Platon nem történész és a rá való forráshivatkozásnál óvatosan kell bánni a hitelességgel.Nézzük csak Anonmus esetét, ő sem hitele s forrás a tekintetben, mit csináltak az őseink, abban viszoint tök jó, hogy meg lehet vizsgálni írásaiban a korának jellegzetességeit. Platonról is csak azt lehet elmondani, hogy az ő korában ez az eszménykép létezett. Nem tény, csak eszménykép, amit le is írt, és a később élők már nem tudják meghatározni, hogy mennyire igaz az, amit ő annak vélt.
csak 1 netes előfordulása valóban nagyon kevés lenne, de nem csak 1 van. Igazából millióféleképpen citálják már vagy 100 éve az eredeti dokumentumentumot ami Szentpéterváron van múzeumban, így szerintem a léte nem lehet kérdéses. Ami kérdés lehet az az, hogy a papíron leírtakat mely egyiptológus, hogyan fordítja. Valamint hogy az írásra hivatkozók a papiron leírtakat hogyan csoportosítja.
"...Területe 73 km². A sziget egy 3500 évvel ezelőtti – i. e. 1628, esetleg egy évvel később– hatalmas vulkanikus robbanás nyomait őrzi magán, amely berobbantotta a sziget közepét, egy a szigeten kaldera (~üst) néven emlegetett belső tengert hozva létre..."
Ismerve a legendák keletkezésének módszertanát, precizitásukat, bőven megfeleltethető az időpont.
Egyébiránt, hiteles hírforrás, link az idézett írásról?
Atlantisz nem kitalált mese, lésd lentebb közel 4000 éves papírusz történetet. ami kitaláció, az mindössze annyi lehet, hogy Platón érthető okokból nem egyiptomra hivatkozott a példabeli országánál, hanem a történetet áthelyezte az atlanti óceánba. Persze ez sem biztos, hiszen nem tudjuk sajnos, hogy a helymeghatározásának módja mely földrajzi térséget jelöli.
Hát az így együtt nemigen oké. Csak 1 példát emelek ki belőle, a többi sajnos szót sem érdemel: "Egy papirusz, amely ma Szentpétervárott található, elbeszéli egy utazó történetét, aki a fáraó bányái felé tartott egy hajón, amikor a hatalmas hullámok ripityára törték a hajót, és rajta kívül mindenki vízbe fúlt. Õ egy gerendába kapaszkodva partra evickélt egy ismeretlen szigeten. Itt egy aranysárkány lakott, aki a barlangjába vitte a hajótöröttet, de egy ujjal sem bántotta. Elmesélte vendégének, hogy a sziget a gazdagság és boldogság földje, régen 75 elégedett sárkány népesítette be, akik közül csak õ egyedül maradt életben. Távollétében egyszer egy csillag pottyant a szigetre, és szénné égetett mindent. Megjósolta még azt is, hogy egy egyiptomi hajó hamarosan megmenti a hajótöröttet, de azt is hozzátette, hogy "soha többé nem láthatod majd e szigetet, mert a hullámok maguk alá temetik""
Ez a papírusz azért lényeges, mert jóval idősebb, mint Platón "története", és persze azért is, mert a benne leírtak alapján lehet tudni, hogy hol is lehetett valójában Atlantisz.
1, az utazó a hajóján a fáraó aranybányái felé tartott: Ebből az alábbiak állapíthatóak meg: A víz ahol egyszer csak a nagy hullámok felborították a hajót a Nílus lehetett, Valószínűleg a delta akkori kezdeténél, (lásd relatív nagy sziget) a fáraó aranybányái mélyen a szárazföld belsejében voltak, tehát a hajó a folyammal szemben haladt a nílusvölgy elején a szárazföld belseje felé.
2. Amikor a sárkány nem volt a szigeten, akkor csillag pottyant a szigetre, ezért van most egymaga. valaha 75 sárkány élt ott. A csillagpottyanás dátumát ismerük. kb ie. 8 - 10,000 körül csapott be az arab félszigetre. ez legalább 1500 km-es körzetben kiírtott anno minden élőlényt, így az akkori civilizációkat is az arab félszigeten, és még egyiptom keleti felét is. (a nílusvölggyel együtt.
