Jaj, kedves Ravenblack!
Állítottam én, hogy a szeretetnek nics köze a fajfenntartáshoz??!! Bizony, hogy nem. Abból indultam ki (ha végig teccett olvasni a szösszenetemet),csak biza aztat is állítottam, hogy sokkal több annál.
Engedd meg azért nekem, hogy kételkedjem. Mármint Benned.:))
Nem hiszem, hogy kívánnád a negatívumot (a negatív erőt), csak szükségszerűen belebotlasz.
A világ így működik (a Kiűzetéstől fogva ismerjük a polaritás, a pozitívum mellett ott van mindig a negatívum is).
"Ugyanis a megpróbáltatások tesznek minden életet erősebbé."
Pontosan, azaz a negatívumok (negatív erők)leküzdése.
Csak az a kérdés, hogy a negatívumot mivel próbálod legyőzni.
Nagyobb negatív erővel (az a baj, hogy ezzel saját negatívumaidat erősited), vagy pozitív erővel.
A szenvedés nélküli élet az nem fantázia, Kedves Raven, hanem hit.
Azt hiszem valamit nem írtam le jól, mert nem egészen erről beszélek, amit visszaolvastam tőled.
Hozzászólásom lényege az, hogy összehasonlítottam a Jézusi szeretet törvényt azzal a sok helyen olvasható állításokkal, hogy az Isten az maga a szeretet mégpedig olyan formában, hogy állandóan szeretet zuhatagot önt ránk, másból sem áll, csak győzzünk alatta maradni. Minden megmozdulása maga a szeretet. Szerintem a Krisztusi szeretet törvény viszont olyan, amely a tunikán billentést is jóváhagyja abban az esetben, ha magunknak is azt ítélnénk hasonló helyzetben. Egy tunikán billentésben automatikusan benne van bizonyos mértékű agresszió.
Ismereteim szerint az Isten maga kiismerhetetlen. Még az igazi nevét sem tudod. Honnan tudnál bármit is arról, hogy mi az ő jellege, mivolta, lényege. Sehonnan. Azt tudjuk, hogy tisztelnünk kell és földi megjelenési formájának (Jézusnak) megfelelően van is okunk erre. Ezért merőben spekulatívnak tartom ezt a sokat emlegetett szeretet zuhatagot.
Az ösztönről. A történelemben a gondolkodó ember mindig is magasabb rendűnek találta az akarati cselekvést az ösztönösnél. Pl. a görögök a belátó bátorságot az ész nélküli vakmerőségnél, Jézus az idegen szeretetét a saját hozzátartozónk szereteténél. Itt többen elmondták, hogy a szeretet osztályozásánál a szeretet ösztön alacsonyabb rendű, az akaratlagos, elvonatkoztatott szeretet a magasabb rendű. Ennek én nem mondtam ellent.
A Jézusi szeretet törvényről. Az ember nagyon bonyolult szerkezet. Gyerekkorban főleg arra vágyunk, hogy mindenki válogatás nélkül szeressen. Felnőtt korban is erre vágyunk, de mennyire fontosabb számunkra az igazság. Mennyire fontosabb megtudni a valóságot. Képzeld csak el, hogy senkitől sem kapsz egy pofont sem, egy durva szót sem, senki sem igazít el egy agresszív morgással mondjuk, ha szemtelenül beállsz mindenki elé a sorban, gyakorlatilag mindenki azt mondaná, hogy amit te tettél az csak úgy jó. Szerinted mennyi idő kellene, hogy eljuss odáig, hogy egy kis mini Néró váljon belőled? Kívánod ezt magadnak? A fenét. Azt kívánod, hogy amikor hülyeséget csinálsz egy másik ember a tyúkszemedre lépjen, hogy észhez térj. Ezzel bizony agressziót kérsz magad ellen.
Más példa. Ismered azt a szerencsétlen embert, aki nem rendelkezik fájdalomérzettel. Szerencsétleneknek a teste tele van kék zöld foltokkal, égési sebekkel, törésekkel, stb., mert nem érzékeli a fájdalmat. Nincs segítsége, egy szabályzórendszere, amely megvédi a fájdalom árán a nagyobb bajoktól. Kell ilyen szabályzórendszer? Nyílván kell. Tökéletesek vagyunk mi emberek? Nem. Rászorulunk az emberi szabályzórendszerekre, amelyek hibáink miatt szinte percenként raknak bennünket helyre? Nyílván igen. Még akkor is, ha a szabályzásban kisebb agresszív elemek is előfordulnak.
