Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2005.02.19 0 0 96
...és ami szerintem szintén KÖTELEZŐ:

"Ilyenek voltunk - Rocklegendák a színpadon
Barta Tamás és Radics Béla már csak odafentről nézheti a Piccolo Színház „dupla” bemutatóját, amely a 70-es évek rock-nagyságainak, velük együtt egy korszaknak, állít emléket. Orszáczky „Jackie” Miklós viszont eljön, s még sokan mások az egykori nagy (zenész)generációból, hogy megpillantsák magukat abban a „tükörben”, amelyet Miklós Tibor (fotó) író-rendező, az előadás narrátora tart eléjük.
A dupla premier (február 11., illetve 13.) oka egyébként a Piccolo Színház – nomen est omen - pici befogadóképessége, mindössze 98 fő, márpedig az érdeklődés óriási. Nem csoda."

a teljes cikk: http://www.terasz.hu/main.php?cikk_id=7260&id=eloadomuveszet&page=cikk

z@kk(c)
aZé Creative Commons License 2005.02.15 0 0 95

Itt tartom a kezemben Kovács Kati 1973-as lemezét, amit az LGT írt neki. Ez talán könnyebben megszerezhető nektek is, mert szokatlan módon gyári CD lapul a markomban. 4 dalt a Barta írt, és gitározik itt olyanokat hogy a fal adja a másikat.

KÖTELEZŐ!

Előzmény: vlacko (90)
nevető kislexikon Creative Commons License 2005.02.11 0 0 94

' Bárzene ' - hmmm, de jó volt.... Meg a ' Vallomás ' : 'Az vagy nekem, mint ....' , ráadásul egy hihetetlen jóképű gyerek volt. A Somló mesélte egy műsorban, hogy ő bármit csinálhatott a színpadon, ha mellette volt a Barta, csak őt bámulták a csajok.

Nem csodálom !

t2jani Creative Commons License 2005.02.07 0 0 93
Egyébként én a Hungáriától a 'Rég volt, így volt' lemezt (egy kislemezválogatás a '60-as, '70-es évekből - gyermekkorom egyik kedvenc lemeze volt) egy fájlcserélőről töltöttem le, asszem, h a Koli Hubról.
Előzmény: vlacko (90)
t2jani Creative Commons License 2005.02.07 0 0 92
Nekem mind a kettő megvan, de amit én igazán sajnálok, az az, h a kislemezeiket nem adják ki... Azok között is vannak kincsek. De ugyanez igaz az LGTre is, nem adták ki a Kenyéren és vizent, pedig hihetetlenül jó szám, de egyszerűen (helyhiány miatt...) kihagyták az összes kislemezről. Valamelyik album mellé odafért volna bónuszként, nem? De mindegy, mert az LGT úrakiadások megérnének egy külön topicot, ahol reggeltől estig szapulhatnánk őket!
Előzmény: Törölt nick (91)
Törölt nick Creative Commons License 2005.02.07 0 0 91

Koncert a Marson: HCD17408 (Hungaroton, 1995)

Hungária: HCD17424 (Hungaroton, 1995)

Előzmény: vlacko (90)
vlacko Creative Commons License 2005.02.07 0 0 90
Sajnos ezek fájlcserélőkön nincsenek fenn, cd-n nem adják ki... Pedig nagyon fáj rájuk a fogam....
Előzmény: aZé (87)
yester Creative Commons License 2005.02.02 0 0 89

Ma meghallgattam a Hej én szólok Hozzád- ot, Barta olyan visszafogottan szólózik benne, hogy az már hergelő.. :)
t2jani Creative Commons License 2005.02.01 0 0 88
A szám címe pontosan : Vöröshangyaboly. A Hungária második lemezén van rajta. Egyébként zseniális.
Előzmény: aZé (87)
aZé Creative Commons License 2005.01.31 0 0 87

Az akkori Hungária nagyon baró zenekar volt. Ha van lehetőséged megszerezni, hallgasd meg a "Hangyaboly" című számukat. Sírni fox.

