Keresés

Részletes keresés

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3778

 

 

 

R. M. Rilke: Íme a kertek


Íme a kertek, mikben hiszek még,
mikor halványul mind a virág,
kihúny a lomb s a kavicsra esték
csendje csobog a hársakon át.
Egy hattyú úszik a tó vizén fel-le,
gyűrűk redőit hajtva szét,
csillámló szárnnyal hozza sietve
az elmosódó parti fövenyre
a szelíd holdsugár ködét.

/Fodor András fordítása/

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3777

 

 

Kazinczy Ferenc

 

A nagy titok

 

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted  

Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3776

 

 

Pilinszky János

 

 


Mi és a virágok

 

Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.


 

Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszögezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3775
Tasnádi Bernadett

Üzenet

 

Mikor én már nem leszek
Halott fák levelei ringanak a szélben
Eljut Hozzád emlékem
Veled együtt továbbélek
Szerettelek
Titkom Rád hagyom
Mikor nem leszek már
Hangom Te akkor is hallod
Arcom, mikor akarod, látod
Az életem is tovább éled
Részed vagyok
Míg élsz, én is élek

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3774
Bittner János

 

 

Az én igazságom

 

Szeretem a hajnalt,ha az utcán ér el.

Nem foglalkozom pénzzel és hírnévvel.

Vess meg nevess ki,megvonom a vállam.

Én nem foglalkozom pénzzel és hírnévvel.

 

*

Szeretem az első kávét,cigarettát.

Sohasem kutatom semminek a nyitját.

Vess meg vagy nevess ki,megvonom a vállam.

Én sosem kutatom semminek a nyitját.

 

*

Jól esnek a könnyed kis beszélgetések.

Messze kerülöm a súlyos vérigéket.

Vess meg vagy nevess ki,megvonom a vállam.

Én elkerülöm a súlyos vérigéket.

 

*

Ha kell megalkuszom,semmiért elégek.

Ha valami csúnya,azt nem mondom szépnek.

Vess meg vagy nevess ki,megvonom a vállam.

Én azt,ami csúnya,nem nevezem szépnek.

 

*

Tetszik,hogyha tetszik testem vagy a versem.

De nem teszek semmit csak azért,hogy tetsszen.

Vess meg vagy nevess ki,megvonom a vállam.

Én nem teszek semmit csak azért,hogy tetsszen.

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3773

 

Széll Barnabás

 

 

 

Szeretném

 

Egyszerű, őszinte vágyam:

Szeretnék hallgatni csendben,

/ mint most az esőt / ahogy mesélsz

Magadról, hogy megérthessem

Mi benned van ezer cseppben,

Tiszta szavaidtól ázzam...

Egyszerű, őszinte vágyam:

Fényed, részre bontva lássam.

 

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3772

Szép napot kívánok Mindenkinek ! :))

 

 

Komáromi János


VARÁZSLAT



varázslat minden érzés
varázslat minden szó
varázslat minden kérdés
varázsolni volna jó

bűvköröket földre írni
régi hitem vissza hívni
kelő Holddal égbe szökni
harmat cseppben visszatérni

súgni bájoló szavakat
elvarázsolni magamat
lélek-szárnyat felölteni
eget, földet betölteni

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3771

 

 

Hidas Antal


Mig szeretlek - élek



Amíg engem szeretsz,
meg nem halok, élek.
Sarkcsillagként vezetsz,
haláltól nem félek.

Távolság és idő
széjjel nem tördelhet.
Szerelmem egyre nő,
oldja e förtelmet.

Vonszolhat vihar,
görgeteg forgathat,
vakmerő óhajjal
állom e borzalmat.

Szeretlek oly nagyon,
mint ahogy soha még.
Nő a fű. Hallgatom
zizegő énekét:

tavasz lesz, tavasz van...
Felvonul az élet,
tüzel a tavaszban...

Mig szeretlek - élek!

