Hogyha tudtok jó gazdit, aki be tudja fogadni ezt az álomkutyust! A 9506 hsz.nál van a képe és leírás.
Tényleg csak felsőfokon tudok róla beszélni. Csöndes, nem tolakodó, de imádja simit, semmi kárt nem tesz a lakásban, minden kutyával jól kijön. Ha ivartalanítva lesz, gondolom a kutyacsajok után sem fog a jelenlegi vehemenciával futni. Most csak ez az egy gond van vele.
Teljesen lakástiszta, pórázon szépen, engedelmesen jön, hihetetlenül szófogadó, a végtelenségig alkalmazkodó. Vihartól, dörgéstől nem fél. Agresszív kutyától kitér, teljesen békés. Valószínűleg házőrzésre sem igazán alkalmas, mert mindenkit imád és kedvesen fogad.
Sajnos nem tudjuk megratani, mert a belvárosi lakásban két kutyusnál többet nem merünk és nem tudunk már sem fizikailag, sem anyagilag.
Nem akarjuk sem sintértelepre, sem menhelyre adni, mert nem éppen fiatal (kb. hat éves lehet) és teljesen fekete - ezek a tulajdonságok pedig nagyságrendekkel rontják az esélyeit.
Tényleg csak jó helyre szeretnénk adni, örökbefogadási szerződéssel, ivartalanítási és csipezési kötelezettséggel. Ha szükséges, anyagilag hozzá tudunk járulni.
De egyre megterhelőbb a három kutyus - nem érzelmileg, hanem ismétlem, anyagilag és fizikailag.
Igen, azzal a különbséggel, hogy Gurcsival a férjem volt "GYES"-en. :) Képes volt betegállományba menni, úgy elvarázsolta az az arasznyi méretű kutyácska. Nem is gazdi-kutya kapcsolat volt köztük, hanem valami ezerszer több.
Akkor Te igazi megváltás voltál Alexának, legalább ő is megismerhette, milyen az, hogyha valahol ő KUTYA, és nem lábtörlő. Nem kis munka lehetett egy agyongyötört, megviselt kutyával elhitetni, hogy így is lehet élni.
Igen, ezek olyan megmagyarázhatatlan dolgok. Nagypapám is nagyon kutyás volt. Neki is volt egy, aki más volt, ő úgy hívta, hogy Buksi, te vagy az életem kutyája. Gurcsi óta tudjuk, hogy miről beszélt. Guriga volt a mi életünk kutyája, de talán nem is múlt időben mondanám, hisz mindig az marad.
Szépséges volt a Te Buksikád is. Olyan drága kis lelkek ezek a kuttyok.
Nekem az első saját kutyám egy boxer volt. Össze voltunk nőve, szavak nélkül is értettük egymást. Aztán hosszú ideig nem tarthattam kutyát, csak az ő emlékéből táplálkoztam.
Amint olyan helyzetbe kerültem, hogy lehetett kutyám, azonnal lett is. És vele megint egy lélek voltunk. Öklömnyi korától 14 évig éltünk együtt, közben Alexát is nevelgettem, de amikor elment, hosszú hónapokig nem lehetett említeni előttem még a nevét se, mert bőgtem. Hiába volt ott Alexa, hiába hoztam ki a menhelyről Spagi boxert, majd ideigleneseket, az űr ott maradt bennem.
Ő volt Brútusz. Ez a kedvenc képem róla, itt van előttem a falon és ez a képe van az egérpadomon is, a fiamék csináltatták nekem.
Akkor te úgy voltál Gurcsival, mint én Alexával. Kis kosárkában hordtam magammal a munkahelyemre, hogy naponta többször tudjam cumisüvegből etetni bébitápszerrel, mert még nem tudott önállóan enni. Rá is mindenki azt mondta, nem marad meg az anyja nélkül. Most töltötte be a 16-ot.