Előzmény: vlacko (84)
Emigrans15 Creative Commons License 2005.01.18 0 0 86
A Too Long-ra gondolsz? Mert az valoban EMI, de nem az Abbey Road-on keszult hanem a Mafilm-nel vettek fel es a Marcus studioban kevertek. 
Előzmény: Fiamm (85)
Fiamm Creative Commons License 2005.01.18 0 0 85
De az album az stimmel :).
Előzmény: Törölt nick (82)
vlacko Creative Commons License 2005.01.18 0 0 84

A Sipos szerint haknizni voltak kint a Hungáriával nyugaton. De lehet, hogy nem igaz az egész...

A Szűcsről nem tudok nyilatkozni, a Kékes szerintem meg akkor érkezett a Hungáriába, amikor már a Bartás számokat nem játszották. Kékestől nem is hallottam még torzított gitárhangot. Emellet szerintem nagy királyság, amit a Hungáriában csinált, nem is értem, hogy bírja ezt a hihetetlenül szinvonaltalan vendéglátos DollyRollt. Ennél mélyebbre már nem sűllyedhet....

Előzmény: Emigrans15 (83)
Emigrans15 Creative Commons License 2005.01.18 0 0 83

Beindult ez a topic. ami remek dolog. A jelek szerint sok zenész ir ide. Nem lehetne, hogy esetleg ha van erre a resztvevöknek ideje, idönként elemezgetnék, miért volt a Barta annyira speciális? Ezt zenészfüllel biztosan meg lehet magyarázni, egy-egy szám kapcsán például. Esetleg összehasonlitva, hogy hogyan játszott a Barta egy számot, és ugyanazt késöbb Karácsony az LGT-ben, vagy Szücs, késöbb meg Kékes a Hungáriában.

A Sipos féle NSzK sztori egyébként nem stimmel, mert Barta elöször az LGT-vel, 1971-ben járt a táboron kivül. Japánban, ahol a Yamaha fesztiválon a Frenreisz egyik dalával szerepeltek. Ekkor kaptak Yamaha hangszereket, amiket a Presser késöbbi nyilatkozatai szerint akkor még nem sokba vettek.

Törölt nick Creative Commons License 2005.01.18 0 0 82
Az LGT nem készített lemezt az Abbey Roadon. Az első angol albumukat a londoni CBS stúdióban vették fel - de ezt sem a Hungaroton adta ki itthon, hanem a Laux.
Előzmény: Fiamm (81)
Fiamm Creative Commons License 2005.01.17 0 0 81
Lehet szídni a Hungarotont, de az Abbey Roados felvételt kiadta, ami egyrészt különleges csemege, méstrészt remek képet fest arról, hova is juthatott volna el a zenekar (akár Somlóval is).
Don Valentino Creative Commons License 2005.01.17 0 0 80

Tényleg messze vagyunk a témától.

Mind a magyar zenészeket, mind a magyar kiadókat, de elsősorban a zenészeket támogatnám. Szerintem azért érthető volt, amit írtam, ne kötözködjünk.

Szerződések: Azok a szerződések egyfelől valahol kényszerítettek voltak (nem volt választási lehetőség), egy nagyon vad gondolat részemről, hogy mintegy érvénytelenek, de erről pontos jogi okfejtést most nem tudok neked rittyenteni, talán ha valaki lát a gondolatban fantáziát annak elmondom, hogy mire gondolok. Pl CD-ről azok a szerződések nem szóltak. Sőt úgy tudom a Hungaroton ezen érv alatt adott ki sok mindent úgy, hogy a zenészek lóvét nem láttak belőle. Neveket itt nem mondanék. Vagy egy másik megközelítésben értékaránytalan, a solgáltatásuk mértéke nem egyezik meg az ellenszolgáltatásukkal. Tudom ez így nagyon ködösen hangzik de konkrétumok (a szerződések) ismeretében ki lehetne sarkítani.

 

Jó lenne, ha ezt a kisbetüzést elhagynád, mert nehéz elolvasni, mindig ki kell jelölni, hogy lássam a fehér háttéren.

 

A zenész nem üzletember: akkor ne sírjon a pénzért. Túl sok a nyavajgás egyébként idehaza. Minden kéne, de tenni nem tesznek érte. Szarrágó banda nem fizet meg egy managert, utána meg takarózik, hogy nem értenek a pénzügyekhez.

 

Van empátiakészségem, de vannak határai, mások vagyunk. Pl engem nem zavar, ha te megveszed a nyugatiakat is. Ez nem elég élni és élni hagyni?

