De, az kérlek az, az a legnagyobb élethalálharc, amit csak el tudsz képzelni. Menj ki saját kertedbe egyetlen egy árva nagyítóval felszerelkezve, és amit látni fogsz, ahhoz képest a II.világháború babazsúr volt...
Egymást megállás nélkül pusztító-fogyasztó létformákat fogsz látni minden szinten - ahol egymás totális annihilációjában pont az akadályozza csak meg az egyedeket, hogy éppen az evolúciós fejlődési mechanizmus logikájából és működésmódjából adódóan nincs senki elsöprő fölényben senki mással szemben.
Ennek nincs értelme. Van egy közmegállapodás a tudományban, mégpedig az, hogy racionális érvek mentén olyan dolgokkal foglalkozunk - amelyekkel LEHETSÉGES.
Tényként leírható, hogy ha a világunk a valóságban egy tökéletesen kialakított szimuláció, egy hibátlan Mátrix volna - azt innen bentről, magából a rendszerből nem tudnánk kimutatni/bebizonyítani.
Ergo tényleg leírható, hogy akár az is lehetséges, hogy mi nem is létezünk, csak szimulációk vagyunk. És? Mi következik ebből?
A racionális elme erre azt mondja, hogy ez, valamint még egy sereg más hasonló feltételezés (beleértve a miénkkel megegyező párhuzamos univerzumokat, amelyekben velünk párhuzamosan minden elvileg itt is lehetséges dolog éppen meg is történik) nem több, mint a fantázia játéka, és nem az a lényeg, hogy tudjuk-e bizonyítani a létét/nemlétét - hanem az, hogy van-e bármiféle relevanciája az egésznek, van-e egyáltalán értelme foglalkozni ezzel, és az efféle kérdéskörök tisztázásához is nem úgy juthatunk-e el leginkább - ha előbb tisztázzuk azokat a még nem feltárt kérdésköröket - amelyeket viszont adott esetben tudunk is kezelni?
Te itt most összevissza sejtelmeskedsz, utalgatsz rá, hogy itt mindenféle hatalmak-erők működnek a háttérben, és valójában ezek irányítanak minket - amire én annyit tudok válaszolni, hogy egyfelől ezen kitalációkból semmit nem tudsz bebizonyítani (mert nem is lehet), másfelől meg egész egyszerűen nem látszik a szükségességük.
Tudod, olyan ez, mint az abiogenezis és az evolúció - ha az élet kialakulását és fejlődését le tudjuk mindenféle mágikus hatalmak és beavatkozások, természetfeletti történések nélkül is vezetni, mégpedig bebizonyítható, és a rekonstruálható (nyilván az időben visszafelé haladva szükségszerűen egyre töredékesebb, de mégis egységes képet mutatni tudó) leletekkel is egybevágó módon - akkor normálisan gondolkodó ember ezek után a természetfeletti magyarázatot úgy fogja kezelni, mint a legkevésbé logikust és valószínűt, amire ráadásul bizonyíték sincs...
A mágikus gondolkodású elme viszont HINNI AKAR, mindenáron, hinni valamiben - és keresi ehhez a kapaszkodókat. Fog is találni, az biztos...
Miért kellene motiválnia rá bárminek? A DNS egész egyszerűen nem stabil, folyamatosan változik. Akkor is - ha az nem szükséges. Ha viszont változnak a körülmények, a természeti-fizikális feltételek - akkor a folyamat drasztikusan gyorsul, mert eleve azok a mutációk kerülnek előnybe (adott esetben maradnak egyáltalán életben, képesek szaporodni), amelyek jobban alkalmazkodnak ehhez. A fajok egyedei lassan megváltoznak, tulajdonságaik változnak. Mindenféle irányba. Egy-egy faj egy pillanatnyi fejlettségi állapotából pedig idővel a legtöbb esetben nem egyetlen, hanem több, akár sok faj lesz. A hasonló-rokon fajoknak rendre egy közös ősük van/volt...
Tudlak követni - csak baromságokat írogatsz. Méghozzá nagyokat.
A mági gondolkodásra annyira jellemző módon keresed vadul a "jeleket" ott is, ahol nincsenek. Már miért kellene bárminek is bármit irányítania a "háttérből"..???..
Sem jele nincs ennek - sem szükségszerűsége. De te mégis automatikusan abból indulsz ki, hogy márpedig valami ilyesmi bizonyosan van, és keresed a "jeleket".. Márpedig, ha keresed - meg is találod (millió dolog van, amit bárhogy lehet magyarázni - akár így is...).
