http://hosszabbitas.hu/foci/ezert-buknak-meg-sorban-a-messi-mellett-jatszo-sztarcsatarok
Az argentin labdarúgó-válogatott helye továbbra sem biztos a jövő évi világbajnokságon, annak ellenére, hogy – különösen a támadósorban – több világklasszissal is rendelkeznek. A pályán ebből ugyanis semmi nem látszódik, a csapatnak épp a góllövéssel vannak a legnagyobb gondjai. A goal.com cikke segítségével utánajártunk az okoknak.
A probléma régóta foglalkoztatja a válogatott élén dolgozó edzőket, a legtöbben bele is buktak a rejtvény megoldásába. Pedig Argentína több mint egy évtizede rendelkezik olyan támadókkal, akikért nem csak a többi válogatott, de a világ legtöbb klubja is csak irigykedni tud.
Lionel Messi, Sergio Agüero, Gonzalo Higuaín, Paulo Dybala, Angel Di María és Mauri Icardi csak néhány játékos azok közül, akik hétről hétre magas szinten teljesítenek a klubjaikban. Messi ráadásul generációjának vitathatatlanul a legjobb játékosa, a Barcelonát jóformán soha nem látott sikerekre vezette.
Azonban ha a válogatottról van szó, hirtelen mintha eltűnne ez a hihetetlen mennyiségű tehetség. A mai napig nem sikerült megoldani a rejtvényt, miért nem tudnak a világ legjobb támadói hatékonyan játszani Messi mellett a válogatottban, ez pedig odáig vezetett, hogy két meccsel a selejtező vége előtt akár az is megtörténhet, hogy 1970 óta először Argentína nem jut ki egy világbajnokságra.
A statisztikák alapján ironikus módon a gólszerzéssel van a legtöbb gondjuk. Argentína 2017-ben négy kvalifikációs meccset játszott, kettőt Edgardo Bauza irányításával, kettőt pedig már Jorge Sampaolival a kispadon. A Chile és Venezuela elleni hazai, valamint az Uruguay és Bolívia elleni idegenbeli mérkőzéseken összesen két gólt szereztek. Még rosszabb a kép, ha azt is hozzátesszük, ebből egy büntető volt, egy pedig a venezuelai Rodolfo Feltscher révén öngól.
Az argentin válogatott immáron 366 perce nem szerzett akcióból gólt, akkor Di María talált be a Kolumbia elleni 3-0-s győzelem alkalmával.
Sampaoli számára bizonyára szokatlan a helyzet, a Sevilla korábbi edzője ugyanis épp a pörgős, letámadásra épülő támadójátékáról híres, melynek köszönhetően csapatai általában rengeteg gólt szereznek. A Venezuela elleni döntetlent követően némiképp hitetlenkedve nyilatkozott a meccs után, ugyanis hiába volt jelentős mezőnyfölényben csapata, képtelenek voltak nyerni. “Bosszant kissé, hogy ekkora fölényben voltunk, mégsem nyertünk” – mondta még szeptemberben. “Ha van 11 helyzeted, de egyet sem használsz ki, a helyzet kezd zavaró lenni.”
Ez elég jól leírja az argentin válogatott kapu előtti impotenciáját. Messi és Dybala személyében a La Liga és a Serie A góllövőlistájának éllovasai játszanak a válogatottban, de az autóbalesete miatt hónapokra harcképtelenné vált Sergio Agüero is a lista élén állt a Premier League-ben a múlt héten. Icardi idei hat bajnoki góljával szintén ott van az olasz bajnokság öt legjobb góllövője között.
Ez a négyes 27 meccsen 33 gólt szerzett idén, és akkor még nem is ejtettünk szót a Boca Juniorsban öt meccsen öt gólig jutó Dario Benedettóról, illetve a jelenleg formáját kereső Gonzalo Higuaínról. Utóbbi egyelőre hét meccsen csak három gólnál (és két gólpassznál) jár, de azért ő még mindig ugyanaz a játékos, aki tavaly 32 találatig jutott a Juve színeiben, amivel újabb duplához segítette a torinói csapatot.