 

Ez a magyar kérdés meg nem értem miért idegesít. Mondom nekem ez a bogaram. Miért idegesít ez téged? Hol van az empátia? Én magyar identitású vagyok, egyébként főképp sváb, szlovák, meg mindenféle. Semmi jelentőssége nincs, mint a példám is mutatja, melyik oldalon hordom a farkam. De én mégis magyar vagyok, és a magyarokat támogatnám. Talán az elfogadható és kielégítő ok, hogy itt élek Magyarországon?

Előzmény: Törölt nick (78)
kozakz Creative Commons License 2005.01.14 0 0 79

uhh, fiuk nagyon messze vagyunk Barta Tomitól:))))))

 

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2005.01.14 0 0 78

"Ha nem a régi szerződések, akkor olyat írtak alá, ami korlátozza őket. Maguk tehetnek tehetetlen állapotukról."

Persze, utólag könnyű okosnak lenni. Ítélkezni meg pláne...

 

"A sok általam szeretett vén hülye magyar rockzenész meg úgy tűnik az évek során belement a saját gyarmatosításába, ahelyett, hogy egy jó magyar kiadót gründoltak volna a rendszerváltás után."

Utópia. (Főleg az, hogy megbízhattak volna egymásban...) Néhány zenész belevágott a kiadósdiba, aztán vagy összejött nekik, vagy nem. Volt, akinek összejött, aztán meg is lépett a többiek elől a lével. Voltak, akik így vagy úgy bekerültek nagy kiadókhoz, aztán az ottani íróasztaluk mögül osztották az észt (a pénzt inkább csak maguknak). Egymás elleni acsarkodás, irigység, féltékenység; különböző érdekcsoportok stb - hadd ne folytassam, mivel járt így is ez az egész átalakulás. Hátha még együtt próbálták volna meg...!

 

"a régi MHV-s szerződéseket felül lehetne vizsgálni, hogy érvényesek-e. Pl objektív értékaránytalanság. Lépett már ezügyben valaki, gondolt már ilyesmire valaki?"

Miért ne volnának érvényesek?.. De főleg: az új szerződések mennyivel jobbak, szerinted?...

 

"Arról, hogy mi a hülyeség: A nyugati éhező muzsikusokról felvázolt képed valahogy innen Magyarországról nézve hülyeség. Persze a balfasz az ott is balfasz, de ezért had ne nekünk legyen lelkiismeretfurdalásunk szegény elnyomott szerencsétlenekről."

Pedig nem hülyeség, amit írtam. Amúgy gratulálok az empátia-készségedhez...

 

"Magyar előadók albumait meg nem azért kell venni elsősorban, mert kapnak jogdíjat, vagy nem, hanem ha a kiadó lát benne fantáziát (van forgalma) akkor jön a következő kiadvány."

Most akkor a magyar művészeket vagy a kiadókat akarod támogatni? És miért is csak a magyarokat? (És még meg sem kérdeztem, hogy szerinted ki a magyar. Nem is fogom. Mert nem is érdekel.)

 

"Egy zenész eldöntheti, hogy beugrik némi pénznek egy kiadótól, vagy a rögösebb ámde szabadabb utat választja."

Ismétlem (századszor): egy zenész alapvetően NEM ért az üzlethez, nem ez a dolga! Továbbá: mikor szabadabb egy zenész? Ha szigorú játékszabályok szerint együttműködik egy kiadóval, vagy ha pl. Unicum-emblémával a homlokán mindent egyedül kell csinálnia?... Marhára nem fekete-fehér ez a dolog!...

Előzmény: Don Valentino (74)
Törölt nick Creative Commons License 2005.01.14 0 0 77

Hű, erről a témáról könyvet kéne írni egyszer...!

Előzmény: Don Valentino (76)
Don Valentino Creative Commons License 2005.01.14 0 0 76

Lehet hogy igazad van, akkor azt magyarázd meg nekem, hogy ez hogy alakulhat így piaci viszonyok között. Miért nincs olyan kiadó, ami ésszerűen működik? Amiről a zenészek is tudják, hogy oké, és odaviszik zseniális darabjaikat, ahol nem kell könyörögniük, hogy szaros pár millió példányban majd elkeljen. Egyszerűen nem értem. Olyan nagy a piac, hogy ennek a filozófiának is bele kellene férnie. A lent említett példák azt mutatják, hogy a kiadói magatartások veszteséget okoznak saját maguknak. Nem igaz, hogy mindenki így működik, senkinek nem érdeke levágni az aranytojástojó Wakemant.

Előzmény: Törölt nick (75)
Törölt nick Creative Commons License 2005.01.14 0 0 75

Egy kis illusztráció a lentiekhez:

 

Rick Wakeman. (1972-ben valami YES nevű bandában, továbbá David Bowienak és hasonlóknak billentyűzött, tehát éppenséggel nem volt már egy névtelen senkiházi.) Szóval emberünk 72-ben lemezre szerette volna venni "Journey To The Centre Of The Earth" című új darabját, de a kiadója (A&M) nem repesett az örömtől az ötlet hallatán. (Megjegyzem, ők szerződtették Wakemant és első lemezéből már hülyére keresték magukat.) Wakeman nem adta fel: jelzálogot tett a lakására és kölcsönt vett fel (miközben már a tejesnek is tartozott), hogy szalagra kerülhessen a darab. Mivel szűkös volt a keret, csak élőben és csak részben tudta felvenni az eredetileg több, mint egy órás művet, de a semminél ez is jobb volt. Az A&M így sem hatódott meg: visszadobták a cuccot, míg végül egy amerikai nagyfőnök rávette a londoniakat, hogy jelentessék csak meg a felvételt. A lemez Wakeman egész karrierjének legnagyobb sikere lett, amit talán az is bizonyít, hogy pár éve az A&M (ill. már Universal) egy dupla válogatás-CDre a TELJES lemezanyagot rátette - ilyesmire asszem még nem volt példa.

 

Szóval a lemez hatalmas bevételt hozott a kiadónak, ennek ellenére volt arcuk további olyan húzásokhoz, mint pl. 75-ben keményen leb**ni Wakemant, mert a "No Earthly Connection"-ből csak szaros NÉGYMILLIÓT tudtak eladni (igen, jól érted: az előadó fejéhez vágják, hogy egy lemezből ők, azaz a kiadó milyen "keveset" adtak el!!! Mintha nem épp a kiadó dolga lenne eladni a lemezt...!). Mellesleg rettentően tudok sajnálni minden kiadót, aki csak NÉGYMILLIÓT bír eladni egy lemezből....! (Erről eszembe jut az a nem mindennapi eset, amikor a Geffennek volt pofája BEPERELNI Neil Youngot, tehát a saját művészét, azért, mert a lemeze nem fogyott úgy, ahogyan várták...!)

 

Hasonló húzás volt még az A&Mtől az is, amikor a Wakeman "Lisztomania" című albumát előbb visszadobták a képébe, mondván: szar - majd a háta mögött megvagdosták, átszabdák, alaposan elcseszték az egészet és persze Wakeman nevével mégis kiadták. 77-ben pedig diszkós szarokat vetettek fel vele (a "Rhapsodies" albumra), majd a fejéhez vágták, hogy "miért játszik diszkós szarokat?"... Itt aztán meg is szakadt a kapcsolatuk.

 

További adalék, hogy Wakeman összesen 8 albumot készített az A&M-nek, de ezek forgalmából egyetlen penny részesedést nem kap már vagy 20 éve - holott a 8-ból 3 ma is egész jól fogy világszerte. (A többi is egész jól fogyna, ha a Universal hajlandó volna újrakiadni és forgalmazni őket - de csak egy 5ezres, limitált szériára futotta, JAPÁNBAN... Ezek persze 2 hónap alatt elfogytak.)

 

 

Na most ezek után próbálj Wakeman elé állni, és azt mondani neki: "Öreg, ha nem adod ki a szarodat, akkor ne is rinyálj, ha hamisítom!" - de ne lepődj meg, ha orrbavág, vagy egyszerűen csak kiröhög...

