Topik a csillagos égbolt szerelmeseinek, minden, ami távcsővel, fényképezőgéppel, ccd-vel vagy szabad szemmel elérhető, legyen az bolygó, hold, üstökös, aszteroida, vagy épp sarki fény.
Alternatív tudósok ("kérésre bármit tagadok, cáfolok") a szomszédos topikokban keressenek menedéket!
Nekem annyibol volt szerencsem, hogy a Nikonnal tudtam kepeket csinalni,
a Makszutovval pedig a Jupitert lestem meg, Galileo holdastol, felhosavostol:)
Viszont, ahogy cipeltem be a szobaba a teleszkopot, a stativ 3 laba kozott eltort a 3 agu muanyag. Most szetcsusznak a stativ labai, nem lehet talpra allitani a teleszkopot, mert osszerogy. Ha 3 db egyenlo hosszusago kotellel osszekotom a labait, akkor meggyogyul, ugye...?
Tegnap az M6-on haladtam 1800-1830 között a Ny-DNy égbolton 30o magasságban egymáshoz közel két igen fényes, állónak tűnő valamit láttam. Olyan volt mindkettő mint egy pont fölötte kis ívvel. Tudja valaki mi lehetett az?
Sziasztok! A hét elején elég nagy média vízhangot kapott a bolygók és a Hold együttállása. Biztosan Ti is figyeltétek fotóztátok a jelenséget. 22.-én kedden már párásabb vgy inkább cirruszos volt az ég.
De ha napközelben sokkal erősebb a fénysugárzás és ezzel együtt a hősugárzás is, akkor sokkal többnek kell lenni a magból kiszabaduló részecskének is, ami a kómát alkotja. Ezért inkább nagyobbnak kellene lennie napközelben a kómának.
Ezért különös a jelenség és ezért nem tudják megemészteni a csillagászok.
Arra gondolok, hogy a Naphoz közel sokkal erősebb a fény- és a részecskesugárzás (a "napszél"), ami nem engedi a kómát annyira kiterjedni, azaz lefújja a külső rétegeit.
Egy üstökösökről szóló könyvben olvastam, hogy az üstökös kómája napközelben kisebb, mint naptávolban. Mi lehet ennek a magyarázata?
„Ez az elképzelés néhány igen gondosan tanulmányozott kométa különböző időpontokban mért üstökátmérő-értékeire támaszkodott. A még a múlt században mikrométer-okulár segítségével meghatározott átmérőkből furcsa – mondhatni váratlan – szabályszerűséget lehetett kiolvasni. Az észlelések révén kapott szögátmérők s a vizsgált kométa bolygónktól való pillanatnyi távolsága ismeretében aprólékosan kiszámolgatták az egyes időpontokhoz tartozó vizuális kómaátmérőt. Bizonyos objektumokra – elsősorban a jól ismert pályán járókra – számos független mérést tudtak végezni. A rövid keringési idejű Encke-üstökös különösen kedvező lehetőségeket kínált, így több perihélium átmenetének idejéről is rendelkezünk adatokkal. Ezek egy részéből az derült ki, hogy míg a Naptól 1,5 Csillagászati Egységre a kóma átmérője 0,5 millió km –nek adódik, addig az átlagos Nap-Föld távolságban már csak 150 000 km-nek, 0,5 Csillagászati Egységre csillagunktól pedig alig 20 000 km-nek mutatkozik. Az égitest 1828-as és 1838-as napközelsége idején mért értékek egyaránt bizonyítani látszottak azt a feltevést, hogy – eléggé széles határok között – a kóma annál termetesebb, vaskosabb, minél távolabb van a Naptól az égitest, s annál kisebb az átmérője, minél közelebb jár hozzá. Ezt a különös jelenséget nehezen tudták megemészteni a csillagászok.”
(Szécsényi-Nagy Gábor : A naprendszer parányai Gondolat, Bp, 1986. 162. oldal)
Úgy történt, hogy a február elsején eléggé hideg volt, na akkor rendesen átfáztam, ezzel az állvánnyal is ott kínlódtam a hóban fetrengve, mert már olyan magasan járt a komet, hogy máshogy nem tudtam betekinteni a Canonba. Na ott lőttem párat, de közbe bepárásodott a betekintő üvege is, a Marsot nagy nehezen megtaláltam vele,de akkor már szétfagytam, így le kellett róla mondani. Ennek ellenére igazad van, az üstököshöz valami mozgató automatika kellett volna, mert a Mars is lényegében egy online kígyó a képen. Viszont a Holdhoz jó lesz, mert könnyen össze tudom fókuszálni a géppel a távcsövet, mivel jó stabil. Ki. Volt előtte egyébként próbálva nappal , és a monitorra is ráélesítettem vele 10 méterről sötétben, de a kinti égbolt nagyon nehéz, főleg ha alig látok valamit a keresőbe.
Ha már összehozol egy ilyen kombót,miért nem a nappali látványon próbálod ki? Úgy nekimenni a csillag (nem beszélve az üstökös) fotózásnak,hogy nem tudod mire számíthatsz,csak időpocsékolás. Ami a képe illeti: az első kép alapján azt mondanám,hogy zaj.Kipróbálni egyszerű: letakart objektívvel csinálsz képet és az rögtön megadja a választ. Az üstihez felesleges volt a binó összeépítés (SZERINTEM!). A Holdhoz nem kell se hosszú exp.idő,sem ökör nagy ISO érték. Azért nem láttál a képen zajt.
Egy hete sikerült összerögzíteni a Canon-t és a 10x50-es binkulárt egy jó erős vázra, de sajnos nem tudtam vele megtalálni az üstököst, mivel nincs élőkép a 400D-n. így csk a betekintőjén tudtam keresni, de abba meg semmit nem láttam. Készítettem pár képet vele 55mm-es állásban volt a 10x-es binukuláron a gép, 1600 ISO-val és 15 mp expóval, ezek színzajok a képen, vagy távoli csillagok? A Marstól balra volt az iránya a gépnek, fotóztam már a Holdat a binokulárral, de ott semmi ilyen "zaj" nincs a Hold körüli fekete részen.
Ezek a képek 500 és 1000%-os belenagyítások az eredeti képnek.
Még 1 megjegyzés: ha csak nem az üsti elmozdulását akarod (animáció) bemutatni, felesleges a sok kép. Saját tapasztalatom alapján max 15-20 db jó kép elég (EQ3-nál ezt 20-25 képből lehet kiválogatni ), Ennél tőbb kép feldolgozásának eredménye már nem fog meglátszani a 3x8 bites monitoron (nem beszélve a jpg tömörítésről).
A 12.-i kép összesen 12 expóból kiválpgatott 8 képből készült.
