egyrészt van abban némi igazság, amit írtál mégha sarkítva is. Korábban leírtam, hogy nekem milyen elképzeléseim vannak a problémára, vagy nem olvastad el, vagy nem értetted meg, vagy egyszerűen nem is érdekel más véleménye, ami nem egyezik a tieddel, akkor viszont miről beszélünk?
Ja a dologhoz annyit, hogy mi emberek olyan nagyra vagyunk magunkkal, hogy a teremtés koronája, stb. Jelzem, hogy a mi környékünkön rendszeresen látni emberi tevékenységre utaló jeleket, pedig az emberek a saját maguk részére már teljesen átalakították a környezetet, mégse tudják megtalálni az erre a célra fenntartott helyeket. Erről ennyit. Higénia? Igen, de nem csak a kutyák és a kutyások a ludasok! Messzebb ne menjek nézz megy egy buszmegállót, hát az sem egy léleképítő látvány.
egyet értek, Sőt én tovább megyek és azt mondom, hogy én azt sem szeretem, ha egy idegen kutya gazda nélkül, vagy gazda épppen, hogy látótávolságon belül, közelít hozzám vagy a kutyámhoz. Nem ismerem, nem tudom, hogy hogy fog viselkedni. Télleg nem nagy elvárás, hogy emberek és más idegen kutyák között a kutya vagy legyen pórázon, vagy legyen rajta széjkosár (én utálom a szájkosarat, mert a kutya teljesen védtelen tőle). Volt rá esett, hogy a pórázon sétáltatott kutyámnak neki esett fényes nappal egy pit a Kálvin téren. Most ha szájkosár van a kutyámon, akkor nem tudom mi lett volna a vége, mert persze a gazdája nem tudta visszahívni, sőt egy járókelő rúgta le a ktuyámról, mert szájzárat kapott. Szerencsétlen kutyám, aki alapvetően nem aggreszív védekezett, ahogy tudott, de ha szájkosár van rajta, akkor mit tud tenni. Én próbáltam szét szedni öket, de nem olyan egyszerű egy pit-et leszedni. Szóval én télleg megértem azokat, akik számon kérik a pórázt a városban emberek között. De arra miért nem reagált senki, amit az erdei sétákról írtam? Itt gondolok a nem kutyások véleményére.
azt már több példa is bizonyítja, hogy a radikális megoldások sosem célravezetőek, pláne nem hosszútávon. Szerintem bizonyos szabályozással kellene racionalizálni a helyzetet. Pld. szerintem az általam korábban említett vizsga sokat segíthetne, mert így mindenkinek legalább annyit kellene foglalkozni a dologgal, hogy le tudja vizsgáztatni a kutyáját. Azt sajnos magam is tapasztalom, hogy a kutyások egyrésze nem megfelelően áll a kérdéshez, de ez sajnos a nem kutyások egy részére is igaz. Szerintem nem újjal kell mutogatni és indulatosan kirohanni, hanem toleránsan viselkedni. Nálunk a házban pld. még senki nem szólt, hogy zavarja a kutyám. Sőt a szintünkön lévő lakó azt mondta, hogy Ö örül ha a kutya ugat, mert tudja, hogy akkor valaki jár az udvaron. Ezt szerintem így is meg lehet közelíteni és nem feltétlenül rejtett agresszivítással. SZVSZ.
egyet érts meg: az, hogy te nem tartasz ijjesztőnek egy állatot, attól még más félhet tőle.
Anyám fél az egértől. Ezt én ökörségnek tartom, de attól még tény, hogy már az egér gondolatától is rosszul van.
Megtehetjük, mi, kutyások, hogy csak a saját véleményünket vesszük figyelembe (nem kell félni, úgy sem bánt), ennek az eredménye az, hogy sokan tatához hasonlóan, a kelleténél ingerlékenyebben reagálnak, ha kutyát látnak.
Továbbá, az, hogy a te kutyád nem fenevad, és te sem vagy az, sőt az ismerőseid sem azok, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincsenek veszélyes kutyák, és kretén kutyatulajdonosok.
Akinek nem inge, ne vegye magára.
Mint rotitulajdonos, azért kapsz többet a fejedre, mint a többiek, mert a rottweiler divatba jött, és boldog-boldogtalan azt vesz. Ráadásul a roti nagyon tanulékony, de ugyanakkor határozott jellemű kutya (neked mondjam?), aki igényli a határozott gazdit. Ebből két dolog következik: aki akarja, az könnyedén agresszívvá nevelheti (ezek a bunkó tulajdonosok, vagy azok, akik őrzésre használják), illetve könnyen a gazdi fejére nő, és ő lesz a főnök. Ekkor ugye elég nehéz irányítani, és joggal tartanak tőle a járókelők.
Sajnos az emiatt kialakult előítélettel valóban nem tehetsz semmit, azon kívül, hogy te magad megpróbálod kultúráltan tartani a kutyádat, ezzel cáfolandó az előítéletet.
