Az, hogy ki vagy mi a "normális" az igen relatív. Szerintem ha mindenki abszolute normális lenne, irtó unalmas lenne az élet. Persze az egyének tolerancia szintje is igen különböző. Ami nekem normális az nem biztos, hogy másnak is az, de igy szép zürzavaros az élet :-)
Megha sajnalak is a plusz szenvedesedert megis halas vagyok annak hogy elmondtad sot..orulok hogy magaddat nemesitve empatiaddal tulajdonkepen atmesz egy olyan tapasztalaton amelyet kesobb fel tudsz hasznalni a sajat ertekletrad rendezeseben.
:))
Kedves Mumu, félre értettél.
Az alázatot nem az Ô szemükben láttam, hanem én éreztem ezt, velük szemben.
Az Ô szemükben üresség, közöny, vagy a mérhetetlen szomorúság, lemondás volt látható.
Ôk már félni sem tudtak....mert már mindegy volt.
Annak a nagyon idôs anyókának, aki végkimerültségben, összeroskadva ült a földön, az ôr meg a gépfegyver csövével verte fel többszôr is a fejét, -hogy igenis nézzen a kamerába- az Ô szemében sem láttam félelmet, vagy alázatot......valami leírhatatlant láttam ott, amit csak átérezni tudsz, ha lehet islyesmit egyáltalán.
És ez a leírhatatlan érzés váltotta ki bennem azt a határtalan alázatot azokkal a szerencsétlenekkel szemben. Az életttel szemben.
Igen Boszi,van egy ilyen ero.
Istenrol keveset tudunk,mert az emberek felelmukben ,de inkabb nemtudasuk miatt sajat elkepzelesuk szerint alkottak meg azt a kepet amit az Orrekevalorol hinni akartak.Ez a kep biztosan nem igaz.Az az ERO amirol beszelsz az biztos letezik es pedig valoszinuleg szemelytelenul es kozonyosen az egyen sorsaval szemben ,de szabalyozva a halmaz letezeset.
En keresztenysegemet -olvasvan egy nagyon nagy termeszetrajz tudos es kiatkozott pap munkajat Teillard du Chardint "Az emberi jelleneseget",gazdagodva de nem teljesen atveve a megfigyeleseit-ertelmezem,ugy erzem hogy ahhoz hogy kereszteny legyek nincs szuksegem semmi storyra,semmi tortenelmi vagy realitas elferditesere, eleg nekem a vallosagos Jezus peldaja,a tortenelemtol is bebizonyitott elete,hogy magamat keresztenynek nevezzem,olyanak aki kotni szeretne magat a tobbi emberert magat felaldozo Jezus humanitasahoz,a keresztet pedig mint a fajdalmas es keserves aldozat jellkepekent hasznalni, magam identifikalasara.
Az ERO-t ebbol az akaratbol lehet magadba epitenni,magadat erose tenni.Ha leegyszerusitve akarod ezt kifelyezni akkor azt mondhatod:Az Isten benned van,csak meg kell erositsed azzokat a tulajdonsagokat amelyeket Tole szarmaztatsz el es hasznalni aztan oket.
Most szukseged van,lesz ,erre az erore hogy belenyugodj a megvaltoztathatatlanba,hogy epitsd a tovabbelesed lehetosegeid es hogy elfogadd azt ami tortent.
Szemelyesen is ismerven Teged tudom mennyi belso intellektualis tartalekod van hogy ezt megertsed es hogy Isten/Magasabb ero szellemeben tovabb elj-es megmerem irni-talalj meg orommet a rad szabott jovo eveidbe..
-:))
En megeltem ezt az idot.Szerencsere Romaniaba,Erdelybe es mert a zsidok lakta kornyeken eltem bizony tnuja voltam mint gyerek annak a megkulonboztetesnek amit ott is,bar sokkal enyheben (ha ilyesmit egyaltalan lehet mondani) ereztettek veluk.Egy par napra bejottek a mieink (Aradra) 44 augusztus vegen es a zsidokat sarga csillag viselesere kenyszeritettek es arrol volt szo hogy berendelik oket a varba (vajjon miert ?) de aztan jottek az oroszok es igy nem tortent me..