3. A sárkány megjósolja, hogy az ő fenmaradt szigete is elfog tünni a hullámokban pár nap múlva, miután a hajótöröttet kimentik majd. Vagyis az a hullámzás ami hajótörést okozta, elpusztítja, elpusztította a szigetet is. A következő történt, történhetett a papirusz tanusága alapján: A meteorbecsapódás amit emlitettem, (majd később talán még kikeresem az adatbázisomból a pontos adatokat ehhez) és amiről a történetbeli sárkány is beszél, letarolta felső-Afrika észak-keleti részét, a körzetben szinte a teljes civilizációt elpusztítva. Valamennyi túlélő maradt, lásd pld. a sárkányt aki azért élte túl a csillag becsapódását mert éppen nem volt otthon. Azután a becsapódás hatására megváltozott légkörzés miatt megváltozott csapadékviszonyok kapcsán ismét beindult a kék-nílus, ami akkoriban éppen már vagy 15,000 éve nem működött. A kéknílus beindulása azonban nem normális ütemben történt, hanem egyszerre és nagyhirtelen egy jelentős függőleges irányú kéregmozgással járó földrengés keretében az addig csak Vizet gyűjtő Tanaka tóból egyszerre gigantikus nagyságú víztömeg került a kéknílus medencéjébe. Ezt úgy képzeljétek el, hogy Pld. ha a Tanaka tavat egy közel csordultig telt lavórral ábrázoljuk, akkor a lavor egyik oldala (a kifolyásnál) akár 5-25 métert is süllyedt, alig pár másodperc alatt. A Tanaka tónál ebben nincs semmi rendkívüli, az ma a föld egyik legszeizmikusabb területe, ugyanis épp ott van egy kéreghatár ahol is most épp egy új óceán születik, kettészakítva Afrikát. (pármillió év alatt ez meg is történik) A víztömeg napokon át gigászi áradást okozott a kéknílus illetve a nílus medencéjében, éppen olyasmit amit a cunami okoz sekély környezetben a partoknál. A felkavart és kimosott üledék, mint a híg beton mindent eltüntetett pár nap alatt, amit a nílus megakotott millió év alatt. Szigeteket, élőhelyeket, mindent.
Akkoriban, ie 8 - 10,000 körül a tengerszint kb 70 méterrel volt alacsonyabban mint amilyen ma. A Nílusdelta pedig annak ellenére, hogy kb akkora lehetett mint amekkora ma, ennyivel lejebb is volt. Sőt a delta szárazföldje a vízszinthez képest még valamivel magasabb is volt mint amekkora ma, mert az előző depozit időszak lényegesen hosszabb is volt, és azt az egyre emelkedő vízszint anno addigra még nem lephette be, mint amennyire aztán belepte úgy ie. 5000-re. Atlantisz pedig ott volt a Deltában. Hol máshol is lett volna, ha nem itt, ahol is a megelőző többtízezer évben az egész földön a legidálisabb volt az éghajlat és környezet is az élethez, s a civilizálódáshoz is, lévén minden de minden a rendelkezésre állt. jól és bőségesen termő talaj, sok vad, közeli kőbányászati lehetőség, és egyéb bányászati lehetőségek a níluson felhajózva, és persze a nyílt tenger felé a relatív védettség is a kijárási lehetőség mindemellé.
Tehát ma Atlantisz romjai közel 100 méter iszappal takartan Kairó térségében van.
Szantorini helyét a pont mutatja a Gugli térképén. Jól látszik hogy az Égei-tenger közepén egy szietrobbanás hatalmas pusztítást tudott végezni a görög szigetvilágban, és méga Földközi-tenger egykori magasabb civilizációjú keleti medencében is igen jelentős lehetett.
"Atlantisz" kitalált tanmese egy idealizált birodalomról, amely túlzottan önhitté lett, túlfejlődött, és ezért az Istenek elpusztították.
