annak a megengedő és egyre megengedőbbé váló megkülönbözetésnek a súlyával, ami hatszázezer magyar honfitársunknak a Magyar Királyság (majd jelenünkeben az orbáni magyar keresztény állam - halál reá a magyar nép érdekében) által okozott/eltűrt, kiszolgáltatásban és kitaszítottságban elszenvedett halálának okozója volt.
1. Nem hatszázezer.
2. Megszállt Magyar Királyság
3. Halál reá (a nép kb 50%-ával egyetemben)kifejezést használni állítólag a magyar nép érdekében kissé ízléstelen, míg indoklásában teljességgel hazug és otromba. Beírásodra tekintettel utóbbihoz hozzátehetném: SAJNOS.
Mert mi is a helyzet? - papagájkodom nyilvánosan.
Mitől is kellene a társadalmat megvédeni, pontosabban: mi ellen is kellene a társadalomnak védekeznie?
Ifj. H. L. meg a többi náci nem vagy alig érdekes. Szerintem közérdek, hogy beszélhessenek (túl az elveken), mert fontos tudnunk, milyen gondolatok vannak a társadalomban.
Ami ellen védekezni kellene, főleg a "polgároknak": az elfogadhatatlan, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöksége egy ifj. H. L. "gondolatait" közvetítő műsorban (mit is keresett eddig a köztévében? hát a Vaú a közrádióban?) a nemzeti gondolatot vélje fölismerni.
Ezt a problémát azonban semmilyen Btk.-módosítás sem képes kezelni.
Ezt most, engedelmeddel, kihagyom. A két héttel ezelőtti számba is írt, akkor Poltról, akit szerinte - mint írta: körültekintő és konszenzusra törekvő egyeztetés nélkül - Mádl nevezett ki. Pedig Göncz volt az...
megérdemeltem, sőt (talán szűkre volt szabva a tiltás), amit osztályrészemül kaptam.
Én másképp ítélem meg a poiltika-fórum értelmét és hatókörét, valamint etikettjét, mint többségünk.
Én - mint tudod és immár láthatod is - egy túlfűtött, gondolatait (olykor értéktelen gondolatait) a végső következtetéseiig vivő, túláradó érzelmek által terhelt ember vagyok.
Mint egy másik topikban feltett kérdésed sugallja, szerintem a "tehetséges" (te mondtad) emberek olyan, politikai-filozófiai, közéletünket átható problematikákra mutatnak rá, amelyek természetesen zavart okoznak.
Ilyenek a következők; hadd nyissam fel a szemedet: a sikeres és a nem sikeres kisebbségek közötti megkülönböztetés; a "kettős mérce" buta teóriájának elutasítása, azaz annak a magyar társadalom torkán való lenyomása, hogy annakidején a háború az antifasiszta koaíció győzelmét hozta, és egyben az antiszemitizmus és az antirasszizmus elítélését.
Az "antiszemitázás", amit ezek a szerencsétlen lúzerek ellenpontként próbálnak felmutatni, védhetően nem vethető össze annak a megengedő és egyre megengedőbbé váló megkülönbözetésnek a súlyával, ami hatszázezer magyar honfitársunknak a Magyar Királyság (majd jelenünkeben az orbáni magyar keresztény állam - halál reá a magyar nép érdekében) által okozott/eltűrt, kiszolgáltatásban és kitaszítottságban elszenvedett halálának okozója volt.
Montefiore
P.: igen, megérdemeltem. De ne haragudj, én nem deklarációknak használom a fórumot, hanem (akár) nem megérlelt, s akár nem emberszabású gondolatok vitafórumaként. Akűár gyűlöletes gondolatokéinak is. Máskülönben mire szolgálna? Önkifejezésre?
És kétfrontos harcom ellenségeinek megnevezése ismét nem fog örömedre szolgálni (leginkább idézetem eredete miatt) "Gegen Rotfront und gegen Reaktion...".