Maya más volt. Ő "csak" 2 évig volt velem és az fájt, hogy miért csak 2 évet tudtam adni neki. Ismertem az előző életét, aminek a vége az lett, hogy a gazdája ledobta az emeletről. Képzelhetitek, hogyan élt. A konyhában az ajtó mellett volt ledobva egy rongy a kőre, az volt a helye. A "gazdája" télen-nyáron órákra kikötötte a kocsma elé, fagyban, vagy hőgutában víz nélkül. Ez volt a séta. A simogatást a rugás jelentette. 4 hónapig nálam is búskomor volt. Aztán szép lassan felengedett, mígnem olyan kutya lett, amilyet a videón láttál. Ezért szeretem ezt a videót, mert egy kis megnyugvást ad nekem, hogy élete utolsó 2 évében legalább egy kis boldogságban is volt része. Dehát 18 éves volt, ez is csoda, hogy ennyit még sikerült adni neki.
Nem, nem vagy ezzel egyedül. Én is imádom a mostani kutyáimat is, de az előző, Buksi, az valahogy más volt. Azt hiszem, olyan közel nem fogok kerülni még kutyához, mint ahogy vele voltam, nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Hónapokig bőgve mentem ki a Ligetbe a másik kutyával, olyan idegen volt minden nélküle...
Ő is befogadott kutya volt, első tüzelése lehetett, mikor hozzánk került. Tizennégy boldog évet éltünk együtt, akkor a rák miatt el kellett altatni.
Ennek tizenegy éve, de máig eleven bennem az emléke. Sajnos akkor még nem volt sok kép róla, akkor még fényképezőgéppel kattogtunk, egyet azért megmutatok Róla:
Szia, megnéztem a videót, nagyon boldog kutyus volt Maya, az biztos.
Nekem nem hoz megnyugvást a képek nézegetése, sőt! Főleg Gurcsi képei fájnak nagyon, pedig minden kutyámat kimondhatatlanul szeretem, az élőket ugyanúgy, mint az angyalkáimat. De Guriga valahogy más volt, őt nem táplálta, gondozta a mamája, nem volt 3 hetes, amikor elhoztuk, a kis élete volt a tét, és mi győztünk. Annyira hozzánk nőtt, a részünk volt, és ez most nincs. Sokszor magam sem értem magamat, hiszen a mostani kis csürhémet is imádom, túlzás nélkül állíthatom, hogy mindent megtennék értük. Már az ivartalanításért vívott harcban is én állok nyerésre. De ez van, Gurcsi emléke (talán hülye hasonlat), de sokszor olyan, mint egy betegség, valahogy élni kell vele, akármilyen nehéz is. Ezt sokan meg sem értik, csak a magamfajta elvakult kutyások. De szerencsére nem vagyok egyedül. :)
Azt elfelejtettem írni, hogy fájdalmas csomókat tapintott az orvos Maya hasikájában, amit egyetlen hang nélkül tűrt, de a szemében már nem láttam azt az élniakarást, mint régen. Utolsó napokban nemcsak nem evett, de a vizes fecskendő elől is elfordította a fejét. Feladta. Már nem használt az infúzió sem, a szteroid löketre sem reagált, utolsó nap hárman felállították, de már megállni se tudott a lábán, csak bújt hozzám, elköszönt. Vele voltam és simogattam az utolsó szívdobbanásáig. Nem tudtam többet tenni érte...:-((
Nagyon régen nem jelentkeztem, sok baj volt mifelénk az utóbbi időben.
Maya, akit a gazdája 2008 karácsony napján ledobott az emeletről - elment, a szivárványhídnál vár rám ő is. Másfél-két hét alatt robbant le annyira, hogy végül már jártányi ereje sem volt. Nem segített a szteroid sem, április 16-án el kellett engedni. 18 éves volt...
Ettől kezdve Alexám nem akart enni. Mindig együtt ettek Mayával, a két kis öreglány. Úgy tűnik, neki még sikerült egy kis haladékot adni, segített neki a vitamin injekció sorozat. Meg tudtuk ünnepelni május 23-án a 16. születésnapját. Persze azért rajta is meglátszik már a kor.
Nagyon ügyi vagy, biztos hogy lesz hatás. De az is biztos, hogy amíg ivaros, mindig próbálkozni fog a rangsor megváltoztatásáért, kamasz korban mindenképp.
De idővel be fogja látni, hogy nincs apelláta és akkor szent lesz a béke.