Való igaz, hogy a párbeszéd és a kölcsönös tolerancia lenne a megoldás. De Te, mint kutyatartó, ismerve más gazdikat is, komolyan gondolod, hogy ez megvalósítható?
Szerintem ezt Te sem gondolod. Elég csak végigolvasni a topicot. Sajnos kevesen vannak, akik úgy gondolkoznak, mint Te és Bendeguz. Tehát hehe tata a hozzászólásokat figyelembe véve, teljesen jogosan keres egyéb megoldásokat.
Valamit elfelejtettem. Szerintem nagyon kicsi az esélye annak, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között megoldható legyen a földrajzi szétválasztás és szerintem nem is megoldás. Ezek után lehet, majd olyan is, hogy itt laknak a kövérek, itt meg a soványak, mert a soványt zavarja kövér, és fordítva. Szóval nem lehet ilyen differenciálásokat megcsinálni. Szerintem csak a párbeszéd és a kölcsönös tolerancia a megoldás. Hangsúlyozom szerintem.
Nem akartam eddig direkt neked irni, de sajnos ugy latom, hogy kulonben nem veszed figyelembe masok hozzaszolasait. No mind1.
Az autos pelda nem jo, mert jol tudjuk, hogy az auto, akarmennyire is kenyelmes, csak egy ember alkotta gep, amit nem szabad es nem is lehet egy merlegen merni egy elolennyel. Ha te ezt teszed, akkor szerintem itt van minden kutyas problemad gyokere. Egyebkent bar jomagam is hasznalok autot, joval karosabbnak, artlamasabbnak itelem meg mint barmilyen elolenyt. Hiszen nem csak olajat enged ki magabol, hanem fustol is (ismerjuk ennek hatasait), valamint az altalad emlitett zajártalomról sem feldekezzünk meg. Hogy nem támad meg emberket? Hát erről amikor, este hallom a hiradóban, hogy háány embert ütnek el, vagy szenved balesetet, nem vagyok meggyözödve. (Mondjuk itt is az ember a hibás).
A kutya betegséget terjeszt? Csak úgy mint egy ápolatlan ember. Egy rendesen tartott kutya, nem fertőz meg téged, ez tuti. Ja, hogy vannak kóbor kutyák? Igen sajnos télleg vannak és Ők télleg nincsenek beoltva, de ugyan ez sajnos elmondható a hajléktalanokról, akik köztudottan pontenciálisan fertőzhetnek TBC-vel, vagy tetűvel, ez nagyon sajnálatos, de tény.
Hogy a kutyák az utcára piszkítanak? Valóban. Erre több megoldás is van, az egyik, hogy a kutyások összeszedik, erre remekjó eszközt talált ki egy magyar cég, az a neve, hogy Dog Dolog. Szerintem jó, egyetlen probléma van. Még pedig az, hogy nálunk pld. szinte alig van az utcákon szemetes ha van, akkor azt meg nem ürítik. Mondjuk lehetne külön szemetes erre a célra, ami esetleg direktbe a csatornába ereszti a tartalmát. A másik megoldás, hogy a befizetett parkolási díj, súlyadó, helyi adók, személyi jövedelem adók, esetleg egy ésszerű kutyaadó-ból lehetne finanszirozni, az utcák sürübb takarítását. Jelzem ezt nem csak a kutyák teszik szükségessé.
Törvények? Igen, de ésszerűek és állatbarátok. Nem szabad olyan törvényt hozni, ami az állatok természetével ellentétes és csak kínzásukra alkalmas. Erről már korábban írtam, ezért nem fejtem most ki bővebben.
Elnézést egy kicsit hosszú lettem, de ez egy elég nagy téma.
Alfred polgártárs,
szemléltető előadásod mosolyra késztetett :))
DE (2 all kutyás, akit érint), honnan tudja szerencsétlen gyalogbéka, hogy a te kutyád nem veszélyes, miért kell csodálkozni a reakcióján? Ha azt látom, hogy egy tacskónál nagyobb kutyán póráz és szájkosár is van (illetve megfelelő fizikai adottságú egyed sétáltatja) akkor én is nyugodt vagyok, ellenkező esetben azért ott motoszkál a kisördög.
xpt
Ja, és még egy gondolat, kiegészítésül. A kutyások és nem kutyások elkülönítésén kívül volna még egy fajta megoldás arra, hogy a kutyások ne zavarják a kutyától szenvedőket: a kutyatartást megfelelő törvényi keretek közé szorítani.
Meg kellene valahogy előzni, hogy a kutyák állandóan ugassanak, még nappal se kell feleslegesen zajongani, éjjel meg pláne nem! Erre olvastam már több javaslatot is, magam is hozzátettem párat, majd leírom, ha valakit érdekel.
