Valamint nem minden nemet menekult el Kelet-Poroszorszagbol es Szileziabol.
Raadasul ott volt 39-ben mar 3 millio koruli Szudetanemet, es Ausztria lakossaga is.
Masik oldalrol viszont ott voltak a lajossagcseres, vagy kitelepiteses tortenetek.
1940-ban a megszallt Moldaviabol megegyezes alapjan telepultek at a nemetek a 3. Birodalomba. 46-ban pedig mar talan szamlalva voltak a Magyarorszagrol, Csehszlovakiabol kitelepitett nemetek is.
Igy belegondolva egyaltalan nem trivialis kerdes, mindket serpenyoben vannak bizonytalan csoportok.
A morál nagyon érdekes tényező lesz az ukrán-orosz háborúban.
Szerintem az oroszé gyorsabban fog hanyatlani, mint az ukráné, szóval még ez is fontos tényező lehet.
Az oroszoknál ráadásul kezd egyre feltűnőbb lenni a Wagner PMC és az orosz katonai vezetés közötti súrlódás, utalnék a Wagner vezér lőszerhiány miatti felháborodására.
Ez a moszkvai csata második szakaszára elvesztette a háborút nem fedi a valóságot, csak Sztálingráddal. Ha 42 szeptemberében nem erőltetik Sztálingródot, s a semmiért felmorzsolt csapatokat leküldik a sztyeppére, a Volga mentén, akkor söprik a területet a Kaszpi-tengerig, elvágják a Kaukázust és a szovjet olaj útját (ekkor a 70 százalékot Baku és térsége adta) és még LL-lel is sokkal izgalmasabb a háború kimenetele.
A moszkvai csata második szakaszára, (a német erők átmennek védelembe) Németország végérvényesen elvesztette a háborút, mivel a német haderő elérte a természetes korlátját.
Minden további német hadművelet csak halogatta az elkerülhetetlent. (Igen, az offenzívák is.) Onnantól a támadások helyi előnyök/nyersanyagforrások stb. megszerzésére irányultak, de a német haderőnek többé nem volt lehetősége a háború eredményes befejezésére.
Ez a német hadvezetés/politika számára egészen a kurszki csatáig nem volt nyilvánvaló.
Érdekes módon Sztálin világosan felismerte a helyzetet. (Lásd a nyugati diplomácia moszkvai tárgyalásait a csata előtt.)
Talán a Háború virágfüzérekben olvastam, hogy már Moszkva előtt jellemző volt, hogy bár furán hangzik, szinte csak a további támadás volt opció, valamelyik német fejes mondta, hogy nem tudom mit csinálnánk, ha hirtelen azt a parancsot kapnánk, hogy védelembe kellene átmenni.
Érdemes +nézni a veszteségarányokat a kettő VH során.
A szovjetek még a Bagratyion és Berlin során is nagyobb veszteségeket szenvedtek. A csóró muzsikok rosszul képzettek voltak, a tisztikar pedig sík alkalmatlan.
Igyekszem elkerülni a fekete-fehér fogalmazást, nem mindig sikerül. A felderítés, ahogy előttem is írják, egy, de nem egyetlen komponense annak, hogy sikerül-e egy bekerítés.
"nem vette figyelembe a légifelderítés jelzését, sőt egy páncélos tábornok konkrétan figyelmeztette, hogy a románok mögé csoportosítson páncélos tartalékot, pusztán azért, mert ők a leggyengébb láncszem"
Persze, a szovjetek legalább annyiszor bekerítettek németeket a háború második felében, mint az elején őket a fritzek. Sztálingrádnál azért lábjegyzetben hozzá kell tenni, hogy vastagon benne volt, hogy Paulusra nagy volt a kabát (nem vette figyelembe a légifelderítés jelzését, sőt egy páncélos tábornok konkrétan figyelmeztette, hogy a románok mögé csoportosítson páncélos tartalékot, pusztán azért, mert ők a leggyengébb láncszem (fegyverzete miatt). Illetve dilettáns hiba, hogy a legfontosabb utánpótlás vonalánnak, a kalacsi hídnak és a hozzá vezető útnak az érdemi védelméről a támadás megindulása után se gondoskodott. Egy luftwaffe légvédelmi üteg volt beásva és egy őrszázad, váltásban. A városban pedig gyakorlatilag csak hadtáp alakulatok, amelyek a szovjet tankok megjelenésekor egyszerűen megfutottak, harc helyett. Ez is kellett a szovjet sikerhez, amit persze nem kell magyarázni, ezért lábjegyzet.
Ugyanígy a védelem sikerét nem biztosítja még a tökéletes felderítés sem.
A világháborúban sem biztosította.
A támadás sikerét kizárólag a megfelelő harcászati és hadászati összpontosítás, és a megfelelő fegyverzet biztosítja, ha párosul a megfelelő morállal.
A morál kialakítható magas szintű kiképzéssel, világos hadműveleti célok követésével, kiváló ellátással, és lehetetlen feladatokra adott parancsok mellőzésével.
A védelem sikerét pont ugyanezek a tényezők biztosítják.
A világháború kezdeti időszakában a francia/lengyel/szovjet haderő a fenti szükséges tényezők egyikével sem rendelkezett.