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3770

 

 

Kosztolányi Dezső: Áprilisi ezüst eső

 

 

Szeles, fehérlő délutánon,
mikor dalt hallasz messze, távol,
a tiszta, illatterhes égből
hull a napfényes, könnyü zápor.

Akáctömjén röpül a légben,
a lomb merengő, szűz fehérség,
kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.

Nyílt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap,
vékony, ezüst esőfonálon
fehér angyalkák citeráznak.

Piros a síró égnek arca,
s a lágy eső vígan pörög le,
mint fiatal, szelíd leányok
titkos szerelmü, enyhe könnye.
*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3769

 

 

 

Kaffka Margit: Este

 

Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy csodaváros kapuja kitárva,
Ketten suhanunk át utcán, tereken...
Majd ránkborul, tudod, az este bűbája,
Majd hull az eső, halk, üde, tavaszi, lágy,
És ingerel, szédít, pihenni se hágy,
Száz törtszínű fény libeg a vizes úton,
Suttogva, zsibongva jő nagy sokaság,
Az illatos ködben ezer kusza vágy,
Az alkotás üdve is megszáll, óh, tudom,
Csak te velem jöjj!"

 

Felelt az asszony: "Én megyek, igen!
Szükséged van
rám, és szeretlek, érted?
Egy kis szobánk lesz az emeleten...
Majd gyorsfőzőn csinálom az ebédet.
Aztán meséket mondok halkan, lágyan,
Ha kályhatűz lobog az esthomályban.
Égő fejedre úgy símul kezem;
Az én ujjamba' gyógyító bűbáj van,
Halk zsibbadás beszédem dallamában...
Te majd a terveidről fogsz nekem
Suttogni csendesen."

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3768
Juhász Gyula: Harangjáték

 

A pillanat,
Mint temetőben a gyík, úgy szalad.

 

A percek,
Mint sivatagban a homok, peregnek.

 

Az órák,
Mint vándorok, az útat egyre rójják.

 

A napok
Mennek, mint körmenetben a papok.

 

Az élet
Elmúlik, mint felhői a nagy égnek.

 

Az örökkévalóság
Hullatja szirmait, miként a rózsák.

 

De gyakran
Ott van a tovatűnő pillanatban.

 

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3767
 

John Lennon: Képzeld

 

Képzeld azt, hogy nincsen menny

 

Igazán, nem nehéz

Pokol sincs alattunk,

S felettünk csak az ég

Képzelj el minden embert, amint a mának él

 

Nincsenek országok
Ezt is képzeld el
Nincs miért ölni vagy halni
És nincsen vallás sem
Képzelj el minden embert, amint békében él

 

Azt mondhatod, álmodozom,
De nem vagyok egyedül
Remélem egy nap beállsz hozzánk
És a világ megszépül

 

Képzeld, hogy nincs tulajdon
Vajon sikerül-e?
Nem kell kapzsiság és éhség
Az Ember közösségében
Képzelj el minden embert, amint megoszt mindent

 

Azt mondhatod, álmodozom,
De nem vagyok egyedül
Remélem egy nap beállsz hozzám

 

És a világ egyesül!
*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3766
Devecseri Gábor

Kérésem egy

Kérésem egy: csókod add,
vagy tiszta szívvel megtagadd,
de ne osszad nekem kegyül,
mert akkor a szivem kihül.

Omolj karomba szeliden,
vagy lökj magadtól messze el;
ha hozzámsimulsz, köszönöm;
ha meg se hallgatsz, becsülöm;
alamizsna nem érdekel.

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3765
Szabó Lőrinc:

 

 


Ima a gyermekekért

 

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

 

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

 

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

 

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

 

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

 

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

 

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

 

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

 

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

 

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

 

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

 

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

 

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3764
Paudits Zoltán

Üzenetek

Üzen a föld,
a folyók, a
fák,
hallani lehet
a hegyek szavát.

Üzen a nap,
a felhők, az ég,
madarak sírják:
ne tovább, elég!