A szantorini vulkánrobbanás jó ezer évvel később már legendává módosultan bukkan föl. Az akkori, az egész Földközi tengert, főleg keleti medencéjét érintő tengerrengés-cunami bizony letarolhatta a minoszi kultúrát, mint ahogyan súlyos károkat okozott a 2004 karácsonyi tengerrengés az egész indiai-óceáni partvidéken. Hozzá képest a földközi tenger egy kis zárt vízfelület, itt sokkal nagyobb lehetett a pusztítás. Egy ókori sziget-civilizáció, ha hajóit tengerbe vesztek, lakossága nagyrészét szökőár pusztította el, gyorsan véget ért...
Sajnos összecsúsznak az idők -mint a múlt homályába vesző emlékeknél oly soxor megtapasztalahóan- és az egész földet érintő "özönvízzel" összemossák azzal, amely az utolsó nagy eljegesedést követő általános elvadással, tengerszint növekedéssel járt.
A régi Világtudatban meglevő emlék, amely gyakorlatilag minden ősi kultúrában tovább élő özönvízről szól, az utolsó eljegesedést követő olvadás eredménye.
A Földközi tenger keleti medencéjében történt sziget-robbanás hozzá képest lokális jellegű, hatása a gibraltári szoroson túl jelentéktelen volt.
Gyakorlatilag arról lehet szó hogy nyilván arra a területre kiküldtek egy hajót szonárral mely hajó szisztematikusan négyzetesen feltérképezte a tengerfeneket. Ha a pászták nem illeszkednek pontosan akkor egy szürke csik jelenik meg a pászták között (nincs adat) amit aztán a 3D szoftvare eltérő magasságúnak érzékel.
"[W]hat users are seeing is an artifact of the data collection process," a Google spokesperson said in an e-mailed statement. "Bathymetric (or sea-floor terrain) data is often collected from boats using sonar to take measurements of the sea floor. The lines reflect the path of the boat as it gathers the data. The fact that there are blank spots between each of these lines is a sign of how little we really know about the world's oceans."
Az lenne jó, ha a tengerekbe, óceánokba vesző emberi létékű alakzatokat kutatnák, olyanokat, amelyek valóben használható méretű lépcsőket, falaknak, utcáknak tetsző alakzatokat mintáznak.
Ezeket -sajnos- nagyon nehéz megtalálni hiszen sok évezredes, akár év tízezredes üledékréteg takar(hat)ja.
Legföljebb speciális űrfölvételekkel lehetne földeríteni, mint ahogyan sok föld alá került építményre bukkantak már rá különleges légi-űr fölvételekkel.
-1. Tengerrengés, cunami miatt nem süllyed víz alá egy sziget-város, ezt bizonyította az Indiai óceán partjait, szigeteit pusztító szököár!
-2. Ha egy sziget tektonikai katasztrófa következtében kerül a víz alá, olyan erős földmozgásoknak kell történniök, amiben tenyérnyi hely sem marad épen, érintetlen, nemhogy utcák-városok legyenek fölismerhetőek!
Ezt jónéhány földrengés bebizonyította, amelyet az elmúlt évtizedekben átéltünk, pedig a két országnyi szigetet eltüntetőnek sokkal hatalmasabbnak kellett lennie!
Hamár, akkor én maradok a Stromboli robbanása verziónál, amely valóban képes volt emberi ésszel mérhető távolban civilizáció eltüntetésére.
Az általános özönvíz elmélet pedig egy jóval korábbi eseménysorozat lehetett, ami az egész földgolyón végigsöpört, és a teljes vízszintet megemelhette 30-60 méterrel, tengerparti kultúrákat, szárzazföld-hidakat a víz és evezredek homályába süllyesztve. Jelesül, az utolsó nagy eljegesedés végi általános olvadás.
Most már elérkeztünk oda, hogy megkísérelhessük az események rekonstruálását. Természetesen lehetséges az eddig tárgyalt dolgokat véletlen egybeesésekkel is magyarázni, de azt hiszem a felsorolt különböző tudományterületek közel egybehangzó állításait nehéz lenne olyan globális véletlenrendszerrel értelmezni, ami elmosná a tényeket. Ugyanis, az a kráter márpedig ott van.