Meg kellene előzni, hogy a kutyák embereket támadjanak meg, és erre megfelelő biztosítékokat is kell adni. A mégis megtámadott áldozatok teljes kártalanítását is meg kell oldani.
A kutyatulajdonosok a fürdőszobájukba szereljenek kutyaWC -t, és azt használják a kutyák kis- és nagydologra egyaránt. Én már két házat felépítettem ezenkívül két lakást felújítottam, és tudom, hogy egy ilyen kutyaWC beépítése nem nagy probléma, a beszerzése jelenleg sajnos igen.
Az a lényeg: a kutyatartást pontosan olyan normák szerint kellene megítélni, mint a többi emberi tevékenységet. Ha egy autóriasztó szólal meg éjszakánként 30-szor, és a többi riasztó pedig felelne nekik, ha az autók engednék maguk alá a fáradt olajat naponta 10-szer, ha rendszeresen megkergetnék és bántalmaznák a menekülő embereket, és ugyanakkor mindezért nem adnák cserébe azt a mérhetetlen kényelmet, ami már több mint kényelem, akkor már rég betiltották volna az autózást! Csak azt szeretném elérni, hogy végre ugyanolyan normák szerint ítéljék meg a kutyák által okozott környezetszenyezést és veszélyeztetést-károkozást, mint ami normák (engedélyezési-tiltási rendszer valamint adók és illetékek) az életünk összes többi területén érvényesek a vegyipartól kezdve, a szállításon és az autózáson keresztül a magánépítkezőkig.
Ha ezt sikerülne elérni valahogy, akkor nem is lenne fontos a kutyások és a nemkutyások elkülönítése.
Amíg azonban az ésszerű szabályozás ellen olyan felzúdulás és fröcsögés tapasztalható, mint napjainkban, amíg még az ország legértelmesebb része -- az internetet használók tábora -- is úgy nyilatkozik, mint némelyik t.asztaltársunk, addig nem hiszem, hogy az értelmes szabályozásra sok esély van.
Hacsak nem fogunk össze mi, nemkutyások. Hol vagytok, sorstársaim?!
Elnézést, hogy ennyi ideig nem reagáltam, de csak most jutottam gépközelbe.
Nos, engem teljességgel megdöbbentett az felzúdulás éa annak stílusa is helyenként, amivel egyes elvakultan kutyabarát hozzászólók hozzászóltak. Amikor az első egy-két ilyet tapasztaltam, akkor még nem reagáltam rá, de most már úgy látszik többnyire ilyenek vannak. Vegyük sorra (lehet, hogy kicsit hosszú leszek, mégis arra kérek mindenkit, hogy olvassa el figyelmesen, lassan, amit írtam, és ne adjanak a számba olyasmit, amit nem mondtam):
1.) Akik rajtam számon kérik a megértést és a türelmet a kutyások felé, azok olvassák már el még egyszer a saját és hasonszőrűek hozzászólásait! Azt, hogy engem elmebetegnek tartanak azért, mert felvetek (és a saját magánéletemben megoldani is próbálok) egy sok-sok éve óta létező és megoldatlan problémacsoportot. Annak legfőbb oka pedig, hogy ez a problémacsoport megoldatlan, és belátható időn belül megoldatlan is fog maradni, a fő oka az Alfréd t.asztaltársunkhoz hasonló, a problémára arrogánsan reagáló kutyatulajdonosok zajos tábora. Elnézést, ha a hozzászólások alapján (mert más információm nincs) tévesen itélném meg valamelyik t.asztaltársamat.
2.) A topic témája eredetileg csak a kutyák harapásával kapcsolatos problémák voltak, ám a világ bonyolult és minden mindennel összefügg. Olyan, mint egy nagy halászháló: ha megpöckölöm egyik szemét, megrándul a többi is. Itt is (mint más topicokban) előkerült, hogy szinte lehetetlen egy témáról úgy szólni, hogy közben tökéletesen elhatárolódjunk a kapcsolódó, de off-topicnak minősíthető más témák taglalásától. Konkrétan: a kutyával az itt tárgyalt harapáson kívül még két probléma van: ugat, és emberre veszélyes kórokozókat hordozó, undorítóan büdös exkrétumokkal szennyezi össze épített környezetünket. Az összefüggés ezek között ott (is) jelentkezik, hogy az az ember, akit az egyik probléma zavar, és ezért nem túlságosan szereti a kutyákat, azt a többi probléma is jobban fogja zavarni. Ezért én azt javaslom, hogy ha a többieknek is megfelel, akkor kicsikét módosítsuk az eredetileg felvetett témát, és vegyük bele a kutyatartás többi problémáját is. Természetesen csak akkor, ha a többiek is egyetértenek. Cserébe olyan gondolatokat fogok leírni, amikkel eddig csak egy helyen találkoztam, de az a webhely -- sajnos! -- később nyomtalanul eltűnt. Akik azt nem olvasták, csak a napisajtót (írott és elektronikus), azoknak sok újdonságot fogok tudni nyújtani.
