Egy kurva poros floppy disket néhány gyakorlott mozdulattal ma a farmeromba töröltem, és megnéztem mi van rajta. Régebben használt, elfelejtett, elavult nickjeim garmadával, jelszóval. Szinte nem is emlékeztem rájuk. Felmásoltam a winyóra, és most azon töprengek, vajon kellenek ezek nekem?
(Lassan úgy járok a nickekkel mint az öregasszonyok a mütyürjeikkel, kacatjaikkal: "jól jöhet ez még aranyoskám". Aztán...)
hát..., nem kertelünk, a fórum lüktetését, dinamikáját figyeljük. kurvára...
néhány frusztrált nicket, a kiégetteket, kiken kellene segíteni, kik vannak feljövőben, kiknél kell váltani, ilyesmikkel bíbelődünk, hogy aztán feszíteni is lehessen a húrt. Hogy kijöjjön mindenkiből, ami benne van, hogy jól érezzék magukat a legtöbben. És ne legyen gagyi ez a fórum.
Azon gondolkozom, ha valaki az igazságot, féligazságot kifejti, akkor kurva rosszul jár, mert még a legtisztább embernek is jut némi sár teljes joggal a fehér, báli frakkjára, estélyijére, vagyis mindenki morogni fog rá. (Egyúttal mostantól nagyobb toleranciával viseltetek a folyton hazudozó politikusok iránt.)
ma is fölgyulladt a hamutál. de nem öntöttem ki a vécébe. kurvára leköptem. másodjára sikerült. még jó, hogy van elég nyálam. szerintem tizet is tudnék köpni.
van a hozzászólás-ámokfutóversenyben egy első kéréses - második kéréses hozzászólás. azon meditálok.
A tranzakciós költségekről szóló eszmefuttatásokat olvasgatok. Egy Ronald Coase nevezetű fickó vetette fel az ötletet, még a ’930-as években, amikor egy roppant egyszerű kérdésre kereste a választ: ha valóban igaz az, hogy a nagy hal megeszi a kis halat, a hatékonyabban működő vállalat felvásárolja a kevésbé hatékonyan működőt, akkor napjainkban miért nem egyetlen vállalat állítja elő az összes terméket, mint Vonnegutnál? Remek kérdés, az egyik legjobb a közgazdaságban, mondhatni. Azért nem, válaszolta Coase, mert nemcsak termelési költségek (anyagköltség, rezsi, bér, elosztás sat.) léteznek, hanem tranzakciós költségek is. Ezekkel nem akkor kell számolnunk, amikor azon gondolkodunk, hogy mit termeljünk, hanem akkor, amikor a hogyant és a holt kutatjuk. Arrow megfogalmazása szerint: A tranzakciós és termelési költségek között az a különbség, hogy amíg az első módosítható az erőforrás-allokáció módjának megváltoztatásával, addig a második csak a rendelkezésre álló technológiától és a fogyasztói ízléstől függ, és független a gazdasági rendszertől. Azért nem jók a gazdaságszimulációs játékok sem – legalábbis én még nem találkoztam jóval –, mert általában csak a termelési költségeket veszik figyelembe, a tranzakciósakat nem. Magyarán: ezekben a játékokban az a legjobb, ha mindent te csinálsz, míg a valóságban ez egyáltalán nincs így. Soha nem is volt.
Később a tranzakciós költségeket a racionális várakozások elméletével kombinálták (Williamson, Simon). A piacon kedvező alkukat akarunk kötni, de csak akkor feltételezhetünk felelősségteljes magatartást, amennyiben cserében megfelelő ellenszolgáltatást tudunk felajánlani, ellenkező esetben ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a másik szerződő fél felrúgja az érdekeivel ellentétes megállapodást. Vagyis a jó alkut biztosítékokkal bástyázzuk körbe, nehogy visszalépjen a partner. A biztosíték pedig pénzbe kerül. Szabaduljunk hát meg a biztosítéktól, és állítsuk elő magunk az eddig a partnerektől vásárolt javakat! Az ám, de minél több dolgot állítunk elő magunk, annál nagyobb lesz a szervezet. A szervezetben emberek dolgoznak, akik ugyancsak a korlátozott racionalitás talaján állnak. Tevékenységük koordinálása (a belső biztosítékok rendszere) rövidesen legalább annyiba fog kerülni, mint a piaci koordináció (szerződéses biztosítékok)
Williamson mutatott rá, hogy a piaci (vállalatok közötti) és az adminisztratív (vállalatokon belüli) koordináció közötti választás a tranzakciók differenciáltságán, bizonytalanságán és gyakoriságán múlik. Az elmélettel csak egy baj van: nem operacionalizálható, Sehol egy szám! Ez napjainkban még a legeredetibb elmélet esetében is a biztos halállal egyenértékű.
