Én ilyenkor, ha lubi a keresztmetszete, akkor a vékonyabbik oldalát vágom ékre, az alanynak pedig átvágom a nóduszát, mert ott a legszélesebb.
Úgy teszem bele az éket, hogy a vágás keskenyedő részének a kambiuma valahol pászoljon az alanyéval. Onnan elindul a forradás és később benövi a hiányokat.
A rugalmas kötözőm gyakran több, mint 1 évig is rajta van. Tágul, tart, véd.
Ha az jön fel, az nem a szoros kötözés jele, az viszont nem szerencsés. Raffiával tekerd meg szorosan az oltás részt, majd ha már megindul rendesen, levágod.
Köszönöm szépen,tőlem egyelőre a rengeteg hibát lehet tanulni,igyekszem idén az összeset elkövetni és jövőre értékesebb vesszőkkel próbálkozni. Kipróbáltam mindent amit láttam,hallottam vagy kitaláltam,lassan tisztul a kép.Tőkék úgy néznek ki hogy a tövisszúró gébics elájulna a boldogságtól. :D
Nálam csak az alsó van betekerve végig és utánna sima foolpack fóliával a rügy fölött a száradás meggátlása miatt...néha a rügy felett nem is tekerem be semmivel sem
és még is jól forradnak.
Az én oltószalagom az Ali-bá féle..gumimatracból felvágott csík és remekül működik..
Nekem nem ez az első évem, de még mindig van mit tanulnom, pl. tőled.
Az idén ugyanis a fagy miatt csak május végére lett olyan vesszőm amibe oltani tudtam. Csakhogy én nem hagytam szabadon csak az oltócsap szemét. A nagy gyökérnyomás miatt viszont a betekert oltócsap szeme teljesen nedves és tartok tőle, hogy befullad.
A kérdésem mindenkihez: Szabadítsam e ki az oltócsapot, legalább a szem aljáig, hogy a nedv el tudjon folyni, vagy vágjak "eret" a tőkefejen, vagy az alany vesszőjén esetleg magamon? (-: