A bírság feladata a jogvédelem. Aki bírósághoz fordul, azért teszi, mert jogainak megóvása szerinte szükséges. A jogvédelem helyett a peres felek gyakran további jogsérelmeket szednek be - a bíróságtól. Az 1999. CX. tv. miniszteri indokolásából:
...a tisztességes eljárás elve eleve nem teljesülhet akkor, ha a jogvita elbírálása során a felek együttes akaratát a bíróság figyelmen kívül hagyja, vagy ha az eljárás elhúzódása következtében az érdemi döntés meghozatala már célját, rendeltetését (jogvédő szerepét) veszti.
A bírósági eljárás eleve tisztességtelen, ha a jogvita elhúzódását a bíróság hagyja miáltal a per nem akar véget érni, a bíróság túlzott szakértői előleget szab ki, vagy ha az ítélet végrehajthatósága eleve kétes. Szerintem.
De itt a konkrét eset: felperes társaim még húzták volna a kisajátítási perünket. Kérték a bíróságot, halasszon. Nem értették, hogy én végleges döntést szeretnék nyolc év után. Összekaptunk. A bíróság hálistennek a per tárgyalását berekesztette, amitől persze nem vált tisztességessé az eljárás. Az alperesi ügyvéd szájaíze is keserű volt: fizetnie kell az önkormányzatnak, és a többlet kártalanítás késedelmi kamatait is. Így eredeti elképzelésének kb. 6-szorosát kell kicsengetnie.
De történt itt egy másik tisztességtelen dolog is. Egyik felperes keresetet terjesztett elő a haszonélvezeti jog megváltására még 2000-ben, mert erről a kisajátítási határozat nem rendelkezett. A bíró meggyőzte a felperes ügyvédjét, hogy mivel a közig. határozatban erre rendelkezés nincs, a bíróság jogszabálysértésként nem ítélheti meg. Ügyvédje tanácsára a felperes a keresettől elállt!!!
Hát szépen elmondta előre az ítéletet - ebben a részében - a bíró.
Elgondolkodtam, ha a közig. határozatban nem rendelkeznek ennek a jognak a megváltásáról, és ezért a bíróság az ellenértékét nem ítélheti meg, mi lett volna, ha a tucatnyi tulajdonos közül a közig. határozat kifelejt kártalanítani mondjuk tizet. És csak két tulajdonosnak állapít meg ellenértéket. Mert nem látok különösebb jogi különbséget tulajdonjog és haszonélvezeti jog - mint vagyoni értékű jog amely végső soron a védett tulajdonjog körébe tartozik - között. Látod, mennyire tisztességes a bíróság?
Ezek olyan megfoghatatlan fogalmak. A bírók meg ugyebár eleve tisztességesek no meg hatékonyak, csak túlterheltek. Mellékesen épp az "én" bírómnak állítólag elég jó a híre a szakmában.
Én szégyellem magam,hogy ilyen zűrös helyzetbe keveredtem és ráaadásul vesztesként.Én még a mai napig nem láttam azt a másik szerződést amire hivatkozik a bíróság.Az első munkanap megyek megnézem az ügyvédemnél.Hibázik egy ügyvéd aki a hamis meghatalmazásnál közreműködik,hibázik a közjegyző,de legjobban ez a pancser közvetítő és az egész bagázs.Én utólag szereztem tudomást erről az ügyletről,mégis én érzem magam hülyének.Ráadásul a jelenlegi ügyvédem az ellenérdekü félnek volt az ügyvédje abban a perben,amiben törölték a jelzálogot az ingatlanról.Én védőügyvéd nélkül voltamaz ítélet után odajött hozzám hogy pillára megoldja nekem ezt az ügyet,tehát kicsit etikátlan.Ezt még pluszba leírtam,hogy tudjál erről is.A sok hibázó és etikátlan közül senkiből nem lehet kivasalni a követelésem?
Nem egy szerződésről van szó, hanem kettőről. Az egyik egy kölcsönszerződés, amivelaz élettársad többmillió forintot adott kölcsön. Ez érvényesen létrejött közokiratba foglalás nélkül is. A másik egy jelzálogszerződés, amely ingatlannyilvántartási bejegyzésre alkalmatlan volt.
Talán meglepő, de a kölcsönszerződés alapján a kölcsönvevők eredményesen tudtak volna perelni az élettársadat a pénz átadására, mert erre kötelezettséget vállalt. A kárát - az engedményezés révén a tiédet - ez a szerződés okozta, nem pedig a közjegyző hibája.
Így nincs különösebb jelentősége annak, hogy a pénzt a jelzálogszerződés közokiratba foglalása előtt vagy után adtátok át. Egyébként is a bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli. A ti esetetekben volt egy teljes bizonyító erejű magánokirat - a kölcsönszerződés -, abban leírva, aláírva, hogy a pénzt az aláírással egyidejűleg átadták-átvették. Ezzel szemben néháyn tanúvallomás. Nem jogsértés, ha a bíró a szerződésnek tulajdonított ügydöntő súlyt, hiszen az még a vita kirobbanása előtt készült - a tanúvallomásokat viszont már erősen befolyásolhatta a felek perbéli érdeke.
