"Megyek az utcán , igaziból fogalamam sincs hol, és egy térre érek.
Amerre fordulnék, sötétség, fákkal övezett fekete lyuk szinte. Na, arra nem, gondolom magamban, félelmetesnek tűnik az egész. Akkor kivilágosodik, egy HÉV megálló-féleségben találom magam.
Látok embereket is és rájövök, arra felé megy a sín is, ahova én tartok. Megkönnyebbültem gondolom, a HÉV-en biztonságba leszek és végül is arra megyek, amerre eredetileg szerettem volna.
Odalép hozzám egy fiatal fiú.( Én magam is fiatalabb vagyok a mostani koromnál.)
Átölel, a mellemre hajtja a fejét és mondja, nem jön velem. Az álomban
szavak nélkül is kiderül, szerelmes belém. Nem beszélünk, de kommunikálunk.
Kicsit szomorú vagyok, hogyha ennyire szeret, miért nem tart velem, de ez inkább értetlenkedés az egész helyzet miatt. ( Hogy kerül oda, miért szeret, miért nem jön velem, stb... )
Megjön a HÉV, elindulok az ajtó felé ...és felébredek."
Álmomban 38 éves voltam, és nagyon fura volt, mert csak 18nak éreztem magam =) Nem értettem, mért nincs különbség a fiatal és az idősebb énem között. Jelentése: azt mondta valaki, hogy a bordeline-osoknak nincs személyiségük, és ezért attól félek, hogy ilyen maradok, amilyen most vagyok örökkön örökké. =(
Ausztriában voltam, síelni mentünk egy hétre néhány barátnőmmel. Csakhogy összvissz 10ezer ft volt nálam, illetve otthon hagytam a sílécemet =) De éreztem a hó illatát és a lábamban a vágyat a síelésre. Mit jelent: már kib*szott rég nem síeltem mert az nem olcsó dolog =( De szeretnék még ebben az életben.
Macskaléptekkel sétálni indulok. Kilóg a bordám. Erdőbe érek. Fekszem a halott avaron. Gyermektelen ágon felejtem cérnatartotta szemem: talán magamból tekerek hurkot önnön melltartó nyakamra, ha nem fog már engem Anyám a mellére venni és örökre a feltámadó fák között maradok.
Rémlik, mintha egyszer-kétszer talán már velem is elôfordult volna, de nem jellemzô egyáltalán. Engem nagyon érdekelne a tudatos álmodás, csak nincs idôm vele foglalkozni.
Az ébresztéstechnika pedig az agykontroll része, és semmi különös nincs benne a világon, csak annyi, hogy este, elalvás elôtt elképzeled az idôpontot, és úgy alszol el, hogy abban az idôpontban te márpedig fel fogsz ébredni, ezzel a határozott vággyal. Esetleg elképzeled az órát is, ahogy épp annyit mutat, vagy magadat, ahogy felkelsz abban az idôpontban. Van úgy, hogy elsôre bejön, de lehet, hogy gyakorolni kell. Próbáld ki :)))
Ez érdekelne... Képzeld Baràtocska, a multkor, életemben elöször elöfordult velem, hogy tudtam, hogy àlmodok. Mondtam magamnak àlmomban, hogy "ne izgulj, ez csak àlom lehet, majd mindjàrt felébredsz ", s ugy is történt.:-)
Aszt álmottam, hogy aj.aj.-nak hívnak és régen azt mondtam a "mi az élet értelme" topicban, hogy a fontos dolgok is elévülnek. Erre hónapokkal késöbb egy Az Az nevü azt válaszolta, hogy a fontos dolgok sose évülnek el.
Annak idején tanultam egy technikát, aminek a segítségével bármikor fel tudom ébreszteni magam, ha előtte "beállítom". Mást már nem is használok szinte a technikából, csak ezt, kicsit kell csak gyakorolni, és egy idő után tökéletes pontossággal működik. :)
Egy nickkel álmodtam. Megsímogattam a fejét. Úgy éreztem, szüksége van rá. Azt gondoltam, hogy a lelke öreg. Vigasztalni szerettem volna, fáradtnak látszott.
velem is gyakran megesik. De olyankor mintha ötöt álmodtam volna rögtön egymás után. Ha meg mély álomba zuhanok, akkor elalszom, mármint úgy, hogy nem ébredek meg az ébresztőre sem.
