Sajnos napestig tudnám sorolni. A forássnál még valamennyi vallás tiszta volt, de mi lett belőlük...
A keresztényi szeretet nevében lassan 2000 éve gyilkolnak, rabolnak az úgynevezett hívők. Az iszlám harcos követői repülőgépeket vezetnek tornyoknak, ölnek és megölik magukat. Indiában a karmára és Isten akaratára hivatkozva százmilliók élik le az életüket anélkül, hogy a sorsukat megvalósítanák.
Valamennyi vallásra, -izmusra igaz, hogy a saját igazát igyekszik mindenáron igazolni. Kilóra méreik az élet könnyebbé tételének ígéretét. Ahhoz pedig, hogy ezeket a gaztetteket igazolni tudják maguk és a világ előtt, bizony a minden gondolatot, eszmét a saját förtelmes képükre kell, kellett átalakítaniuk.
Nem túl vidám. A változtatás lehetősége azonban minden másodbercben adott.
Találtam még valamit. Hamvas Béla írta: " A mai ember a közösségre nem érett meg... Az emberben lévő titáni Én minden módot megragad, hogy a közösséget megbontsa." Tehát a túlfejlett egónk az egyetlen akadálya a valódi közösségi létnek.
A Ji-king 13. jósjele az Emberi közösség. Ebből mindent megduhatsz (megtudhattok) a közösség alapításának és fenntartásának művészetéről.
" Az élet arra való, hogy nagy dolgoknak feláldozzák. Egyébként semmi értelme."
Az áldozat ad és teremt mindent. A lét titka az áldozatban rejlik. " Aki meg akarja tartani az Ő életét, elveszíti azt, s aki odaadja az Ő életét énérettem, megnyeri azt." S, hogy mit kell feláldoznunk? Áldozati tűzben kell elégnie önzésünknek, mohó vágyainknak, félelmeinknek, reményeinknek és hitetlenségünknek.
"Az áldozók élén jár a Messiás. Csak az követheti őt a tüzes úton, aki áldoz, s mint Ő, életét adja a barátaiért."
Bennünk van a hiba. Hagytuk kiszáradni, bemocskolódni a kutakat. Elhittük, hogy az egyik kút jobb lehet a másiknál. A vizüket önös, kicsinyes, általában forintosítható céljaink eléréséhez használtuk. Előttünk volt az élet vize, mi meg azon ügyeskedtünk, hogy minél több snecit fogjunk ki belőlük. Elhittük, hogy majd nagyszerűek leszünk és saját "igazságunknak" köszönhetően majd mi, egyedül és lehetőleg elsőként megvilágosodunk.
Amíg egymásban az ellenséget, a MÁSIKAT látjuk, addig nem is láthatjuk meg a körülöttünk lévő kutakat. Igazi közösséget csak akkor teremthetünk, ha Isten nevében hívjuk életre. Ez azt jelenti, hogy a kútnál megpihenhetnek a különböző emberek. Megtarthatják egyedi tulajdonságaikat, mert a cél nem az, hogy egymáshoz hasonuljanak, hanem az, hogy megtalálják magukban azt ami közös. Megtalálják azt ami összeköti őket, megtalálják magukban és a másikban is Istent.
" Az ember semmit sem vehet, ha nem a mennyből adatott neki"
A Ji-king 48. jele a KÚT. A kút mélyén rejlik a tiszta forrás, az "Élet vize", az örök érték és tudás. Minden közösség centruma a Kút. A Kútnál összegyűlnek a különböző emberek, s egynek érzik magukat. Megtalálják azt, ami közös bennük. Megpiilantják egymásban az értékeset, azt keresik a másikban ami összeköti őket.
A kutat meg kell őrizni. Sok vallás, filozófia létezik - de ami igaz bennük az egy. Ha iszol az "élő vízből" rájössz, hogy a világon minden egy. Isten benned van. És Isten a barátaidban, a halálos ellenségeidben, a bűzös hajléktalanban, abban a csacsogó szőkében, de még a legkisebb atomban is benne van.
Napjainkra már csaknem kiszáradtak a kutak. Segítsetek! Javítsunk ki egyet.