Az, hogy elfogult vagy, tulajdonképpen magától értetődő. A saját ügyében mindenki az, én is. Más kérdés, hogy res iudicata pro veritate accipitur.
Tudom, sovány vigasz, de a polgári jogi igényed a kölcsön visszakövetelésére fennáll.
Tiszteletem érte hogy behatóan foglalkoztál az ügyemmel és meglepetésemre itt olvasom az ítéletet.Köszönöm!Kiváncsi vagyok a véleményedre a továbbiakban is,leírom az aggályaim az ítélet indoklásával kapcsolatban csak úgy mezei módon,mert az vagyok,a nevem is hasonló.A tanuk által jkv-be mondott vallomások alapján "egyértelmüen " és világosan kitünik az,hogy a kölcsönösszeg átadás a közjegyzői okirat aláírása után történt.A jelen lévők elmondták több ízben,hogy a kölcsönt szervező ember egy okiratot adott át a közjegyzőnek mint elképzelést vagy sémát előző nap,hogy az alapján képzelik a kölcsönadást.,de aznap már nem tudta idő hiányában ezt elkészíeni és a társaság másnap ment vissza aláírni a szerződést.Valószínü akkor keveredett az iratok közé ez a másik szerződésminta és azt is aláírták.Én nem voltam ott,de én is olvastam a jkv-ket.Ez nem elég hiteltérdemlő hogy a jelen lévők ugyanazt és a valóságot elmondták?Nem életszerü az ,hogy aláírt szerződés nélkül valakinek odaadnak előző nap ennyi pénzt.Nem tudom hogy te a jkv-ket láttad vagy olvastad?Miért lett volna szükség még egy szerződésre egy jogügylethez?Én beleőrülök ebbe az egészbe,szerinted én vagyok elfogult mert vesztettem?a jelen lévők elmondásából milyen mérlegelés alapján jött ki ez az eredmény?Talán "könnyebb" vagyok?Szerinted ez így ok? Üdv neked!
(Csak hogy ne kelljen beérni a pervesztes fél szükségképpen elfogult és egyoldalú előadásával.)
Ha valóban kíváncsi vagy a véleményemre, akkor a per menete tényleg nem dícséri a bíróságokat. A megyei bíróság és az ítélőtábla egyaránt téves ítéletet hozott. És ahogy mondtad, nekem is úgy tűnik, hogy a megyei bíró mintha a gombhoz kereste volna a kabátot; mintha előbb le volna meg a keresetedet elutasító szándéka, és csak aztán az indoklás. Midamellett a tévedése nem kirívó, akár őszintén hihette is , hogy az indoklása helyes.
Az ítélőtábla tévedése szűkebb körre korlátozódott, hiszen a legtöbb kérdésben kijavította a megyei tévedését. Talán épp a sok javítás lankasztotta el a figyelmüket, és egy nagyon lényeges kérdésben nagyon nagyot hibáztak.
A számodra úgy tűnhet - mivel neked a lényeg a lényeg - hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét fogadta el helyesnek, pedig ez nem így van. A Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla döntésével értett egyet egy kérdést kivéve. Más kérdés, hogy ez az eltérés a te pervesztességedet eredményezte - mivel a közjegyző mulasztása és a károd között nem volt ok-okozati összefüggés.
Az Egyezmény szövegét tanulmányozhatod az LB honlapján: www.lb.hu az Emberi Jogi Iroda közleményei alatt.
Azt hiszem, súlyosabb esetekre találták ki, mint a Tiéd és férjedé. A panaszhoz nagyon javallott olyan ügyvédet megbízni, aki már írt egyet-kettőt. Fiataloknak való eljárás, cca. 5-6 év az érdemi döntésig. Akkor éri meg elindítani, ha több jogsérelmet szenvedtél el egyszerre, és ezt egy eljárásba tudod sűríteni. Egy a panasz benyújtására rendszeresített nyomtatványt kell kitölteni, és várni a "jószerencsét". Előterjesztésének határideje a végleges jogerős döntés kézhezvételétől számított hat hónap.
Azonkívül hogy nyilvánosságra teszem a történteket,ebben a konkrét ügyben már semmi lehetőségem sincs továbblépni?Marad a Lánchídra való felmászás tiltakozásként?Már a földön is szédülök utóbbi időben a tehetetlenségem miatt,nemhogy a magasban!
Nem lep meg történeted. Akár látatlanban előre borítékoltam volna, hogy így történik (saját statisztikából általánosítva) és persze egyből magamra zúdítottam volna ez okból is a fél bírói kart meg a fél ügyvédséget.
Valahol egyszer már felvetődött, hogy várnám olyan mezei emberek jelentkezését, akik kártérítési pert tudtak nyerni magas rangú állami hivatalnok, vagy minisztérium vagy hasonlók ellen. (Senki sem jelentkezett.) Szajkózzák a törvény előtti egyenlőséget, de a fele sem igaz. Az is bolond, aki a kárát meg akarja téríttetni, vagy egyáltalán ebben reménykedik. Ez egy korrupt ország, és még legalább száz évig az is marad.
Ha tenni akarsz ez ellen, az a megoldás, hogy nyilvánossá teszed az ügyet, így lehetővé válik az ítélet külsős elemzése és következtetések levonása.