Amíg ezen nem tudsz túllépni - addig te vagy itt az, aki képtelen megérteni, mi is a racionalitás lényege.
Nagyon nagy időintervallumok ezek ahhoz, hogy a meglévő valamiből valami más legyen.
De ha a valami egyszer már "valamiként" szóba került, akkor mégis mi motiválja ezt a valamit arra, hogy ne az a valami legyen, ami, hanem legyen egy másfajta valami? Az motiválhatja erre a valamit, hogy különbözzön attól a valamitől, ami előtte volt? A különbözőség utáni vágy, mint motivációs erő, az evolúciós fejlődésben mekkora szerepet játszhat vajon?
Várj egy picit, most a gondolkodás tényleges működéséről beszélünk vagy a gondolkodás mágikus természetéről??? Nem mindegy...
Az előbbi tanulmányozható, vizsgálható, kiszámítható, igen, ez az, ugye, amiről beszélsz ... ám az eredmény - ily módon és minden esetben - csak is valamilyen önkényes, tetszőleges, sablon-szerű megállapítás lesz és lehet, mivel, hogy a működés puszta tanulmányozása és a gondolkodás tényleges természete között mindig van és lesz egy áthidalhatatlan szakadék, ami a "vizsgálót" a gondolat valódi (mágikus) természetének s lényegének megragadásától s megragadásának lehetőségétől megfosztja, illetve elválasztja.
Vagyis nem a mechanizmus az érdekes itt, hanem az, ami a mechanizmust a háttérből - mint egyfajta univerzális háttérsugárzás, ha úgy tetszik - irányítja s ami ily módon meghatározza a gondolkodó egész gondolkodás-módját s egyúttal lehetővé teszi számára, hogy mindenről pontosan azt gondolja, amit, és még véletlenül se valami mást...
Pl most is adtam neki egy + -t a hozzászólásáért, mert így igaz, így kerek, csak nem említi kivételnek az embert mert az nagyon nagy minőségi ugrás is és nagyon rövid idő alatt is. Nem az IQ, kilóg a sorból persze az is, de a nagy ugrás a sajátos csak embere jellemző érzések, az az igazán extra, a nélkül az ember csak egy nagyon veszélyes állat ami lenne.
Az ja, az igen, az évmilliók "színskála átmenete" tetszik a hasonlata is, ahogy kialakult az a nagy egyedszám ahová aztán a bibliai Káin kiszórhatta azokat a géneket, amikről is szólhat ez a topic.
Ez van, advokatusz barátotoktól érdemes olvasni a gazdasági és főleg műszaki tárgyú hozzászólásokat mert nagyon jó (ha csak ideológiát társadalom tudományt nem érinti) de egyéb főleg ilyen nem egzakt témákban §.
Ez most a nagyon tipikus esete annak, amikor nem mersz/tudsz vitázni a másik állításával, ehelyett valami oldalvágányon próbálsz meg úgymond kétségeket kelteni az állítottakkal szemben...
Semmilyen relevanciája sincs a dolognak - senki nem mondta azt, hogy az evolúció=színskála, szemléltetési analógiaként lett felhozva az, hogy a színek átmenete egymásba folyamatos, semmiféle éles határ nincs, az átmeneti szakaszok nem is nagyon érzékelhetők - és pont így zajlik az evolúciós fejlődés is - nincsenek nagy, váratlan ugrások, nem nő ki egyik generációról a másikra a farka/lába/szárnya senkinek sem, de pár tíz millió év és generáció után mégiscsak lassan láb lesz az uszonyból, lassan szárny a lábból.
Nem, nem voltak vele tisztában. Az elme, az emberi gondolkodás tényleges működésének a feltárása ma is folyamatban van, minden, csak nem befejezett. Azt mindenesetre ma már tudjuk, hogy az emberi/állati agy/idegrendszer működése, adatfeldolgozása, tanulási mechanizmusai nagyon érdekesek, sajátságosak - és minden szempontból visszaköszön rajtuk a "kényszerű kompromisszum", az, hogy a biokémiai rendszerek működési sebessége bántóan, esetenként katasztrofálisan behatárolt - ugyanakkor a komplexitásuk meg hallatlanul növelhető, így kényszerűen a rendszerek a kis mélységű/sebességű, de nagyon nagy "szélességű" párhuzamos adatfeldolgozás irányába fejlődtek. Lévén másfelé NEM TUDTAK...