Előzmény: Törölt nick (73)
Don Valentino Creative Commons License 2005.01.14 0 0 74

Ha nem a régi szerződések, akkor olyat írtak alá, ami korlátozza őket. Maguk tehetnek tehetetlen állapotukról. A sok általam szeretett vén hülye magyar rockzenész meg úgy tűnik az évek során belement a saját gyarmatosításába, ahelyett, hogy egy jó magyar kiadót gründoltak volna a rendszerváltás után. És a kihagyott lehetőség után megy a nyavaj. Egyébként a régi MHV-s szerződéseket felül lehetne vizsgálni, hogy érvényesek-e. Pl objektív értékaránytalanság. Lépett már ezügyben valaki, gondolt már ilyesmire valaki?

 

A régi albumok újrafelvételét köszönöm, eddig is értettem.

Arról, hogy mi a hülyeség: A nyugati éhező muzsikusokról felvázolt képed valahogy innen Magyarországról nézve hülyeség. Persze a balfasz az ott is balfasz, de ezért had ne nekünk legyen lelkiismeretfurdalásunk szegény elnyomott szerencsétlenekről. Egyébként az embernek nem kell minden elvét logikus érvekkel alátámasztani, ha én azt mondom szokásom a gatyám bal oldalán hordani a faszom, akkor mindegy, hogy más ezt hülyeségnek tartja. (radikális liberalizmus témában mi már csörtéztünk egyet)

 

Magyar előadók albumait meg nem azért kell venni elsősorban, mert kapnak jogdíjat, vagy nem, hanem ha a kiadó lát benne fantáziát (van forgalma) akkor jön a következő kiadvány. Ilyen pl a most megjelent Nagy Feró antológia. Jól fogyott, jön majd valami újabb tőle. Jelzem itt is jobban tette volna Feró, ha maga terjeszti, csak úgy látszik ehhez nem elég bátor. Vagy P. Mobil kiadványok koncertfelvételekből. Azt sem a Hungarotontól veszik.

 

Zenészek ráhatásáról: Nem függ minden a magyar kiadói palettától, mint te is modod magánkiadásban is megy a szekér. Egy zenész eldöntheti, hogy beugrik némi pénznek egy kiadótól, vagy a rögösebb ámde szabadabb utat választja.

Előzmény: Törölt nick (73)
Törölt nick Creative Commons License 2005.01.14 0 0 73

Ezek nem "rendszerváltás előtti állapotok". Sőt: manapság olyan durva kizsákmányolást eredményező feltételeket mernek szerződésben rögzíteni egyes kiadók/managerek/producerek (most NEM a Hungarotonra célzok), ami korábban szóba sem jöhetett volna. Igaz, a rendszerváltás előtt szinte senkit nem is érdekelt, hogy mi van a szerződésben: örültek, ha egyáltalán megjelenhetett a lemezük, és viszonylag békén hagyták őket. (A lemezeladásokból, rádiótól, koncertekből egyaránt csak aprópénz jött.) Ma legalább (ha keményebb feltételek mellett is) van némi esély a megélhetésre - persze nem a megcsinált kis Autotune-sztárocskáknak, hanem az értelmesebb, valódi zenészeknek.

 

Régebbi albumokat viszont nagyon nehéz elhozni (megvenni) az eredeti kiadótól, ezeknek a sorsa továbbra is kizárólag a tulajdonoson múlik - előadó, szerző ebbe nem szólhat bele. Sehol a világon. (Néhány ritka kivételtől eltekintve.) Mit gondolsz, miért nagy divat nálunk is az utóbbi időben az, hogy nagy sztárok újra lemezre veszik a régi slágereiket? (Ld. Mini, Hobó stb...) Elárulom: sokkal olcsóbb új felvételeket készíteni, mint a Hungarotontól kivásárolni a régieket! Ráadásul az új kiadást már sokszor szinte magánvállalkozásban jelentetik meg, mert így a részesedés is többszöröse annak, mint amennyit a régi Hungaroton-lemez hoz a konyhára.

 

Egy kiadónak joga van akár megsemmisíteni is a nála lévő mesterszalagot. Régen világszerte gyakorlat volt, hogy az adott pillanatban értéktelennek ítélt felvételeket egyszerűen letörölték, mert a szemükben többet ért az üres nyersanyag. Vagy tömegesen lefűrészelték a magnószalagot az acél orsómagról, mert a fémért kaptak pár dollárt az ócskavasastól. Vagy pl. a (számodra a Zep révén nyilván jól ismert) Atlantic kiadó a 70-es évek végén lerobbantotta az egyik archívumát (igen, több ezer mesterszalaggal együtt!), csak mert sokallották a fenntartási költségeket.