3.) Kedves Alfréd! Semmiféle görcsös vagy nem görcsös félelmet nem érzek a kutyák iránt. Sőt, tudok velük kommunikálni is, ha az érdekel. Általában kedvelem a szelíd, nem ugatós, nem agresszív kutyákat, és -- bármilyen meglepő -- azok is engem, legalábbis közvetlen érintkezéskor (azaz nem a kerítésen keresztül, mert úgy majdnem minden kutya agresszív rohadéknak tűnik). Nem tudom miért, talán jó a szagom? Vagy megérzi a kutya a tőle való félelem teljes hiányát? (Nem ide tartozik, de elég jó erőben vagyok) De: mint már leírtam, az a bajom, hogy a kutyák jelentős részét azért tartják, mert azt hiszik sokan, hogy az agresszív kutya hatékonyan meg tudja védeni a gazdáját. Ennek megfelelő a kutyák kiválasztása (öröklött adottságai) és a gazda által nevelt viselkedése.
4.) A rottweileres t.asztaltársimat szeretném megnyugtatni: nem vagyok eleve ellensége egyetlen kutyatipusnak sem. Az, hogy egy adott esetben az utca közepét a saját birtokának tekintő kutya éppen ehhez a fajtához tartozott, csupán nem túl jelentős részlet, amit -- most már látom -- jobb lett volna nem leírni.
5.) Az, hogy a feleségemmel történt kaland után én is lementem a helyszínre, nem azért volt, hogy úgymond bosszút álljak, hanem azért, hogy a következő járókelő esetleges súlyos sérülését megakadályozzam. Nem azért, hogy megkergessem az állatot (aki próbált már egy kutyát utolérni, az tudja: egy olimpiai bajnok futó nem érne utol egy beteg, háromlábú kutyát, ha megszakad, akkor se), hanem azért, hogy kiprovokáljam a kutya részéről a megtámadásomat. No nem olyan szándékos provokációról van szó, hiszen meglehet, hogy az a kutya nem is akart támadni, csak a feleségem értette félre. (A kutya gazdáját persze akkor is meg kellett volna büntetni!) Azzal, hogy az utcán közlekedek, nem követek el semmi gazságot, és ha engem ezért a kutya megtámad, akkor megérdemli ami azután következik. (Ha agresszív eszközt tartok magamnál, vigyázok, hogy azt ne lehessen látni, mert akkor a kutya nem támad.) Meg a gazdája is megérdemelné, de azt jobban védi a törvény.
6.) Hogy megtanuljak a kutyákkal együtt élni? Majd ha azok is megtanulnak tisztességesen viselkedni (a gazdáiktól)! Pont azt szeretném elérni, hogy ne kelljen együtt élnem a kutyákkal! Azzal tisztában vagyok, hogy mindigis lesznek emberek, akik kutyával akarnak élni. (Vajon nekik miért olyan nehéz megérteni, hogy más emberek meg éppenhogy nem akarnak kutyák közelében lakni?) Ekkor pedig csak egyetlen megoldás marad: a kutyabarátok és a kutyákat nem kedvelők földrajzi elkülönülése. Hasonlóan egy korábbi hozzászólásomban említett övezetekhez. Gondolom, hogy ez logikus. Ha emiatt engem "ki kellene lőni az űrbe", akkor a kutyások némelyikének baj van a tudatával.
7.) A kutyások és kutyát nem kedvelők külön övezetben lakása nagyon sok és súlyos problémát megoldana. Nem lenne több kutyamérgezés, szurkálás, csúzli, lándzsa, számszeríj, stb. Nem lenne -- legalábbis emiatt -- harag a szomszédok között, és nem lennének kutyától szenvedő, az idegbaj szélére sodort -- hangsúlyozom: mások által sodort! -- emberek. Csak ott lennének tele az utcák bűzös, fertőző, nyálkás, gennyes kutyaszarral (nagyvárosi probléma), csak ott lenne lehugyozva miden fal, fa, villanyoszlop és kerítés, ahol azt az ott élők örömmel látják, és csak ott ordítanák, örjöngenék tele az éjszakákat (és nappalokat), ahol azt az ott lakók szívesen hallgatják. Nekik ez zene! Nekem nem. És a jelen témához visszatérve: csak ott lennének az utcán szabadon kóborló kutyák.
8.) Sajnos, az is sokszor előfordul, hogy az elszabadult kutyák csoportba verődve járják a környéket, és én ezt életveszélyesnek tartom! Ez ellen ugyanis csak géppisztollyal lehetne védekezni, sajnos a kéziszerszámok kettőnél több kutya ellen nem érnek semmit. Akit már szorongatott több kutya egyidejűleg, az -- ha volt ideje és hangulata -- érdekes megfigyelést tehetett: a kutyák együttműködése egy nagyobb testű ellenfél becserkészésére megdöbbentően érdekes, megérdemelne egy-két tudományos dolgozatot. Ha két kis súlyú embert ráeresztenénk egy nagyra, majd megfigyelnénk és utólag kielemeznénk az együttműködésüket, biztos vagyok abban, hogy nagyon gyengén adnák elő (az egymással való együttműködést) ahhoz képest, ahogyan azt a kutyák teszik.