A Portugália partjai mentén található, víz alatti, több mint ötezer méterbe nyúló krátert, két dolog is létrehozhatta. Egy tíz kilométeres átmérőt is meghaladó kisbolygó becsapódása, vagy pedig egy méreteiben minden előzőt és utóbbit meghaladó vulkáni robbanás. A kisbolygó-becsapódás mellett több érv szól, figyelembe véve a fennmaradt különböző nyelvi és kulturális emlékeket, de a vulkáni működés felerősödése is ugyanezen a forrásokban említésre kerül. Lehet, hogy mindkét tényező működött.
A kráter déli részén keresztülhalad az Európát Afrikától elválasztó törésvonal. Ezen törésvonal mentén közeledik jelenleg egymáshoz a két kontinens, s a közeledés eredményeként gyűrődik fel az Eurázsiai-hegységrendszer Európai része, Afrikában pedig az Atlasz hegység. Ezen a törésvonalon találhatók Olaszország híres-hírhedt vulkánjai, az Etna a Vezúv és a Stromboli. Ez a törésvonal a kráter térségében nem látszik. Ez arra vall, hogy a kráter még nagyon fiatal lehet geológiai értelemben, hiszen ha sokkal idősebb lenne, akkor a kontinensek közötti elválasztó vonalként jelentkező törésvonal már magának a kráternek az alakját is eltorzította volna. Vagy - s ez egy másik dolog - a belseje feltöltődött volna üledékkel. Ennek sincs különösebb nyoma. Rendkívül különlegesnek tartom, hogy akik a dinoszauruszok pusztulásához vezető kisbolygó-becsapódás kráterét keresték, hogyan nem bukkantak erre? - de ez egy más téma.
A becsapódást kisebb méretű égitest is végrehajthatta, de mivel éppen a már említett törésvonalat érhette az ütközés - s az ilyen törésvonalak mentén jelentős hőfeláramlások, illetve vulkánikus tevékenység zajlik - a becsapódás erejét megsokszorozhatták az azt követő vulkáni működések. Én végül is ezen az állásponton vagyok.
Az ütközés olyan rettenetesen nagy energiával történhetett, hogy a kisbolygó még a Föld szilárd kérgét is átszakíthatta! Erre úgy nyílt mód, hogy valószínűleg retrográd pályán (az óramutató járásával megegyező irányban) keringett a Nap körül, és ilyenkor a Föld keringési sebessége, amely közel harminc kilométer másodpercenként, hozzáadódott a kisbolygó keringési sebességéhez, a két sebesség pedig együttesen akár a 70 km/s-ot is meghaladhatta! A becsapódás éjféli időpontjára abból gondoltam, hogy a szibériai mamutok vígan táplálkoztak abban az időben, és hasonlóan tettek az Észak-Amerika nyugati részén élő ősállattársaik is. A mamutok és az említett többi állat főleg nappal táplálkozott, így született ez a becslés a becsapódásra vonatkozóan. Az augusztusi dátum is hasonló módon adódott. Az őslénytankutatók meghatározták azokat a növényeket, melyeket a hirtelen elpusztult állatok éppen fogyasztottak. Ismerve a növények virágzási-termési ciklusait, jó közelítéssel ki lehetett jelölni azt az időpontot, amikor a becsapódás történhetett. Augusztusban egyébként több meteorraj pályáját is keresztezi a Föld, ezek közül a legismertebb a Perseidák. A meteorrajokhoz általában nagyobb égitestek is tartoznak vagy tartoztak, és elképzelhető az, hogy egy ilyen nagyobb, valamelyik meteorrajból kivált égitest okozhatta a pusztítást.
A meteorrajok többnyire úgy keletkeznek, hogy az öreg üstökösök darabjaikra hullanak, és ezen darabok sokáig együtt keringenek a Nap körül, miközben az így keletkező felhő mindinkább elnyúlik. Megfigyelték néhány évvel ezelőtt, hogy a földközelben járt Halley -üstökös is két darabra vált, ez a két darab össze-össze fog ütközni, ezáltal még apróbb darabokra kopik. Valószínűleg a Halley-üstökös néhány keringés múlva csak már mint meteorraj fog visszatérni. Szinte minden üstökösnek ez a sorsa.