„A zsidók kirekesztésének története Magyarországon nem a második világháborút megelőzően, hanem 1001-ben kezdődött”
– mondta el a napokban egy Kecskeméten tartott fórumon Ádám György ügyvéd. Mint arról korábban a Hetek is beszámolt, a jogászprofesszor személyiségi jogainak megsértése miatt polgári pert indított ifj. Hegedűs Lóránt ellen, amit első fokon meg is nyert: a bíróság megállapította a jogsértést, és eltiltotta Hegedűst a jogsértő tevékenység folytatásától. Ádám György – mint előadásában elmondta – a bírósághoz benyújtott keresetéhez mellékelte az összes Magyarországon elfogadott zsidótörvényt is. Az ötvenoldalas mellékletben többek között rámutat, hogy 1092-ben Szent László király már törvényben tiltja meg, hogy zsidónak keresztény felesége vagy cseléde legyen. Ezt követően 1895-ig további harmincöt zsidótörvényt hoztak Magyarországon. Néhány évtizednyi szünet után 1920-ban az „ébredő” magyarok meghozták a hírhedt numerus clausus törvényt, amely minimálisra korlátozta az egyetemre felvehető zsidók számát. 1938-tól a Darányi-, Imrédy-, Bárdossy-kormányok alatt további négy zsidótörvényt fogadtak el. Ehhez jön még negyven kormányrendelet, melyek újabb szabályokat állapítottak meg a zsidók számára: például sárga csillagot kell viselniük, gettóban kell élniük. Mint a professzor megemlítette, a zsidók megbélyegzése nálunk nem a sárga csillaggal, hanem a vörös karikával kezdődött: a Budai zsinat – kivégzés terhe mellett – már 1279-ben kötelezővé tette a zsidók számára a vörös, kör alakú szövetdarab viselését, mert „nagyon veszedelmes és a kánoni törvényszékkel ellenkező, hogy zsidó kereszténytől ne legyen megkülönböztethető”. Ádám György hangsúlyozta: a kirekesztő törvények vezettek a magyar zsidóság jelentős részének deportálásához.
A professzor véleménye szerint a kirekesztés történetébe szervesen illeszkedik Hegedűs Lóránt írása is.
Hegedűs és védője az elsőfokú tárgyaláson azzal érveltek, hogy Hegedűs nem is ismeri Ádám Györgyöt, így nem irányulhat a személyére kirekesztés, a cikkben sem szerepel név szerint. Ádám György ugyanakkor kifejtette, hogy Bárdossy, Imrédy, Szálasi sem ismerte őt személyesen, mégis el kellett szenvednie a munkaszolgálatot és a deportálást. „Egyetlen zsidótörvényben sem szerepel senki név szerint, a kirekesztés mégis megtörtént” – érvelt a professzor, és ezt a bíróság el is fogadta. A másodfokú tárgyalás 2004. február 19-én lesz. (Szalai László)
kaanga
Felmentették az antiszemita lelkészt A harag papja
A Fővárosi Ítélőtábla felmentette a közösség elleni izgatás vádja alól ifjabb Hegedűs Lórántot. A református lelkész 2001 augusztusában a MIÉP alelnökeként és országgyűlési képviselőjeként a párt XVI. kerületi, Ébresztő című lapjában az úgynevezett „galíciai jöttmentek hadáról” írva arra szólított fel: „Rekeszd ki őket, mert ha nem teszed meg, ők teszik meg veled!” Az ítélet számos közéleti szereplőt késztetett – nemegyszer indulatos – állásfoglalásra, illetve felerősítette a büntető törvénykönyv gyűlöletbeszéddel kapcsolatos részének módosítása körüli vitát is.
A Fővárosi Bíróság (FB) tavaly decemberben első fokon közösség elleni izgatás miatt másfél év, három évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte ifjabb Hegedűs Lórántot, és 525 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta Metes Györgyöt, az ominózus lap szerkesztőjét. A Fővárosi Ítélőtábla azonban múlt héten másodfokon mindkettőjüket felmentette a vád alól. A jogerős ítélet szerint a református lelkész vádbeli cikke „lehet sértő, meghökkentő, aggodalmat keltő, de bűncselekményt nem valósít meg”. A bíró a szóbeli indoklásában alkotmánybírósági döntésekre hivatkozva leszögezte: a bűncselekmény megállapításához az szükséges, hogy tevékeny gyűlöletre, erőszakos cselekményre való felhívás, konkrét jogok közvetlen fenyegetése valósuljon meg.