Ne becsüljük alá a Jézusi szeretet törvényt, nem olyan primitív az!
Ejha, Anti bá szerintem még életében nem mondott ilyen hosszú monológot. Én eddig csak köpködni láttam;-) Számos köpete szárad a fekete tollaimaon;-)
Sz'al szerintem meg igencsak van köze a "szeretetnek" fajfenntartáshoz. Minden amit szeretünk, ami tetszik, élettanilag "hasznos" dolgokra emlékeztet bennünket. Kant meg elmehet a francba. Ha a szeretet a faj fennmaradása szempontjából nem lenne hasznos, nem lenne szeretet. Ill. nem lenne olyan faj, amelyik "szeret".
"Kívánnál te magadnak - amennyiben egézséges ember vagy:)) - agressziót, erőszakot vagy bármilyen negatívumot???"
Igaz decitől kérdezted, de azért szeretnék rá válaszolni én is. Igen!!!! Ugyanis a megpróbáltatások tesznek minden életet erősebbé.
A szenvedés nélküli élet a gyengék fantáziája.
"az agresszió csakis agressziót szül..."
Ja, ez magára is különösen igaz. Pedig Jézus követőjének vallja magát, ha jól sejtem...
Itt valami nagyon nem stimmel, kedves decibel.
A Szeretet=ösztön??
A fajfenntartás ösztönét ne keverjök össze a szerettel. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a Szeretet az "élet bölcsője", hiszen Isten előbb szeretett minket mint mi Őt (ugyanúgy mint, ahogy Te előbb szereted leendő gyermekedet mint Ő Téged). De a Szeretet, mint ahogy tudjuk Jézus óta "halál" is egyben, mégpedig "régi önmagad" halála (=megtérés). Amellett, hogy a tökéletes, ha úgy tetszik Isteni Szeretetet csak az Örökkévalóságban ismerheted meg. De addig is törekedj rá evilági életedben a Krisztusi tanítások szerint:
A Szeretet mint pozitív "szabályozó erőt" próbáld meg a - Paradicsomból történt kiűzetésünk óta - bennünk lévő "negatív szabályozó erők" (agresszió, erőszak..)leküzdésére fordítani.
"Minden szabályzó elem használata engedélyezett, ha a cél embertársunk olyan irányban és olyan módon való irányítása, amely megfelelne a saját magunknak megkívántnak."
Kívánnál te magadnak - amennyiben egézséges ember vagy:)) - agressziót, erőszakot vagy bármilyen negatívumot??? Ha nem, akkor megint csak a a Szeretetnél szeretetnél, mint pozitívumnál maradtunk.
Az agresszió "pozitív hozadékaival" kapcsolatban pedig gondolom ismered a törvényt: az agresszió csakis agressziót szül...
Kanka, milyen igaz ez...
Ebből is látszik, hogy a Bibliát is átirták.
Isten=szeretet, a szeretet pedig nem fenyegetőzik :) Tehát ahol a pokollal való fenyegetés van ahhoz Istennek semmi köze. Ezt ajánlom a fröcsögőszekták tagjainak figyelmébe valamint kedvenc hitterminátorainknak is :))))
Ne is tudom... nem akarlak nagyon kiabranditani, de en ugy vettem ki (ugy olvastam) irasodat, hogy az kicsitt tobbrol (nezopont kerdese, kinek kevesebb...) szol, mint a Jezusi szeretet es szemelyesebb is.
Hiszen tudod, hogy en nem ugyanazt latom a Bibliaban, mint te.
Ezzel egyutt is tetszik irasod, Jezussal, istenestul cakkumpakk (compack :-) ).
Paltol egyszer olvastam a szeretet "definiciojat", ismertetojeleit, meg nem mondom hogy hol es mikor, azt sem, hogy hol van leirva, valahogy igy hangzott: "A szeretet nem kovetel, nem fenyegetozik..." Nekem ez tetszett, es ha osszevetem Jezus szavaival, akkor bizony Jezus nem allja meg a helyet meg ily emberi ismertetovel szemben sem. Na de ez itt mar egyeni meglatas, nem akarlak rabeszelni...
