Kedves Sec., sajnos én ahhoz ügyetlen vagyok, ha nem gond, inkább elküldöm mélben, az a biztos. De felhatalmazlak, hogy utána valamilyen módon tedd ide fel, mert neked biztosan sikerül.
beszállok én is a topicba, régóta (már ma reggel óta :-) ) figyelem, de még nem szóltam hozzá, de most akkor igen. :-)
berill,
nem mesélted el az uszkárod utolsó napjait. Mennyire volt rosszul? Miért döntöttetek (Te v apukád döntött?) az elaltatás mellett?
Nekem most 3 hete lett elaltatva a korcs kutyim, 15 éves volt, kis termetű, szegény már le volt fogyva a versenysúlya felére, semmit nem evett napok óta és - ami a legszomorúbb és közvetlenül emiatt döntöttem az altatás mellett - szegényke már csak a fűben feküdt napok óta és fájdalmasan nyöszörgött. Amúgy már régóta nem hallott semmit és az utóbbi időben sokszor megharapott minket is. Hát ennyi. Kíváncsi lennék a Te kutyid történetére.
Szentséges Úr Isten, kiteszem a lábam egy-két napra és utána csak ugy kapkodom a fejemet. Most olvasom a neveket (éljen yahel), utána jelentkezem.
Brunhi
Ahh, Sylvie, gyöngyvirágom már azzal is boldoggá teszel, ha beteszel ide egy URL-t, ahol meg lehet nézni ezt az ír "fenevadat"! :o)
Hátha mikor meglátok egy jellemző példányt, kitalálom, én milyen nevet adnék a sajátomnak...
valóban, de te ezt már tapasztaladból tudod, úgyhogy nagyon irigyellek... :o))
sec., majd ha jól viselkedsz, akkor megismerheted te is a kislányt. :o))
Olvastátok Winkler Róbert: Kutyaszorító c. könyvét?
Naggggyon király! Nagyon viccesen írja le az egyes kutyafajták jellemzőit, de igaz minden szava... halálra röhögtem magam...
Most elmegyek haza.
Jó hétvégét, kellemes napokat!
bocs, most berill leszek, és én válaszolok gyorsan (ha megint le nem maradok, mint tegnap)
az ír farkas (állítólag) a világ lemagasabb kutyája a maga 75-85 cm. marmagasságával. de szép agár alkatú, tehát kb. olyan, mint egy kis csacsi
bocsánat, hogy megint magatokra hagytalak...
hát igen, az uszkárt inkább szobában tudom elviselni. berill, jól emlékszem, hogy az uszinak nem hullik a szőre? azt hiszem, valahol ezt olvastam róluk.
mekkora az a lakótelepi lakás? ha a család kényelmesen elfér benne, akkor még egy kutya szerintem belefér. ha van sok szabadidőd, akkor megvédheted magad és a kutyát az "úgyis az én dolgom lesz, észre sem veszitek" szöveggel. de akkor tényleg legyen a te dolgod, és egy darabig ne is akard rájuk hárítani pl. a sétáltatást (majd ha könyörögnek, hiszen fognak).
biztos nincs semmi más oka a nemakaromnak, vagy szerintük ez a leginkább támadhatatlan érv?
Én másfél szobába hozom az írfarkast, igaz, nagyrészt egyedül lakom ott, meg közel a városliget...
yaheléknek (szintén lakótelepi) egy spánielük van...
persze példákat lehet mondani, ez hatja meg legkevésbé a szülőket.
de szerintem egy uszkár igazán nem kertbe való, hanem pont szobába...
persze ez csak az én véleményem.
sziasztok, itt vagyok ám, de egy kicsit nem vagyok a topon...:(((
rosszkedv, depi, stb...
sajnos az uszkár-témához nem tudok hozzászólni, mert soha nem volt uszim, nem ismerem őket. tudjátok, hogy van ez: nem tetszik az idétlen fazonra nyírt kutya, általában ilyeneket lehet látni, és ezért nem is nagyon foglalkoztam vele.
bocsánat, bocsánat, bocsánat
de örülök, hogy nem szeretitek ti sem a hülye nyírást
szerencsefel, most még mindig nem működne a hazaviszed-megszeretik módszer? milyen kifogásuk van?
berill, mi lesz a lány neve?
Sziszi tényleg aranyos, Szuszi is. Szaturnusz jó, sokféleképp lehet becézni
de ahogy mondod, akkor gyerek voltál...most mennyi idős vagy? mert lehet, hogy akkoriban a szüleidre hárultvolna a kutyus gondozása, ezért nem tartották jó ötletnek, nem?
Gyerekkoromban egyszer hazavittem egy aranyos kölyökkutyit - igaz nem uszi volt csak egy kis keverék kutyus - és visszavitették velem.: ((((( Pedig ajándékba kaptam. Olyan aranyos kis ducka kutyus volt.
Azt én sem szeretem, ha olyan hülyén nyírják őket (l. oroszlános, karakül, zsínóros nyírás) azt hiszem, ami nekem tetszik az a modern ( ha jól tudom a nyírás nevét).
vidd haza, mutasd be nekik és azonnal beleszeretnek.
Én nem ismerek egyetlen olyannyira zord szülőt sem (pedig apukámra igazán ráillik a zord jelző), aki ellent tudna állni egy bájos kutyinak, amikor meglátja a kis ártatlan szemeket...
Pl anyukám húga most vett egy kis fehér uszit, és mi velük egy udvarban lakunk...
Apukám azt mondta, amikor a Pollyka meghalt, hogy oda többet állatot soha, stb, most meg annyira imádja azt a kis vacakot, hogy csak na!
Pollyt is szerette nagyon, és szerintem - bár ezt sosem vallaná be - nagyon hiényzik neki is...
Pollyka amúgy mini volt. Mármint a törpénél is kisebb... Nagyon finnyás volt, és ezáltal elkerülte az uszikra annyira jellemző elhízás...
Inkább olyan kis kecses volt, mint a fene. Kettő és fél kilót nyomott... :o))
Melsélek majd még róla, mert szeretek róla beszélni.
Ha szerzek egy embert, aki be tudja ide tenni a képet, akkor meg fogom mutatni nektek...mert nagyon aranyos kiskutya volt.
Amúgy szinte sosem volt lenyírva olyan cirkuszi formára, mert az nekem nem tecc...csak egyszer - kétszer max. Éltalában olyan kis pulifazonja volt, mert úgy sokkal aribb, vagy ha megnyírták, akkor is olyan egyforma hosszúra, és csak a körmeinél, a pofiján és a farkincájánál volt leszedve jobban...
Éljen a spontaneitás! :o)
Mentem az utcán vacsorázni, és láttam egy foxit
egyből beugrott, hogy egy foxit biztos Lady-nek keresztelnék....
(Hendrix meg forog a sírjában.. :o) )
tényleg ennyire nehéz a választás?
nekem még csak esélyem sincs, hogy éveken belül kutyám legyen, de már most tudom, mi lene a neve...
De ha nem tudnám, megvárnám, míg hozzám kerül a kis dög, és az első hét után kiderülne mi illik neki...
Vagy ez naív elképzelés?
Van egy németjuhász 1 éves szuka kutyám
aminek a Sziszi nevet adtam!Szerintem egy németjuhász kutyának nem rossz név.
Már hallotam olyanról hogy egy kutyának
Szaturnusz nevet adtak!
