (hogyha megéred),
ahol mindenki szeret téged.
Ahol sosem azon agyalnak,
vajon te hányad rész magyar vagy,
és ha bolsevik volt is ősöd,
marad még néhány ismerősöd.
Kölyköt haragra nem nevelnek,
s nem a megszökés lesz a terved.

Lesz egy nép, és kék és sár a vére.
Jobbra, át, vagy éppen balra térve
emberibb lesz minden létezőnél.
Nem tunyán, bután és rombolón él,
többé nem vall s terjeszt hamis elvet,
s nem szitokra használja a nyelvet.
Nép, mely hibáin mélyen elmereng,
s kiokulván szül, fejleszt és teremt.

Lesz egy ember (talán épp te leszel,
ki nem őrülsz meg, ha emlékezel),
kit a múlt, ha kétségbe is ejt,
mindent megért, s lesz, mit elfelejt.
S e feledés nem a pusztulásba,
szegényedésbe, nemzethalálba,
hamis álomba, önámításba
ringatja szendén, hanem megváltja.

S nem lesz világra szóló hiszti,
hogy ez náci, amaz meg bipsi.
Kommunista, gárdista, cigány
békességben él majd valahány.
És nem lesz semmiből félreértés,
csak elfogadás és együttérzés,
mert kibékül mindenki mindennel itten,
vagy nem lesz se haza, se nemzet, se Isten.

Lutra Creative Commons License 2024.11.18 0 0 98502

Nagy Attila

A vágy az

Ahogy a kerten feloson
A citromfű a szellő
S a nárcisz csillaghó feje
Amilyen hűs merengő

Ahogy a macska óvatos
Megnyúlt testén a sávok
S a hold a völgybe sápadó
Pisszen hogy ott az árok

Ahogy a színek ritmusa
Az illatokra válasz
Lehet még nem késő ahhoz
Hogy rádöbbenj a vágy az

Lutra Creative Commons License 2024.11.18 0 0 98501

Fábián József

Egyszer megítélnek

Egyszer majd leírják ezt a kort is.
Ki volt, mit tett, és mi módon,
amikor elmúlik már a jelenkori pestis,
és a ma lesz majdan avítt és ódon.

Egyszer majd tűhegyre tűzik,
vitrinben tárolva mutogatják,
és – rossz álmot – messze űzik
mindazt, ami minket most rág.

Egyszer majd megítélnek minket,
úgy, ahogy ma mi ítélkezünk
ostorozván szigorral eleinket,
hiszen mást mi sem tehetünk.

Egyszer majd leírnak minket.
Könyvben és könyvelésben, a veszteség rovaton,
hogyha már ránk adták a halotti inget.
S egyszer megítélnek. Lesz olyan hatalom.

Lutra Creative Commons License 2024.11.17 0 2 98500

Zelk Zoltán

Figyelmeztetlek

Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
egemen annyi csak
– ha fölkél is – a nap,
amennyi sugarat
tőled ha kap.

S vigyázzad lépteid,
ha mellettem, velem,
a percek ónosesője zizeg,
megfagy a köveken.

És kapaszkodni nincs
se fal, se ág…

Én be nem csaplak,
a közhely szavát mondom,
ha érteni csak az segít.
Tél van. Korán esteledik.

Lutra Creative Commons License 2024.11.17 0 1 98499

Nagy Attila

Sebesült sirály

Apám ma újra elesett:
95 év zúzta szét a
Ruhaszárítót, a polcnak egy részét –
A szekrényben zsebkendőt keresett
Volna, de nem sikerült.
Összehuttyanva szégyenében,
A hideg parketten ült.

Egyedül nem bírtam felemelni onnan –
Többszöröse önnön súlyának az,
Aki magatehetetlen, és szenved,
Akiben maga az élet senyved –
Csak néz rád, és oly lemondón,
Mint viharban, este, az elhagyott,
Sebesült sirály a mólón…

Apám ma újra elesett –
Kint hullt a hó, tisztult az ablakon túl
Minden, ami még bennem is dúl…
Rég volt, amikor szívből nevetett,
S úgy állt mellettem: maga a bizalom!
Ülök az ágyán, és szeme fátyolán át
Anyámat látom – kézenfogva, ők ketten…
Marad a kép, az éltető – keretben.

Lutra Creative Commons License 2024.11.17 0 0 98498

Fövényi Sándor

Neked

nem tudom megmondják-e Neked,
hogy meghaltam egyik hétfő délelőtt,
előtte a kertben lenyírtam a füvet,
s egy versemben nem használtam névelőt.

pedig még annyi dolgom lett volna,
megmetszeni Apám barackfáit,
sárga-ingüket a szél rég’ kigombolta,
s cafatokba sodorta a házig.

mely sündisznóként hempereg benne,
kéménytüskéjén, piros alma az alkony,
és mielőtt az őszi nap lemenne,
gyenge melegével cirógatja arcom.

így búcsúzott tőlem a fény,
szép csendet csókolt szememre,
nem érdekel ez a végtelen tél,
mert nyárszíved belevackolt tenyerembe…

Lutra Creative Commons License 2024.11.17 0 0 98497

Fövényi Sándor

Ma én szeretlek

Egyre többet álmodok rólad,
ma én szeretlek, te szeress holnap,
már nem érdekelnek a tegnapok,
egy mázsás hajnalon úgy is meghalok.

De addig mennyi vert szárnyú levél,
amit a fákról tép le az őszi szél,
mennyi el nem számolt pillanat,
mikor a perc ezerfelé hasad.

Mennyi éj, az utcán kóborolva,
mikor a Hold árnyékom horgolja,
mely átlátszó akár fakó szemem,
és mély mint a legsötétebb verem.

Mondd, tehet-e a fogoly róla,
ha cellája falára az éveket rója,
szabadulna de már belefáradt,
engedd el te is véresre tépett számat.

Mert martuk egymást, két veszett állat,
mégis ölelésünk felperzselte a tájat,
most elköszönök tőled talán örökre,
könnyeid szórd a rám hulló rögökre.

Lutra Creative Commons License 2024.11.17 0 0 98496

Ocsovai Ferenc

Csillagösvény

Széthullott kocsim, a Mahájána,
így kinézek a ködös tetőablakon
és inkább a Göncölt fürkészem,
lázas tekintetem elől hogy szalad,
amíg próbálom szekeréről lekapni
a sok-sok rég elvesztett és kocsmai
kártyán már előre eljátszott nyarat,
mert bár azt mondják, a csillagok
szemtanúsága alatt egyformán
parányiak mind a földi életek,
néha mégis úgy tetszik nekem,
hogy vannak előttük pártfogásukba vett
és szeszélyüknek kedvesebb történetek,
de némák maradnak
imáimra és nem felelnek,
a végtelen lelkek fásult tömegében
én számítok-e még valamit,
vagy ugyanúgy csak
egy süket és jeges űrt faggatok,
mint az a másik nyolcmilliárd
majommá züllött kisisten odakint… .

Lutra Creative Commons License 2024.11.17 0 0 98495

Képes Gábor

2022. április

Kint és bent, lent és fent.
Majd megvalósul, majd megigazul,
gyönyörű képességünk: a rend.

Hazámra ráült a kor,
egész lényemmel félthetem:
ez szellemvidék, ez félperem.

Van városom, van költőm.
Szerelmek, társak költözőben.
Felvágatlan kötetben versek:
még kibomolhat az értelem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!