Öcsisajt, én egyetemi szinten szigorlatoztam matematikából, utána sokáig még tanítottam is műszaki tárgyakat. Nem kegyelem kettessel engedtek át a pótvizsgán a dolgozók gimnáziumában, párthátszéllel...
De itt megbuktál, valószínűség számításból is, az oké, kicsit talán magas példát adtam, de ez más most, a mértani sorozatok. Mindegy mennyi az összege. A gondolkodásmódodban nincs matematikus jelleg.
Ha kérhetem tisztelettel - hagyd abba azt, hogy nálad látványosan képzettebb és tájékozottabb embereket állandóan ki akarsz oktatni - vagy szépen mész megint vissza az x alá...
Ebben a témában tájékozatlannak sőt ostobának tartalak. Hiszen már megint mit írsz??
Ami meg a lényeget illeti - a "mitokondriális Éva" természetesen nem azt jelenti, hogy egyetlen egy nő volt valamikor, pusztán azt, hogy női ágon van valamikor a régmúltban egyetlen közös ősünk, akinek a génjei - más őseinkkel keveredve természetesen - mindannyiunkban megtalálhatók.
Ebből akarod te a Bibliát igazolni? Akkor menj kérlek végig következetesen a Teremtés Könyvén - semmi sem stimmel, az idő- és sorrend - semmi...
Mi ez ha nem az absztrakcióban gondolkodás teljes hiánya?
A teremtés könyvében se 1 ÉVA van, Ádámnak és Évának van 1 életben marad és fiú gyermeke aki a történet szerint nagy számú több emberrel lép kapcsolatba, mivel nem pornográfia a műfaj nem írja, de tudjuk, hogy a gén anyagot is szétszórta. Akikbe nem cseppent azok leszármazottait a mitokondrionális gének elemzésével a tudomány a ma élők közt nem találta meg eddig.
Csak az ember ilyen e azt se tudom, azt már csak én mondom, hogy egy alfaj attól alfaj, az 1 meghatározott egyedre ha nem is gyakorlatilag de elméletben visszavezethető jelen időben létező egyedek alkotják.
Babona mágia mindég volt, lesz is, boszorkányper az űrállomásokon is, de ezt el lehet különíteni a vallástól.
Én se tudom, csak azt képviselem, hogy szerintem a személyiség és a lélek fogalma nem azonos, de nem tudom meghatározni a különbséget, azért beszélgetek róla ahol lehet.
Na ez is pl különbség emberek közt mert van aki arról szeret társalogni amit jól tud mást az nem érdekli és olyasmikről amiket nem tud.
A világ és a gondolkodás mágikus természetével minden korban tisztában voltak, de, hogy ehhez a természethez, mikor s hogyan viszonyulnak, az koronként változó.
Ez azért is érdekes, mert az ember azt gondolná, hogy a valóságban a pirosból legföljebb akkor lesz sárga, ha hozzákever egy keveset, vagy, ha a pirosban már ab ovo benne van a sárga.
Akkor egyfelől szürkeárnyalatos skálát mutatunk neki.
Másfelől meg, mivel az evolúciónak nincs sem kitüntetett iránya, sem CÉLJA, így a valóságban teljesen köznapi, hogy több fejlődési ág indul el abból a pirosból, és ha ezek egymástól megfelelően elszigetelten tudnak haladni, akkor idővel máshová is érnek, lesz belőlük sárga is, meg kék is.
Igazán nem kukacoskodni szeretnék, meg érteni is vélem ezt a színskálás szemléltetést az evolúció kapcsán, és épp ez a problémám is vele... mert mi van ha mondjuk egy színvak nézi meg az ábrát, aki történetesen ateista? Azzal hogy értetjük meg, hogy a pirosból kialakuló szín az tényleg sárga, és nem mondjuk kék?