En ezt az allazatosagot amit Te a szemukbe lattal mar a netten is "Auschwitz sindromanak" neveztem.Egy legtobbkent polgarkent elvitt ember az elnyomas megallazas es megvetes percekenti nyomasa alatt ,maga is elhiszi hogy egy rongy es alarendelt leny.Ehhez hozzajatul a priitibóvvigyazok kinzasai,at etelmegvonas es a kimulas allando tanusaga.
Mindnyajan lehetunk ilyen helyzetbe teve.
Ennel egy egyszerubb es szelidebb formaja a keregetes,a masok kegyelmere valo hagyatas.
Kivetel a profesionalis keregetes amit ygermekkorban tanitjha az bben a tradiciban elo csalad.zzeknek meg van az antitoxinuk,az ellenmerguk,az aakozo palinak talalasa.
A kiszolgaltatottsagnak egy masik formaja a brutalitasnak ki tett hazasparaki kulonbozo okokbol maradni kenyszerul(leginkabb asszonyok) de meg a mostohaktol megkinzott gyremekek is.
Ha elni akarsz akkor tudomasul kell venned hogy ilyen a vilag ,ha van éehetoseged megvedeni az aldozatot vagy ami a legkevesebb anyagilag es psihilogiailag segiteni...
Tudod a hittanórákon tanított Jóistenben én se hiszek. De tudom, hogy van valaki/valami ERŐ ami/aki irányit mindent. Az ember persze sokszor önfeledten sóhajt fel "én jó Istenem" de józan ésszel ez nevetséges, hogy pont engem mint kis porszemet egyénileg meghallgasson. Azt is tudom, hogy semmi se történik véletlenűl. Az életünkben mindig mindennek van valami oka, csak sokszor nem ismerjük fel. Esetleg évtizedek múltán fedezzük fel egyes események értelmét. Sajnos most egyre jobban szükségem van a saját kis hitemre, miután Emberem, úgy tűnik, feladta a harcot, amit egyébként teljesen meg tudok érteni. Csak hát az egészet úgy ahogy van elviselni elég nehéz.
Tegnap láttam a BR /Bayern/adón egy lengyel dokumentum filmet (fekete-fehér)a Warsói Gettó-ról. A címe: Chronik des Aufstands im Warschauer Ghetto.
Nem tudtam végig nézni, olyan elviselhetetlen volt amit láttam.
Mintha kezek százai téptek volna apró darabokra, de ez lett volna a legkisebb fájdalom.
A mellkasomban az az iszonyatos nyomás, ami szó szerint térdre kényszerített a képek láttán, az szörnyűbb volt mindennél.
Azok a szemek!
Ilyen végtelen alázatot még soha nem éreztem, mint azok az emberek láttán.
Az idô újra és újra ismétli az iszonyatot (pl. utcagyerekek, hajléktalanok, mindenféle perspektíva nélkül, a rengeteg szexuál indíttatású gyermekgyilkosságok, diktaturák, háborúk, fajgyűlölet stb.).
Más formában, kevesebb áldozattal(?), de ismétli magát a mindennapjainkban, akármennyire nem akarunk tudomást venni róla!
A közöny a legjobb táptalaj a bűnözésre.
Felvetôdik bennem a kérdés, hogy tud egy ember ezzel a tudattal egyáltalán boldog lenni?
Nekem egyre inkább nehezebb.
Pár napja olvastam a városban egy info képernyön:
"Ha véletlenül éppen nem vagyunk gonoszak, máris azt hisszük, hogy jó emberek vagyunk."
(szabad fordítás és sajna azt sem tudom kitôl van, túl késön vettem észre)
Orulok hogy megszolaltal.
En ugyan maskep fogalmazom meg mint Te azt a koncentraciot ami a celhez vezethet de ez tulajdonkepen ugyanaz.
En nem az energia sugarzasra gondolom(nevezhetjuk akar Mickey Mause-nak is..) hanem ugyanarra az erore de nem kifele hanem befele hasznalva.A sajat magad epiteserol...