A félelmetes az egészben az, hogy a hatalmi visszaélést elkövetőket cseppet sem aggasztja, hogy a jog ellenében pervesztes fél nyafog, szentségel, és kikürtöli az ügyet: tenni senki sem tud semmit, a kar pedig fönt összezár. Ez nyílt üzenet a plebsnek: mi vagyunk hatalmon, nálunk az összes ász, az fog történni amit mi akarunk, és a törvényeket úgy alkalmazzuk, ahogy az nekünk jó. Lefölözzük azokat a jogokat is, amelyekkel ugyan nem rendelkezünk, de mégiscsak az lesz a végeredmény, hogy "igazunk" van. Ez a jognak célzott értelmezésével, az ügy szétcincálásával és kiforgatásával, a sértett lelki sanyargatásával, egzisztenciájának kikezdésével történik, amely fenyegető mások számára is. Üzeni, te is így jársz, ha sokat ugrálsz. Itt egy új? hatalmi réteg alakult ki, aki kilóg innen, azt kirúgják. Figyeld azokat, akik a táblánál a helyes értelmezést tették: nem lepne meg, ha már illetékesek nyomoznák, kik lógnak ki a sorból. (Melyik táblánál volt? :))
Az az érzésem, a rendkívüli felülvizsgálat az a jogi lehetőség, amelynek a (legfőbb) célja a konkrét ügyeknek a hatalmi elit javára történő eldönthetősége. Ez a mondatom indokolást kíván, amelyet természetesen meg is fogok tenni.
Üdv!Megjegyzem laikus vagyok ezen a pályán,de amire tudok válaszolok.A Fővárosi Ítélőtábla hozta a másodfokú ítéletet múlt év júniusában.Közjegyzői okiratba foglalt zálogjoggal biztosított kölcsönszerződésről van szó.A Kvt 132&-ának /1/ bekezdésében írt követelmény megsértése miatt a jelzálogjog törölve lett.Remélem jól idéztem.Továbbá vizsgálta az Ítélőtábla a Ptk.349.&-ának /1/,339.&-ának /1/,340.&-ának/1/,251.&-ának/1/ bekezdését,valamint a Pp.164.&-ának/1/,Pp 233.&-ának /1/ bekezdését, aPk.36.számú állásfoglalását,a Ktv.131.&-ának/2/ bekezdését.
Nagyon megköszönöm az alábbi ügyben az esetleges hozzászólásokat,a segítséget és tanácsokat örömmel fogadom.
Ezelőtt 8 évvel kártérítési pert mertem indítani egy közjegyző ellen hibás teljesítés miatt.Erre az adta a jogalapot hogy az Országos Közjegyzői Kamara állásfoglalt ebben a konkrét ügyben és egyértelmüen leírta az ide vonatkozó törvényt és a közjegyző által figyelmenkívül hagyott alaki követelményt.Az alperest képviseli egy ma is aktív megyei bíró mint hozzátartozó és a megyei Ügyvédi Kamara elnöke.Ezek a tanult emberek ahelyett hogy elismerték volna az alperes hibáját és felelősségbiztosításuk alapján kifizetik káromat minden eszközzel hátráltatták az ügy lezárását/bocsánatkérést nem vártam/.Az elsőfokon eljáró megyei bíró partner volt ebben és ítéletében nekik adott igazat majdnem lemásolva az alperesi védekezést az indoklásban.Fellebbezésemre-elfogultságra hivatkozva nem a területileg illetékes-Ítélőtáblához került ügyem,ahol egy pontban sem állt meg az elsőfokú ítélet indoklása és megítélték számomra a kártérítést.Boldog voltam,mert egyenrangú partnerként kezeltek,az ítélet indoklása kimerítő és alapos volt,hűen tükrözte a történteket.Visszaadta az Ítélőtábla a már megingott bizalmam és hitem az előzmények miatt.Végrehajtásra került az ügy,melyet a Legfelsőbb Bíróság leállított az alperes rendkívüli felülvizsgálati kérelmére.A rossz előérzetem beigazolódott,kevés vagyok én ehhez.A napokban olvastam el az LB ítéletét-postai úton még nem került hozzám-,amely visszaállította az elsőfokú ítéletet és nem igazságot kaptam hanem engem köteleztek komoly összeg kifizetésére mint vesztes félt.Ez az ítélet téves,a nagyon különleges felfogásban ítélkező bíró/ tanács/ az iratokban leírt bízonyítékokat teljesen életszerütlenül mérlegelte,enyhén fogalmaztam!Nem akarom elhinni,hogyan lehet ezen a szinten ilyen furcsán megindokolni és lezárni az egészet,kimentve a hibázó és kárt okozó alperest/tipikus van rajta sapka vagy nincs/.Tényleg nem vagyunk egyformák a bíróság előtt?Tudtommal nincs több jogorvoslati lehetőségem de nem tud megnyugodni a lelkem az igaztalanság miatt,nem beszélve az anyagi oldaláról amely teljesen padlóra visz. m
Azt hittem, 996-os hsz-emben foglaltak ellenére lesz olyan tökös jogász, aki megerősíti érveimet. Vagy olyan, aki cáfolja azokat. Egyik fajta sem elérhető.
A megélhetés - no meg a félelem (ugyanaz?) - nagy úr.