Az ítélet kihirdetését követően közéleti szereplők egy csoportja két országos napilap hasábjain, fizetett hirdetésekben tiltakoztak az ítélőtábla döntése ellen, amely szerintük „azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, a rasszizmus és az antiszemitizmus legitim, összeegyeztethető eleme a hazai közéletnek”. Kovács László külügyminiszterként és egyben pártelnökként szintén éles hangú közleményben bírálta az ítéletet, mivel az szerinte közvetlen belpolitikai hatása mellett árt az ország nemzetközi megítélésének is. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége pedig kilátásba helyezte, hogy nemzetközi színtérre viszik az ügyet.
A megnyilatkozásokra reagálva Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke felhívásban fordult a köztársasági elnökhöz, a kormányhoz és az Országgyűléshez a jogállamiság védelmében. „A bíróságok döntései a nyilvánosság előtt vitathatóak; de ez utóbbi nem csupán erkölcsileg, hanem jogilag is kifogásolható” – írja Lomnici. Példaként említi Tamás Gáspár Miklósnak az egyik napilap hasábjain megjelenő véleményét, miszerint „a bírák jelentős része ahhoz a felső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket”. „Nem helyes, ha egy bírósági ítéletet egy politikus véleményez, vagy
állásfoglalásával befolyásolni akarja a döntést, ugyanis a bírói függetlenség rendkívül fontos érték” – véli Lomnicihoz hasonlóan Fodor Gábor szabaddemokrata országgyűlési képviselő is, aki – mint a Heteknek elmondta – nem ért egyet a fentebb idézett, közéleti szereplők által jegyzett, az ítéletet bíráló közleménnyel. Ezért egy másik állásfoglalást adott közre, amelyhez számos neves közéleti személyiség csatlakozott. Ebben leszögezik, hogy a szólásszabadság „gyakran a számunkra elfogadhatatlan nézetek hangoztatásának szabadságát is jelenti”, azonban nem engedhető meg ennek a jognak a korlátozása olyan ember miatt, „aki a történelem szemétdombjára való nézetekkel próbál feltűnést kelteni”. Fodor Gábor szerint azonban a sajtónak nemhogy joga, kötelessége is elemezni, véleményezni az ítéletet.
„A bírósági ítélet mindenkire kötelező érvényű, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne véleményezni. Ugyanakkor a politikai szokásjog és az erkölcs azt diktálja, hogy egy politikusnak ezt nem illik, nem szerencsés” – nyilatkozta lapunknak Kolláth György alkotmányjogász. Mint elmondta, az első- és másodfokú ítélet közötti ellentmondás megérthető, ha figyelembe vesszük, hogy az első esetben a bíró a Legfelsőbb Bíróság, a másodikban viszont az alkotmánybíróság joggyakorlatát vette alapul – ez utóbbi szerint az ilyen megnyilvánulások beletartoznak a véleménynyilvánítás szabadságába. „Nyilván van politikai véleményem is, de azt megtartom magamnak. Mint jogász azt mondom: én el tudom fogadni az ítéletet. Erről a témáról egyébként higgadt hangvételű, szakmai vitát kellene folytatni. Ellentmondásosnak tartom, hogy ha valaki például egy önkényuralmi jelképet felállít, akkor ezért »helyből« egy év szabadságvesztést kap, ha viszont olyanokat ír, mint ifjabb Hegedűs, akkor felmentik” – magyarázta Kolláth György, aki úgy látja, nem büntetőjogi, hanem polgári peres úton lenne szerencsésebb a hasonló ügyeket lefolytatni. Ennek keretei azonban szerinte nincsenek egyértelműen meghatározva.
„Meg vagyunk döbbenve, hogy kormánypolitikusok és egyes liberális körök a köztársaság alapintézményét ilyen arcátlanul támadják” – fogalmazott lapunknak Győri Béla, a MIÉP szóvivője. (Hasonló nyilatkozatokat tettek az ügy kapcsán ellenzéki politikusok is.) Győri Béla azt is elmondta: ők az elsőfokú ítélet kihirdetésekor sem vonták kétségbe a független magyar bíróság döntését, és „másokkal ellentétben” most sem teszik. A MIÉP aláírásgyűjtést kezdeményez a bírói függetlenség védelmében. Az aláírási ív szerint „a Mazsihisz és köre (...) lázadást szít a bíróság ellen”.