Úgy vélem az, hogy egy könyvet többször forgatsz, azt jelzi, valamilyen értéket képvisel számodra. Ez független hittől, fetisizmustól, sőt még az író hitétől is. Amíg képes vagy megfogalmazni problémáidat, kérdéseidet, addig keresed is a megoldást. Ez a könyv egy jó "mankó", hogy akár a Közös Tudattalan, akár a hited, akár csak a nem összegzett tapasztalataid alapján válaszokat kapj. Amúgy a válaszokat mindenki egyedileg értelmezi.
Tényleg vicces kedves trafi, hagyjuk abba szerintem is... PP ha hisz ha nem ha bevalja, ha image okokbol nem valja be akkor is figyelemremélto és okos ember...
Szia rin,
Vicces dolog erről vitatkozni, hogy egy harmadik személy hisz e vagy sem :). Tiszteletben tartva a véleményedet és nem vitatva azt,elmondom mellé az enyémet. Így talán elkerüljük hogy idióták legyünk.
Popper mégiscsak egy tudós ember. Őt kötik a definíciók, ilyesmik. Nem mondhatja hogy hisz, mert a hivésnek a jelenlegi magyar közmegegyezésben forgó értelmében valóban mondhatjuk hogy nem hisz. De úgy pl. én sem.
Nekem viszont semmiféle image-m sincs,nincs tétje annak hogy én elmondhatom hogy hiszek, tökmindegy ki hogyan érti. Ő nem lehet ilyen felelőtlen.Önmagából él. Kapaszkodnia kell bele.
Ugyanakkor ha sokat olvastad,meg hallottad, akkor bizonyára nem kérdés hogy van benne a hit valódi fajtájából egy jó adag. Mégha letagadja esetleg maga előtt, akkor is.
tudod, én nem véletlen irtam le hogy PP nem hisz. Ilyen dolgot nem is szeretnék állitani egy emberröl. Ezt ö irta magárol a mesterek könyvben. HA itt lenne talán tudnám idézni, de szokás szerint valakinek kölcsönadtam, és lehet sohasem látom többet... Már a könyvet ez elöfordul ekkora forgalomnál..
Szoval ott irt magárol és a hithez valo viszonyárol és a kétségeiröl. Értettem célzásod, a kétségröl, ami üdvös lehet, de nem hinném, hogy gyártani kellene oda, ahol nincs.. Azt gondolom, hogy valaki hisz, vagy nem hisz, az nem minöség, hanem tény... Számos kivállo ember nem hisz, és számos hivö embernek hogy ugy mondjam erkölcsi kihivásai vannak. Söt: van ember, aki hitetlenként ismerve magát a hitben teljesen éli le életét..Inkább csak a különbség kedvéért irtam. A szeretettel talán hibáztam, mamár nem irnám le azt a mondatot, mert sokat fordult azota velem is a világ, dehát akkor leirtam.
mert PP emberi kvalitásaiban kiválloságában én sem kételkedtem. Pusztán azt probáltam meg leirni, milyen másképp áll minden dologhoz, mint MP. Aki szintén egy keresö ember, de másképp. És szeretö ember is, de azt is másképp.
Én mindkettöt értékelem, de nem tagadom, hozzám MP közelebb áll. Mert talán sokat tanultam töle talán azért. PP kevés könyvét olvastam, mig MP minden könyvét elolvastam..
Lehet, hogy csak innen a különbség..
Drága Traf! ha neked kételyeid vannak, akkor mik vannak nekem? mostanra abban sem vagyok biztos, hogy fiu vagyok é vagy lány! A net és Amida kiforditott magambol, és most látom, mennyi hibát vétettem...
Most a saját cserepeim sepregetem...
HA már Müller Péter topik, essen szo Müller Péterröl is.
Azt gondolom, Hogy MP és PP között alapvetö különbség a hitben van. PP nem hisz. Mindent megvizsgál, okosan, szépen, leirja a jelenséget, de semmiben nem hisz nincs hite, ezért vannak kétségei.
Ezzel szemben MP hisz. Alapvetö, számára meghatározo hite van, és ez a hit az, ami irányitja az életét. Ezen a hiten keresztül figyeli az élet jelenségeit, és nincsenek kétségei, mert a hite mindenre választ ad. És nem hinném, hogy ez baj lenne. MP-nek vannak olyan leirásai, megközelitései, ami nagyon sokat ad az embereknek. Nem csak bölcsességeket, hanem hitet is. És még valamit, amiröl PP nem beszél: szeretetet. MP-ben szeretet van az emberek iránt és béke, amit érezhet bárki aki a könyvét olvassa.