Tündéri lehet, el tudom képzelni, mert ismerős a sértődősdi. Ha megesik rajda a szíved, el vagy veszve, ezt én is ismerem. :-))))
Ügyelek nagyon, és meglepő, hogy Tücsi azóta milyen higgadtan kezeli a picit. Pedig aztán pimasz a kis mitugrász, mindent elkövet, hogy övé legyen az első falat mindenből. De eddig következetes tudtam maradni, lett is nagy sértődés, Marci bevonult a komód alsó polcára, és nem tárgyal velem. Természetesen nem hatódtam meg, pedig nincs murisabb látvány egy vérig sértett tacsinál. Tudod, a feje a fal fele, a feneke tüntetően felém, és sanda pillantások, hogy mikor megy a mami pitizni egy kis tacsipacsiért. :) De nem enyhülök, tanulja meg, hol a helye.
Büszkén jelenthetem, hogy jól alakulnak a dolgaink. A reggeli szokásos összehörrenést is sikerült megelőznöm, nem vártam meg, hogy szokás szerint rám nyomuljanak a nagy reggeli puszilkodásra, hanem azonnal kivonultam kávét főzni. És ma egy mérges morranás, de még egy olyan tekintet sem volt.
Nagyon aranyosak, és csupa értelem nekik is a tekitnetük. :-)))
Igen ,az gond,ha nem lehet sétáltatni, mert a változatosságra, az ingergazdagságra nagyon nagy szükségük van. Ez is a megfelelő kommunikáció része.
De hát sajnos az állattartási kultúra tényleg nagyon rossz nálunk. Bár én úgy vélem, nagyon nagy különbségek vannak. Van, aki a lelkét is odaadja a kutyájának és van, aki a lelkét is agyonsanyargatja a kutyájának.
De azér szerintem egyre többen vannak, akik tényleg szeretik az állatot és minden tőlük telhetőt megtesznek.
Örülök, hogy sikeredik a helyzet nálatok, de az ivartalanítás szerintem még kitűzendő cél.
Az én két kan ebkém is ivartalanítva van, semmi változás nincs náluk jellemet illetően. A nagyobbik (Pajti) egy békés nagy mackó, mindenkit véd, az a célja, hogy senki ne bántson senkit. Van, hogy még a másik kutya gazdiját is megugatja, ha az fegyelmezi az ebkéjét. :-) Persze nem bántja, csak jelzi, hogy nem szereti, ha valaki "vészhelyzetben" van a környezetében. És ezt kutyákkal is eljátssza. Még a "tesóját" is visszafogja, Picurt, a foxi keveréket, ha az más kutyával kekec. Mert sajnos gyakran az, egy kis hörcsög maradt, bár már három éve ivartalanítva lett. Azóta is üldözi a "csajokat" és kekec a kanokkal. Szóval a "férfiasságát" megőrizte.
Én is belinkelek néhány képet róluk. Az utolsó kép minősége rossz, de mobillal készült, mert sietni kellett vele. Látszik, hogy Picur "félelmetes" akar lenni, úrhatnám, rendszerint durván játszik, de a nagy megadóan tűri. Ha nagyon zaklatja, akkor egyszerűen lenyomja a földre, de nem bántja akkor sem. :-)
Pár részt már láttam belőle, valóban tanulságos. De nagyon bízom benne, hogy magam is meg tudom oldani a helyzetet, ami nem is olyan reménytelen a jelek szerint. Persze tanulni mindig lehet mások jól bevált módszereiből. Mindenesetre utánanézek, kíváncsi vagyok, hogyan oldja meg az ilyen helyzeteket.