A Hegedűs-per kapcsán újra felerősödött a vita az MSZP által tervezett, a gyűlöletbeszéddel összefüggő Btk.-módosításról. A jelenleg érvényes jogszabály szerint hároméves börtönbüntetés fenyegeti azokat, akik nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportja vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszítanak. A szocialisták elképzelése szerint a jövőben nemcsak az uszítást, hanem az izgatást is szankcionálnia kellene a törvénynek. (Az uszítás közvetlen erőszakos cselekvésre hív fel, az izgatás viszont nem.) A módosítás egy korábbi tervezete azt is bűncselekménynek minősítette volna, ha valaki mások alsóbb- vagy saját csoportja felsőbbrendűségét hangoztatja. Az SZDSZ-szel történt egyeztetések során a szocialisták többek között ezt a részt is törölték a tervezetből, azonban hat szabaddemokrata képviselő továbbra sem szavazza meg a módosítást. Közéjük tartozik Fodor Gábor is, aki lapunknak elmondta, véleményük szerint – amely egybecseng az Alkotmánybíróság állásfoglalásával – az izgatás a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik, ennek a jognak a korlátozása pedig alkotmányba ütköző. „A Btk.-módosítás jó szándékú, de téves elképzelés. A tervezet éppen azokat sújtaná, akik esküdt ellenségei az antiszemita, kirekesztő nézeteknek. Ha ugyanis valaki éles hangnemben kikelne az uszítók ellen, vagy például több száz évvel ezelőtti prédikátorokhoz hasonlóan, szinte nyomdafestéket nem tűrő nyilatkozatokat tenne más egyházakkal kapcsolatban, az könnyen a vádlottak padján találhatná magát” – fogalmazott Fodor Gábor, aki szerint társadalmi eszközökkel, „eszmét eszmével szembeállítva” kell küzdeni a kirekesztő nézetek ellen.
„Bebizonyosodott, hogy naivság azt gondolni, hogy a jelenlegi jogszabály védelmet nyújt a gyűlöletbeszéd ellen” – nyilatkozta a Heteknek Újhelyi István szocialista országgyűlési képviselő, az Ifjú Szocialisták elnöke. Szerinte ezért mindenképpen szükség van a büntető törvénykönyv vonatkozó jogszabályának módosítására. Arra a felvetésre, hogy a törvény szigorításával a véleménynyilvánítás szabadsága is csorbulna, a politikus úgy reagált: nem szigorításban, hanem pontosításban gondolkodnak. „Részben osztom azok véleményét, akik szerint társadalmi és politikai eszközökkel, valamint polgári peres eljárásokkal kell küzdeni az uszító beszédek ellen, de pusztán erre hagyatkozni Magyarországon majd csak kétszáz év múlva lehet. Már többször bebizonyosodott ugyanis, hogy például a szélsőjobboldal felé rendszeres gesztusokat tevő jobboldalnak nincs szándékában radikálisan elhatárolódni az antiszemita nézetektől” – fogalmazott Újhelyi, aki szerint minden olyan törvény, amely mások védelmében valamiféle korlátot állít az emberi szabadságjogok elé, kétélű, de ebben a helyzetben „ezt be kell vállalni, különben balkanizálódhatunk”.
Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a témával kapcsolatban a távirati irodának elmondta: az SZDSZ-frakció többsége megszavazza a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos jogszabály-módosítást, azzal a feltétellel, hogy a kihirdetés előtt az Alkotmánybíróság végezzen előzetes normakontrollt a jogszabályon.
es meeg nem is emlegeti, amit pedig manapsag sokan szoknak emlegetni, a zsidosag (tortenelmi) buneit. meeg (ismetlem meeg) nem is nyomta a 'zsidosagra' az avh altal elkovetett tortenelmi bunoket. az egyhaz neveben beszel a szoveg.
mi a megoldas? nehez lemondatni, megfosztani? akkor lehet hogy en (ha en lennek a puspok) azt mondanam hogy lemondok. es nem leszek tovabb lelkipasztor. teleki milyen indokkal lotte magat fobe?
ha olyan embert nem kozositene ki az itteni baloldal, aki.... ,akkor nem tekintenem magam baloldalinak. azt hiszem ez is egy megoldas. ha komolyan gondolok valamit. ha egy gyilkost nem tudna egyhazam megfosztani lelkipasztori attributumaitol? vallalhatnam azt az egyhazat? termeszetesen elfogadva az egyhaz torvenyeit es szokasait. de nem lehet kotelezo hogy egy rablogyilkossal egyutt hirdessek iget. es csokoljuk egymas kezet!
