Én '91-ben kerültem az Istvánba, hetedikesként. Polgárdi akkor szám.tech. szakkört tartott, amit 3 foglalkozás után hagytam ott, pontosan az ő személye miatt. Nem lehetett könnyú a 4 éved vele...
Emlékszem rá, de minket (ezek szerint nagy szerencsénkre) nem oktatott. A kiskölköket cseszegette folyton, akik az udvaron képesek voltak Istvános Diákhoz Nem Méltó Módon a salak helyett a zöldterületet tapodni. Ennyi emlékem van róla.
Vicces. 1995-ben, mikor egyetemre mentem, a felvettek/felvételizők aránya alapján emlékeim szerint valahol a 20-30. helyen járt az iskola (a '80-as évek végén pedig még dobogós volt). A mi időszakunk pont a hanyatlás és a nosztalgikus vakság időszaka volt, amikor a tanári kar folyton azt hajtogatta, hogy ez egy elitgimnázium, és nem voltak képesek látni, hogy hogy zuhan a diákság teljesítménye...
KGB (Nekem csak Kalotay tanár úr) akkor még csak motoron járt és technikát tanitott. Elég nehéz elképzelnem amint ma sztechet oktat.
1990-ben, amikor nyolcadikosként odakerültem, és technika helyett számtech-órákat tartott nekünk, elképedtem. Egész egyszerűen nem értettem, hogy tarthat valaki ennyire felkészületlenül órákat. Biztos belejátszik, hogy az általános iskolai technikatanárnőm a nyolcvanas évek végén basic- és assembly-szakkört működtetett, de nagyon kellemetlen meglepetés volt, amikor az első órák valamelyikén felkért a számítógépek fejlődéstörténetéből kettőnket egész órás (!) előadást tartani, aztán folyton belepofázott a mondandónkba, és minden egyes szavából sütött, hogy egyáltalán nem érti, miről van szó, csak okos akar lenni.
Nekünk magyart tanított utolsó két évben, és nagyon megszenvedtük, hiszen előtte két évig Borosné volt a magyartanárunk (aki aztán szülési szabadságra ment), és hát mit ne mondjak, ég és föld... Borosné megpróbált kreativitásra és emberségre nevelni (figyelem, szkeptikusok, itt egy nevelő jellegű pedagógus az istvános tantestületből!), Sziliné pedig képtelen volt elszakadni a jól berögzült sablonok automatikus használatától :-(
Veled szemben viszont Piros Gózzal értek egyet. A középiskolás tanár valamelyest mind-mind nevelő is. Még ha sokszor nagyon rosszul nevel, akkor is (lásd az Öreg pl). Ha nem nevel, az is egy fajta nevelés...
Ugyanakkor pl. érdekes módon elsőnek Papp Iván tanár úr (rajztanár volt, Isten nyugosztalja) ugrott be, ma is emlékszem, amikor egyszer igen felháborodott a lustaságomon, trehányságomon, és valami csöndes, csak általam hallható megjegyzéssel visszaadta hf rajzomat. Nem adott egyest sem, semmi következménye nem lett, mégis szégyelltem magam piszkosul.
Vagy ott volt a már emlegetett Trencsényiné. Sokat kaptam tőle emberileg is, gondolkodásban is.
A nevelés különben az én felfogásomban nem csak annyi, hogy szép, magasztos elveket tanítók - szóban. Ha valaki felkészül az óráira, ha megköveteli a pontos munkát, fogalmazást, gondolkodást szerintem az is nevelés. Nekem nem kevés olyan tanárom volt, aki ebben a széles értelemben nevelt, sokszor nem is rosszul.
De ami ezen túl volt, ami a tiszta, egyértelmű matematikán kívül esett, amivel a nevelésére bízott ifjúságnak többet adhatott volna, az volt a szánalmas az ő részéről.
Van sok igazságod ebben is, meg a felhozott konkrét vádakban is, nem akarom szépíteni a dolgokat. Ugyanakkor továbbra is fenntartom, hogy a nettó matematikán túl is adott az Öreg időnként követendő mintát.
Két apróság. Tudod, én azóta is tanítok (bár nem középiskolás fokon), és minden dolgozat (zh) írásakor eszembe jut, hogy az Öreg masnapra mindig kijavította a dogáinkat. Sokáig magam is megtettem, ami egyetemen - azt hiszem nem kell bizonygatnom - nem általános szokás. Mára már alább adtam, de a következő órára mindig elkészülök, ha éjszakázni kell érte, hát éjszakázni kell. Nálunk meglehetősen átjött még az irodalom szeretete, nem vált szét a humán és természettudományos műveltség úgy, ahogy sok helyt, pl. akkori középiskolás barátaimnál kettévált.
Amit meg az osztályotok enyhén jobbos, itt-ott klerikális reakciójáról írtál, azt ugye csak viccnek szántad? A ti osztályotokban hány % volt a KISz szervezettsége IV. év vége felé? Tippeljek? 80%? 90%?
Nem tudom, lehetett akár 100 % is, de ha akkoriban voltál középiskolás, akkor nyilván tudod, hogy ennek semmi köze nem volt az osztály vagy akár csak egyes tagjainak meggyőződéséhez. Ezt éppolyan hülyeség lenne a KISZ tagságon mérni, mintha azt hinnéd, hogy a II. vh előtt minden elsőáldozó komoly hívő volt. Annak idején az volt a közfelfogás, hogy az egyetemi felvételihez éppúgy kell a KISZ tagság, mint az okmánybélyeg. Kb. ugyanannyi politikai elkötelezettséget is jelentett a kettő. Ez Magyarország kérem! Már akkor is az volt, meg azóta is az. A dolgoko sosem azt jelentik, mint ami a hivatalos szöveg, és ezt mind alul mind felül pontosan tudják/tudjuk. (Én se nagyon szeretem, hogy így van, de így van.)
A középiskolai tanár ugyanis nemcsak oktató, hanem nevelő is
ez egyszerűen nem igaz
Egy meseszerű szép világban ahol a szülők foglalkoznak a gyerekeikkel, a gyerekekben nincs rosszindulat, a csecsemőkre angyalok vigyáznak, és a Jóisten mindnyájuk gondját viseli ott vannak ilyen tanárok (ebben a világban tündéri lányokból iskolakórus is alapul, melyet a fiúk áhítattal hallgatnak)
Egy olyan versengésre kiélezett és tömegszerű képzésben ami nálunk folyik erre még lehetőség sem nyílik, ugyanis teljesen mások a célok. Szerintem nem is értik mit kérsz rajtuk számon. Tényleg, mi az amit adniuk kellett volna? Vagy máshogy: hány tanárod volt, aki adott valamit? (nekem egy se)
Papa 1957 óta tanít az Istvánban. És azért jött Budapestre, mert 1. Budapesten született, és élt a tatabányai, majd a fehérvári munkáját leszámítva. 2. Nem igazgatni, hanem tanítani akart.
Az '56-os események idején meg éppen a Kékes-tetőn utókezelték a tüdőgyulladását.
Attól, hogy valaki nem kedvel valakit, nem kell sem baromságokat terjeszteni róla, sem összekombinálni olyan dolgokat, amiknek közük nincs egymáshoz.