A maguk modján mindkettö mester. Mindkettötöl lehet tanulni. Nincs ok, és nem is érdemes a kettöt különválasztani, pláne minösiteni, mert nem lehet sohasem az almát a körtével összehasonlitani. Az alma alma, a körte meg körte. Ennek teremtette a teremtö szerencsére...
Én már akkor mondtam PP-nek. Nyugi. Én nem leszek popperepigon. De azért tanultam ám Tőle.
Mi a bizonyzalanság bizonyossága? Idézetek nélkül, le tudnád írni?...okoska?
Amida
ps:én nagyon megkedveltelek:)
Magamnak és azoknak, akik a belső körömben élnek, azt hiszem, hiteles vagyok. És éppen azért vagyok hiteles, amiért a külső körömben lévők számára hiteltelen.
"Müller meg Popper együtt? hihihihihi Időpocsékolás:)
Te:Én hol egyiket kedvelem jobban, hol másikat
Én:Szomorú. Ebből se nem karakter se nem jellem se nem egyéniség nem lesz. Csak káosz. Találd már meg ami kell."
Te:Mert a nyugati kultúra Logosza ezt követeli:
- Törd magad egyértelművé! Válassz! Legyél "Igen" vagy "Nem", s ami ezen túl van, az a Gonosztól való!"
(Popper Péter: Belső utakon, Relaxa, 1991, 140-141. oldal)
És kit érdekel a nyugati kultúra? Éppen mert unom, én, te meg itten valamit rendesen összezutyáltál. Bár lehet, hogy én:) Kopizni meg úgy kellene, hogy ami még a két jelzett oldalon van előbb értelmezed. Ja. Akkor nem a kontrapontot emelted volna ki.
Mellesleg az szupi ha összerakod Poppert a müllerrel. Hihihihihi:)...ez jó!
A ’jellegtelenség’ is lehet jelleg. Kérdezz meg egy kaméleont. Vagy Poppert, ha őt kultiválod:
– Mondd, te hiteles embernek érzed magad?
– Magamnak és azoknak, akik a belső körömben élnek, azt hiszem, hiteles vagyok. És éppen azért vagyok hiteles, amiért a külső körömben lévők számára hiteltelen.
– Vagyis?
– A sokarcúságom, a belső ellentmondásaim, a bevallott kételyeim miatt. De az emberek többsége ettől elfordul. Egyértelműséget, könnyen érthetőséget követelnek és azt, hogy az igazságot tanítsák nekik. Az emberek nagyon labilisak és ezért bizonyosságot akarnak.
– Te stabil vagy?
– Dehogy. Hál’istennek, nagyon labilis vagyok. Mint aki vizen él, egy tutajon. És ezért választottam stabilizálásomra a bizonytalanság bizonyosságát.
(P.P.: Az Istennel sakkozás kockázata)
És a ’jellegzetesség’ is lehet jellegtelen. Kérdezd meg a baromfiudvar egyetlen kakaskáját a róka foga közt. Vagy megint Poppert, bár a topic ugye eredendően nem róla szól...:
„Engem sok-sok évvel ezelőtt valaki arra figyelmeztetett, hogy már a beszédstílusukról felismeri a tanítványaimat. Olyan a szóhasználatuk, olyan a stílusuk, mintha kis Popperek beszélnének. Én ettől rettenetesen megijedtem. Nem az a dolgom, hogy kis epigonokat gyártsak. Ezért azt szoktam mondani, nagyon örülök, hogy ide jársz hozzám, és nálam tanulsz, de arra kérlek, hogy hallgass meg másokat is. Én csak egy lehetőséget kínálok, akár a lelki, akár az ezoterikus dolgok szemléletében, de meg kell hallgatnod másokat is. Mert a választás nagyon fontos. El is küldöm őket különböző helyekre, nézzék meg, mártózzanak meg benne, mert ez nekem nagyon megnyugtató. A tanítvány akaratlanul is belecsúszhat valamilyen függőségi viszonyba.”
(Révai Gábor: Mesterek)
*
"Találd már meg ami kell."