Üzen a perc,
a múlt, a jelen,
emlékek égnek
éhes lelkeken.

Üzen az éj,
csonka csillagok,
hold ágyán fekvő
lázas angyalok.

Üzen a kéz,
beszél a szemed,
és üzenek én,
nekem és neked...

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3763

 

Szeitz János:

 

 


A lét csodája

 

 



Életednek többször volt része a kétség
Mint az ifjúság bővérű öröme.
Mi formált hát ilyen kecsessé,
Látásod, mitől fakaszt másokban
Vágyakozásban dús örömet? Talán,
Mert nem tűröd a szánakozást?
Pedig mennyi döbbenet sújtotta már
Derűs reményeid: a sors szeszélyei,
Világra jöttöd baljós csillagzata,
Televény ősi átok? Nem,
Nem hiszek sem csodákban,
Sem átok babonákban!
Kiválasztott vagy: Ibsen Nórája,
Tolsztoj Annája, a lázadó
Ember-asszony, a Nő, a Szerető,
A teremtő hit anyaméh hűsége,
A természet makacs élni akarása.
Az élet, az emberi lét egyetlen
Hiteles csodája.

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3762

 


Ecsedi Éva:

 

 


Csodás álmok jönnek


ott, ahol a tenger-szem
csillogva hullámzik,
s madarak röppennek fel,
fel az égig,
ott, ahol a hegyek havas csúcsukkal
a magasba törnek,
ott, ahol az alpesi réten
az anemonák szirmai zenélnek,
ott, ahol a fenyők közt álmosan
bújik a napsugár,
ott a selymes fűben fekve
a kék eget nézem már,
arcod látom felhők közt,
árnyakat a fényben,
s ha szél borzolja hajam,
mint kezed simítása,
elképzelem milyen lenne
szíved dobbanása,

s látom repülni a türkizkék madarat
ott, ahol egy árnyas lombú fa alatt
ülök és rád gondolok, rád gondolok,
könnyeim erednek'
ott a pipacsok közt, végre,
csodás álmok jönnek...

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3761

 

 

Dsida Jenő: Vers egy ághoz

 

 



Tavasz borít virágba? Rág a fagy?
Fakóra perzsel július heve,
vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve?
Te élsz s az élő fának ága vagy.

Madár ha száll rád, - bármi a neve
és földre hajtó súlya bármi nagy, -
meg nem zavar, nyugodtan várni hagy:
ugyis elröppen, tudod eleve.

Te légy derüs példám, ha vakmerő
varjú telepszik rám és egyre fent ül,
míg szörnyü súlya földre teperő:

tudjam, hogy mégis elszáll s terhe mentül
alább nyomott, annál több az erő,
mellyel alázott ágam visszalendül.


/1938/

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3760
Tótfalusy István: A gubbiói farkas éneke

 

 


Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt.
Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez.
Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát.
Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe.
Milyen jó hallgatni szíve dobogását -
         meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását.

Eddig nem értettem magamat.
Nem értettem, mi az az erő,
az a kéjekre szomjas vad erő,
         ami űz, hajt az emberek ellen.

Most már tudom.

Azért harcoltam eddig mindenki ellen,
         mert azt akartam, hogy legyőzzenek.
Azért szaggattam ízekre annyi embert,
         mert azt vártam, hogy megszelídítsenek.

De a testük nem volt elég meleg ahhoz,
         hogy odabújjak mellé,
és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz,
         hogy megnyalogassam,
és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz,
         hogy megbabonázzon,
És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású,
         hogy lecsendesítsen és álomba andalítson.

Megöltem őket,
         mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember.

Megöltem őket,
         mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük.

És én úgy szeretek megalázkodni.
 

