Uraim... egy nagy kérdés. A 89-es En concert DVD-jét keresgélem. A kérdés az, hogy milyen hangsávja van (értem ezalatt, hogy a DVD hifisávos-é, merethogy ugye ez eredetileg VHS volt és az akkor még nem jelentett automatikusan hifi hangsávot is, ha sztereó volt akkor sem).
Pontosan a lényeget írod: amit magadnak tanulsz, annyira leszel kiművelt. Kodály országáan az énekórák megszűnnek, ahol még van, ott is ciki....
Japánban a Kodály módszer meg megy, és a gyerekek magyar népdalt énekelnek... Közben tanulnak némi összhangzattant, ezt-azt, a zene alapjait. Tat's life...
Nekem mázlim volt a zenei környzetemmel, tán írtam. Családom, ismerőseink, tanáraim szélesítették a zenei látómezőmet, ettől lehet az, hogy ma nem tudom megmondani, milyen zenét szeretek. Azt inkább, hogy milyet nem. Kb mindegy hogy az egy Armin van Buuren, vagy Händel, vagy Pat Metheny a lényeg az igényességen van. Nem feltétlenül a komor csokornyakkendős frakkos művéjsz-zenén.
Sarkos példa: nagy hatással volt rám kiskoromtól felnövésemig (ha tettem ilyet) keresztapám, akiről legutóbb a MÜPA orgona építése kapcsán lehetett hallani. Egyházzene, meg orgona meg szentfazekak? Frászt. Egy kiváló humorú igazi aranyszívű tanárember hatalmas tudással, aki rengeteg suhanc tanítványát tolta előre a pályán. És volt hogy szilveszterkor a hóna alá csapta őket és átmentek az esztergomi nagyorgonára örömzenélni. Nemcsak Lisztről és Bachról lehetett nála okulni, de tőle hallottam először az amerikai moziorgonákról és arról, hogy hangzik egysramli egy bazilikában :D:D
De volt egy rakat más jó tanárom, pár zenész ismerősöm a legkülönbözőbb műfajokból, akik sodortak. Szerencsés pali vagyok:)). Mylene is sodor amaga módján, de ezért már nekem kell sokat melózni :)) Újabban a werkfilmjeire vagyok rákattanva, meg mindenre, ahol egy picit is "privátabb", mint a színpadon. Itt már nem a zenét akarom érteni, hanem a művészt, ha tetszik, a költőt...
Nem mindenki ennyire szerencsés, a maiaknak már tényleg maguknak káll pályára állni és kaparni maguknak a tudományt, és komoly szerencse kell, hogy egy igazi meghatározó képességekkel rendelkező zenértő ember szárnya alá kerüljenek.
Nincs ezzel baj. A baj azzal van - és ez egy fokmérő - egyre kevesebb zenei tudással lehetsz "sztár".
Persze valljuk be Mylene sem a bravúros muzikalitásával robbant be a piacra :)))) Viszont folyamatosan fejlődött. Őt a személyes varázsa tette először Mylenné. A hangja szerintem később vált tökéletes kísérőjévé a jelenségnek, akit mi annyira nagyon-nagyon...:))) Meg kellett egy Boutonnat, aki a relatíve kevés eszközzel félreismerhetetlen zenei világot adott a törékeny lányaka mögé.
Egy jópofa és illedelmes kritikát olvastam a minap azzal kapcsolatban, amit kritizáltam, hogy ugye bátran belefutott a kiénekelhetetlen magasságokba, majd erről szép lassan elkezdett lejönni. Ezt egy újságírónő úgy fogalmazta meg, hogy a végletekig egyensúlyozott a törékenység határán ezekkel a hangokkal (mondjuk ez már az újabb nagykoncertek idején volt, ahol ezt már kicsit kordában tartotta a Művésznő :)))
Töredelmesen bevallom, stúdió CD-t egyben csak egyet hallottam, ami még jóval a szoftverek előtti. Egyszerűen az élő anyagok nekem sokkal sugárzóbbak, és mélyebbre ütnek akát pozitív akár negatív irányban (a kocsiba is ezeknek a hangsávját rippeltem le:))
A live DVD-ken én nem hallom, hogy hangmagasságokat effektel húztak volna helyre, de látni többször, hogy egy számon belül átvágtak részeket másik előadási napból. Pl. az egyik kedvenc "balladám" a Nous souviendrons nous Stade de France előadásnak tökéletesen megfelelő közönségfelvételt nem találtam ( ugyanakkor ezt elég nehéz megítélni, mert az énekhang szinte mindenhol durván hamisnak hat a mélyebb hangszerekhez képest, aminek ugye fizikai oka van egy brutál hangosítású stadionban, És nem is minden felvételen egyforma, aki jó helyen állt, annak klasszul felvette azért egy jobb telefon a dolgot.