Ellenben a hivatásos érdekvédő - másképpen hiperlojális - biztosan előkerül. Persze nem az érdemi kritikával...
az ügyeknek csak egy kis része kerül az LB látóterébe, marad egy nagy halom ügy, amely eleve kiesik az LB kontroll alól. Persze a kieső ítéletek jósága is lehet kérdéses, azt a felek minősítik. Ha nem viszik az ügyet az LB elé, akkor jogegységi eljárást sem kezdeményez senki.
Ezzel a következő a problémám: a megyei/fővárosi bíróság ítélete jogerős. Csak azért, mert a felek az ítéletet elfogadják, rendkívüli jogorvoslatban való vitatásától elállnak, már nem is kell vizsgálnia az LB-nek jogegység szempontjából ezeket az ítéleteket? Az Alkotmány 47.§ (2) bek.-ben biztosított feladatától a nem felülvizsgáltató felek mentesíthetik az LB-t? Értelmezhető lenne ily módon az Alkotmány?
Senki nem vitatja, hogy a jogegységi döntés indítványozásának joga az LB számára biztosítva van. Azt sem vitatja senki, hogy annak eldöntése, lesz-e új jogegységi határozat vagy sem, vagyis "széthúz-e" a bírói gyakorlat egy adott ügytípusban vagy sem, szintén az LB kompetenciája. De hogy ezeket az ítéleteket senki meg se nézze... Mert ez a precedens jogot, vagy az elvi határozatokon keresztüli irányítást konzerválja, amint azt mások (egyes jogászok) már felismerték.
Kérdés, kizárólag akkor tud-e eleget tenni az LB jogegység biztosítási feladatának ha közvetlenül ítélkezik? Szerintem dehogy. Fel kell állítania egy elemző/kontrolláló bírói csoportot, amely kizárólag a jogegység szempontjából vizsgálja a párezer közig ítéletet. Ezt teszi most Fleck Zoltán, vagy tette Kende Péter más perekkel más aspektusból. A következtetései alapján pedig összeülhet a jogegységi tanács, és egységesít ha kell. Ilyen alapon nem szükségszerű az Alk. 50.§ (2) bekezdés megsértése, és nincs kollízió az Alk. 47.§ )2) bek.-el. Ha a szükségesség-arányosság-elkerülhetetlenséget vizsgálom, fölösleges az LB közvetlen felülvizsgálati jogköre, arra kényszerítő ok nincs. Ráadásul az Alk. sem utal arra, hogy az LB-nek közvetlenül kellene ítélkeznie reformatórius jogkörrel.
Az LB-nek alkotmányos feladata a jogegység biztosítása. Ennek eleget kell tegyen. Ugyan az Alkotmány nem határozza meg ezt miként végezze, de talán mégis lehet körvonalazni.
Jelenleg ha a felülvizsgálati eljárásban az eljáró tanács el akar térni a korábbi - azonos jellegű ügyben hozott - meglévő jogegységi döntéstől, az ügyet felfüggeszti, és jogegységi eljárást kezdeményez. Mivel nem minden jogerős közig. ítélet felülvizsgálatát kezdeményezi valamelyik fél, erre csak az ügyek egy részében kerül sor és az ítélet átfordítása reményében (ld. pl. ügyvédhez kötöttséget, vagy csak egyszerűen belefáradtak a felek a pereskedésbe stb.), a jogegységi eljárásra is csak szűk körben, eseti jelleggel kerül sor (még az ügyvédet is meg kell győzni), tulajdonképpen mintavételes az eljárás. Ezért az ügyeknek csak egy kis része kerül az LB látóterébe, marad egy nagy halom ügy, amely eleve kiesik az LB kontroll alól. Persze a kieső ítéletek jósága is lehet kérdéses, azt a felek minősítik. Ha nem viszik az ügyet az LB elé, akkor jogegységi eljárást sem kezdeményez senki. Az Alkotmány pedig nem mondja, hogy a jogegység biztosításának előfeltétele, hogy a felek rendkívüli jogorvoslatot vegyenek igénybe, azt attól függetlenül kell az LB-nek biztosítania. Tehát eléggé bizonytalan, mely ügyek képezik a jogegységi szempontú összehasonlítás alapját.
Amíg a jogegységi tanács elmélkedik, az ügy áll, sértve a felek tisztességes és hatékony jogorvoslathoz való jogát. Mert azért azt senki sem állíthatja, hogy a felülvizsgálat nem jogorvoslat, vagy az Alkotmány alapvető emberi jogi passzusai az eljárás időtartamára felfüggeszthetők lennének ld. Alk. 8.§., vagy hogy a Pp-t az Alkotmányon kívüli jogorvoslatban nem kell alkalmazni.
Másrészt ha az LB reformatórius jogköre alkotmányellenes, és ez a Pp.-ből kiiktatásra kerülne amint a jogalkotó a rendes jogorvoslati eljárásból már kivette - a közig. határozat megváltoztatás lehetősége elszállna. Az új jogegységi határozat ugyanúgy csak egy új közigazgatási eljárásban lenne alkalmazható. Végeredménye ugyanaz lenne, mint amikor az LB az összes közig. döntésből utólag, statisztikai feldolgozást követően alkot(na) új jogegységi határozatot, majd az kerülne alkalmazásra egy új eljárásban. Ne feledjük, évi egy-két esetről beszélünk.