Engem már szorongatott két kutya. Pont az x éves érettségi találkozóról mentem a szálláshelyemre, persze önvédelmi szerszám nélkül, és lelkileg is felkészületlenül, amikor egy komondorszerű nagy fehér és egy tacskónál alig nagyobb keverék kutya egy kerítés nélküli telekről (egy elhagyott helyen) nekem esett. Néhány perces (ez az adott helyzetben eléggé hosszúnak tűnik) forgolódás után, sikerült megrúgni a kisebbet, amely erre elszaladt. Erre -- egyedül maradván -- a nagyobbik is odébbállt.
A kutyákat ész nélkül védőknek figyelmébe ajánlom ezt az esetet. Mert ha egy idősebb, védekezésre képtelen ember járt volna arra, akkor valószínűleg ebből is újsághír lett volna, úgy mint már annyi esetben.
9.) Kedves kutyát feltétel nélkül védő t.asztaltársaim! Képzeljétek el, hogy Ti vagytok a megtámadott ember helyében! Egyedül egy sötét parkban, nincs a közelben az autótok, nincs nálatok semmilyen védekezésre alkalmas tárgy. És körülvesz titeket 3-4 kutya. Közülük mondjuk kettő nagyon támadó kedvű, a másik kettő csak ezeket követi. Mit csinálnátok akkor?
És mit csinálnátok akkor, ha mondjuk arra megy a jótündér, és azt mondja: megmentelek, de annak ára van: itt egy nyilatkozat, amely követeli a kutyatartás ésszerű, de szigorú megrendszabályozását. Ha aláírod, a kutyák elmennek. Mit csinálnátok, kedves kutyavédők? (Most szándékosan nem fejtem ki, hogy mit értek "ésszerű" alatt.)
NNa, jó hosszú lett. Volna még mit írni, dehát az a fontosabb, hogy el is olvassa valaki.
Ander!
Persze, hogy a Te roti-tulajdonos ismerőseid normálisak. Mindenki a maga fajtájával barátkozik, ez eléggé evidens. Viszont én elég gyakran látok okádék alakokat is rotival. Ugyanakkor viszont az ilyen gusztustalan fickók soha, ismétlem SOHA nem sétáltatnak mondjuk pumit. Tehát az előítélet forrása ugyanaz, mint pl. a vadiúj Mercedes-tulajdonosok esetében. Lehet, hogy van köztük becsületes, de sajnos az életben sokuktól hányni támad kedve az embernek. Sajnos az emberi faj már ilyen. Általánosítunk, mert külön-külön nem tudjuk kezelni az egyes eseteket. Magyarán Neked, becsületes roti-tulajdonosnak el kell viselned, hogy a Te abszolút normális kutyádat egy kalap alá veszik a vad őrző-védő rotikkal, és alkalmasint Téged is nagypofájú bunkónak (lásd fekete egyenruhás őrök) tartanak. Ez van.
Mellesleg nekem is van kutyám. Mudi, és pórázon sétáltatom, csak ott engedem el, ahol nincs konfliktusveszély.
Az ultrahangos készülék szerintem nem túl jó (bár lehet, hogy beválik) ötlet. Egy rokonom vidéken postás, és mint szolgálati eszközként kaptak ultrahangos kutyariasztót az esetleges támadás ellen. Én meg egyből kipróbáltam, de nem túl sok sikerrel. Ugyanis az addig nyugodtan viselkedő kutya kedvét is sikerült felkeltenem, pedig addig oda sem bagózott rám. Ez szerintem még a kisebbik gond, a nagyobbik az, hogy inkább ingerültek lettek, mintsem barátságosak. Szerintem a legtöbb kutya, pláne kankutya inkább kihívásnak/támadásnak veszi, és ennek megfelelően reagál.
Bendeguz
A kenyérdolog lehet hogy beválik, de szerintem sok gazda nem örül neki, ha az élelemmegtagadásra tanított kutyáját egy idegen elkezdi "etetni". Legalábbis én nem örülnék neki. Van egy másik oka is, amiért szerintem nem túl jó ötlet: ha a kocogásaid során kenyérdarabkákat dobálsz a kutyáknak, azok előbb-utóbb megjegyzik, hogy Tőled kaját kapnak, ha utánad futnak.
A mi környékünkön időnként mérget tesznek ki a kutyák számára (Bp-Városliget), így az ottani kutyások általában dühösen reagálnak arra, ha idegen akarja etetni a kutyáját.
