Jó időben? Na ez a nehéz. Olyan 150m-ről egy nádasból két róka is rohant felém egymás után, mintha húzták volna őket úgy.
Persze szél alá futottak, így az első meg is ugrott. A másodikat -mielőtt erre a helyre ért volna -pár méterrel előbb megállítottam. Ebben egy nyikkanásnyi vészsírás segített. Azért csak ilyen töredékhang, mert a mozgást észlelte volna. Arra pont elég volt, hogy megálljon egy képre. Szagot még nem, de valószínű, hogy az expógombra nyúlva, azt kiszúrhatta. 1mp-re állt meg, de elkaptam a büdöst.
Nem. Még a hőmérő is szétdurranna akkor. Egyre kell figyelni. Nagy levegő, kéz/láb remegést megállítani, az elsütés pillanatában a levegőt visszatartani ...
Akkor az ember fia egy másik dimenzióba lép át. Méghogy nincs a földön kívül élet?!? Ugyan má' ... :-)
Szerintem nem is lehet tökéletesen elsőre eltalálni. A hőmérsékletet, a színeket esetleg a kontrasztot semmiképp, az rohadt egy dolog. Nekem legalábbis. Később csak a legjobbakon változtatok, de azokon van, hogy többször is. De inkább lövök másikat, mert biztos meglőhető az jobban. Na persze nem a vadaknál.
Azt gondolná az ember, hogy egy komolyabb kombónál, alig kell pl. a színekkel szüttyögni.
SD kártyáról át a sz.gépbe, ok. Gyors feldolgozás az első indulatból, mert kíváncsi vagyok, hogy mit sikerült lőnöm.
De ami még lényeges nálam. Azt vettem észre, hogy öregszem - persze ez nem újdonság, de változik a szemléletem, a nézőpontom, a képről alkotott véleményem. Ezért amikor ismét kezembe kerül egy régi fotó, ismét átgondolom, hogy hogyan szerkeszteném másképpen. Vágás, elforgatás, színek, nézőpont, szóval sok minden, ezért újra nekiállok egyes fotóknak és kicsit javítgatom, majd ezekből lesz v1, v2, v3, ... fotó, hogy a múltbéli szemléletem/nézőpontom se menjen feledésbe.
Így született meg most a napokban ez is. Itt a színeken javítottam kicsit.
... meg ezen is állítgattam egy kicsit. De még mindig nem az igazi.
Lehet, hogy egy lépéssel balra kellett volna menni, vagy a híd eleve ferde. Nem én építettem :-)
Most sajnos más problémák vannak a fejemben. Igy a fotók feldolgozása késik. Amint levegöt kapok, neki fogok állni a feldolgozásnak. De most tényleg havaria van a környezeteben.
Vajon hány évnek kell eltelnie még, hogy az ember fotózás után ne azonnal álljon neki a képek kidolgozásának?
Tessék mondani soknak? :))
Mert fáradtan hazakerülve még mindig elsőbbséget élvez a fotók késlekedés nélküli géprevitele, azok önfeledt válogatása, majd a csúszkák precíz tologatásában elmerülve, a vacsorát is lassan elfelejtve egyszer csak megjön a riasztó kérdés: "akkor nem jössz enni!?"
Ez kegyetlen pillanat, mert tudom, hogy, ott van a "KÉP", nagyon csinálnám már, éppen az jönne és..... :)))
Nálam is meg volt a szrvas bögés. A fotókat nem olgoztam még fel.
Sajnos nem tudtam kint aludni az erdöben, de talán nem is olyan nagy baj. Hideg zuhogó esöben mire a helszinre értem, mindenem elázott. Inkam másnap újra kimentem.