Olyanokra gondolok inkább, hogy van ahol belebicsaklott, vagy becsúszott egy kis hüppögés a dolgoba és az egyszerűen át lett vágva máshonnan.DE ... ahogy a korábbi Redonne-moi Bercy előadás emócióit sem, úgy itt sem hiszem, hogy át kellene és problémamentesen át lehet mosni egy sterilizáló rendszeren. Ott vannak az intonálási hibák, a lefeszülő hangszálak, kell az. Aztán ugye ott a szülinapi jelenet utáni bedagadt ornyálkahártyával induló dáthás Laisse le vent emporter tout, ami viszont vághatatlan:))
Aztán aztán ott vannak az ugrabugrálás, helyenként ritmikus sportgimnasztika (:)) közbeni éneklések, ami megint nem egyszerű. Itt is bocsánatos lehet egy kis jótékony "bejavítás" , és az eredmény tényleg egy minden szempontból szép anyag lett. Na bumm, még a szépnél is szebb emlék lett a vágóasztalon...
De a hangmitázott, szoftverrel gépi tisztaságúra modulált énekhangot egyszerűen méltatlannak tartom már egy ilyen kaliberűre nőtt előadónál, még akkor is, ha ma divat a hallható sterilizálás. Nekem hozzátartozott az előadásmódhoz az énektechnikai tökéletlenség, a sterilizálatlanság. Emberi anyagok álnak jól ennek a hölgyeménynek... :)
Mondjuk tudom, nem teljesen ehhez kapcsolódik, de azért Mylene korai anyagai is elég "szoftverzenések" voltak a korszakhoz képest - mmint nyilván nem primitívek, de azért meglehetősen nagy hangsúlyt kapott bennük a "technika" és hát ezért is nyavalyogtak az első turnéja előtt a szervezők meg a közönség, hogy hogy lehet ezt élőben megoldani :)))
Akkor jól hallottam, mert én a Stade de France audio-anyagánál is éreztem, hogy eléggé effektezgették a hangját. Most meg ugye már konkrétan hallható az auto-tune, ami hát, öhhmm... Egyébként meg az az érdekes, hogy Britneynek az az albuma, ahonnan a "bimi" eredetijét vették kb. a legtöbbet kihozta az "auto-tune, szoftverpop, stb." érából, amit lehetett, lsd. a Pitchfork (http://pitchfork.com/features/poptimist/6734-poptimist-10/) félig ironikus, félig komolyan értendő recenzióját. És valahogy úgy érzem, Mylene életműve is eddig a hasonlót tette az europoppal, és nem is annyira "jönnek az új generációk", mintsem hogy a műfaj - miután David Guetta és mások kitalálták, hogyha összekeverik az amerikai primkó-hip-hoppal, akkor megalkotják a 2009/2010es évad fő mainstream irányát - újra a saját paródiájába fordult. Persze új generációk is vannak, visznek is bele dubstep-röfögést a Lonely Lisa remixekbe, de akkor nem hinném, hogy Mobyval próbált volna kollaborálni a Bleu Noir alatt, ha ezt tartotta volna szem előtt - mmint Moby sem egy istencsászár, de nyilván nem a "szoftverzene" kategória. Másrészt meg azért ha a Dégénération meg a Je m'ennuie olyan jóra sikeredtek kb. 3 éve, akkor most is megpróbálhattak volna valami hasonlót előállítani... Merthát a Du Temps nagyon fülbemászó, de egyesíti kb. a popzene összes közhelyét, a bimibimi meg ugye bimibimi. Azt meg, mint az új generáció tagja, nem tudom igazán megítélni, zeneileg mennyire vagyunk kiműveltek, én a magam részéről dolgozom rajta: rengeteg komolyzenét hallgatok, ha Klaus Nomi annak számít, haha :D. Na jó, azért "komolyan veendően" is próbálkozom.