 

 
*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3759

Komáromi János:

 

 

 


Távozó Nyár

megfeszül a távozó Nyár
fájó-barna leveleket
hullat a földre
a menekülő szél
dermedten állnak a csillagok
szikrákba fagy minden napsugár
és holtan zuhan alá a felhők mögül
az angyalok mosolya

szivárványok színes ívei
görcsbe rándulva
törnek millió darabra
csillogó színes cserepek
hullanak alá
anélkül, hogy valaki
meghallaná

kihűlt tüzek
parazsába rejtőzött el
az utolsó tánc után
a láng
vörös fénye még ott lobog
őrzi az emlékeket
és nagy tüzekről álmodik
a halványuló idő

*felhő Creative Commons License 2007.08.29 0 0 3758

Móra Zoltán:

 

 


Délután

Csend van. Egy kicsit ne mozdulj.
Figyeld, ahogy a délután
a másik oldalára fordul.
Nézd meg jól a pók nyolc szemét,
s a kezet, amin hálót sző.
Kié a kéz? Bizony tiéd!
Halld, meg-megreccsen a tető.
Csöndjét szórva sétál rajta,
járkál égi járókelő.
Most egy kicsit nézz magadba.
Látod, ahogy a sötétség
szerteoszlik egy szavadra?
Érzed bomlani bánatod,
mint a füstöt; mint egy papír-
sárkány repül, ha rángatod?

*felhő Creative Commons License 2007.08.28 0 0 3757

Szép jó éjszakát  kívánok !

 

 

Rainer Maria Rilke:
Iniciálé

Oszd a szépséget, pazarold,
szótlanul, számolatlan.
Hallgatsz, megszólít: Nézd, vagyok.
S végül mindenből rádragyog,
ezernyi árnyalatban.

/Kányádi Sándor fordítása/

 

      Ők ketten... mindig csak ők ketten tudtak egymásra úgy ragyogni, akár ha két nap sétálgatna az égen, s azok figyelnék óvó szeretettel egymást.

 

*felhő Creative Commons License 2007.08.28 0 0 3756

Tornay András

Díszíts fel!
Akassz rám időt, mosolyt, érintést
Szeretnék végre ünnepelni
Ülj mellém szótlanul
Vigyázzunk egymásra
- én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok
!

*felhő Creative Commons License 2007.08.28 0 0 3755

 

 

Palo Coelho: A portobellói boszorkány    

Tudom, hogy Isten a bánat tüzében izzít, éppúgy, ahogy én a vasat. Elfogadom az ütéseket, amiket az élet mér rám, néha pedig én is olyan hidegnek és érzéketlennek érzem magam, mint a víz, amely a forró vasat gyötri. De nem kérek semmi mást, csak ezt: Istenem, ne hagyd abba, míg föl nem veszem azt a formát, ami rám vár. Üss, ahogy jónak látod, addig, ameddig csak akarsz, de kérlek, sohase hajíts a lelkes ócskavashalmára.

*felhő Creative Commons License 2007.08.28 0 0 3754

 

 

Ákos


Fénykép



Fekete haj
És fekete szem
Itt tizennyolc lehetsz
Úgy hiszem.

Rád az vigyáz
Akiben ragyog a Rend
Mintha nem tudnád még
Hogy mit jelent
Hogy szeretni szent

Nézd
Fakó a kép
De bennem szép
Ugyanúgy, mint rég
Mert bennem a fénykép
Benned a Fény képe ég
Mindig ég

Legyőzhetetlen
De sebezhető
Téged ilyennek lát
Az örök Idő.

Ha vágyak rabja vagy
Hát lázadj fel
Fektedből térdre
Az ima emel
Mert szeretned kell.

Nézd
Fakó a kép
De bennem szép
Ugyanúgy, mint rég
Mert bennem a fénykép
Benned a Fény képe ég
Mindig ég

*felhő Creative Commons License 2007.08.28 0 0 3753
Soós Gábor:
Hiányzol

Rossz volt mikor még nem ismertelek.
Úgy tűnik, mindig is hiányoztál.
Aztán jöttél, lettél (furcsa meleg)
és mentél, miután elátkoztál.