Szia Kanka!
Most, hogy bejöttem örömmel tapasztalom egyetértésedet, mivel úgy gondolom, hogy a mondandómban fontos szerepet játszott a Jézusi szeretet törvény is.
Azt, hogy Jézus, mint akarat és nem mint cselekvési mód azonos-e a szeretettel szerintem igennel kellene válaszolni. Végül is ez bontakozik ki az Evangéliumokból. azt hiszem ezzel te is egyetértesz. Ennek az akaratnak a gyakorlati programja az, amit úgy nevezünk Jézusi szeretet törvény. Ennek lényege, hogy az ember önzését felhasználva, az emberi akaratot irányítva a gyakorlatban szinte objektív parancsot ad, miként viselkedjünk, cselekedjünk embertársainkkal. Felhasználva főleg szeretet elemeket, de akár szeretettelen elemeket is, amelyekre felhívtam a figyelmet.
Én a Jézusról, mint Istenemről tudom, hogy akaratában a szeretet vezérelte, hiszen tanításaitól még a kereszttel sem tudták eltéríteni.
Amire te gondolsz, ha jól értem az Atya Isten lényegét érinti. Őt tartod elvonatkoztatott Istennek. Mivel az Isten útjai kifürkészhetetlenek, hát véleményem szerint ezzel kapcsolatban emberi spekulációk vannak csak. Én igazából Pál véleményét sem tartom mérvadónak, mivel ő is csak ember volt. Jézus néhány szót szól csak az Atyáról, ha jól tudom, és bizony ezeket akár allegorikusnak is vehetjük. Szóval az Atya Isten lényege kimondhatatlan, bizonyíthatatlan. Legalább is számomra.
Persze, hogy ertem kedves Tivadar, de most vegre a szeretetrol, a foldi szeretetrol es az embereket vezerlo dolgokrol beszelunk nem pedig egy elvonatkoztatott istenrol, akirol kitalaljuk, hogy szeret minket es jellemvonasait kitalaljuk :-) Nem mindegy am, hogy mivel kapcsolatban, milyen minosegben es mennyire altalanositva probalunk egy fogalmat magyarazni.
Probalj meg elkepzelni egy szamitogepes prgramot amelyiket arra irtak, hogy huzzon egy egyenest. Aztan kerd meg ra, hogy rajzoljon neked egy gorbet :-)
Erted Tivadar? :-)))
"Egyedüli ételként a cukrot nem lehet kikiáltani. Még kis mennyiségben az arzén is hasznos lehet. "
Hát ez az !
A szeretet nem jelentheti azt, hogy kizárólag ún. kedves-rendes-szép dolgokat művelek, tehát a negativ kritika is jogos lehet s ez nem csorbítja szeretetemet.
Érted KanKa ? 8:)))))
Orommel olvastam szavaidat! Vegre van valaki aki nem csak kinyilatkoztat ;-)
Egy dolgot tennek hozza engedelmeddel, de ez a lenyegén az irasodnak szerintem nem valtoztat:
A jogi torvenyek alapvetoen a romai jog -ra tamaszkodnak.
Nagyon jool leirtad az emberi eletet vezerlo szabalyzo eroket, jool ravilagitottal a mozgatorugok osszetettsegere (pozitiv-negativ) gratulalok!
Itt van egy másik kérdés. Sokan mondják azt, hogy Isten az maga a szeretet. Szerintem is lehet azt mondani, hogy az én Istenem az maga a szeretet, a Jézusi szeretet definíció alapján. Szerencsés helyzetben vagyunk mi keresztények, mert társadalmunkat nem tökéletes formában ugyan, de a Jézusi szeretet törvényekre visszavezethető mindennapi törvények irányítják túlnyomóan. Gondolok itt a jogi törvényekre is és az íratlan törvényekre is. Az emberek egymás közötti viselkedése sok tekintetben olyan, hogy mondhatjuk, az a Jézusi szeretet törvényre alapul: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!
A Szeretet Isten, amelyről elég sokan beszélnek az én értelmezésem szerint viszont az életünkben működő szeretet ösztön, valamint az emberi elvonatkoztató szeretet istenítése. Ha jól értem a dolgot.