 

Kívülállóként egyszerűen soha nem tudható, hogy ha megvásárolsz egy akármilyen CDt a boltban, abból vajon részesedik-e bármennyivel is a szerző vagy az előadó. Ezért különösen érthetetlen számomra az az elved, hogy "magyar előadók lemezeit meg kell venni, a nyugatiak viszont nem szorulnak rá a támogatásra". Ez így hülyeség. Magyarországon és Nyugaton egyaránt vannak előadók, akik egy fillér részesedést nem kapnak egyes lemezeik forgalmából. Külföldön rengeteg szerzőt is megfosztanak a kiadók a jogaitól (a magyar szerzői jog ezt alapból nem teszi lehetővé, de ügyeskedők azért nálunk is vannak).

 

Alapvetően téves minden olyan gondolkodás a közönség részéről, ami túlzott jogokat, lehetőségeket tulajdonít szerzőknek, előadóknak. (Pl. "Miért nem adja ki?", "Miért adta ki így vagy úgy?" stb.) Leggyakrabban nem az előadó dönti el, hogy mi és milyen formában kerül a lemezére, hanem a producer vagy a kiadó. Sokszor még a legnagyobb sztárok esetében is! És nagyon sok olyan világszerte is elismert zenész van, akiknek egyszerűen nincs lehetőségük megjelentetni a lemezüket, mert a nagy kiadók szarnak a nevére és visszadobják az anyagot (mert nem látnak benne elég gyors kaszálási lehetőséget) - ők maguk pedig nem értenek az üzleti élethez, sőt nem ritkán pénzük sincs arra, hogy akár csak 1000 CDt is legyártathatnának.

 

(Page és Plant barátaid karrierjéből pedig nehéz bármit is általánosítani, mert nekik (a kiemelkedő tehetségük mellett) volt egy olyan managerük, ami kb. 10 előadónak jutott az utóbbi 50 évben...)

Előzmény: Don Valentino (70)
Don Valentino Creative Commons License 2005.01.14 0 0 72
Mondjuk nem orosz nyelven.
Előzmény: kozakz (71)
kozakz Creative Commons License 2005.01.13 0 0 71

egyebkent szerintem ezt a problemat az elet megoldotta. ma mar siman lehet neten rendelni hungaroton kiadasban lgt cdket.

 

keresobe beirva omlenek az oldalak.

Don Valentino Creative Commons License 2005.01.13 0 0 70

Köszönöm, hogy megtiszteltél ezzel a válasszal.

Érdekes, hogy a Hungaroton fenn tudja tartani a rendszerváltás előtti állapotokat. Meg kellene nézni azokat a szerződéseket, amik ezeket a zenekarokat ekkora kényszerbe taszítják. Ezek a szerződések a régi MHV-s kontraktoknak a továbbélése, vagy újonnn kötött dolgok?

Előzmény: Törölt nick (69)
Törölt nick Creative Commons License 2005.01.12 0 0 69

Attól tartok, hogy még mindig nem tudatosult Benned, ezért kénytelen vagyok megismételni: AZ LGT NEM LEMEZKIADÓ VÁLLALAT! (Megjegyzem, ha az volna, akkor sem lenne sokkal egyszerűbb a helyzet!!)

 

Először is: szerintem nem Pici fújta ekkorára ezt az ügyet, hanem (belátom:) mi. Ő csak hirtelen felindulásból elkövetett egy dalt (bizony: normális esetben dalok nem előre kitervelt módon születnek, hanem valamilyen röpke ihlet vagy inspiráció nyomán). Szögezzük le: joga volt/van hozzá, ráadásul abszolút igaza is van - jogos a felháborodása. A dalt rátette egy épp készülő albumra - ezt már nem tartom szerencsés húzásnak (akkoriban szóvá is tettem az LGT fórumon), de ez egy dolog: csak egy kívülálló véleménye. Valószínűleg Ő rég túltette magát az egészen s ma már számára sem jelent többet, mint EGY a (talán) száz olyan dala közül, ami mögött van egy sztori.