Nem éppen német alaposságú az Alkotmánynak való eljárási megfelelés. Az egész jelenlegi jogegység eljárási rend a lustaság látszatát kelti, a közvetlen hatalomgyakorlás feltétlen lehetőségével.
...a demokratikus jogállamban korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs, s ennek érdekében bizonyos hatalmi ágak szükségképpen korlátozzák más hatalmi ágak jogosítványait
Az AB diszkréten eufémizmusba vonul: azt akarta mondani, hogy a demokráciában - mivel a hatalmat birtokolók az egyes hatalmi ágakban hajlamosak a hatalmi visszaélésre ( a hatalom lényege az azzal való rendelkezés, élés amelynek végső határa csak a lehetetlen) - ez úgy kerülhető el, ha az egyes hatalmi ágak kölcsönösen ellenőrzik egymást. Erről eddig nem esett szó.
Miként vélekedik erről egy igen tapasztalt tudós ember, dr. Ádám György az MTA doktora, nyugalmazott egyetemi tanár, ügyvéd.
Bevezető-részlet az Emberi lények-e a bírók c. művében:
Montesquieu: A törvények szelleméről című művét Voltaire "az ész és az igazság kódexeként" jellemezte. Ez a mű - az újkor hajnalán - meghatározó volt minden jogállam számára mind elméleti, mind gyakorlati (államszerkezeti) vonatkozásban. Magam is hosszú éveken keresztül tanulmányoztam ezt a mesterművet, és úgyszólván tanárom volt gondolkodásom alakításában. Egyetlen aspektusa van a kétkötetes alkotásnak, amely - bár végigvonul a könyv egész gondolatmenetén - bennem kétségeket ébresztett: az a kimondott és kimondatlan állítás, miszerint aki a társadalomban hatalmat kap, az a hatalmával él és egy idő múlva visszaél! Évtizedekig úgy gondoltam, hogy ez az emberi természetre vonatkozó pejoratív ítélet talán nem egészen általános, esetleg lehetnek ez alól kivételek is. Nyolcvan évet kellett megélnem, és ebből sok évtizedet tudományos kutatással eltöltenem, hogy rájöjjek: Montesquieu-nak ebben is igaza volt.
az államhatalmi ágak függetlenségének mennyiben felel meg a felülvizsgálat intézménye.
Jelenleg a Pp. 275.§ (4) bek. - ha a tényállás tisztázott - az LB-nek közvetlen reformatórius hatáskört biztosít a közig. perek elleni jogorvoslatban. Egyrészt kvázi kétfokúvá teszi a közigazgatási bírósági rendszert, amitől alapvetően alkotmányellenes, másrészt a megváltoztatási jogkör alapvetően sérti a hatalommegosztás elvét. Alk. 2.§ (1) bek. sérelme.
Mi az AB álláspontja?
62/2003.(XII.15.) AB határozat
1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a demokratikus jogállam elvét fogalmazza meg. A demokratikus jogállam követelménye a hatalommegosztás, illetve az Alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok megléte, és azok feltétlen betartása. A hatalommegosztás elvének megfelelően a hatalmi ágak egymás tevékenységét kölcsönösen ellenőrzik, ellensúlyozzák, érdemben korlátozzák; hatásköreik gyakorlása során az Alkotmányban meghatározott esetekben a hatalmi ágak együttműködésre kötelesek és tiszteletben kell tartaniuk az elválasztott hatalmi szervezetek döntéseit és autonómiáját.
...
2.1. Az 1989-ben létrehozott jogállami rendszer megszüntette a pártállami hatalmi koncentrációt, melyet az akkor hatályos Alkotmány is kifejezett és érvényesített. A hatalom „egységének” elve a párt- és az állami szervek összefonódását, a pártállami szervek Alkotmányon felüli, illetve alkotmányellenesen is érvényesülő hatalmi túlsúlyát, hatalmi dominanciáját jelentette.
... A hatalommegosztás elve alapvető szabálya alkotmányos rendszerünknek. Az Alkotmánybíróság a hatalommegosztás elvével kapcsolatban kifejtette, hogy az „nem pusztán annyit jelent, hogy az egyik hatalmi ág nem vonhatja el a másik jogosítványait, hanem azt is jelenti: a demokratikus jogállamban korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs, s ennek érdekében bizonyos hatalmi ágak szükségképpen korlátozzák más hatalmi ágak jogosítványait”. [28/1995. (V. 19.) AB határozat, ABH 1995, 138, 142.]
...
A hatalommegosztás rendszerében azonban a hatalmi ágak, az alkotmányos szervek egymás működését, a hatáskörök gyakorlását nem akadályozhatják.