Ez esetben istenítve van a mindennapi életünk működésének egyik alapeleme, vezérlő elve a szeretet. Mellette még működnek más szabályzó erők, mint az agresszió, az erőszak, szex, stb. amelyek szintén az életünk irányítói. Hozzáteszem, nem csak negatív értelemben vehető irányítói, hiszen pl. az agresszió nagyon sok pozitív hozadékkal rendelkezik.
Ha jól értelmezem, akkor az az egyik irányító elemünk van kikiáltva Istennek, amely az együttműködés, az összetartozás, a közösség mozgatórugója. Végül is a legelvonatkoztatottabb emberi szeretet is valamiféle közösségi, emberbarát célú. Ugyanakkor közösségi, emberbaráti célra bizonyos helyzetben az agresszió is hasznos.
Nekem első nekifutásban rokonszenves az elképzelés, miszerint ez a szeretet istenítve van, mivel az ebben hívők jóindulatát mutatja. Ugyanakkor nem érzem elég logikusnak. Hiszen a fentiek szerint más törvények is fontosak az életünkhöz nem csak a szeretet. Mint ahogy az ételeink sem a cukorra épülnek csak, a szervezetünknek nagyon is szüksége van sókra, ásványi anyagokra is. Egyedüli ételként a cukrot nem lehet kikiáltani. Még kis mennyiségben az arzén is hasznos lehet.
A természetben az életünkben sok szabályzó elem működik. Szinte valamennyi fontos. Arra, hogy az életünket hogyan alakítsuk Jézus egy un. szeretet törvényt hozott létre, de ez nem abból áll, hogy az alap szabályzó elemekből csak a szeretetet szabad használnunk. Minden szabályzó elem használata engedélyezett, ha a cél embertársunk olyan irányban és olyan módon való irányítása, amely megfelelne a saját magunknak megkívántnak.
A kereszteny szempontbol nezve a szeretet meghatarozasanal kulonbseget kellene tenni az emberi szeretet kulonbozo fajtai kozott (philio, eros) es az isteni szeretet (agape) kozott, amit az Uj-Szovetseg a heber Bibliabol (Az Enekek Enekebol) szobol vett at (ahaba) es azt transzliteralta. Ezt az isteni szeretetet kellene a magukat Jezus tanitvanyainak hivo egyeneknek is kinyilvanitani.
Termeszetesen a nemkereszteny emberek is elnek a szeretettel, de a kereszteny teologia altal megallapitott kizarolagossag miatt, az agape szeretetet, - ami az isteni szeretet es ami nem tolunk ered, hanem az Atyatol, - azt emiatt a kizarolagossag miatt az Isten altal nem kihivott egyenek nem tudjak gyakorolni. Ennek a szeretetnek az eredete az az Isten es a termeszete az lelki es mi , mint az Isten edenyei ezt csak reflektalni tudjuk.
Tobbnyire azonban az a paradox helyzet all elo, hogy egy atlagosan jo ember az emberi szeretet gyumolcseit latszolagosan jobban tudja kimutatni mint egy kereszteny es ugy egy kivulallo szamara a nemkereszteny az egy "jobb" embernek tunik. Ez azonban cseppet sem valtoztat a tenyen, hogy az Isten altal kivalasztott egyenek, azok egy valtozasi folyamaton mennek keresztul, ahol a sajat akaratukat tudatosan, a Lelek vezerlesere az Istennek vetik ala es azutan mar nem a sajat emberi josagukat produkaljak, hanem az Isten az emberiseg irant kimutatott onzetlen szeretetet adjak es osztjak meg masokkal. Ez nem egy megalazkodas, hanem a jezusi eszmenykepek kovetese, ahol onzetlensegbol az egesz emberiseg javara cselekednek, a Mester peldajat kovetve.
Ezt a legtokeletesebben Jezus az Urvacsora elfogyasztasanak az idejen mutatta be, ahol a mi Urunk a labmosasi szertartasnal a legalacsonyabbrendunek minositheto munkat vegezte el, ezzel is peldat mutatva nekunk abban, hogy mindenben Ot kovessuk. Ennek a letfontossagu leckenek a megtanulasa azonban a keresztenyseg nagy reszenek meg hatra van.
Remelhetoleg, hogy ezt a lecket mindannyian megtudjuk majd tanulni es akkor az Isten szeretetet az o teremtmenyei irant mi is kifogjuk majd tudni nyilvanitani.
Nagyon is egyetértek. A tevékeny, aktív, szolgálni akaró alázat nem követelhet babérokat. Erejének ismeretében, alázattal akar csupa pozitív dolgot tenni a keresztény ember és jobb esetben nem az elismerés okán. Mi a célja az alázattal? Felesleges konfrontációt megakadályozni, tanítani, ráismertetni a gőgöst saját jellemére, egy emberi mintát adni.
Nagyon szép gondolat ez az emberi egyenrangúság, így is tanítottak bennünket gyerekkorunktól. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az emberi társadalom már kisebb csoporton belül, etológiai szempontból is hierarchizált. Másrészt Jézusra azt mondják pl. a zsidók az Evangéliumban, hogy úgy beszél, mint akinek hatalma van. Az alázat, egyenrangúság, emberi egységesség Isten előtt még nem jelenti azt, hogy tetteinkben ne legyünk alá és felé rendeltek. Vannak kérdések, amelyek e nélkül nem oldhatók meg. Pl. egyenrangú vagyok egy csecsemővel (sőt! Egykori hittan tanárom szerint egy csecsemő magasabb rendű, mint bárki az emberek közül, mert a legnagyobb ember lehet belőle.), ugyanakkor a gázcsapot csak én zárhatom el kettőnk közül.
Célunknak kell legyen törekedni egyfajta tökéletesség felé, amelynek elérése SzVSz kérdéses. Ez a törekvés azzal a követelménnyel társul, hogy helyzetmegoldásaink optimálisak legyenek. Mint Jézusé. Eszközök vagyunk egy olyan célban, amit Jézus úgy fogalmaz, ha már egy kisdedhez irgalmas vagy eléred az örökéletet.
...szuper, alaposak akartok lenni, igy a jo.
A hatalom szeretet, büszkeség, az önteltség összefüggenek. Az uralkodas, a basaskodas masok felett és sajat utunkhoz valo ragaszkodasban ölt testet. Megmutatja, hogy semmi alazat nincs bennünk. Ugyanis, ha masok felett megprobalunk uralkodni, olyan helyet foglalunk el, amely nem minket illet...tehat magasan mindenki mas fölé, és szavunkkal, tetteinkel uralkodunk felettük. Nem ismerjük fel, hogy lelkületünk pont az ellenkezöje annak, ami Isten jellemvonasa. Isten ugyanis egészen mas modon a szolgalo szeretet utjan uralkodik, ahogy Jézus tette. Jézus hatalma nem volt eröszakos; uralma, nagysaga alazatos, szolgalo szeretetén nyugodott. „De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgal“
Ezért ragyogott isteni ragyogas Jézuson, és ezért nyugszik követöin, akik életüket alazatos, szolgalo szeretetben élik. Jézus szava alapjan valosagos hatalmukvan: „Boldogok a szelidek, mert ök örökségül birjak a földet (uralkodnak rajta). Tehat sulyos bün a hatalom szeretete.
Pl . a gyerekek dacolnak a szülökkel, lazadnak, elhagyjak otthonukat. A szülök gyakran okai ennek, uralkodni akarunk felettük. Pal azért mondja „Ti is atyak ne ingereljétek gyermekeiteket..“..stb. Szülök, tanarok nem kerülhetik el, hogy utasitasokat ne adjanak, hogy az elrontott dolgok ujra helyes mederbe kerüljenek. Szüntelenül a megalazott Urra kell néznünk akit megostoroztak és töviskoszoruval koronaztak meg. O fizette ki a valtsagdijat és az egyszerüség utjat jarta, hogy odavonjon bennünket is alazataba. Ahogy mindnyajan vétkezünk, illetve vétkeztünk Adamban, mivel mint gyermekei osztozunk bünös természetében-a hatalom szeretével együtt- ugy mindnyajan eggyé lettünk Jézussal és az O alazatos természetével a megvaltason keresztül. Ekkor fogjuk ismerni hogy az alazatnak milyen nagy hatalma van.
Bocs nem akartam ilyen hosszu lenni.
Nagyon egyetértek azzal, hogy önmagunk és mások iránti szeretet egy folyamat, amit tanulni kell. Az ezzel kapcsolatos parancsot én a törekvésre értelmezem, és nem pedig úgy fogom fel, hogy egyik pillanatról a másikra eszerint lehet élni.
Mivel tanulási folyamatról van szó, ez azt is jelenti, hogy elsősorban egymástól tanulhatunk a legtöbbet. És itt lép be az alázatosság, az alázat fogalma, mert bárki tanulhat bárkitől. Ebben nincs alá-fölé rendeltség mint az élet más területén.
Ha önmagunkat is tudjuk szeretni, nem kell félnünk a megalázkodástól, és ha másokat is törekszünk legalább nem ellenszenvvel nézni, megalázni sem fogunk senkit.
És ha ez időnként nem sikerül, akkor legyen annyi alázat bennünk és ismerjük el, hogy újra képesek legyünk törekedni (!) a szeretetre.
Kedves Decibel!
Szerintem Jézus nem azt mondja hogy alázkodj meg, és felemeltetsz.. Hanem hogy ISMERD FEL hogy nem vagy magasabbn mint mások, és ez által magad ismered fel, hogy nem is vagy alacsonyabban másoknál..
A kulcs az, hogy az "ismerd fel" szókapcsolat megtapasztalás, nem pedig ismeret bebiflázása, vagy önámítás. Tehát dinamikus folymat, nem statikus adat.
Tehát a "szeretem önmagamat" egy folyamat.
mondom én... :)
Köszönöm szépen jó tanácsaid, de ha nem haragszol nem fogadom meg. No nem azért mert nem látom be, hogy egy idegen ne osztogasson nekem tanácsot ha nem ismer. Be is bizonyítottam ezt. Oncogito és decibel legutóbbi írásaik rávilágítottak, hogy hol tértem el értelmezésben, és hogy hogyan kell szavaitokat ezután értelmeznem az alázat témakörben. Meg kell vallanom, hogy teljesen egyetértek veletek és már csak ezért sincs szükség nálam semmilyen fogalomátrendezésre. Jó lesz nekem így is. Továbbá úgy gondolom, hogy az alázatosság az alázat szónak egy raggal és egy jellel ellátott formája, ami nem kapott ezáltal más jelentést, csupán annyit, amennyit azek a toldalékok jelentenek. De ez itt most nem nyelvművelő topic :o)
Mégegyszer köszönöm a hozzámszólásokat, okulásomra váltak. Folytathatjuk a beszélgetést :o))
Szvsz az a baj, hogy a te gondolkodásodban a két fogalom (alázat-alázatosság) nem képes szétválni.
Pedig teljesen más fogalmakról van szó. Nem akarom magam ismételni, de kérlek próbáld az alázat fiókodat teljesen kiüresíteni (áttenni mindent ami itt volt az alázatosság fiókba.) és új fogalmakkal megtölteni, mint:
- a svábbogár is van olyan fontos (szép), mint a páva;
- az utcaseprő is van olyan fontos (szép...) mint a prímadonna;
- bár nekem 3 diplomám van, Istennek ugyanolyan fontos (szép...) a félhülye nyálcsorgató, mint én;
Stb.
Ezzel nem akarom azt mondani, hogy egyúttal a másik van 'magasabban' - érted, csak nincs (magától értetődően) lejjeb se... Ez az ALÁZAT.
Az alázatosság az lenne, ha magamat alárendelném bárkinek is... Nagy a különbség - hidd el...
Üdv: tivadar
Már Pálnál látszik, hogy milyen csodálatos közhelyeket lehet mondani a szeretetről. Ugyanebbe a hibába eshetünk mi is, ha nem a Jézusi megfogalmazás felől nézzük a szeretet fogalmát.
Jézus azt mondja szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Hogyan is szeretjük mi magunkat?
SzVSz a szeretet összefügg egy másik alapfogalommal a tökéletességgel. Mi módon legjobb, ha szeretjük magunkat? Tehetjük fel a kérdést. A szerint, hogy hozzásegítsük magunkat a minél közelebbi tökéletességhez. Azt, hogy ez létrejöjjön aztán számtalan konkrét szeretet cselekvési program létezik. Nyílván a fejlődésünkhöz nem csak csoki és cukorka kell, ahogy egy gyerek elképzelné, hanem fájdalom és társai is szükségeltetnek. Pl. a fogorvos is hasznunkra van, de az azzal járó fájdalom nem kerülhető meg. Fejlődésünk sem a babusgatások sorozatából áll, hanem ember léptékű küzdés, ezen belül sikerek, kudarcok, fájdalom és öröm váltakozása adja meg az edződést. Nyilván, ha túlzottan elnyomják az illetőt az sem jó, ha túl babusgatják, az sem jó. Az adott helyzetek valamiféle optimális megoldása az, amit kívánhatunk magunknak. Krisztus szerint másoknak is.