Az emberiség a történelme folyamán annyi mindent kitalált , megtanult, továbbadott, hogy az információk áradata önti el a mai ember agyát. Nagyon nehéz az eligazodás, hogy mit kell, szabad, lehet elhinni és mit nem. Még a "tudományos" adatok is megváltozhatnak néha. Régen az emberi gének számát 75 ezer körülire becsülték, manapság 35 ezerről van tudomásunk. Elhiszem, mert nem tudom megszámolni őket. Azt sem tudom megcáfolni, hogy a világ minden embere közötti összes különbségért a gének 0,1%-a felelős. Az viszont könnyen belátható, hogy nincs két 100%-osan egyenlő ember. Tehát az agy működésében, például a neurotranszmitterek termelésében, mennyiségében stb. is különbségek lehetnek, ill. vannak. Ismeretes, hogy vannak hiszékeny és kevésbbé hiszékeny, szkeptikus és nagyon gyanakvó emberek is. Minden anyag, vagy anyagi folyamat eredménye, mint pl. a hit is. Ebből az is következhet, hogy az agy bizonyos neurotranszmitterek ellátásában lévő különbség határozza meg, hogy valaki könnyen elhisz valamit, vagy kritikus szemlélő.
Nem véletlen, hogy akik pl. "földönkívüliek" látogatását elhiszik, ugyanúgy hihetnek, szellemek idézésében, jóslásokban, asztrológiában, torinói lepelben, lélekvándorlásban, lochnesszi szörnyben, Bermuda-háromszögben, angyalban, ördögben stb., stb....
Mindezzel csak azt akartam kifejezni, hogy reménytelen dolog bárkit is bármiben meggyőzni-akarni, mert biológiai (az agybani) működésünk az alapja és meghatározója a külvilághoz való viszonyunknak. Mindezt egészséges emberekkel kapcsolatban értettem, de az előző mondat a kóros elváltozások esetén is érvényes.
Öcsisajt, én egyetemi szinten szigorlatoztam matematikából, utána sokáig még tanítottam is műszaki tárgyakat. Nem kegyelem kettessel engedtek át a pótvizsgán a dolgozók gimnáziumában, párthátszéllel...
Ha kérhetem tisztelettel - hagyd abba azt, hogy nálad látványosan képzettebb és tájékozottabb embereket állandóan ki akarsz oktatni - vagy szépen mész megint vissza az x alá...
Ami meg a lényeget illeti - a "mitokondriális Éva" természetesen nem azt jelenti, hogy egyetlen egy nő volt valamikor, pusztán azt, hogy női ágon van valamikor a régmúltban egyetlen közös ősünk, akinek a génjei - más őseinkkel keveredve természetesen - mindannyiunkban megtalálhatók.
Ebből akarod te a Bibliát igazolni? Akkor menj kérlek végig következetesen a Teremtés Könyvén - semmi sem stimmel, az idő- és sorrend - semmi...
Persze, ahogy írtam volt, utólag bármit bele lehet magyarázni - ha nagyon akarsz - bármibe, csak éppen ettől ez még nem lesz több, mint erőltetett belemagyarázás...
"Advocatusz barátotok végül is azt bizonygatja, hogy aminek tudományos megismerhetősége nincs, az NINCS"
Tudod théta, ez az a mondat, ami egyfelől ordas hazugság - másfelől meg ami miatt mi sosem fogjuk megérteni rendesen egymást. Te nem racionálisan gondolkodsz - ellenkezőleg, a doktrinált mágikus gondolkodás iskolapéldája vagy, ezért írsz ilyen hülyeségeket. A valóságban én még véletlenül sem mondom azt, hogy aminek nincs tudományos megismerhetősége, avagy éppen csak még nem ismerjük - az nincs. Azt írom, hogy azt egyáltalán nem ismerjük, NEM TUDUNK RÓLA SEMMIT, még a puszta létét sem tudjuk bizonyítani - és ameddig ez így van, addig nincs is értelme annak, hogy foglalkozzunk vele.
Te, meg a vallásilag doktrináltak ehhez képest nekiálltok, és kitaláljátok, hogy pontosan hogy is néz ki (szerintetek) az, ami valójában feltehetően nincs is, teleírtok könyvtárakat a feltételezett valami mibenlétéről és feltételezett tulajdonságairól - mi több, akár vallásháborúkat kreáltok/kreáltatok, embereket máglyán megégettetek - mert merészeltek ezekről másképpen gondolkodni...
Itt sem csinálsz semmi mást, mint hitet térítesz. Gondolsz valamit - mágikusat - és utána nem bírod elviselni, hogy ez az elképzelés egy másodpercig sem tud racionális gondolkodás mellett talpon maradni.
