Csináltam, tudom miről beszélek. Megvettük a házat exemmel, és a tulaj mindent otthagyott. Hat db hat köbméteres konténernél megálltam, mert már nem volt pénzünk. Cucc még igen.
Még később elment három ekkora konténer pluszban. Csak hordtam, és hordtam...
A ruhákkal szinte semmit se lehet kezdeni, ha pár évet álltak a fűtetlen házban. A bútorok szintén. Vagy kuka, vagy tűzre.És mindenütt ott az a semmivel sem összetéveszthető dohos-penészes állott szag a szellőzetlenség tipikus következményeként.
Viszont a dugipálinka és a befőtt még 18 év után is tökéletes állapotban van, a mézzel együtt.
Ma mar mennyivel konnyebb.. lehet kepeket kesziteni roluk... konnyiti az emlekezest...
En az Anyu szemuveget orizgetem, meg egy kis penztarcajat tele 10-20 filleresekkel. Nem a szegenyseg miatt, hanem mikor jott latogatoba hozzank, kartyazni szoktunk penzben :)) 10 filleres alapon :)) Az Anyu csalt... es nem jol... akkorakat nevettunk rajta! Sokszor fel ejszakakat fennt voltunk... de jo is volt. A penz neve a jatekban "picula" volt... :)... eveken keresztul szorakoztattuk magunkat...
nyilván nem ilyenekre gondoltam én se, hanem a rongyos törölközőkre, ágyneműkre, több tucatnyi terítőre, függönyökre, ruhákra, régi rossz edényekre, te is tudod, mik a lomok. De sorolhatnám, mi van nálunk a garázsban, százszámra régi szar szerszámok, 40-50 éves teherautóalkatrészek, mindenféle kencék, vegyszerek, vasak irdatlan mennyiségben.
Én -talán meséltem már - megtaláltam két éve azokat az oldalági rokonokat, akikről nem tudhattunk, mert nagyapám testvére 1912-ben végleg kivándorolt az usába, és nyoma veszett.
Amikor megosztottam velük a közös családi iratokat, képeket, eufórikus volt a hangulat. A múltjukat ismerhették meg. Egyikük járt itt 1980-ban, keresve az ősökről bármit, de túl sokat nem tudott meg.
Rajtuk kívül már egy csomó itthon élő rokon is kapott tőlem ezekből, és örültek neki. Mindannyian távoli oldalági rokonok.
Családi papirokkal nálam is tele van egy fiók. Senkit nem fog érdekelni, de én nem dobom ki. Összes születési és halálozási, valamint házassági papirok, amit apámnak a zsidótörvények miatt be kellett szereznie, több generációra vissza, az állása miatt. A saját papírjaim mellett a férjem, Emberem családi iratai is itt vannak. Állampolgárságok, bizonyítványok, útlevelek meg minden. Majd a lakásom tulajdonosa kidobálja.
Ha kidobálnám a saját és felmenőim emlékét, fotókat és a konyveimet. Feltehetően elférnék két szobában. De szeretem, hogy itt vannak, így érzem jól magam, minek dobálnám ki?
No, látod, sokunknak megvannak azok a dolgok, amiket nem szeretne elveszteni. Neked ezek, nekem azok, másoknak mások. Csak ezt akartam kihozni a dologból.
Én anyám tőlem akár ki is dobhat mindent, a fényképeket kivéve. :) Ami pár számomra, vagy általában érdekes, vagy apámmal kapcsolatos dolog volt (akitől jóval a halála előtt elvált), az már itt van nálam. (Mindig kínálgat valamiket, mikor most vittük hétvégén a bevásárlást, apám halotti bizonyítványát meg még valamijét... de hát mit kezdenék velük? Én leginkább emlékeket és élményeket gyűjtök, nem tárgyakat.)
Ja de, még egyet ne dobjon ki, fiatalkorában utánajárt, amennyire tudott, a családfájának, és az megvan nála lerajzolva.