Ezek a számok elsőre túlviláginak tűnhetnek, ugyanakkor akár félrevezetőek is lehetnek. Mind az öt támadó elmondhatja magáról, hogy a világ legjobb kreatív játékosai segítik a munkájukat, ebben pedig a válogatott annyira nem áll jól. Hol van az argentin válogatott David Silvája, Miralem Pjanica vagy Andrés Iniestája, akik helyzetekhez segítenék Messit és Agüerót?
A válasz egyszerű, mert nincs ilyen játékosuk. Csak két játékos, Agüero és az atalantás Alejandro Gomez szerzett kettőnél több gólpasszt az öt nagy európai bajnokság valamelyikében. Gomez a kulcspasszokban is a legjobbak közé tartozik, mérkőzésenként 2,9-es átlaggal rendelkezik, de a válogatottnak ő az egyetlen játékosa, aki a legjobbak közé tudott kerülni Európában.
Di María például statisztikák alapján a második legkreatívabb játékosa a csapatnak, de találkozónként neki is csak 1,4 kulcspassza van, ami kevesebb mint a fele annak, amit Silva, Kevin de Bruyne vagy Henrikh Mkhitaryan hoznak a klubcsapataikban.
Ever Banega, Lucas Biglia és Javier Pastore egyelőre gólpasszokkal és kulcspasszokkal is adósak, és a selejtezőcsoport utolsó helyén álló Venezuela ellen is szenvedtek, annak ellenére, hogy az a válogatott már nem juthat ki Oroszországba, és már a következő sorozatra készülnek, ennek megfelelően főleg tapasztalatlan fiatal tehetségeket próbálnak beépíteni a csapatba az előrelépés érdekében.
A kreatív középpályások hiánya a nemzetközi meccsek mellett a klubokra is hatással vannak. Ez arra kényszeríti a csapatokat, hogy védekező játékosokkal töltsék fel ezt a csapatrészt, és nagyjából abban bíznak, majd a támadók valahogyan megoldják ezeket a hiányosságokat. Messit pedig arra kényszeríti a helyzet, hogy mélyebben játsszon, többet vállaljon a szervezésből, amivel viszont a támadó harmadban mutatott játékának a rovására megy. Tekintve, milyen kevés ideje van a nemzeti csapatoknak a felkészülésre, nehéz ezt a fajta játékot tökéletesre csiszolni.
Az Uruguay elleni 0-0-s döntetlen is erre mutatott rá. Mivel nem töltöttek el túl sok időt egymás mellett, Messi és Dybala meglehetősen kényelmetlenül érezte magát egymás jelenlétében, nagyjából mind a ketten ugyanazokat a területeket próbálták bejátszani, méghozzá ijesztően rosszul.
Mindeközben Icardi annyira nem kapott labdát, hogy azzal is hasznosabban töltötte volna el az idejét, ha feleségének, Wanda Narának legújabb önéletrajzi könyvét lapozgatja. Néhány nappal később hiába léptek pályára hiperagresszív, már-már kamikaze stratégiával, mert ugyan a kreativitás tekintetében kevésbé tűnt gyengének a csapat, jóformán folyamatosan felkínálták az ellentámadás lehetőségét az ellenfélnek.
A probléma megoldására nincs Silva, Pjanic vagy akár Arturo Vidal a csapatban. Papu Gomez viszont rendelkezésre áll, és a formája alapján meg is érdemli az esélyt a csütörtöki, Peru elleni mérkőzésen. Az Atalanta játékosa a bajnokságot és az Európa-ligát is kirobbanó formába kezdte, utóbbi sorozatban az Everton és a Lyon ellen is betalált. Fernando Gago szintén újra megkapta az esélyt a bizonyításra.
Közülük valaki – esetleg visszavontabb szerepkörből még Leandro Paredes is – adhatnak némi lökést a csapatnak, amit az egyre frusztráltabb támadók alighanem szívesen látnának.
Az Oroszország felé vezető hosszú, rögös út alapján egy dolgot biztosan elmondhatunk: Messi egyedül, még ha világklasszis támadók is játszanak mellette, arra sem elég, hogy Argentína simán kijusson a világbajnokságra, és egy évvel a tornát megelőzően semmi nem utal arra, hogy esélyük nyílhat a végső győzelemre.