Én a tökéletesség mintájának Jézust tartom, nem a tökéletes, köldöknéző bölcset. Jézus az az aktív ember, aki nem magába fordul, elmenekül a problémák elől, hanem nagyon is aktívan az optimális problémamegoldásaival mutat utat. Példázatai, példabeszédei mind optimális cselekvést jelentenek, tanítanak.
Ő valóban azt mondja, légy alázatos. Megmossa tanítványainak a lábát. Azt tanítja, alázd meg magad és fel fognak emelni. Ülj a sor végére és majd a sor elejére ültetnek. De ezzel nem azt mondja, hogy engedd, hogy beléd töröljék a lábukat mások, hanem azt, hogy ne légy gőgös. Talán azokból a szituációkból látszik a legjobban, mit akar ezzel mondani, amikor a tanítványok állandóan azon versenyeznek, ki kerül legközelebb Jézushoz, közülük ki a magasabb rangú, ki a legbölcsebb, stb. Jézus az erős, belátó, szolgáló emberre ad példát, semmiképpen a puha, lekvár, talpat nyaló alázatra, megalázkodásra.
Csakhogy ezek a mérlegserpenyők sosem maguktól billennek, azt bizony billenteni kell. Az önbecsülést,az önértékelést nem ássa alá az alázat.
Ugyanis ha mi magunk alázatosak vagyunk, az nem ugyanaz, mintha megaláznak minket.
Talán a nyugati ember számára a tiszteletadás elfogadhatóbb megfogalmazás, bár szerintem ugyanazt jelenti.
Köszönöm. Így már értem, hogy mit akarsz mondani. Viszont továbbra is az a véleményem, hogy nem kell alázattal közelednünk senki felé sem, ahhoz hogy önzetlenek legyünk. Az önzetlenség szerintem nem más, mint a Szeretet tettekben való megnyilvánulása. Nem kell ide alázat a másik iránt. A mérleg valóban ritkán van egyensúlyban, általában valamerre billen, de ez még nem indokolja, hagy alázatunkkal mesterségesen billentsük. Úgyis billen az magától.
Szerintem az alázat segít abban, hogy ne érezzük különbnek magunkat másoknál, hogy ne aszerint szelektáljunk, hogy én érek vajon többet, vagy a másik ember,hogy az én akaratom fontosabb-e mint a másiké.
Egyenlőségjelet tenni nem lehet mindig, a mérleg serpenyői sosem egyformák, valamerre billeni kell. Mi más segíthet ilyenkor? Szerintem az alázat az önzetlenség gyökere.
Ha már az alázatosságot ilyen becsmérlő szókkal illeted, akkor vizsgáljuk meg részletesebben a szavak értelmét.
Szerinted az alázatosság kerülendő. Nade mit is jelent ennek az ellentéte: fennhéjázó, pökhendi, önhitt, stb.
A környezet szempontjából szerinted melyik az elviselhetőbb, ha már lehetne választanod?
Mindenesetre szerintem is aki magáévá tudja tenni az alázat képességét, az bizony alázatos lesz.Ez pedig a szeretet egyik nagyon fonos eszköze.
És az ellentéte vajon minek az eszköze?
Igen én is igy értem Tivadar. Köszi Réz....amit te irtal...értem...
.Mert mindnyajan eggyé lettünk Jézussal és az O alazatos természetével a megvaltason keresztül, aki birtokaba volt a szeretet hatalmanak. Jézus alazatos, szelid szeretettel szolgalt és halt meg, akaratat alavetve az Atya akaratanak. Nekünk is kellene szelid szeretetet valasztani, engednünk kell hogy O kormanyozzon bennünket otthon mint munkahelyen. Nem megneheziteni a körülöttünk élök helyzetét.
Szemet kaptunk, hogy lassunk masok szükségét és szenvedését, kezeket, amelyek jot cselekednek és mindenek felett egy szivet.