Mielőtt félreérthető lennék, nem hibáztatlak, hogy kenyeret dobálsz nekik, a "védekezésed" szerintem nagyon humánus. Az a szomorú, hogy van olyan gazda, aki megengedi a kocogók hajkurászását a kutyájának.
Amúgy ellentét nem csak a kutyás és nemkutyások között van, hanem a nagytestű- és a kistestű kutyát tartók között is van. Általában a kicsiket (tacskó, pincsi stb) minket meglátva ölbekapják, nemegyszer a gazda kinyomta a feje fölé a kutyáját. Közben sűrű anyázás közepette küldenek el melegebb éghajlatra a kutyámmal együtt, mert nincs pórázon (Városliget közepén). Az a poén az egészben, hogy az én kutyámat (roti) nem is érdekli az egész szitu egészen addig, amíg fel nem emelik a másikat. Akkor viszont már kiváncsi, hogy most mi van.
Egyik haveromnak a középuszkár kiskutyáját kölyök kora óta ismeri, nagyon szereti és mindent megenged neki. Ha séta közben uszkárt lát, már rohan, hogy megnézze, hem a haverja-e az. Ez általában nagy riadalmat okoz, alaptalanul.
Van még egy dolog, amit nem értek: hogy miért tartják a legtöbb rotitulajdonost bunkónak. Elég sokat ismerek, és kivétel nélkül mindenki normális, nem agresszív a kutyája, nem szólnak be a többi kutyásnak stb. Általában jobban figyelnek arra, hogy mit csinál a kutyájuk, mint más kutyás, pont azért, hogy nehogy "szó érje a ház elejét". (Ezzel nem akarom a többi kutyást megsérteni!)
Azt mondod, hogy "Én nem fogok szájkosarat tenni a kutyámra, mert tudom, hogy nem veszélyes!". Tegyük fel, hogy az állításod igaz. A gond ott kezdődik, hogy ezt_csak_Te_tudod. Annak a járókelőnek, aki veled szembe jön, erről fogalma sincs, tehát ha félni kezd, ez részéről egy "természetes" reakció.
A legtöbb kutyatartó, aki úgy sétáltatja a kutyáját mint Te, erre hivatkozik. Aztán megtörténik a "csoda" és az aranyos, kedves házi kedvenc mégis rátámad valakire. A gazdi ilyenkor magyarázkodni kezd, hogy "Még sosem fordult elő….." vagy "Nem is értem, hogy miért……….".
Ilyen esetekben két dologra tudok gondolni:
1. A gazdi nem ismeri a saját kutyáját
2. Nem mond igazat
Mindkét eset bizalmatlanságot eredményez már a gazdákkal szemben is. Ha valakit már többször értek ilyen atrocitások, az pedig általánosítani fog. Végül is, hogy bízzon meg egy kutyában, ha már a gazdájában sem tud.
A legtöbb ember nem utálja a kutyákat csak rosszak a tapasztalataik. Mivel a kutyatartók nem minden esetben képesek objektíven nézni az állataikat, muszáj törvényes úton szabályozni azok tartását. Ha ezek a törvények megszületnek és azt mindenki, akit érint, betartja, akkor egy idő után az előítéletek és a bizalmatlanság meg fognak szűnni.
Lehet, hogy túl érzékenyen reagálok a dologra, de mindig felidegesít amikor ilyen embereket hallok, látok, "olvasok".
Pedig ritka nyugodt ember vagyok! :--))))))
Sajnos mint mint rotitulaj valószínűleg többször kapok a "fejemre", mint más kutyások. Pedig ez sem rosszabb fajta, mint a többi.
Hehe Tata is ír az őt ért attrocitásokról, viszont fajtát csak egyet említ: a rottweilert.
Az enyém sem fenevad, mégis 3 hónapos korában nem engedtek fel a buszra, mondván hogy nincs rajta szájkosár. Sétáltatáskor sok kutyát egyből ölbekapnak, a gyerekeket elhívják ("Nem szabad, megharap a csúnya kutya..") stb.
Valószínűnek tartom, hogy sokkal több kutyást és kutyát ismerek (főleg nagytestűt), mint Tata, viszont én nem vettem észre, hogy a többségük olyan fenemód veszedelmes lenne, hogy a általa említett drasztikus módszerekhez kellene folyamodni. Egy kicsit neki is kellene alkalmazkodnia, mert el kell fogadni, hogy igenis sok embernek az élet a kutyájával teljes.
Na ezt hallgassátok meg!