Értelmezem: a közigazgatás - szakhatóságok, egyéb érdekeltek bevonásával - döntést (határozatot) hoz, amelyet felülvizsgál a bíróság. Az ellenőrző hatalom elkülönül a végrehajtó hatalomtól, hatalmi ellensúlyt képezve. Ha a határozat jogsértő, vissza kell adnia új eljárásra. Ellenkezik a hatalommegosztás elvével, hogy valamely bíróság reformatórius jogkörrel élhetne, hiszen elvonná a közig. szerv - és az egyéb érdekeltek - hatáskörét. A megváltoztatás során az egyéb érdekeltek, érintettek érdekérvényesítési/jogorvoslati joga sem lenne biztosítva - amely miatt az ilyen LB eljárás sem nem tisztességes, sem nem hatékony (mert a jogorvoslati jog nem létezik). Alk. 57.§ (1) és (5) sérelme. És ez igaz bármely közig. perben.
Esetünkben a Pp. 339.§ (2) bek. i) pont még éppen megengedi a bíróságnak a közig. hat. megváltoztatását, amely a fentiek szerint alkotmányellenes. Jó hír, hogy az új kisajátítási Tv. ezt a jogkört 2008. jan. 1-től hatályon kívül helyezte. Persze a felülvizsgálat intézményéhez már nem mertek hozzányúlni (tényleg megosztják a hatalmat - maguk között ).
Hatalmi koncentráció: jelenleg egy közig. ügyszakban 3-5 LB bíró működik. A közvetlen LB felülvizsgálat pl. kisajátítási ügyekben, egyszer már hatályon kívül helyezett közig. határozat ismételt felállítása/megváltoztatásának joga olyan nem szükségszerű és elkerülhetetlen hatalmi koncentrációt jelent, amely a jogállamisággal nem fér össze - véleményem szerint. A felülvizsgálati jogkört meg kell hagyni a megyei bíróságoknak, így akadályozva az ellenőrző hatalom koncentrálódását. Tehát az ellenőrző hatalmat nem koncentrálni hanem éppen ellenkezőleg, szétteríteni kell. Hozzáteszem: az eljárási szabályok betartását pedig kőkeményen számonkérni.
Tavaly tovább nőtt a bíróságok ügyforgalma: a közel 1,5 millió érkezett ügy 10 százalékos növekedést jelent - közölte Lomnici Zoltán szerdán Debrecenben sajtótájékoztatón.
A Legfelsőbb Bíróság (LB) és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöke a Debreceni Ítélőtábla összbírói értekezletét követő tájékoztatón rámutatott: a befejezett ügyek aránya ezzel szemben átlagban 9 százalékkal nőtt, látható, hogy növekszik az ügyhátralék is.
Tájékoztatása szerint az utóbbi három esztendőben évente 120 ezerrel több ügy érkezett az első fokon tárgyaló bíróságokra. Érdekességként említette, hogy miközben 1,5 százalékkal csökkent a peres eljárások száma, addig jelentős növekedés tapasztalható a nem peres ügyekben, elsősorban a szabálysértések számában.
Elmondta azt is, hogy az utóbbi három évben évente 100 ezerrel több ügyet fejeztek be mint a korábbi esztendőkben, ami komoly feladat elé állította az igazságszolgáltatást.
Lomnici Zoltán lényegesnek nevezte, hogy megmaradt a bizalom a bíróságok iránt. Egy felmérést idézve elmondta: az utóbbi 15 évben minimálisan, 5 százalékkal csökkent a bíróságok iránti bizalom, s ezzel az Alkotmánybíróság után a második helyen vannak, miközben például a köztársasági elnök esetében 15 százalékkal csökkent a bizalmi index.
Az elmúlt hat év értékelése kapcsán kiemelte a bíróságok politikamentességét, s megemlítette, hogy ez év végére minden bírónak lesz számítógépe, ami fontos lépés az elektronikus ügyintézés megvalósítása felé.
Lomnici Zoltán a sajtótájékoztatón elmondta azt is, hogy a budapesti után a debreceni a legleterheltebb ítélőtábla.
Utóbbira tavaly 2096 új ügy érkezett, s 2139 ügyet fejeztek be jogerős ítélettel. Ezzel az ügyszámmal kilenc megyét is megelőzött a táblabíróság - tette hozzá Szabóné Kerékgyártó Judit, a Debreceni Ítélőtábla elnöke.
**************************
ad 1. nőtt a bíróságok ügyforgalma: a magam ügyforgalma pl. 100 %-kal nőtt idén, tekintettel arra, hogy ügyem új perszámot kapott.
ad 2. növekszik az ügyhátralék: adjunk egy kis pénztöbbletet, akkor majd ledolgoznak belőle egy keveset. De csak annyit, hogy azért maradjon, amelyért majd ismét lehet kérni. Persze előbb hagyni kell egy kicsit felduzzadni.
ad 3. 120 ezerrel több ügy évente: csak számozás kérdése. Ld. Kende elemzést, vagy az én ügyemet.
ad 4. megmaradt a bizalom a bíróságok iránt: tény. Az enyém sem változott szemernyit se. Kár, hogy nem kérdeztek meg.
ad 5. köztársasági elnöki bizalmi index: kis revans a menesztés előre bejelentéséért :)
ad 6. Még nincs számítógépük, amikor az utolsó szegénylegénynek is van? Otthon se? Másodlagos iskolaprogram? Akkor béremelést is kell adni...
nem szükségszerű az Alk. 50.§ (2) bekezdés megsértése, és nincs kollízió az Alk. 47.§ )2) bek.-el. Ha a szükségesség-arányosság-elkerülhetetlenséget vizsgálom, fölösleges az LB közvetlen felülvizsgálati jogköre, arra kényszerítő ok nincs.