A tranzakciós költségeket a fórumokra is alkalmazni kellene. Miért is ne? De most nem.
Régebben a haumval terepszínű csikkek, gyufaszálak között kémlelve leköptem a parázs és füst gócpontját, és nagyon elégedett voltam, ha egy találattal sikeres volt az oltás. Most azon kaptam magam, hogy kiöntöttem a vécébe ezt a varázslatos világot.
Praktikus, kétség nem férhet hozzá, de ugyanakkor veszélyes árnyak libegnek, lehet, hogy ez a játékos énem pusztulásának egyik első jele?
(Vagy 8 éve egy szaklapban olvastam egy nagy mintájú felmérésről. Több cégnél, és önkéntesen jelentkező magánszemélynél mérték, hogy miket is csinálnak az emberek a számítógépen. Az eredmény, tömören az lett, hogy 70 %-ban csak fájlokat rendezgetnek a Nortonnal (akkor még DOS volt ugyebár), partícióról partícióra másolnak könyvtárakat, vagy új neveket adnak azoknak, és más hasonló, lényegében unaloműző mókárkodások mennek.
Egyszer eszembe jutott, hogy a fórumok, topikok ennek egy lényegesen fejlettebb változata, itt nickekkel lehet mozogni, más nickeket mozgatni, topikokat hozni létre, mint egy könyvtárat, foltathatnám a tárházat a végtelenségig, és lényesen interaktívabb az egész, mint a Norton Commander.
Kérdés, ki milyen szinten, energiával, kreativitással csinálja. A fiam kamaszkorában hetente particionálta újra a winchesterét, írta át egy picit a Windowst, zippelte új verziókkal újra a fájlokat, szóval egyre több kreativitást igénylő feladatokba bonyolódott. Mára egy netes laptopja van, csak munkára használja, illetve fine artokat tölt le, hogy azokat utazás közben, kieső idjében nézegesse.
Vannak ilyen korszakok az ember életében, és persze átrétegződések, elmozdulások is rendesen.)
Most találtam rá a Googlefight nevű oldalra. Két kifejezést lehet összevetni az alapján, hogy melyikre szavaztak többen a google-on.
A keresőn Orbán például abszolút nyerő Medgyessyvel szemben (72.800 - 47.300, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utóbbi nevét szinte senki nem tudja helyesen leírni).
Itt egy szorosabb küzdelem: star wars - lord of the rings: 2.890.000 - 2.820.000.
Egy másik: hungary - romania: 5.420.000 - 5.280.000.
Egy utolsó érdekes: bin laden - madonna: 2.000.000 - 2.900.000.
"A 6 motoros UV (villamos) jellegzetes ismérve volt az indításkor felpörgő motor, ugyanis amíg a 4 motoros kocsin a soros kapcsolásnál a motorpárok a 300 V-ot kapták, addíg a 2 motoros részen már a 600-at, tehát nagyon óvatosan kellett gyorsítani, hogy ne pörögjön ki a kerék. Ügyelni kellett a szolenoid csatolásra, hogy az a 4 motoros kocsihoz kapcsolódjon, mert különben nem üzemelt megfelelően. A motorhiány miatt még azt is megcsinálták, hogy a selejtezett Stukák motorjait szerelték az UV-k alá, a teljesítménykülönbség ekkor is furcsa hangokat produkált. Manapság UV szerelvény 6 motorral forgalomban nem közlekedhet (utasokat nem szállíthat), csak a kocsiszínig mehet el."