És egy dolgot nagyon sajnálok, hogy valahol eltűnt, mert tinédzserkoromban még megvolt... a tábla, ami a nyakamban volt, mikor egyedül repültem 2 vagy 3évesen stewardess-re bízva.
Megkapartam volna magamat, ha mindent kidobál, amire nincs szüksége. A családunk történetének százötven évéből vannak itt dolgok, elég sok. Tulajdonképpen semmi szükség például a dédapám ügyvédi kinevezési okleveleire, kidobható. De hát na!
Hasonlóan nagyapám iskolai értesítői, vagy kitüntetései, satöbbi.
De én máshogy állok ezekhez a dolgokhoz biztosan...
Hát én meg úgy vagyok vele, hogy anyám (79 lesz) csináljon azt a lakásában vagy a lakásával, amit akar, ő dolgozott meg érte. Ha megeszi a penész, hát megeszi. És ha tele akarja pakolni, pakolja tele. Nekem anyám legyen, ne örökségem. :)
Én már többszáz könyvet elajándékoztam, vagy - a kisebb részét - eladtam. Nemigen olvasok könyvet kétszer, mert annyi új van, akkor meg mit őrizgessem őket. Meg az ízlésem is változik.
És most a gépen évek óta annyi könyvet őrzök, amennyit akarok, és milyen jól elférnek, és mennyivel kevesebbet költök könyvre. :) Vásárolok még teljes árút is az amerikai Amazonon, de nagyon sokszor leértékelnek könyvet, vagy ingyen is adnak, sok ilyenem van. Ja és magyar ingyenletöltős oldalon is tag vagyok (nem torrent), de oda ritkán járok, mert nem jön be a könyvek minősége.
Minden relatív, nekem lehet, hogy a tietek is megfelelne. :) De amúgy mi is elvagyunk itt is, szóval nem szenvedünk attól, hogy kicsi, vagy ilyenek. Csak van ahol / amiben kompromisszumot kell kötni.
Ennyi eszem nekem is van. A lakást már rég eladtam, amig élek használati jogom van. Tulajdonosnak nem kell, tudja, hogy nem fogom feladni, amíg élek. Lesz elég amit használni tud, a könyvek meg szemét.
szerintem meg mindenki csinálja úgy, ahogy neki jólesik. mondom én ezt úgy, hogy abszolút híve vagyok ( a hogy is mondjam szépen, hogy a haláltakarítás szót elkerüljem) az időskorban végzett fokozatos szelektálásnak, én mindenképp szeretném a saját életemben rendezni a dolgaimat, hogy ne az utánam következőknek kelljen megbirkózniuk ezzel a teherrel. mert egy örökösnek dupla teher, mert még a lelkiismeretével is meg kell küzdenie a több hetes munkán felül. párom tavaly ürítette ki az édesanyja házát, látom rajta, milyen nehéz neki, minden egyes hímzett terítő fölött küzdünk egy fél órát, hogy ne tegyük el. és nekem talán még nehezebb lesz, mert egy egész családi házat kell garázssal, raktárral, és mindenféle tárolókkal kiürítenem, mert mindkét szülőm gyűjtögető hajlamú (az apu már sajnos csak volt)
Hejj, de fog szeretni a rokonság... Pont most vagyunk hasonló helyzetben, mert a lakatlan ház évekig tele volt gyakorlatilag lommal, de se eladni, se kitakarítani, abszolút semmit nem engedett az öregasszony. Közben meg beette a penész-doh az egészet, romlott le az állapota, veszített az értékéből. Mindenki, te meg főleg jobban járnál, ha eladnád, elrendeznéd a sorát mindennek és új életet kezdenél sok pénzzel a szocotthonban.
amit felsoroltál, az nem férbe be 40m2-be. nekem 52m2-en volt ilyenem, abszolút vállalható lakás volt, nagyon szerettem, de azért voltak kompromisszumok itt-ott. az alaprajzon is látszik, hogy a nappali sötét, és szigorúan véve csak kb 15 nm volt.