A Pp. 270.§ (2) bek. szerint a fél a felülvizsgálati kérelmet az ügyben hozott bírósági döntés teljes átfordítása reményében terjeszti elő. Ha ez a remény megalapozott volt, az ítélet megfordul és az elsőfokú döntéshez kapcsolt jogerő annullálódik.
Indokolt tehát az LB ítéletet megvárni. Esetünkben ez azt jelenti, hogy az önkormányzat vagy kifizeti a szakértő által utólag megállapított teljes kártalanítási összeget vagy nem, mert tudja, hogy felülvizsgáltatunk és az ítélet átfordulhat. Ha a dohányt kifizette - de az ítélet átfordul - azt néhány év múlva a felpereseknek vissza kell fizetni, már tulajdonjogot is fog sérteni. Elsősorban az önkormányzatét, másodsorban felperesekét. Ha viszont nem fizeti ki, az ismételten tulajdon
A jogegység biztosítása érdekében az LB jelenleg szinte minden közig. ítéletet felülvizsgál(hat) - ellenben nem hoz jogegységi döntést csak évente egyet-kettőt. Ha a szükségesség-arányosság-elkerülhetetlenséget nézem, valamint a felek tisztességes és hatékony jogorvoslathoz való jogát, az aránytalanság fennáll, hiszen tömegek jogát sérti az egy-két jogegységiért. Ja, és a jogerő elsőbbsége az ítélet helyességével szemben az AB szerint (9/1992. AB hat., másodlagos lesz a jogegység biztosításának fontossága). Ebből az aspektusból a felülvizsgálat már sérti az Alk. 57.§ (1) és (5)-öt. Ezt megerősíti az új kisajátítási törvény azon rendelkezése, amely a jogalap kérdésében a bírósági döntés határidejét igen szűkre (három hónap) szabja - ehhez képest is aránytalan a felülvizsgálati eljárás jelenlegi átlagos hat hónapja, amely persze a gyakorlatban korlátlan. Ráadásul a kártalanítás perszakra ilyen megkötő rendelkezés nincs, ott a felülvizsgálat évtizedekig tarthat. Mellesleg jegyzem meg, hogy AB panaszunkra az új kisajátítási törvény igen jó alapot teremt, az új szabályok sokkal több alapvető emberi jogot biztosítanak, mint a Ktvr. szerinti eljárás. Az összehasonlításból jól jövünk ki.
A felülvizsgálat létéből, időtartamából, elhúzódásából adódó kivitelezési határidő csúszása/lehetetlenülése, engedélyek elszállása ugyancsak veszélyezteti a jogbiztonságot, az ítéletek végrehajtásához fűződő közérdeket.
Véleményem szerint ha a felülvizsgálat tisztességtelen és nem hatékony, akkor a Pp. 2.§ (1)-(3) szerint automatikusan előáll a felek kártérítési igénye méltányos elégtételre. Itt tehát feloldandó kollíziót sejtek.
Végül is az alapvető kérdés az, hogy ha alkotmányos eljárás keretében előállt egy jogerős ítélet, megengedhető-e annak jogkövetkezményeit szétzúzni egy alkotmányon kívüli eljárással csak azért, hogy a bíróság azt az egy-két jogegységi határozatot meghozhassa, a hatalmat közvetlenül és koncentrálva - 3-4 közig. bíró az LB-n - gyakorolhassa. Vagy pedig át kell térni egy alázatosabb, az állampolgárok tömegeit inkább szolgáló olyan láthatatlan megoldásra, amely kétségtelenül visszalépés a hatalomból, és amely gyakorlatilag ítéletek utólagos feldolgozásából és abból statisztikák készítéséből áll. Ld. még: jogszabályok hatályosulása...
Az AB a közigazgatási bíráskodás történelmével kezdené. Nekem nem kéne. Legyen elég annyi, hogy 1999-ig a bírósági reformig kétfokú volt a közig. bíráskodás: helyi/városi + megyei/budapesti, továbbá rendkívüli jogorvoslat: LB felülvizsgálat.
A felülvizsgálatra általánosan elfogadott indok volt, hogy az LB legfőbb alkotmányos feladata a jogegység megteremtése. Ennek úgy tesz/tehet eleget, hogy közvetlenül maga vizsgálja a konkrét jogerős ítéleteket, vele az ügyet magát, és az ügyet eldöntő reformatórius jogkörével is élhet (Pp. 275.§ (4) bek.)
'99-től egyfokúvá vált a közigazgatási bíráskodás elismerve a feleknek ebben a szakban a gyors bírósági döntéshez való jogát - Alk. 57. (1) és (5) bek.
Az alkotmányellenességnek két dolgon kell alapulnia: a jogállamiság Alk. 2.§ (1) bekezdés sérelmén, + valamely alkotmányos alapjog sérelmén. (Nem kizárólagosan)
Az AB 8/2003. (III.14.) AB határozatában megállapította, hogy a közig. perek egyfokú jogorvoslata alkotmányos, az Alk. 57.§ (5) bek. sérelmét nem állapította meg.