Az üstökösök a Naptól körülbelül egy fényévre található üstökös-felhőből, az Oort-féle felhőből származnak. Ebben a felhőben milliárd számra keringhetnek, hogy aztán egymásra ható gravitációs terük, vagy a hivatalosan még fel nem fedezett Nemezis, vörös törpe kísérőcsillagunk gravitációs hatása a Naprendszer belső tere felé lendíti őket. Itt azután különböző elnyúltságú ellipszis pályára állnak, melyeknek egyik gyújtópontjában a Nap áll.
Nagyon érdekes megfigyelést tettek csillagászok jó néhány évvel ezelőtt, miszerint minden nagybolygónak meg van a maga üstökös-családja. Ez azt jelenti, hogy a Nap körül keringő üstökös az adott nagybolygó naptávolságában fordul újra pályája során a Nap felé. A legnagyobb üstökös-családja a Jupiternek van, Naprendszerünk legnagyobb bolygójának, de például a Halley üstökös, melyről korábban szó volt, a Neptunusz üstökös-családjához tartozik. Ilyen üstökös-családdal - ha jóval szerényebb méretekben, s szerényebb méretűekkel - természetesen a Föld is rendelkezik.
A becsapódó kisbolygó tehát átszakíthatta a szilárd földkérget is, ez pedig azért volt különösen veszélyes, mert a hirtelen feltárult, igen magas hőmérsékletű földköpeny, közvetlenül érintkezhetett a tengervízzel. De magától a becsapódástól is, a katasztrófa helyén, több száz, de az is lehet, hogy több ezer köbkilométernyi tengervíz párolgott el a másodperc parányi töredéke alatt. Ez óriási légnyomáshullámot gerjesztett, a Földet ért óriási ütés miatt pedig a környező törésvonalak mentén szinte azonnal erőteljes vulkanikus tevékenység kezdődött.
A becsapódás térségében egyszerűen megszűnt a légkör. Ennek a jelenségnek a magyarázata a következő. Amikor egy kisbolygó vagy üstökös beleütközik valamely légkörrel rendelkező bolygóba, akkor a robbanáskor keletkező forró gázok gyorsabban terjednek ki, mint a bolygón a szökési sebesség. Ezek a gázok magukkal ragadhatják a környező légkört, és vele együtt akár a bolygóról is megszökhetnek. Két egyesült államok-beli csillagásznak e gondolatsor alapján elvégzett számításai azt valószínűsítik, hogy a Marsnak korábban hasonló légköre volt, mint a Földünknek, ám azt, a belécsapódó objektumok miatt - elveszítette. A Mars bolygó sokkal közelebb fekszik a kisbolygó-övezethez, mint a Föld, így rendszeresen csapódhattak felszínébe nagyobb égitestek, ami aztán légkörének szinte teljes elvesztéséhez vezethetett. A Földet ritkábban érik ekkora kozmikus csapások (szerencsére), így van idő a légkör újratermelődésére.
Az átmenetileg megszűnt légkör térségében a Nap gyilkos sugarai szinte akadálytalanul bombázták a Földet. Ez a jelenség vezetett a sugárkárosodott élőlények megjelenéséhez, amire a csontleletek egyébként egyértelműen utalnak. Hasonló, habár jóval kisebb mértékű, sugárkárosodás jelentkezett a Tunguszkai-katasztrófa idején, amit aztán sokan földön kívüli űrhajó atomreaktora felrobbanásának tulajdonítottak.
Az ütközéskor felszabadult energia nem kis részben járult hozzá a jégtakarók rendkívül gyors elolvadásához. Atlantisz megszűntével a Golf-áramlás előtt szabaddá nyílt az út az északi területek felé, persze csak a Dryas periódus után, amikor kialakult az Atlanti-óceán északi térségében a jégsapka. A Szahara éghajlata is ekkor változott meg, és nem a katasztrófát követően azonnal. A geológiát és az élővilágot érintő hatásokról már hosszadalmasan beszélgettünk, tulajdonképpen egyvalami maradt ki, éspedig a Vízözön.