Most már úgy csinálom, hogy az első ébresztő hangjelzés után-félálomban akár- bekapcsolom a telefont, aztán sunyok még. Mert ha hívnak, úgyis addig csörgetnek, míg észhez nem térek, hogy megyek-e melózni, vagy már holnapután nem kell jönnöm, köszönik a munkámat.
nekem jo lenne egy ilyen ébresztöora (de elötte kellene valami, ami viszont megakadàlyozza, hogy felébredjek, ugyanis a legkisebb zajra fel tudok ébredni..):)
Nem tudom miért. De pl. az én esetemben gyakran elöfordul, hogy idö elött felébresztenek a macskàk, mert éhesek. Félig nyitott szemmel adok nekik enni, aztàn visszafekszem, mert még àlmosnak érzem magam. Kb. fél ora mulva meg megszolal a fiam ébresztôje és az alatt az idö alatt àlmodok. S a legnagyobb hülyeségeket vagy a szokàsos àlmomat; s ilyenkor még fàradtabbnak érzem magam, mint elötte...
én meg úgy tudom, hogy a mély álom nem egy hosszú, összefüggő szakasz elalvástól ébredésig, hanem többször megszakítja a REM-szakasz, a rapid eye move vagy mi, amikor álmodik az ember. Olyankor valóban nem pihen úgy az agy. Tényleg rossz pont ebben ébredni, mert olyankor sokkal fáradtabbnak szoktam magam érezni. Főleg, hogy emlékszem, mit álmodtam éppen.
A visszaalvás: hát ha este úgy alszom el, hogy mély álom rögvest, akkor a visszaalvásnál miért ne menne? Már aludtam vissza úgy, hogy nem is álmodtam az idő alatt. Igaz, csak percekre.
hallottam, csinálnak már olyan ébresztőórát, amely (elektródák segítségével) képes az ember álomciklusát figyelni, és a beállított időpont előtti félórában a megfelelő időpontban felébreszteni.
Szakértök szerint akkor pihen igazàn az ember, ha nem àlmodik. Az elalvàs elején merül az ember olyan mély àlomba, ami pihentetö, regeneràlo hatàsu, s ilyenkor nem àlmodik. Ebredése elôtti oràkban kezd kimenni a mély àlombol s akkor jönnek az àlmok. Egy tanàcs. Ha reggelfelé fölébredsz, fölkelsz (de még alhatnàl fél- egy oràt), ne feküdj vissza, mert biztos, hogy àlmodni fogsz és az az idö màr semmit sem ér a pihenés szempontjàbol. (személyes tapasztalat)
Szerintem nem a meggyen van a hangsúly. Érdekes... Birom amikor ilyen egészen konkrét szimbólumok jelennek meg az álmokban...Csak érteni kéne. De szerintem csak te értheted meg, a saját életedre vetítve.
Lenne egy kérdésem, hátha tudna valaki segíteni. Az internetes álomszótárban sehol sem találtam utalást a "meggy"-re. A szitu a következő volt. Anyai nagyszüleim kertes házában voltam a veranda környékén. Ekkor feltűnt egy férfi. Vele nincs szorosabb érzelmi kapcsolatom, csupán egy bizonyos (önismereti) csoportba járunk együtt. Ő egy nagyobb tálból szemezgetett meggyet. Megpillantottam egy kisebb tányért, amin pár szem meggy volt. Nagyon éretlennek és savanyúnak tűnt...
kisföldalattin utaztunk egy barátnőmmel, amikor is azt mondja, leszáll a végállomás előtt, pedig nem így beszéltük meg. Nem értettem, de jó. Beér a szerelvény a végállomásra, leszállt mindenki, volt egy híd nem messze, senki nem indult arra, csak én. Odaérek, elindulok rajta, valami arab odalép, hogy menjek onnan, ha jót akarok, mert fel fogják robbantani. Bánom én, mondtam. Azt mondja, na mert ilyen elszánt vagyok, azért se ölnek meg. Érdekes, ez ilyen előre bejelentett robbantás volt, le is zárták az autósforgalmat rajta. Szóval marha pipa voltam, mert éreztem, hogy csak jobb volna, ha itt és most felrobbannék. Erősködtem, hogy de én akarom.
Az arab kezembe nyomott valami radírgumit, amire rá volt nyomva a neve meg a címe, ahol megtalálom. Ha bármi baj van, keressem meg, bármi. Segít. De most takarodjak. Így.