Az Alk. 50.§ (2) bek. szerint A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. (Nem bíróságok!! ) Értelmezésem szerint ez egyfokú bíráskodást jelent, és nem fér bele a rendkívüli vizsgálgatás. (Alk. 50.§ (2) bek. sérelme.)
Több ízben kimondta továbbá, hogy a rendkívüli jogorvoslat az Alkotmányon túlmenő jogorvoslat, nincs összefüggésben az Alk. 57. § (1) és (5) bekedésével, miáltal szabályait a jogalkotó szabadon határozhatja meg. (Ergo ezekre a §-okra nem lehet hivatkozni - ebből az aspektusból.)
Jelenleg sincs időkorlát az LB felülvizsgálat időtartamára, az gyakorlatilag bármennyi lehet. Addig a jogerő "kushad", a jogkövetkezmények nem állnak be. Ez alapvetően alkotmányellenes, a 9/1992. (I.30.) AB határozat szerinti jogkövetkezmények - végrehajthatóság - szempontjából. (Alk. 2.§ )1) bek. sérelme.) Ezt nyomatékosítja, hogy a felülvizsgálat ténye pl. az ingatlannyilvántartásba bejegyezhető.
A végrehajthatóság nyugvása alapvetően sérti az ítéletek végrehajtásához fűződő közérdeket (ld. kisajátítás jogalapjában való 3 passzív évet).
Nézzük a felperesek/tulajdonosok tulajdoni sérelmét is: azok a tulajdonosok, akik nem pereltek, a megyei bíróság közbenső ítéletével visszakapták tulajdonukat, - amelyet az által is visszakaptak, hogy a kis. hat. nem jelölte meg az egyes tulajdonosoktól elvonandó tul. hányadukat, ezért a bejegyzést a földhiv. elutasította (megint egy jogerős hat.) rábízva azt a bíróságra - amelyet egy légből jött LB határozat utólag 3 év múlva tett semmissé. Alk. 13. § (1) bek. sérelme. Nyomatékosítja, hogy nem is voltak felperesek, rájuk a határozat mégis kihat.
Nyugszik az LB döntésig a letéti eljárás is. Alk. 13. § (1) bek. sérelme.
Kérdés, kizárólag akkor tud-e eleget tenni az LB jogegység biztosítási feladatának ha közvetlenül ítélkezik? Szerintem dehogy. Fel kell állítania egy elemző/kontrolláló bírói csoportot, amely kizárólag a jogegység szempontjából vizsgálja a párezer közig ítéletet. Ezt teszi most Fleck Zoltán, vagy tette Kende Péter más perekkel más aspektusból. A következtetései alapján pedig összeülhet a jogegységi tanács, és egységesít ha kell. Ilyen alapon nem szükségszerű az Alk. 50.§ (2) bekezdés megsértése, és nincs kollízió az Alk. 47.§ )2) bek.-el. Ha a szükségesség-arányosság-elkerülhetetlenséget vizsgálom, fölösleges az LB közvetlen felülvizsgálati jogköre, arra kényszerítő ok nincs. Ráadásul az Alk. sem utal arra, hogy az LB-nek közvetlenül kellene ítélkeznie reformatórius jogkörrel.
Legközelebb megnézzük, az államhatalmi ágak függetlenségének mennyiben felel meg a felülvizsgálat intézménye. Meg még mást is.
Kissé hevenyészve írom, dehát így ülepszik a dolog. Ráadásul nem vagyok jogász.
"...különösen veszélyesek azok, akik - mert egy dologban igazuk van - azt hiszik, hogy mindenben igazuk van..."
(nem Márai)
Nem szeretnék ilyen lenni. A topik kontradiktórius. Kifejezetten kívánatos, ha valamiben rossz az okfejtésem, téves a jogértelmezésem, az derüljön ki. Ennek igen nagy a jelentősége, mert pl. az LB felülvizsgálat alkotmányellenessége állításánál az ellentétes véleményeket szeretném felhasználni, a helytelen hivatkozásokat elkerülni.
A jelenlétem nem öncélú. Ha csak panaszkodni szeretnék, blogolnék.
Hiszek a jogrendszer jobbításának szükségességében és lehetőségében.
Nem hiszek abban, hogy majd ügyvédek (vagy a függő jogalkotók) fogják megoldani a felülvizsgálat problematikáját, tudatosan elveszejtve megélhetésük egy szeletét. (Ennek már semmi köze holmi kisajátításhoz.)
Hiszek abban, hogy mindenfajta korrupció, hivatali visszaélés ellen - legyen az önkormányzati vagy bírói szektorban - küzdeni kell és érdemes.
Hiszek abban (Márai után :) ), hogy csak kellő bűntudattal rendelkező emberekkel lehet a társadalmat működtetni, ezért ezt a bűntudatot bennük meg kell teremteni. A topik erre pl. baromi jó. És akkor talán haladunk.
Miután a hitvallást feltettem, jöhet az érdemi munka.
pl. mitől is alkotmányellenes a felülvizsgálat, miért is lenne jó megvonni ezt az LB jogkört? Nem költői a kérdésem, járjuk körbe ezt a kérdést!
Ugyanis ha tényleg alkotmányellenes, akkor minden közig. felülvizsgálat államilag engedélyezett bírósági túlkapás.