Hobonak mindig is probléma volt a teljesen kettéosztott közönség, a régi lágymányosi időkben is a verses-lírai részeknél, ment a részeg kopasz kutya bekiabálások. De ilyen a világunk, miért lenne más egy hobo koncert, azért mert a Kopaszkutya vonulat hangosabb, attól még a közönség csendes része a versekért ment el. Ahogy a filmben is mondják, "lemegyünk taplóba, átmegyünk furkóba:))
A Rohadt Rock N' Roll pedig nemcsak, hogy emlékezetes, hanem megkerülhetetlen volt a búcsúkoncerten, minden szavának ereje volt, emlékszem, hogy a Human Rights koncerten is ezzel kezdte, és ott is óriási hatása volt.
A koncert közepén letelepedtek a színpad elejére és hangosítás nélkül, unplugged játszottak pár számot. Itt lehetett igazán érezni hogy a technikától megszabadítva mekkora zenészek.
A post-póka korszakból nem emlékszem egyetlen dalra sem, talán a Szabadíts fel már ide tartozik? Az este jó kis nyers rockandroll buliként indult, a "rohadt rockandrol" c., nem túl emlékezetes eposszal, de élőben jól szólt és előrevetített egy sallangmentes előadásmódot, amely jórészt a full első két album + best of vadászat + extrák tematikát követte. Madarász eltévedt metalista kóbor lovagként sétálgatott a színpadon, szerintem maga sem értette, mit keres ott, és a gitárszólói sem nyújtottak magyarázatott, mert ezeket Tibusz mint a tornádó lesöpörte. Időnként azon kaptam magam, hogy kifejezetten felüdülést jelent amikor halványan kivehető Madi játéka. Tibusz tényleg gyönyörűen, formabontóan, finoman és dinamikusan játszik, öröm hallgatni minden kis nüánszát, de egy háromórás szünetmentes gitárszóló - ideértve a full hangerőn előadott ritmus riffeket is - még belőle is sok. Jellemző, hogy Pókát, aki szintén nem a finomkodásáról híres, szinte alig lehetett észrevenni mellette. Úgy látszik Hobo színpadi biztonságérzetét növeli, ha minimum egy hangszervirtuóz villog mellette, most megvolt a kettő, de szerintem Tátrai minden elévülhetetlen érdeme mellett a Körös/Szénich vagy a Pribill/Varga gitártagozat arányérzéke mindig is messze felülmúlta őket. Hobo jó volt, mint mindig, zseniális előadó, laza és jókedvű volt, a szokásos poénok mellé néhány újítás is belefért, körbetúrázta a lelátót is, bár mintha kicsit fáradtabbnak tűnt volna , mint három éve. Az unplugged blokk úgy látszik meghaladta mind a zenekar, mind a hangosítók kapacitását, egyedül Deák Bill bizonyította, hogy ha nem üvölt torkaszakadtából és elhagyja a kőbányai hunglisht, akkor még mindig tud úgy énekelnei, hogy élmény hallgatni. Régen hallottam Billt HBB koncerten ennyit énekelni. és kifejezetten kellemes csalódás volt. Emellett a rá ritkábban jellemző alázattal ült végig olyan dalokat is, amelyekben nem osztottak neki szerepet. A tavalyelőtti bulihoz képest előrelépés történt a kivetítet anyag szerkesztésében - a legutóbbi Stones turné nyelvét kummantó fityisz animáció is rendben volt, jó ízléssek beszerkesztett archív anyag, egyedül a színpad mögé vetített élő kép fáziskésése volt zavaró.
Egyben volt a banda, feszes és egyenletes színvonalú rock-konceret adtak, és Hobo igyekezett azokat az intellektuális finomságokat is felvillantani, amelyek a HBB-ben is megvoltak, de inkább jellemzik a szólópályáját. A szövegcentrikus unplugged blokk, Cseh Tamásra emlékezés, vagy a József Attilás befejezés ide tartozik, de úgy éreztem, a közönség kemény magja, amely körülvett a színpad előtti B-középben, ezekre nem annyira vevő. Tömény sör és izzadtságszagban, védekezőállásban, a tucatnyi pogózó, kövér középkorú kopaszt látva, ennyi taplót, megmondom őszintén, ritkán láttam Hobon, a gödör klubba talán egy vagy két ilyen figura járt, ők is inkább viccesek voltak, mint ijesztőek. Mindennek hatására a búcsúkoncert nálam elérte célját, abszolút megértem Hobot , és nekem is elegem lett a Hobo Blues Bandből, legalábbis annak a proletár verziójából, az intellektuális vonalat meg mostmár vigye tovább Hobo a kötelező kopaszkutya körök nélkül, én vevő leszek rá.
Tényleg, akkor Tőle vásároltad meg, ugye, akkor még nem adta el addigra, hát ez egy hatalmas és csuda-csuda jó!!!!!!!!!
Ezt már Mindenkinek mondanám most, szóval nem akármilyen áron, de nem "Belőlem" kifolyólag, hanem egy vidéki eladóból, lenne a 12-ei (vagyis mai) koncertjükre 2 db állójegyem, 15eFt/db áron!
Ugyanis Nekünk 4 van (még mindig), csak a másik 2-vel, amit a Barátomtól kaptam Mi megyünk el, én pedig, miután nem tudhattam, hogy Tőle kapni fogok egy vidéki jegyirodába mentem el, mert természetesen a netes rendszer sem "akart nekem akkor eladni", az eladó "bácsi" persze az árat ütötte be, csak nekem "tette" még "ezt hozzá"!
Aztán én úgy próbálgattam volna, elöször még csak a környéken eladni, nem régen tettem fel a netre sem hirdetésbe!
Persze csak szimbólikusan, de én is csatlakozom. Ha már a "legendás HBB felállásról" beszélünk, akkor hova lett Tóth János Rudolf. Bár számomra ez egyáltalán nem legendás, tekintve, hogy a Tábortűz Mellett legendájából azért nem futotta tíz évre.A legendás felállás számomra az "oly sokáig voltunk lent", a legjobb pedig a "gyöngy a sárban". Persze belátom, a mostani legendás felállásnak egyetlenegy koncertjét nem hallottam, a mai lesz az első, így lehet hogy holnap helyesbítek.
Valahol érzem, hogy mit keres Madi a "HBB" "Búcsúkoncertjén", jó is hogy lesz valaki a csapatban, akinek nem nyugdíjkiegészítéshez kell ez a buli, de a korábbi Hobo nyilatkozatokat ("a HBB egy zenekar aminek én vagyok az énekese") és a rockandroll szokásjogot figyelembevéve ésszerű magyarázat nem létezik. Ez kb olyan, mintha Mick Jagger Keith helyére a pöcs-affér* miatt beállítaná Joe Satrianit a Rolling Stones egy korábbi felállásába, mondjuk Mick Taylor mellé. Mindezt a legendás felállás búcsúkoncertje címén. (ez azért durva példa)
(a bulvárhirek szerint Keith önéletrajzában egy sértő megjegyzést tett, és ezért csúszik a Stones turné)