..értelek! :)
és igen.. szerintem is, az az energia, amit akkor adunk ki magunkból, amikor gondolunk valakire, az hozzáadódik annak a valakinek az energiájához.
legalábbis jó ebben hinni :)
a-e=A+e
viszont,
A-E=a+E
szóval minden rendben.
egyébként sziasztok :)
eu.. huhh.. vigyázz a kampánycsendre! ;))
Nem,nem beszeltem a radioba.Masut visszont beolvastak egy javaslatot.
Nagy uzem van EU -eknal.
Orulok az elso nyugodtabb hangu soraidnak.
Meg egyszer: en nem szoktam imadkozni mert azt amit en atvitelnek mondok nem ima,de "szorosan" gondolok Ratok .Sajnos nem hiszek abban hogy az Istenem/Istenunk egyedenkent viseli gondunkat de abba hiszek hogy a mi kapcsolatunk Hozza,barki vagy barmi legyen O ,minket segit,magaban ebben a transcendalitasban olyattenni,lenni amit Tole varnank el..Ertsz ?
A kórházról, most 1 nap után csak pozitvian tudok nyilatkozni. Emberem jobban érzi magát, szünőben a kiszáradás okozta tünetek, és sajnálja, hogy nem 1 héttel előbb mentünk be. Sajnos az evés, ivás változatlanúl nem működik. :-(((
Öreganyókám,
fogok pihenni, annál is inkább mert pszichésen igen fáradt vagyok. Én az éjszakai bagoly jót aludtam a kedvenc német kvizműsorom alatt. Eddig rengeteg telefonom volt, remélem mostmár ennek vége és bedőlhetek az ágyba.
Puszi
Boszi
Drága Boszi!
Most én írom Neked, amit Te írtál 1 hónappal ezelőtt nekem. Próbálj meg pihenni, ahogy csak teheted.
Most, hogy nincs otthon Embered, tehát nem láthatja sem Ő, sem senki más, nyugodtan add ki Magadból a fájdalmadat, ha kell, akár sírd is ki Magad, talán kicsit könnyít.
Abban biztos lehetsz, hogy a kórházban megtesznek mindent, hogy a lehető legkevesebbet szenvedjen.
Veled és Embereddel vagyok gondolatban végig, kívánom, hogy a lehető legkevesebb szenvedésben legyen részetek.
Nagyon sok szeretettel ölellek Mindkettőtöket: Öreganyó
Kedves mindannyian,
köszönöm az együttérző szavakat. Természetesen mindent értek és tudok is. De azért ma is majd a szivem szakadt meg mikor ott hagytam a kórházban, annak ellenére hogy már majdnem aludt a kiállott izgalmaktól. (Szállítás, alapvizsgálatok, stb.) Most kap valami csoda infuziót, amiben minden tápanyag benne van, miközben megmagyaráztam a doktornőnek, hogy lehetőleg ne nyújtsa a dolgokat. Most derült ki, hogy igenis vannak fájdalmai, amit eddig nekem soha nem vallott be, pedig rengetegszer rákérdeztem. Most az infuzióban van valami fájdalomcsillapító is.
Kis hosom,Boszi,tobbet nem tehetsz mint teszel.En is mar haromszor erezttem az eletembe, a tehetlenseget segitenni es nem tudni,kibirni a mas szenvedeset odagyokerezett labbal.Az egyik eset a kisfiam volt aki egy incubacio alatt orakig horogte a vertol rozsaszine valt tejet..
De akkor is es most is tudom:magunkat kell erositeni hogy valamire valo kepet nyujthasunk a szenvedonek,hogy korultekintsel es javara tudjunk kisebb dolgokba donteni.
Azt hiszem azt is teszed,semmi hazugsag,semmi aloptimizmus de ottlet,nyugodt hang,simogato kez.Nagyon fontos most a "meltosag" amivel egyutt vagytok.Azt hiszem erted mit gondolok en meltosagnak..