Nem kizárt, hogy még Mylene és munkatársai közt is így van ez, csakhát ugye az a fránya idő halad előrefelé és mindig újabb (ezért most ki fogok kapni) zeneileg egyre kevésbé művelt, netán képzett generációkat - és mondjuk ki - egyre kevesebb zenei tudást tükröző anyagokon felnőtt közönséget kell megszólítania... Mindez ugyanakkor azért érdekes, mert véginézve a pályáját a saját képzettsége és technikája pont akkorra csiszólodott a legfinomabbra, mikor el kellett indulni ezen a szoftverzenés, bimibimibe vezető úton....
A legrosszabb, hogy mostmár rendesen hallhatóan ültetik kompira a hangját.... Kár.... Az élő anyagok hátborzongatóan jók voltak. Igaz immár a live anyagokban is találni benyúlást - bár inkább csak összevágásilag találtam ilyet a facebookos közönséganyagokkal összevetve ...
De most meg csak halad az idő és nincs élő anyag semmilyen... :(
Megjött az Ainsi soit je digipackom, jelezvén Myléne-nek, én is melyik korszakát preferálom a mostanihoz képest, hehe... De persze csodaszép a borító, meg már végre elkötelezett rajongónak kezdhetem vallani magam!
Hát..... :))))) Nem véletlenül mixelte ezt össze valaki a "bimbilimbivel" :))
... Mondjuk engem ezzel a nótával kicsivel könnyebb meggyőzni, de lehet, hogy csak a bájos mosolyok, a felhőáttörés előtti szépséges dämmerungos repülős kezdőképek miatt (bocsi a hazabeszélésért:)) A fedélzeti képek nem tudom min készültek, de a kiszálláskor alighanem a Netjets egyik Hawkja a szerepellő repellő.
A Megalo Mania ígéretes '90-es retrófílinges eleje volt lényeg, de így se' rossz a küldemény:))) Örök hálám!!!! :))) (Lassan köll venni egy HDD-t a Kisasszony cuccainak :)))
Nagy kérdés a szakikhoz: a California "making of" filmjéhez (Dans les coulisses du clip "California") milyen mix került be, és azt honnan lehet megszerezni?
Azt már amputálta a kiadó, nehogy valaki ellopja a dallamot, netán a verset :))))
Itt még "élvezhető" :P:P :
Köztünk legyen mondva: leszámítva, hogy egyszer azt nyilatkozta a Drága, hogy gyűlöli a clubosdit, ez pont el fog menni szépen a fehérbútoros, lilafényes, kokszos világban de a rádióban is. És hát ugye az bizony mind jogdíj. Akárhogy számolom, a harmadik tinigeneráció nő fel a pályafutása alatt... Ugyanakkor a mondókás műfajba is mindig visszanézeget.
És legalább nem lopták, mint Zsédának a "Legyen úgy" opuszt, ami amaga műfajában szintén megáll persze a lábán, csak izgulni köll, hogy Sash és/vagy Fonzerelli meg ne hallja :))
Mindettől függetlenül nem ezért akarok majd kijutni a legközelebbi Mylene fellépésre :)))))) :
Be me ...
be me, be me, be me. be me, be me, oh-oh ! (répéte x3)
dis-moi mon autre, dis-moi schizophrénie. deviens mon coeur, deviens mélancolie. et dans la solitude de mes nuits. deviens moi, deviens toi, sois moi, be me ...
be me, be me, be me. be me, be me, oh-oh ! (répéte x7)
ah...
je sens montée en moi tes doigts qui glissent. férocité de nos deux corps qui jouissent. j'entend tes mots, ta voie a l'infinie deviens moi, deviens toi, sois moi, be me
be me, be me, be me. be me, be me, oh-oh ! (répéter x7)
be be be be be me, be be be be be me, be be be be be me. be me, be me, be me oh-oh ! (répéte x1) be be be be be me, be be be be be me, be be be be be me, be me, be me, be me !
be me, be me, be me. be me, be me, oh-oh ! (répéter x11)
Kérdés: Mennyire releváns az imdb.com, amikor úgy nyilatkozik, hogy Farmer "Greta Garbo"-ra "építette a karrierjét? Oké, tudom, volt egy "himnusza" is hozzá, meg gondolom a színésznői pályafutására gondoltak, amit én nem ismerek, Madonnának is ott van Marlene Dietricht, de azért mégis egy elég erős állítás ez így...