 

A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy nem 1 illegális LGT-CD jelent meg az oroszoknál, hanem minimum 5 (csak amikről én tudok, de lehet jóval több is). A példányszám pedig (szerény becslésem szerint) nem 100, hanem legalább néhány ezer lehet, címenként.

 

Ha valamennyire is képben vagy a lemezbiznisz terén, akkor nem igaz, hogy nem tudod (és most felejtsük el az LGT-t, beszéljünk nagy általánosságban): a szerzőknek/előadóknak gyakorlatilag semmi beleszólásuk nincs abba, hogy egy kiadó (aki BIRTOKOLJA a nála lévő mesterszalagot, borítót stb) hol és hogyan kíván (vagy éppen nem kívánja) forgalmazni egy adott kiadványt. (Persze léteznek több szempontból is speciális szerződések, de most az egyszerűség kedvéért maradjunk a "klasszikus" verziónál.)

 

A régebbi (katalógus-)címek esetében még annyival bonyolódik a helyzet, hogy legtöbbször már nincs is semmiféle munka- (vagy szerződéses) kapcsolat az adott albumot birtokló kiadó és a szerző/előadó közt - ilyenkor szinte kizárólag a kiadó lelkiismeretén, ízlésén, gondosságán múlik, hogy egy újrakiadás milyenre sikerül. (A Hungaroton esetében sajnos felesleges is ecsetelni: sok jóra nem számíthatunk, különösen a Koncz Zsuzsa "remasterek" "fényében", pedig ott legalább a Zsuzsát is bevonták az előkészületekbe - míg korábban ez sem volt jellemző...)

 

Továbbá: ha bármilyen kiadó a nagyvilágból licencelni szeretne pl. egy Hungaroton albumot (egy meghatározott területre érvényes kiadási engedély megszerzése érdekében), akkor bizony Várszegi Gáborral kell megbírkózni a licencdíjat illetően. Előre bocsájtom: nem lesz könnyű, sőt egyáltalán nem biztos, hogy egyáltalán hajlandó lesz megadni a jogot. Ha netán születik is ilyen megállapodás és a Hungaroton megkapja a pénzét (mondjuk egy spanyol kiadótól), ettől még könnyen lehet, hogy a felvételen szereplő előadó itthon csak ugyanolyan morzsányi royaltykat kap az eladásokból, mint amennyit az eredeti, pl. 1976-ban megkötött szerződése meghatározott. Magyarul: tojik arra, hogy Spanyolországban lehet-e kapni a lemezét, vagy sem....

Ha nem csak előadó, hanem szerző is egyben, akkor persze már jobban érdekelheti a dolog, hiszen a szerzői jogdíj legtöbbször jóval komolyabb összeg lehet, mint az előadói royalty.

De ismétlem: az esetek túlnyomó többségében se szerzőnek, se előadónak NINCS se joga, se lehetősége beleszólni abba, hogy a lemezét birtokló kiadó hogyan gazdálkodik a nála lévő értékkel!

 

Visszatérve a témához: ha egy orosz kiadó hajlandó (és képes) volna megvásárolni a Hungarotontól néhány LGT-CD oroszországi kiadási jogát, akkor szabad a pálya: üljenek le tárgyalni. Abban ne bízz, hogy majd a Hungaroton aktívan próbálkozik régi magyar rocklemezek külföldi megjelentetéséhez partnert találni...! :)) 

Ha viszont nincs (fizetőképes) kiadó egy adott országban, az semmiképp sem jelent jogalapot arra, hogy bárki hamisítványokkal elégítse ki a helyi (BÁRMEKKORA) keresletet!!!!! Ha netán komoly a kereslet, akkor bármely kereskedőnek jogában (és lehetőségében) áll a Hungarotontól importálni CDket és helyi disztribúciót szervezni. Ha csak minimális az igény, akkor a legtöbb (külföldi) rajongó számára egyszerűbb, ha a neten megrendelik a keresett kiadványt. Tehát továbbra sem értem a gondolkodásodat.

 

 

De ne érts félre: én is úgy gondolom, hogy a Hungaroton jelenleg nagyon rosszul dolgozik, sőt nem csak a művészeik, hanem maguk alatt is vágják a fát, de ettől még nem fogadom el, hogy a kalózcédékből gazdagodó bűnözők tevékenységébe bele kell törődni. (Szeretném hangsúlyozni, hogy nagy tételeket forgalmazó hamisítókról van szó, nem pedig néhány, baráti körben másolgató lemezgyűjtőről. Az utóbbiakat én sem ítélem el, sőt magam is közéjük tartozom.)