Hát még a zsidó felekezet "lelkészei" milyen toleránsak a rasszista kirekesztő nézetekel. Ott volt a Zoltay, miket mondott a keresztény magyarokra, aztán elpucolt a Tel-Avivi támaszpontra és onnan röhögcsél. Zoltayhoz képest a Hegedűs egy ministráns.
Hogy mennyire nem képtelenség, amiről beszélek, azt jól mutatja, hogy ifj. H. L. palásttól való megfoszátsa - megfelelő eljárás végén - a ref. egyházon belül is fölmerült. (Az lett volna szép, ha még csak föl sem merül!)
Az erkölcsileg egyedül elfogadható eljárás nem az egyházi szabályok miatt kilátástalan. Hanem azért, mert a ref. és a történelmi egyházak,
"polgárainkhoz" hasonlóan túlságosan is toleránsak a rasszista-kirekesztő beszéddel!
Semmiről sem tudok, ami lehetetlenné tenné a Hegedűs-félék eltávolítását.
Semmiről sem tudok, ami Bölcskei számára erkölcsileg megengedhetővé tenné, hogy ne mondja ki: vagy a Hegedűs-félék, vagy én...
Az egyházak, általában a történelmi egyházak mai magatartása ez ügyben - sajnos! - érdemben nem különbözik a múlt század harmincas-negyvenes éveiben tanúsított magatartástól...
Ugyanez vonatkozik a mai jobboldali "polgári" pártokra is.
Bármennyire is furcsa, a református egyház működését is törvények, az állam törvényei mellett az egyház belső törvényei irányítják. Még mindig azt javaslom, hogy nézz utána. Termékenyebb vitát produkálhatnánk.
Azt, ami emberi és lelkészi kötelessége!
Kimondhatja, hogy ő és a Hegedűsök nem lehetnek ugyanannak az egyháznak a lelkészei.
Ezt kellene kimondania! (Bár: ha ifj. H. L. őszintén megbánja förtelmes bűneit, egy idő után, talán...)
Mutatis mutandis: vonatkozik ez a jobboldali pártokra is!
Süket szöveg, amíg ifj. Hegedűs ref. templomban istentiszteletnek álcázott nyilas nagygyűlést tarthat! S nem is ő az egyedüli...
Az egyházaknak, továbbá a jobboldali értelmiségnek és pártoknak ebben az ügyben abba kellen végre hagyniuk a mellébeszélést, a komolytalankodást...
No meg a szélhámoskodást is.
"a ránk nehezedő felelősség súlya alatt a zsidósággal szemben elkövetett mulasztások és bűnök miatt (...) megkésve bár, de most Isten színe előtt bocsánatot kérünk a magyar zsidóságtól".
Nem, az nem érdekes - az egyértelmű. :-)
Az az érdekes, hogy miképpen. És hogy Bölcskeinek ebben milyen szerepe lehet.
Ennek kellene utánanézni, feltéve persze, hogy nem a felhős jókedv szinten tartása a cél. ;-)
"a következtetést, hogy ilyesmi nem férhet össze", kimondta Bölcskei akkor is és most is.
Az az érdekes, hogy meg lehet fosztani.
Akkor pedig meg kell kísérelni.
Vagy legalább a tényt - ifj. Hegedűs náci nézetek hirdetője - kimondani, s a következtetést, hogy ilyesmi nem férhet össze ...
Eh!
A történelem fő utcájáról is hallatszanak ilyen dumák...
Képzeld: igen. Szerintem az egyedül elfogadható álláspont megkerülése, terelő hablaty.
Mint ahogy terelés a lelkészek politikai párttól való eltiltása is: ez a döntés egyenlőségjelet tesz demokratikus és újnyilas pártok közé...
Persze, van valami pozitívum a szövegben, de távol van a kívánatostól. Sőt: pontosan azért fogalmazódott meg, hogy ne kelljen a kívánatos, egyedül erkölcsös mondatot kimondani: nácik nem lehetnek a református egyház lelkészei...
Akár tagjai neonáci pártnak, akár nem.