Képzeld el, én nem mondom azt, hogy "nincs hallhatatlan lélek" - én azt mondom, hogy a világon semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, még közvetett sem - hogy lenne ilyen, nem következik semmilyen jelenlegi ismeretünkből a szükségszerűsége, és igen, sajnos úgy néz ki, hogy a személyiségünk, a tudásunk, az intelligenciánk az bizony a fejünkben lévő idegsejt-halmazban zajló elektrokémiai folyamatok összessége, és nem több, nem is kevesebb ennél, és minden bizonnyal a halálunkkal ez egyszerűen eltűnik, az általa hordozott rendezett-strukturált dinamikus információhalmaz megsemmisül.
Hogy te ezt nem hiszed, nem fogadod el? Magánügy, de próbálj akkor érvekkel vitázni - és ez nem megy. Rendre összefüggéstelen hülyeségeket hozol elő, és sajnos nagyon nyilvánvaló, hogy te meg vagy róla győződve, hogy ezek között van összefüggés. Pedig nincs.
Advocatusz barátotok végül is azt bizonygatja, hogy aminek tudományos megismerhetősége nincs, az NINCS és az ő szemszögéből ez természetesen igaz is. Majd meglátjuk mi lesz ha megszűnik ez a nagyfrekvenciás zaj a koponyánkban.
Biztosít titeket valami, hogy amikor ezt olvassátok az nem olyan mint egy inger amit kap egy sejt az agyatokban? Kapja az is millió számra és adja is millió számra. Itt az eredménye.
((((-: Nincs keveredés, a mitokondriumok nem keverednek csak másolódnak öröklődnek. 1 az egy darab van, a többinek a leszármazottai a mintavétel időpontjában nem voltak fellelhetők az élők közt.
De ha ha átismétled előkeresed a gimis matek könyved a sorozatoknál átismétled akkor világos lesz, hogy nem is lehet másként.
Pontosan igazolta a teremtés könyvét amelyben az első emberpár 2 fiú gyermeke közül az egyik kiszórta a génjeiket a kellően nagy populációba, ennek nyoma detektálható most, de valhonnan tudtak erről már évezredekkel ez előtt is mert így írták le.
Ezt mondod valójában, igazolod. A teremtés könyvét az egzakt tudomány nem cáfolta hanem igazolta.
...és lassan igazolni látszódik a másik is, hogy
"teremté az eget és a földet"
az meg gyanítható, hogy azt jelenti, hogy a föld az amit a tudomány módszereivel meg lehet ismerni meg lehet érteni, a másik pedig amit nem.
Így valahogy értelmezte ezt már Madách is amikor azt írja a teremtésről, hogy
S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag Más-más tulajdonokkal felruházva, Miket előbb, hogysem nyilatkozának, Nem is sejtettél bennök, úgy lehet, Vagy, ha igen, másítni nincs erőd, Nehány golyóba összevissza gyúrva, Most vonzza, űzi és taszítja egymást, Nehány féregben öntudatra kél, Míg minden megtelt, míg minden kihűlt, És megmarad a semleges salak. - Az ember ezt, ha egykor ellesi, Vegykonyhájában szintén megteszi. - Te nagy konyhádba helyzéd embered, S elnézed néki, hogy kontárkodik, Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli. De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? -
Tudományos ez, a jelen kor sem jutott semmivel messzebb ennél. Tehát Marxnak lehettek tudományos ismeretei, de ezt kihagyta, addig elment, hogy a világegyetem a tudattól függetlenül létezik, de itt megállt, azt nem kérdezi, hogy a tudat is függetlenül létezik a világegyetemtől? Mert ez már innentől nem a tudománynak tárgya. Mint a topic tárgya a halhatatlan e a lélek? Tudományos válasz erre nincs, sem cáfolat sem megerősítő.
"Az ember esetén a genetika tudomány bizonyítottnak tekinti, hogy annak a 12 000 egyednek akiktől mintát vettek, 1 darab őse van anyai ágon"
Nem théta - qrvára NEM ÉRTED!!! Ez nem azt jelenti, hogy EGYETLEN EGY ŐSÜK VAN, hanem azt, hogy az őseik között van egy KÖZÖS... De nem, nem, nem érted meg...
Erről beszéltem, ha ennyire sehol nem vagy szemtanból persze, hogy nem érthetjük egymást. Matematika, nyilván oda vezet vissza az első elemre. Másról beszélsz, mellébeszélsz.
