Ja. De vigyázz! Amilyen halgatag volt a lényeges események kapcsán -és amilyen bôbeszédű minden lényegtelen dologban- még a végén a beszélô neve is bizonyítékká válik egy reneszánsz összeesküvésben:-)))
Lehet, hogy igazad van, de Giovanni Boccaccio (1313-1375) volt az első...
"Ő fedezte fel a kitűnő latin történetíró Tacitus műveit. Petrarchához hasonlóan saját korában őt is latin nyelvű művei tették ismertté Itália szerte, de at utókor inkább híres novella gyűjteménye, a Decameron miatt ismeri"
(A Karinthy Gimnázium honlapja)
Kénytelen vagyok Poggio Br. egy másik nevét is előhozni...
Az ő nevével fonódik össze AMMIANUS MARCELLINUS is.
Róma Története (Ford. Szepesy Gyula)
"Nem érdektelen az Ammianus-kézirat fennmaradásának históriája sem. ...
Másodszor járt már Szent Gallenben, amikor egy olyan Ammianus-kódex jutott birtokába, amely...Fuldából került ismeretlen körülmények között Szent Gallenbe. Poggio a jogosan vagy jogtalanul megszerzett kéziratot Itáliába vitte, s ma is a Vatikáni Könyvtárban őrzik."
Amig valaki meg nem tud győzni, sajnos a hunok leírását bizony ennek a derék Poggionak köszönhetjük...
Baldauf:Historie und Kritik c. művének össegzése:
"...Az olasz humanizmus ajándékozta az emberiségnak az antik világ írásba foglalt életét éa a Bibliát, és más országok humanistáival szövetkezve a kora középkor történetét.
A humanizmus nem gyűjtögető tudósok fogékony korszaka volt, hanem a legeredetibb, legtermékenyebb, legiszonyatosabb szellemi termékenységnek a világa, mely fél évezreden át azon a pályán haladt, amelyet magának kijelölt..."
Véletlenül se gondold, hogy ilyen nevű emberek nem éltek a Római Birodalomban mert legalább három különféle helyeken található hiteles sírkő is fennmaradt, amelyet vígan olvashattak a kíváncsi humanisták...
A könyv magyar címe pajzán történetek. De mi ez a Tacitus dolog? A neve is érdekes. Római jogból tanultam a szokásjog Salvius Julianusi definicióját, ennek egy fordulata: tacitus consensus populi=a nép hallgatólagos egyetértésével.
Kössz, hogy megtörted a csendet.
Bizonyítani nem tudom én se, hogy meddig volt Magyarországon, de állítólag nálunk is írta a Tacitust.
Érdekes könyvet írt 1428-ban: "De avaritia"
Moliert megelőzte, Piccolominit és Frigyes császárt alapgondolatokkal ellátta...
Poggio Braccolini di ser Guccioról azt kell még tudni, hogy járt Magyarországon is. Ezt az adomagyűjteményt kiadta a Rózsavölgyi Kiadó. Megjelent reprint is, csak a magyar cím nem ugrik be. Zsigmondról is és Magyarországról is ír.
Bracciolini, Poggio, kiváló olasz humanista, szül. a Firenze mellett fekvő Terranovában 1380., megh. Firenzében 1459. Már korán, 1404. pápai titkár lett, 1414. pedig XXIII. János pápát elkisérte a konstanzi zsinatra. Innen Beaufort bíbornok, winchesteri püspökkel néhány évre Angliába ment, ahonnan 1423. visszatérve Rómába, az időtől fogva ismét tizenegy évig volt a kuria szolgálatában. Ekkor elhagyva a pápai székhelyt, szülőhelyére, Terranovába ment lakni, ahol majdnem tizenkilenc évet töltött csendes tudományos munkásságban. 1453. a firenzei köztársaság kancellárja lett, amely állásában halála napjáig meg is maradt. B. a klasszikus műveltség újjáéledésének, különösen mint ókori írók kéziratainak felfedezője, tett megbecsülhetetlen szolgálatokat; ő volt az, aki egyebek közt a st.-galleni kolostor egyik tornyában megtalálta a teljes Quintilianust, ő akadt rá Clunyban és Langres-ban Cicero tíz beszédjére, Silius Italicus Punica-jára stb. Nagy buzgósággal javította a klasszikusok szövegét és szorgalommal gyűjtött ókori műtárgyakat is. Irt számos eleven stilü episztolát és dialogust, egy kötet adomát (Liber Facetiarum címen), s végül megírta Firenze történetét is 1350-1455, valamennyit latin nyelven. V. ö. Stepherd, Vita di P. B., olasz ford. (Firenze 1825).
Révai Nagylexikon folytatás:
B. a klasszikus műveltség újjáéledésének, különösen mint ókori írók kéziratainak felfedezője, tett megbecsülhetetlen szolgálatokat; ő volt az aki egyebek közt a st.-galleni kolostor egyik tornyában megtalálta a teljes Quintilianust...