Fájdalmad túlcsordulása természetes. Ahogy Te nevezed " a bili kiborulás" törvényszerű. A várható vesztességed elleni öntudatlan védekezés. Nagy baj lenne, ha minderre képtelenül továbbra is magadba fordulva próbálnál megküzdeni mindazzal, amit az élet - mily igaztalanul - megismételni látszik: újfennt végső útjára kell engedned, akivel összetartoztok, a társadat, az Emberedet. Gondolatban Veletek vagyok, és tiszta szívből kívánom, ha mennie kell, fájdalmak nélkül tehesse.
Drága Boszi, hát hol máshol borulna ki a bili, ha nem itt, ahol Téged szerető-kedvelő-megértő emberek is vannak?!
Valahol, valamikor muszáj kiadni Magadból a fájdalmat is, nehogy más baj is legyen.
Emlékszel? Te is ezt írtad nemrég nekem is, hogy szerencse, hogy képes voltam kiadni magamból ami nyomasztott. Kicsit tényleg segített is.
Ugye jól emlékszem, holnap viszitek kórházba? Talán kicsit Neked is megnyugtatóbb lesz.
Puszi: Öreganyó
Talán csak szerencsém volt, vagy jók a védőangyalaim :-)))
Ma viszont elhagytak. Emberem szörnyen szenved, óriási erőfeszítéssel tud csak néhány percre felkelni. 2 napja nem evett és alig ivott valamit. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy nagy megkönnyebülés lesz értő kezekbe adni a kórházban. Azt hiszem mostmár ő is várja. Nekem mindig azt mondja, hogy nem fáj semmi, de ma valakinek bevallotta, hogy szoktak erős fájdalmai lenni, csak nem akarja nekem mondani. Ha bele gondolok, hogy decemberben még arról beszélt, hogy januártól megint megy teniszezni és akkor tudott is volna, elszorul a szivem, hogy mivé lett 3 hónap alatt. És jönnek vissza a teljesen hasonló képek, akkor is karácsony táján kezdődött az erőteljes leépűlés. Na most kiborult a bili, elnézést kérek, de hát a topik címe "Őszintén" és most ez telett tőlem őszintén. :-(((
Ez nagyon erdekes mert tenyleg a hatarozataid hosszutavon bevallnak.Foleg az erdekes hogy mennyire tudod "utanaepiteni" az erzelmi toltest ami nelkul nem maradhattak volna ennyire ido ellenallok.
Boszikám, látod mégis a legtöbb esetben jól döntöttél. A hirtelen gyors döntés nem azt jelenti, hogy hebrencs-meggondolatlan lenne az ember, hanem inkább azt, hogy pillanatok alatt képes átlátni a helyzetet, és így képes gyorsan-határozottan dönteni.
Én is mindig a gyors döntéseimmel jártam jól, ha már nagyon elgondolkodtam rajta, méláztam, akkor biztos rossz döntést is hoztam, arra mindig ráfáztam. Kezet foghatunk. :-))
Puszi: Öreganyó
Na látod, én nem szoktam vajudni. A császármetszést részesítem előnybe. Impulsiv, de rendszerint jól határozok. Persze nem mindig, de fontos dolgokban igen. Pl. házasság öt rövid találkozás után, majd el Torontoba kétszeri találkozás után. De állást is mindig ilyen hirtelen elhatározásból változtattam és csak kétszer volt rossz választás. Lakást is hirtelen felindulásból szoktam választani. Úgy is mondhatnám, hogy rendkívül "Risikofreudig" vagyok. :-)
De.
Vannak ketelyeim es vannak szenvedeseim addig mig nem tudom mi az amit tennem kell.Persze akkor ha az ervek elosztodnak.Az olyan szamomra mint egy szulles (legalabb is azt hiszem ilyen egy szulles) :
Edes fajdalom.Nyugtalansag.Felelem a rossz dontestol.Onvadaskodas.
AZTAN A VAJUDAS VEGE.A SZULEST JELZO FAJDALOM.A FARADTSAG A HATAROZAS UTAN.EGY KIS MEGSZEPENES.AZTAN EGYRE MESZEBB LESZ ANNAK A BIZONYOS HATAROZASNAK AZ IDEJE.
Igy beepul mar a tortenetbe es ujabb ilyen dillemak jonnek..