A hirtelen elpárolgó óceánvíz helyére a környékről rögtön új víztömegek érkeztek, melyek szinte azonnal elpárologtak az iszonyatosan magas hőmérséklet miatt. Hatalmas szívóhatás jelentkezett, és tulajdonképpen elkezdtek az ég vizei egy helyre feltornyosulni, már amikor a hőmérsékleti egyensúly végre helyreállt. A víznek elég nagy a tehetetlensége, tehát minden bizonnyal még hosszú-hosszú napokig akkor is Atlantisz helye felé áramlott, amikor a hőkiegyenlítődés már végbement. Mialatt az óceán vize egy helyre hömpölygött, egymás után robbanhattak fel Atlantisz vulkánjai a magmakamráikba beszivárgó víz miatt, míg a fő magmakamra felrobbanása vághatta ki azt a krátert, mely a mai napig megfigyelhető Portugália partjainál. A víz tehát félelmetes magasságokba tornyosult fel, egy hosszú pillanatig - amíg a szívóhatás és a kifelé ható nyomóerő kiegyenlítette egymást - megállt, majd teljes erejéből nekilendült.
A becsapódást rögtön is követhette egy kisebb szökőár, de az csak szelíd cirógatásnak minősülhetett e második mögött. Több kilométer magas vízfal söpörhetett végig bolygónkon! A pusztítás erejére mi sem jellemző jobban, hogy több kilométeres tengerszint feletti magasságban fellelhető barlangok mélyén egy métert is meghaladó vastagságú márgaréteg található, és mind e réteg alatt, mind felette emberi lelet-együttesek. A márgarétegek azonban többnyire semmiféle őslény maradványait nem rejtik, csak egyszerűen ott vannak! Észak-Amerikában is vannak ilyen barlangok, ezek pedig szintén Amerika kétszeri benépesülését igazolják, de maga az a tény is, hogy a hopi indiánok élénken emlékeznek az arizóniai meteorkráter keletkezésére, az ezt kiváltó becsapódás pedig akkor történt, amikor sokak szerint az Amerikai földrészen még emberek sem éltek. Ők már csak tudják.
A becsapódás helye felett állandó páraréteg alakult ki, ez felnyúlt egészen a magaslégkörig - állandó utánpótlása révén, valamint a nagy feláramlási sebesség miatt. A napfény jelentős részét visszaverte, azáltal az éltető meleg nem tudott lehatolni a felszínig, kialakult a már emlegetett jégsapka (a Golf-áramlás melegítő hatásának ellenére is!). Atlantiszból eleinte nem maradt más csak egy fortyogó, mocsaras terület, majd a nagyobb szigetek egymás után merültek el a hullámsírba, manapság pedig a büszke szigetbirodalomból csak néhány kisebb szigetcsoport maradt, mégpedig a következők: az Azori-szigetek, a Zöld-foki szigetek, Madeira, valamint néhány kisebb-nagyobb hegycsúcs. A fő szárazulat maga is hatalmas robbanások közepette az óceánba merült, bár még a mai napig is vannak a felszínhez közelebbi vidékei is, ezekről a területekről majd később esik szó, földjének nagy része felett azonban 3 km mély óceán hullámzik. Hogy ezek a mélyen fekvő területek valaha valóban szárazföldek voltak, illetve sekélytengerek aljzatát képviselték, erre vonatkozóan a szovjet tudósok végeztek méréséket, melyeket részletesen ismertettem, de találtak olyan vulkanikus kőzeteket is, melyek egyértelműen légkör jelenlétében szilárdultak meg.