Köszönöm aggódásod, nem érzem magam céltalannak: elvtelennek, karakter-, jellem-, vagy egyéniség-mentesnek.
Hogy mi kell... Kevéssel beérem. Némi tisztelettel. No, nem felém irányulóval, az kevéssé érdekel, bár én sem szeretem, ha leugatnak, ahogy más sem. Mások felé irányulóval. Hogy tisztelhessem a nálam okosabbakat. Hál’ Isten, elég sok van belőlük.:) És tisztelhessem a nálam butábbakat is. Hál’ Isten, ezekből is akad 1-2.:) Igaz, őket nem feltétlen az okosságukért tisztelem, de igyekszem megtalálni, amiért lehet. Tehát a döntés: Müller és Popper. Mert mindkettő okosabb.
*
Egy fonal, vizsgáld csak meg, többszálú... Aztán meg még több különböző színű szálú is lehet. És úgy is lehet szép, tartós, meleg...
*
Plusz egy versike:
Híd a szó, ha jó.
Ha összehangoló, s nem
széjjelválasztó...
"Müller meg Popper együtt? hihihihihi Időpocsékolás:)
Te:Én hol egyiket kedvelem jobban, hol másikat
Én:Szomorú. Ebből se nem karakter se nem jellem se nem egyéniség nem lesz. Csak káosz. Találd már meg ami kell."
"Így szól hozzám:
- Az Ön világnézete? Katolikus? Vagy protestáns? Vagy marxista? Vagy buddhista? Valljon színt!
- Az Ön tudományos elkötelezettsége? Freudista! Vagy reflexológus! Vagy a viselkedés-lélektan híve? Feleljen!
- S az Ön érzelmei felesége őnagysága iránt? Szereti? Vagy közömbös? Vagy utálja? Nyilatkozzék!
Ám ha én így nyilatkoznék:
- Kedves Logosz! Én egy keresztény marxista vagyok, aki a hinduizmus híve! Én egy analitikusan orientált reflexológus vagyok, aki belegyúrtam eklektikus fejembe a viselkedés-lélektant és a kognitív pszichológiát is. Én szeretem a feleségemet, ami nem zárja ki azt, hogy időnként végtelenül közönyös vagyok iránta, néha pedig kifejezetten győlölöm!
Akkor a kis "vagy" csipeszem szorításában így sikoltozna:
- Himpellér! Szélhámos! Csaló!
Mert a nyugati kultúra Logosza ezt követeli:
- Törd magad egyértelművé! Válassz! Legyél "Igen" vagy "Nem", s ami ezen túl van, az a Gonosztól való!"
(Popper Péter: Belső utakon, Relaxa, 1991, 140-141. oldal)
"A szavak különlévők és gyöngysor-szerűek.
A dolgok összefüggők és halom-szerűek.
Ezért a szavak és a dolgok csak súrolják egymást.
A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne."
Hogy nem szabad mindent elolvasni?
Attól, hogy többféle dolgot elolvasunk, melynek látásmódja, szemlélete más, attól még élvezhetjük és bizonyos részeivel azonosulhatunk is. Ettől még nem lesz feltétlenül káosz az emberben. Természetes, hogy mindannyiunkban többféle érzés, ítélet keveredik.
Nem is kell feltétlenül olyan határozottaknak lennünk, hogy melyik fonallal is azonosuljunk. Hisz mindenből lehet egy kicsit ez, egy kicsit az.
A másik, hogy folyamatosan változunk.
Szeretheted a festészeten belül az impresszionistákat és a realistákat is. Szeretheted a sósat és az édeset is.
Szeretheted a havat és a napsugarat is. Szeretheted József Attillát és Várnai Zsenit is.
Hisz a világ sokszínűségével gyönyörködtet.
Hogy a vadság és durvaság használ-e mindenkinek? Igen, vannak emberek, akiknek az kell.
Másoknak meg a csendes, szelíd, szép szó.
Én az utóbbit szeretem.
A szavak valoban elindulnak lesznek belöle mondatok, a gondolatok ruhái... VAn amelyik simogato, mint a selyem, van amelyik szeliden tanito, ezeket jo olvasni, akár többször is. Ezek létünk apro ajándékai. Ilyenek Müller Péter szavai is, akik tanitanak szeliden, és okosan, szavai csak simogatnak, nem várnak semmit, csak egy kis odafigyelést és megértést...