Szoktam néha 2 pesti kutyát sétáltatni, illetve zöldövezetbe vinni őket kocsival (egy dobermann + egy dobermann keverék, szóval kellőképpen nagytestűek!). Egyszer csak pisiltetni akartam őket vinni, de sajnos a házuk előtt állt egy kocsi, kitárt ajtókkal. A kutyák meg azt hitték, hogy az az én kocsim, útra készen, szóval fellelkesülten rohantak felé, én meg lógtam mögöttük a póráz végén. A hátsó ülésen 2 csaj ült, azt a sikoltozást, amit ott levágtak! Pedig szegény kutyák csak be akartak ülni a kocsiba. Én is megijedtem egy kicsit, mert elöl egy félbarna fiatalember igen felháborodottnak látszott, már attól féltem, hogy pisztolyt ránt ránk, de aztán tisztáztuk a helyzetet, és még ő kért bocsánatot (!)
Hehe tata: régebben láttam egy szerkezetet, talán a kínai piacon lehet még kapni, valami ultrahangos (vagy milyen?) kutyariasztó. Te nem hallod a hangját, a kutyák mégis menekülnek, így tett legalábbis a szomszédunké (Alfi nevű bobtail!), amikor a saját kutyáimon akartam kipróbálni. Talán picit csökkentené a feleséged félelmét, azaz növelné a biztonságérzetét.
X polgártárs:
A menekülő gyalogos kicsit félreérthető volt, szóval van a környékünkön néhány ember, a járdán szembejőve kb tízméter távolságból felismerik a veszélyt(! már Alfot), és balettáncost megszégyenítő mozgással kiugranak az úttestre, visítva-ordítva és a járda szélétől mintegy két méterre remegve tétova ide-oda léptekkel várják meg míg mi a járdán elcaplatunk, és közben persze teszik a megjegyzéseket. Na az ilyen mutatványra persze felfigyel Alfred, abbahagyja a kollégák vizeletének vizsgálatát, és teátrális mozdulatokkal, a lehető leghiteltelenebb ugatással megugrasztja a rettegőt, majd a legnagyobb nyugalommal visszatér az utolsó pisipocsolyához.
Csülök polgártárs, kivéve ha az én lábam mellett ül.
Alfred: "Menekülő gyalogost megugrasztja". gondolom te sem örülnél ha (nyomoronc példa) eléd ugranának valami nagyobb bökővel (=kutya), a pulzusod és az idegbetegséged magasra szökne).
A topiknyitó + körülnézhetne kicsit a témában, minek két7ente új kutyaellenestopikot nyitni??
Na más bajom nincs :)
xpt
Én is csatlakozom ahozz, hogy a kutya nálunk is családtag és ha kell megvéd engem vagy a család bármely tagját. Viszont azt is el kell fogadnia minden embernek, hogy a kutya a természet része, bár már régóta él az emberek között, attól Ö még közelebb van a természethez, mint mi emberek, ezért ezt is figyelembe kell venni, amikor elvárásokat támasztunk a kuytákkal szemben. Ez igaz mind a kutyásokra, mind a nem kutyásokra. Egyébként a kutyaelleneseket azért megkérdezném, hogy a kutyát akkor is utálják, amikor éppen embereket keresnek a romok alatt, vagy éppen bünözőket fognak el, vagy ne adj isten éppen kábítószert keresnek vagy vakot vezetnek? Ök is kutyák, akik az emberek között élnek és az egész életük az ember szolgálatában telik. És amikor dolgoznak mindnekiért dolgoznak nemcsak a kutyásokért.
Alfreddal én is egyetértek, és még annyit tennék hozzá, hogy egy sötét utcán jobban tartok egy ott lődörgő sötét (ember)alaktól, mint egy egész kutyafalkától. Sőt, a feleségemet is jobban félteném ettől a veszélytől.
Alfred, csatlakozom!
Az én kutyám is családtag, aki bárkitől, minden áron megvéd engem, ezért nekem kutya kötelességem :) megvédeni őt.
El a kezekkel Viki kutyától!
A kutyát egyébként le lehet szoktatni az ugatásról, na nem teljesen, de néha a szomszéd is üvöltözik a feleségével, nem?
Más.
A kutyatartónak igenis figyelnie kell arra, vannak akik félnek a kutyáktól. Szájkosarat én sem használok, de igyekszem olyan helyen sétáltatni, ahol kevesen járnak, és ha mégis jön valaki, időben visszahívom. A láb mellett békésen üldögélő ebtől már senki nem fél.
hehe tata:
Te stílusod után ítélve tanult ember vagy, épp ezért a görcsös félelmedet képes vagy racionálisnak tűnő köntösben előadni. De a kényszeres védjük meg magunkat a kutyáktól szándék kiérezhető szavaidból.
"Szándékosan nem tesz rá szájkosarat, holott tudja, hogy a kutya veszélyes."
És itt kimondtad a dolog lényegét! Én nem fogok szájkosarat tenni a kutyámra, mert tudom, hogy nem veszélyes! És az általam személyesen ismert és szájkosár, illetve póráz nélkül sétáltatott kutyák is mind veszélytelenek! Ismerek 5-6 olyan kutyát amelyik ingerküszöbje olyan alacsony, hogy szinte minden szokatlan helyzetre, személyre, zajra támadással reagál. De ezeket a kutyákat a tulajdonosaik nem engedik el, mert nem akarják embertársaikat megsebesíteni.