Már csak gondolhatok, de még azt is
csak módjával; mint aki jégen jár,
úgy járom körbe azt a szinapszist,
miben összefut bennem száz halál.

Érezlek. Nem úgy, mint Monte Carlo-t,
vagy régi romantikus éjeket;
inkább, mint egy síró, néma vádlót,
vagy út szélén megfagyó részeget.

Már nem tudok semmit, csak azt, hogy vagy.
Hallom magamban hogyan lélegzel,
szuszogsz; érzem, ahogy lassan fogynak
az oxigének, és csak még egyszer

(tán először) lenne választásom:
lennék oxigén, a közeledben;
apró atom, hogy senki ne lásson,
s elégnék egy este a véredben.

*felhő Creative Commons License 2007.08.28 0 0 3752
Soós Gábor:
Egyszer

Egyszer annyira megszerettelek,
hogy nem hazudtam Neked,

s Te csak néztél rám,
az idegenre, tanácstalan.
És szemeid könyörögtek,
arcrándulásaid szűköltek,
és fájt látnom magamat Benned.
Elmosolyodtam: Csak vicceltem!
Visszahelyeztem szakállam,
begomboltam piros kabátom,
mosolyogtam s mondtam:
Ho Ho Hóó!
Édességet varázsoltam elő
lelkem puttonyából
és Veled maradtam egész éjjel,

s odakint szerelmesen bóklásztak
a rénszarvasok

*felhő Creative Commons License 2007.08.28 0 0 3751
B. Huszta Irén:
Álmodj velem

Olyan szép ez az álom
Ne ébredj fel!
Hagyj kicsit álmodni! Most
Ne ébressz fel!
Könnyű angyalszárnyakon
Repülök én,
Körülölelsz, s megszűnik
Idő és tér.

Érzem veled egy vagyok,
Mint te velem
Fényedben feloldódom
Könnyű leszek,
Eltűnik minden
fájdalom,
Minden remény,
Minden vágy kielégül, míg
Miénk a fény.

Pilleszárnyú kis álom,
Ne hagyj ma el!
Jó lenne beléd halnom -
Ne engedj el!
Életem halál, az álmom
A tiszta lét
Egysége, melyben izzik, mint
Alkonyi ég

Nyárvégi napnyugtakor -
Isten fénye
És nem hasonlítható
Szeretése.
Fogd kezem, s hagyd érezni,
Ne kelljen még
Az egyedül-létbe halnom
Egy kéz elég!
*felhő Creative Commons License 2007.08.28 0 0 3750
Válóczy Szilvia:

 

 


Bocsásd meg...

Bocsásd meg a gőgöt bennem,
Mi vakként kántálta igazát,
Tudni se vágyta, hallani sem
Lelkednek ellenszegült szavát.

Zubog bennem a fojtó csend,
Kérges valóságából iszom,
Dacos önhittségemben lázadok,
Megmérgezett az önző
fájdalom.

Bocsásd meg gyarló létemet,
Mely gejzírként
csap a magasba,
S mélyről törő hitében a kín
Fáradtan ütközik faladba.

Gyenge vagyok, erejét vesztett,
Itt térdeplem előtted a porban,
S könnyek közt kérem Tőled,
Bocsásd meg, hogy csak ember voltam

 

*felhő Creative Commons License 2007.08.28 0 0 3749

 

 

Fekete István: Nádas


Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,
ha megérinti a virradat?

 

 

 

 

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit?
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se víz mélyén rengő csillagot?

 

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és a lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt?

 

 

 

 

 

Láttál-e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon
a vándormadár, hogy mit üzen?


És nádi széna volt-e a párnád,
millió béka a muzsikád,
imbolygó bagoly kedves barátod,
nyárson sült keszeg a vacsorád?

 

 Fürödtél-e már csendben és fényben,

 

este, ha lobban a néma tűz,
s a nádas felett átszáll az álom,
s rádsóhajt lágyan a puha fűz?

Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!