Az ember esetén a genetika tudomány bizonyítottnak tekinti, hogy annak a 12 000 egyednek akiktől mintát vettek, 1 darab őse van anyai ágon, még azt is kimatematikázták valahogy a mutációkból, hogy kb 200 000 éve élt, a többiek leszármazottai nem kerültek bele a mintába.
hanem úgy, hogy az ő utódjai, folyamatosan keveredve más emberekkel végül meghatározóvá váltak, végül "mindenkivel elkeveredtek" az idők folyamán
Na, ezért mondtam, hogy a bibliai teremtés könyve ennek ismeretében kellett íródjon mert így maradt fenn, nyilván csak a lényegi része, az ember pár, a 2 fiú gyermek és az egyik génjeinek a kiszóródása a nagy populációba, nyomot a mitokondriumokban hagyott csak.
Tehát szamárságot mondtál azzal, hogy Marx idejében nem volt tudományos alap cáfolni a teremtés könyvét. Nem is cáfolni kell azt hanem csak kiegészítgetni a korszellemnek megfelelően átfogalmazni.
(a mitokondriálisnak ez a lényege. te! nem a sejtmagban van, nem keveredik másokkal ((-: )
Nem, nem vagyok hajlandó ebbe belemenni... Te tényleg nem fogod fel, miről van szó, képtelen vagy megérteni...
Te most komolyan azt hiszed, hogy amikor arról van szó, hogy egy evolúciós leszármazási vonal genetikailag visszavezethető egyetlen egyedig - akkor az azt jelenti, hogy valamikor a régmúltban abból az egyetlen egy szál egyedből állt a "faj", és KIZÁRÓLAG AZ Ő UTÓDAI maradtak végül életben???
Mert akkor elemi szinten nem értesz semmit az egészből...
A valóságban eleve nem tud olyan helyzet kialakulni, hogy egy új faj egyetlen egyedként vagy párként jelenjen meg, másrészt, ha egy faj populációja egyetlen egy párra szűkül - akkor az ki is hal. MINDIG. Még ennél jóval nagyobb populáció mellett is ez a jellemző, van egy kritikus egyedszám, ahonnan már nincs visszaút.
Az evolúció nem mértani vagy számtani sorokról szól - és nincs benne semmiféle éles, egyértelmű átmenet. Nincs olyan, hogy "hopp, megjelent egy új faj" - az lassan-lassan, nagyon lassan, sok-sok generáció apró változásainak összegzéséből történik meg.
A "mitokondriális ÉVA" fogalma pedig annyit jelent, hogy valamikor 150-250 ezer évvel ezelőtt volt egy Homo nőstény egyed (meglehet, még nem is Sapiens, hanem az azzá válás küszöbén álló Erectus, de mint írtam: NINCS ÉLES HATÁR), amelynek a mitokondriális DNS állománya (ez az egésznek csak egy kis része !!!) a jelek szerint MINDEN ma élő emberben megtalálható, tehát ilyen értelemben az ő utódjai vagyunk. De nem úgy, hogy kizárólag mondjuk az ő gyerekei maradtak életben - hanem úgy, hogy az ő utódjai, folyamatosan keveredve más emberekkel végül meghatározóvá váltak, végül "mindenkivel elkeveredtek" az idők folyamán. Van rajta kívül még sok-sok-sok ezer sőt millió mitokondriális Ádám meg Éva - akinek a génállománya viszont nincs meg minden ma élő emberben, csak bizonyos (akár népes, akár az emberiség igen jelentős hányadát, felét-kétharmadát is kitevő, de mégsem teljes) hányadunkban.
Binárisan gondolkodsz és állandóan konkrét, egyedi-egyszeri eseteket keresel ott - ahol ilyenek nincsenek. Az evolúciót leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy lineáris színátmenetes skálát, mint például ezt:
Rá tudsz bökni egyértelműen arra a pontra, ahol a pirosból sárga lesz? Ahol a sárgából zöld? Nem tudsz (és ha ez egy jóval nagyobb felbontású, finomabban kvantált skála lenne, még ennyire sem tudnál) - a fajok fogalmilag meg a fekete pacnik, amiket beszúrtam a színskálába. Ott és akkor egy adott állapotot jelentenek - később már nem lesznek, megváltoznak mindenképpen - és nincs semmiféle egzakt, egyértelmű átmenet köztük. Olyan ez is, mint a kontinensek mozgása - itt és most nem érzékelhető, legfeljebb nagyon érzékeny műszerekkel mutatható ki, és emberi léptékkel nézve belátható időn belül nem is lesz a helyzetükben jelentős változás. De ha elkezded tíz-száz millió éves kvantálással nézni, akkor rögtön látványos, drámai változások lesznek.