A harctéri felderítés jósága nem számít a végeredményben. A harctéri felderítés megnehezítheti/megkönnyítheti a tervek végrehajtását, de soha nem teszi a végrehajtást lehetetlenné.
A háború nagy létszámú egységek, magasabbegységek harcaiból áll. Ezek mozgását, felkészülését nem lehet eltitkolni. A világháborúban sem sikerült ilyesmi.
A harcászati vonalat nem elég áttörni, a sikert ki is kell fejleszteni. Márpedig legkésőbb a harcászati vonal áttörésekor a védő fél teljesen tisztában lesz a támadó erejével. Ami ezután történik, az jóval a csata előtt dől el.
Tévhit a harctéri felderítéshez kötni a hadműveleti sikert.
Nyilván vannak akkora ellenséges erők, amikor már mindegy, hogy van-e felderítés.
De ha van egy jól működő felderítés, akkor megfelelő erők birtokában gyorsabban reagálhatnak. Vagy legalábbis időben visszavonulhatnak, ha pontosan tudják milyen erő és honnét tart feléjük.
A 2. világháborúban sokkal több meglepetést lehetett okozni, mert sokkal kezdetlegesebb és elavultabb adatokkal rendelkeztek.
"A mai felderítés fejlettsége miatt ez gyakorlatilag lehetetlen."
Ez nem igaz. Nem a felderítéstől függ a dolog. Ha a támadó megfelelő erőöszpontosítással és megfelelő sebességgel támad, a bekerítés elkerülhetetlen.
A védelem dolga éppen ennek megakadályozása a támadó lassításával, összpontosításának ellenlökések általi szétforgácsolásával.
A Második Világháború első szakaszában bármennyire is tisztában voltak a francia/lengyel/szovjet parancsnokok a harctéren az ellenség erejével/irányával, nem volt lehetőségük eszközök hiányában a megfelelő válaszreakcióra.
Az erők eszközök hadszíntéri elosztásának hadászati hibáin pedig helyben nem igazán lehetett segíteni.
A franciák és a lengyelek veszítettek, mert nem voltak képesek hadászatilag rugalmasan reagálni, merev védelemre alapoztak.
A szovjetek képesek voltak területet időért típusú védelemre a kezdeti katasztrófa után, ezért állíthatták meg a német haderőt.
A mostani háborúban az orosz fél követi el sorozatban a hadászati/hadműveleti hibákat. Bármekkora mozgósítási tartalékot is képesek elpazarolni.
Mindazonáltal a mostani háborúban mindkét hadviselő fél már veszített. Pozitív eredménnyel ugyanis egyikük sem tudja lezárni a háborút, bármelyikük katonai győzelmét/vereségét is hirdetik ki a végén. (Ha és amennyiben lesz vége. Ez ugyanis DEFCON2 mellett egyáltalán nem biztos.)
A mai felderítés fejlettsége miatt ez gyakorlatilag lehetetlen. Ezért is változott szinte első világháborússá a helyzet, mert egyik fél sem tud nagyobb erőket áttörésre vagy bekerítésre felvonultatni, mert szinte azonnal látják. Tehát fordítva is igaz valamennyire, az oroszoknak is látják az ukrán mozdulatokat, még ha nem is olyan hatékonyan, mint az ukrán felderítést segítő NATO légi eszközök+műholdak. A Kijev elleni korai támadás kis híján sikerült, mert az ukránok csak késve hallgattak az amerikai infókra, épp hogy annyi erőt összeszedtek, hogy az oroszok végül a repteret nem tudták tartósan-teljes egészében megszerezni, így az amúgy stratégiailag jó ötletet nem sikerült kivitelezni. Innentől kezdve az ukránok minden infóban megbíztak, és már rutinszerűen használják. (érdemes nézni a flightradart is, a legtöbb NATO AWACS és ELINT gép még a transzponderét sem kapcsolja ki, annyira nyilvánvaló, hogy ott vannak a határon, illetve Global Hawk-ok a Fekete-tenger nemzetközi vizei felett.)
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ma már ne lehetne hatásos bekerítő műveleteket végezni, meglepetést okozni, de ahhoz meg kell semmisíteni, zavarni az ellenfél felderítő eszközeit, de ehhez teljes légifölény (légi uralom) kellett volna rádióelektronikai zavarással, amit az oroszok elmulasztottak vagy egyes területeken nem is állt módjukban. Egy megelőző légihadjárat persze a különleges hadművelet besorolás miatt nem fért bele, de ennek most isszák meg a levét, hogy csak korlátozott légifölénnyel rendelkeznek, illetve az ellenséges felderítéssel szemben gyakorlatilag tehetetlenek. Marad a tüzérség, meg az orosz gőzhenger.
Hogy a németek kapják a LL-t? Ki van zárva. Abban a pillanatban elvesztették ennek a lehetőségét amikor megtámadták (szigorúan csak is a Németország elleni 2 évvel későbbi szovjet támadás megelőzésére) Nyugat-Európát. Még akkor sem biztos a német győzelem. Pedig Európa ipara nekik dolgozott és létszámban sem voltak olyan kevesen a csatlós országokkal együtt.