Van azonban még egy eljárás, mellyel igazolható, hogy az Atlanti-óceánban egy kisebb kontinensnyi szárazföld terült el - persze apróbb méretű kontinensnyi - ez pedig a következő: a kontinensek "gyökerekkel" rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy belsőbb területeiken a földkéreg jóval vastagabb, mint az óceánpartok felől eső széleiken. Míg a szárazföldi földkéreg nagyjából 30 km vastag, ez a belsőbb területeken meghaladhatja a 60-70 km-t is. Ilyen képződmény - a földrengéshullámok terjedésének mérése szerint - egyértelműen létezik Atlantisz helyén! A kontinensek gyökerei magára a Föld belső magjára is hatást gyakorolnak, és az Atlanti-óceán középső térségében a földmag olyan, mintha felette kontinens terülne el! Ezeket az adatokat viszont már nagyon nehéz lenne véletlenek különös egybeesésével magyarázni.
A pusztítás nagyságára vonatkozóan: az élőlények (nem fajok!) legalább 80 százaléka kipusztult. Ehhez hasonló katasztrófa a dinoszauruszok kipusztulásának idején volt, valamint a perm-triász átmenetben, melynek szintén nem ismerjük a kiváltó okát. Az emberiségre vonatkozóan még szomorúbb a statisztika, a becsapódást megelőző mintegy félmilliárdos létszámuk mindössze néhány milliósra apadt, a túlélők nagy része pedig egymástól elszigetelten, jobbára éhezve-fázva tengette életét. A büszke civilizációk megsemmisültek, ám néhány túlélőjük azért minden bizonnyal megmaradt és próbálta menteni a menthetőt.
Fejlett csillagászati eszközeik révén a kisbolygó közeledését észlelték, hogy a becsapódásra magára gondoltak-e vagy csak egy erős földmegközelítésre, ezt ma még nagyon nehéz lenne eldönteni. Talán csak egy szokatlanul erős dagályra számoltak és ezért figyelmeztették a Föld népeit a közelgő veszélyre? Ki tudja? Azonban már maga a figyelmeztetés ténye azt jelenti, tudták, hogy történni fog valami - ha ennyire rosszra nem is számítottak.
Mindenesetre az tény, hogy egy égitest tömegét nem lehet meghatározni addig, amíg el nem halad egy másik, ismert tömegű égitest mellett. Talán ez a körülmény okozhatta azt, hogy tévedtek, a kisbolygó esetleg még a Hold mellett is elhaladt, és ez a körülmény csak növelhette a hibalehetőséget. A Nap melletti elhaladásnál pedig nem lehetett tudni mennyi a pályaváltozásból magának a Napnak a hatása, mennyi az égitest felszínéből kitörő gázsugaraknak a reaktív erejéből származó pályaváltoztatás, mennyi a tömegcsökkenés, valamint a naplégkör fékező hatása. Az összes paraméter így külön-külön - de együtt meg pláne - szinte lehetetlenné tette a pontos tömegszámításokat.
ILYEN frankót találam! Egy eredeti atlantiszi tisztánlátót, aki AROLO és TIFÁR! Eredeti atlantiszi módszerekkel gyógyít! Ő maga mondta! Én meg eredeti helyesírással közlöm őtifársága szövegét.
Üdvözöllek!
Örülök, hogy rám találtál, annak még inkább, hogy keresed önmagad! Lapozzál és egy bővebb leírásban, jobban kifejtve, remélem rátudok mutatni mivel is foglalkozom, miben lehetek a segítségedre. Kívánok kellemes utazást lelked világába, az önismeret útján.
Elakadtál? Gátolva vagy a haladásban? Vársz az igazira? Keresed a miérteket?
Beszélgetés útján segítek felismerni, szembenézni azokkal a blokkokal, amelyeke hozhatsz:
1. Ez életedből, mert ezt láttad, ezt tanították, vagy netán nem kaptad meg gyerekként és most a felnőtt harcol, hogy megkapja mindazt amiből hiányérzete volt akkor. Szerepeket játszunk és ezek rabjává leszünk. 2. Még hozhatunk félelmet őseinktől. Ezek is beleszólhatnak életünk alakulásába. 3. Végül de nem utolsó sorban, előző életből hozott félelmek, amelyek hatással lehetnek mostani életünkre.