VAnnak durvább gondolatoknak durvább ruhái is, de arrol most nem akarok beszélni. Nem érdemes...
Te::) Nem kellett nagyon előre jönnie, Messire.:) Alapvetően kamaszosan tiszteletlenül hajigálsz széjjel mindent, ami számodra semmitmondó,
Én:Igen. Sokan későn jönnek rá, hogy ha időre készülnek, nem szabad mindent elolvasni. Azzal kell tölteni az időt, hogy azt olvasd ami valóban jelenthet valamit számodra. Volt egy könyv:"Emlékek,álmok,gondolatok." Elolvastam, ötször. Azt gondoltam benne van minden amitől lehetek valami. Ez a könyv lett a fonalam. Van aki a Bibliát, választja. Van aki a Tőkét. Én jól jártam. Az ellentmondásról meg a következő a véleményem. Többet használ a vitapartnernek, mint az udvarias helyeslés, és bólogatás. Ez egy módszer. Tanultam. Te egy másik módszert fogadsz el. Azokat nem kedvelem akik hol innenérvelnek, hol onnan. Elvtelenek.
Müller meg Popper együtt? hihihihihi Időpocsékolás:)
Te:Én hol egyiket kedvelem jobban, hol másikat
Én:Szomorú. Ebből se nem karakter se nem jellem se nem egyéniség nem lesz. Csak káosz. Találd már meg ami kell.
Az egyetértést elismerésnek veszem, ezért köszönöm. És valamit itten hadd írjak le. Az természetes, hogy valaki arról is gyüjt ismereteket, ami neki nem kell. Vagy nem áll jól. Ha beszélgetésekre készülsz másokkal ez rendben van. De...saját magadnak egy fonalat azért nem szégyen találni. Mellesleg C.G.Jung a sokat segitő és a legszemélyesebb tevékenységet és megértést követelő analitikus pszichológia atyja, szinte elviselhetetlül vad és durva tudott lenni. Sok embernek használt ezzel. Nekem meg pláne...
"Müller csendje azt jelenti, csend bennem amit az olvasása okozott. Ez az én csendem."
:-) Sok jó csendet kívánok neked, továbbra is. Meg mindenkinek, fórumon és fórumon kívül...
"Párszor adott már ilyet, ezért elolvasom, de adott ilyet már egy kakaóstekercs is."
Vagy egy madár, egy bokor, egy... Persze.
De azért a kakaóstekercs csendje mégiscsak összetéveszthetetlen...
":( nem is voltam Trafinált."
Attól a mondat még lehetett az...:o)
off.: Néha úgy elindulnak a szavak... Faképnél hagyják az embert, a szülőt, a bábát, a gazdát, aztán élik világukat... Vannak szavak, amik évekig, évtizedekig élnek... Vannak köztük kísértetek, amik századok óta itt bolyonganak köztünk, talán azért, mert nem töltötték be feladatukat, vagy mert még mindig senki nem értette meg jelentőségüket, fedezte fel mélységüket... Aztán vannak szavak, amik elfáradnak, beszürkülnek, semmivé foszlanak... Megjegyzem, a szavak többsége ilyen. És most nem a 'vegyél még két liter tejet', meg 'képzeld, a Rozi...' jellegű szavakra gondolok, mert azok szinte nem is szavak, csak múlékony hangvirágok, persze jó esetben, mert lehetnek zörgő hangkórók is, - hanem a fontos szavakra, amik mentén életek rendeződnek, érzések szövődnek és igaz gondolatok cserélődnek... Mert ezek a szavak is képesek elfásulni, betokozódni, megöregedni... Ha nem vigyázunk rájuk... Ha önálló életükben is nem tiszteljük, nem óvjuk, nem látogatjuk, esetleg, ha hagyják, ha igénylik, nem vezetgetjük őket... Ha elfeledkezünk róluk, vagy csak hagyjuk őket félresiklani...
Lehet, hogy most az én szavaim is félre akartak siklani... De most azért kicsit, óvatosan utánuk nyúltam, és úgy érzem, még sikerült megfogni, tarkónborzolni őket. Még mielőtt büszkén és humortalan, érzéstelen szétpukkadtak volna... Ugye?:)