Semmiképpen sem szeretném a szaporítók táborát erősíteni, sajna így is vannak elegen. Mentségemre legyen mondva, hogy nálunk nincs csavargás, kutya nem jut ki az udvarról, idegen kutya pedig nem jut be. Ami nagyon rossz dolog, hogy itt a lakóhelyemen a sétáltatás teljesen lehetetlen, mert egyszerűen nincs a kutyatartásnak kultúrája. Rengeteg kutya csavarog, sokuk agresszív. Akit pedig kihoz a gazdája, az póráz nélkül szaladgál sokszor veszélyes helyzeteket teremtve. Miután a falut átszeli a 11-es főút, nem veszélytelen akciók ezek. Pont szegény Tücsköm lett az áldozata 5 évvel ezelőtt egy felelőtlen gazda neveletlen kutyája támadásának. Soksok műtéttel sikerült csak helyrehozni szegény szétmarcangolt kuttyomat, éveket öregedtem pár nap alatt, az én kezem is nagy kárát látta, mindenképpen menteni próbáltam szegény kicsikémet. Persze megtettem a megfelelő lépéseket, nem mintha rajtunk segített volna, de legalább mással ne történjen ugyanez. A reakció a hivatalos szervek részéről annyi volt, hogy rosszkor voltam rossz helyen. Jelképes összegű büntetést kapott a gazda, és ki kellett fizetnie az állatorvosi költségeimet. Nagyon rossz szájízzel gondolok erre, és sajnos gyakran hallani azóta is ilyen támadásokról. Mindenesetre nem merem őket kivinni az utcára. Szerencsére övék az udvar, a lakás, és naponta többször nagy hancúrok, labdázások vannak, meg egyéb kutyajó dolgok. Ez eddig bevált, estére mindenfelé fáradt kutyakupacok heverésznek szerteszét a lakásban.:)
Nagyon örülök, de biztos hogy rajtad áll, te vagy az ügyes és határozott. Ha kitartasz, idővel nem lesz gond.
Azonban az ivartalanítás igen nagyon fontos, mert szuka miatt bizony élet-halál harc is előfordulhat. Nomeg nem lehetsz mindig minden pillanatban velük.
A család "himivarú tagjainak" üzenem, gondoljanak bele, ha soha, soha nem lehetne kapcsolatuk nővel, hogy bírnák...
Márpedig, gondolom szaporítani ti sem akartok.
A golyók elvesztése nem jelenti a "férfiasság" elvesztését, csak azt, hogy a "cölibátus" nem fog pszichés gondot okozni nekik a továbbiakban.
Amelyik ebkében foxi van, az igazi hörcsög, nekem is az egyik ebke foxi. Nohát, vele úgy kell bánni, mintha őrmester lennék. Nem éppen ölebecske. De aki kemény és határozott vele, azt imádja, aki tutujgatná, annak a fejére mászik és uralkodna rajta.
Nagyon örülök, hogy alakul a dolog, remek kis lények ők, csak tudni kell irányítani őket. :-)
Mind a hárman ivaros fiúk. Az ivartalanítást illetően egyenlőre kemény ellenállásba ütközöm a család szintén hímivarú tagjai részéről, de nem hagyom annyiban, úgyis én vagyok a falkavezér. :)
Amit a rangsorról írtál, az valóban nagyon lényeges, ugyan csak néhány órája gyakorlom a következetességet, de büszkén mondhatom, hogy azóta egy morranás sem volt. Egyszer volt egy olyan támadás előtti tekintet, de egy hangos "nem"-re annyiban is maradt. Az is bevált, ha nagyon nyomulnak rám a blökik, akkor egyszerűen odébbállok, és máris el van véve az éle a dolognak.
Siminél, nasinál, kajánál szintén működik a dolog.
Így hát az altatás kérdése visszakerült oda, ahova való, a süllyesztőbe.
Tücsi tacsi-foxi keverék, elég domináns mind a két fajta, én szerintem inkább a tacskó féle konokság érvényesül nála jobban. Matyit nem nem tudnám megmondani, őbenne van snauzer, törpeagár, foxi és még ki tudja milyen turmix, de mint írtam, ő egy angyal, semmi gond nincs vele.
Szóval működik a dolog, és nem is olyan nehéz betartani, mert az eredmény már eddig is hihetetlen. Szerencsére most pár napot szabin vagyok, és így könnyebb. És magam is meglepődtem, hogy milyen egyszerűen kezelhetőek az én kuttyaim. :)
Ő volt Brútusz. Ez a kedvenc képem róla, itt van előttem a falon és ez a képe van az egérpadomon is, a fiamék csináltatták nekem.
Ő volt az én kicsi kincsem, 2009 október 5.-én aludt el, 13 éves volt, tacskóbénulás terítette le.
Egy mai kép.
Spagi se maradjon ki, kibérelte a kempingágyat.
Ő Tücsi, a nagyfőnök! :)
Ő Matyi, kicsi angyal.
Marcipán, a törpeterrorista.