Miben segítek?
Felismerni félelmeidet, mert ha már ismersz valamit akkor már nincs mitől félni tőle.
Feltérképezni azokat az elakadásokat amelyiket a háttérben mozgó és munkálkodó láthatatlan energiák irányítanak. Jöhet ősöktől, olyan személytől aki a család-rendszerhez tartozott, de nem adták meg a kellő tiszteletet vagy elismerést, amely őt megillette (pl.: anya, apa régi szerelme aki a szülők összekerülése előtt játszott szerepet egyik szülőd életében)
Olyan lenyomatok feltárásában amelyek előző életekből jelentkeznek és korlátoznak az életed teljesebb megélésében.
Betegség gyötör, nem találod a miérteket. Megkeresve az ok-okozati összefüggéseket, így megtalálva a negatív programot ami miatt létrejött a sejtek energia kilengése. Ezt a tudatalattiban átírva pozitívra, ezáltal a sejtek újból jól működnek és egy idő után létrejön a gyógyulás, ha mindez lelki eredetű.
Nem találsz már társat huzamosabb ideje? Párkapcsolatod elakadt? Szülőkkel való kapcsolatodat megnézzük, előző párkapcsolatokban otthagyott erényeidet, hitedet (pl.: férfiakba/nőkbe vetett hit, önbizalom, szexuális sérelem) ezeket nem tudod érvényesíteni az új kapcsolatodban mert energetikailag le van kötve az előzőben, vagy felborult az egyensúly. Mérlegeled és ezért nem találsz társat, túl sokat adtál ki magadból és már nincs mit adjál. Mindezek oldási technikákkal megoldhatók, újból visszaáll az egyensúly, pozitív irányba történő változások következnek be.
Ha van hited, akaratod és szereted önmagad, akkor nem léteznek akadályok senki előtt. Mindezt úgy tudod megtapasztalni, hogy megismered önmagad. Feltárjuk gyerekkorod lehetséges sérüléseit mert szüleid lehet, hogy nem tudták melyik fejlődési korszakban mire figyeljenek oda, az így szerzett sérülések kihatással lehetnek felnőtt életedre (pl.: felnőttként szeretetre vágysz de nem tudod kifejezni, csak dulsz-fulsz = csecsemőként nem kaptad meg azt az odafigyelést amire szükséged lett volna vagy csecsemőként nem szoptattak, nem tartottak eleget ölben - felnőttként küzd azért, hogy elfogadják, szeressék s ha ezt nem kapja meg akkor pótcselekvéseket művel (eszik ha nem éhes, cigizik, iszik) ezekben keresi a kielégülést de mindig rájön, hogy csak álom, addig tart amíg a hatásuk alatt van.
Lépésről-lépésre megadva magadnak azokat a dolgokat amelyeket nem kaptál meg ugyancsak pozitív irányba történik az elmozdulás.
Keress bizalommal, segítek megismerni önmagad, mert ha ismered saját korlátaidat és teszel ellenük, levetkőzöd őket, akkor életed, életminőséged megváltozik és ezáltal többet foglalkozol saját lelkeddel azért, hogy könyebben tudd teljesíteni az a feladatot amiért leszülettél.
Terapeuta:
Nagy Ilona "Baby"
És Babynek van egy jó híre!
Figyelem! Jó hírem van! Ha túl vagy a 60 kérdéses tesztlap megválaszolásával, és 10-nél több az „igen” válaszod, lehetőséged van a szeptemberben induló korlátozott számú csoportos foglalkozásra bejelentkezni, ahol a gyermekkor sérüléseit dolgozzuk fel. (0-26-éves korig). Kérlek csak akkor jelentkezzél, ha ezt a munkát komolyan gondolod, mert ha „elkezdted” a csoporttagokra nézve nem volna etikus, ha abbahagynád. Ez a foglalkozás „bizalmi munka”. Ha a csoporttársad megnyílt előtted és utána Te nem jössz, akkor ő átverve fogja érezni magát (ugyanúgy, mint gyermekkorában) és ezáltal gátolod a sérülések feldolgozásában