Az is meggyőződésem, hogy ha pl. a zenekar (vagy akár csak Presser) saját kézbe szeretné venni az LGT-produkciók kiadását, forgalmazását (természetesen ehhez nagyon komoly üzleti tárgyalásokra, befektetésre volna szükség), akkor a jelenleginél SZÁZSZOR igényesebb, profibb, méltóbb kivitelben és kínálatban juthatnánk a javakhoz, akár külföldön, akár a neten keresztül is. Csakhogy: hagyjuk meg nekik a jogot, hogy eldöntsék: egyáltalán akarnak-e bármi ilyesmivel foglalkozni, és ha úgy döntenek, hogy a nyugdíjkorhatár felé ilyen agybajokra már nem vágynak, akkor ezt tartsuk tiszteletben! (Egy zenész inkább zenéljen. Ha emellett marad szabadideje, akkor inkább zenéljen vagy komponáljon a szabadidejében is. Ha mindenáron vállalkozásokba akar vágni, akkor is inkább bízza azt valakire, akiben abszolút megbízik - ő maga pedig továbbra is maradjon a zenélésnél. Szerintem.)

Előzmény: Don Valentino (68)
Don Valentino Creative Commons License 2005.01.12 0 0 68
Próbállak én is követni, biztos csak kommuniklációs zavar van. Próbáljuk elemezni a problémát. Ugye Picibácsi felfújta magát, hogy egy orosz kalóz (ez nem bootleg, hanem hamisítvány), szóval hamisított hivatalos anyag a kezébe került. Hány példányt adtak el abból? 100-at? Jelentős mennyiség ez? Jelentős mennyiség ahhoz, hogy esetleg ott is kiadják? De legyen 1000. Jelentős kár? Igen. Mennyi lett volna a bevétel, ha veszik a fáradtságot hogy ottani kiadóval kiadassák? Miért nem léptek ha ekkora kárt tudtak okozni, mikor ekkora hasznot tudtak volna termelni, ha akarnak és kiadják hivatalos úton? Szóval minnél nagyobb a kár, annál menthetettlenebb az az álláspont, hogy "azér nem adtuk ki, mer blablabla." Ha kurva sok zsé, akkor az biztos nagy forgalom. Ha van ekkora forgalom, akkor könnyű kiadót találni. Ha meg nem akkora a forgalom, akkor nem akkor a kár sem. Én nem vagyok lemezkiadó, csak kicsit látok bele (de azért épp eléggé), azoban itt valami nem stimmel. Vagy azt tudom még elképzelni, hogy a mérhetetlen egójú Presser azon baszta fel magát, hogy őt nem kérdezte senki, hogy kiadhat-e ilyet, és nem a pénz a gáz. Ez utóbbi látszik egyébként valószínűnek, de ez nem lenne túl szimpatikus dolog, ha igaz. Tényleg Daddypop szerinted pontosan miért fújta ekkorára az ügyet Presser?
Előzmény: Törölt nick (67)
Törölt nick Creative Commons License 2005.01.11 0 0 67

Huhh... ezt már követni sem bírom! Szóval szerinted egy már inaktív rockzenekar 50 feletti tagjainak dolga (netán kötelessége?) lenne, hogy a világ legnagyobb médiabirodalmait is megszégyenítve elintézze, hogy a teljes életművük ott figyeljen a legutolsó kuala lumpuri lemezbolt polcain is? Persze 24bites remaster / makulátlan LP-replica kivitelben, ráadásul olcsón - ugye? És majd' elfelejtem: eközben sorra hárítják el a jobbnál jobb nemzetközi szerződésajánlatokat, csak mert a csúnya Picibácsi keveselli a felkínált Ferrarikat?... - Így gondoltad?

Ha pedig pl. a Népi Yemenben mégsem akadna kellően lelkes kiadó/forgalmazó, akkor ott szabad a pálya a kalózoknak (hiszen "ha nem intézi el a zenész, hogy ott is lehessen kapni, akkor ne is reklamáljon", ugye?)???

Előzmény: Don Valentino (63)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!