Azt kellene megértened, hogy mikor a járdán caplat egy kutya, és mögötte néhány méterrel a gazdája, az a kutya egy 4-5 éves gyerek biztonságával közlekedik, és biztos lehetsz benne, hogy nem fog veszélyeztetni.
Lassan másfél évszázados a városi hobbykutyatartás, megszünni nem fog, tehát nincs más választásod megtanulsz együtt élni a kutyával, azzal az egyetlen álattal, amely nagyvonalakban érti az emberi beszédet, de jobban érti az emberi testbesztédet mint mi emberek.
Mellesleg rád valószínüleg szívesebben is támadnak az erre hajlamos kutyák, mert egy táblát tartasz a számukra a kezedben evvel a felirattal:
UTÁLLAK TE KUTYA, MERT GYEGÉBB VAGYOK NÁLAD!
HA TEHETNÉM, MEGTÁMADNÁLAK, ÉS LEGYŐZNÉLEK!
És példul egy domináns kan egy ilyen kihívást nem szívesen hagy ki...
remélem azt te is belátod, hogy az általad említett, nagyon súlyos esetekben a rendőrség minden esetben eljár, az ebet kivégzik, a gazdát megbüntetik.
Mivel ezek az esetek bűncselekménynek számítanak, ha van feljelentés, a yardnak kötelessége intézkedni, a büntetés mikéntjét, és mennyiségét pedig a BTK szabályozza.
Amiről te beszélsz, az más tészta. Hogy mit mond a szomszéd, a többi kutyás, vagy mi jelenik meg a Fókuszban, az a bíróságot nem érdekli, nyavalyoghat akárki, akármit, a kutyát elaltatják, a gazdát megbüntetik. Remélem ez tiszta sor.
Az egyéb, ennél sokkal kevésbé jelentős esetekben, amiket csak írott és íratlan szabályok szabályoznak, igazad van. Sok kutyás nem tartja be őket (póráz, szájkosár, kutyaszar), és ez nem jó így, valóban tenni kéne valamit.
De ne keverd ide a már_megint_széttépett_egy_kisgyereket_a_pitbull szerű eseteket.
A kutyások pedig sokkal megértőbbek lennének irányodban, ha kevésbé árasztanád el őket a haragoddal, első nekifutásra.
Ha pedig rendszeresen vannak olyan gondjaid, hogy nem tudsz (tudtok) közlekedni a kóborló kutyáktól, akkor hagy ajánljak egy nálam bevált receptet (ugyanis kutyás létemre ez nekem is sok gondot okozott, a rendszeres esti futások alkalmával): vigyél magaddal egy kis száraz kenyérhéjat, vesd a kutya elé, és amíg szagolgatja, megeszi, osonj el. Arra vigyázz, hogy ne oda dobd a kenyeret, amerre menni akarsz.
Nem a legjobb megoldás, de ennél jobbat még nem találtam.
Elöször is a legfontosabb, hogy nekem is van egy németjuhászom, de a városban az esetek nagyrészében pórázon van, ez alól csak a késő éjszaka a kivétel, amikor már alig jár ember az utcákon, olyankor szerintem senkit nem zavar, ha látok valakit általában behívom a kutyát, vagy meg is fogom ha kell.
Én értem az embereket akik félnek a kutyáktól, ezért tartom a kutyámat napközben pórázon. Szájkosarat nem rakok rá, hiszen pórázon van, így ha direkt nem ingerlik, vagy hergelik senkit nem harap meg. Egyébként a szájkosár az szerintem egy kínzási módszer. Na mind1, nem ez az érdekes.
A kutyaugatás szerintem nem lehet igazi gond, véleményem szerint abba az emberek csak belehergelik magukat.
Viszont térjünk rá a szabályokra. Vannak most is szabályok, amik szerintem nagyon rosszak. Pld. miért nem lehet egy erdőben elengedni egy kutyát? Ugyanis ha elengeded a vadász lelőheti, még akkor is ha melletted sétál. Ez egy állatellenes törvény. Szabályozzuk a kutyatartást? igen, de ésszerűen és állatbarát módon. Pld. aki nagytestű kutyát tart az legyen kőteles egy alap engedelmességi vizsgát tenni a kutyat egy éves koráig. Ez szerintem korrekt lenne és ez azért segítene, hogy mind a kutyák, mind a gazdáik kultúráltabbak legyenek. Ugyanakor legyen tekintettel a kutyákra is (pld az erdőben való séta az ugyaúgy a kutya joga is mint az emberé, legközelebb embert lő le a vadász, mert miért sétál kisérő nélkül). Az ami most Budapesten folyik az nevetséges. Pld a II. ker-ben a Dunapartot jelölték ki kutyafutatonak, no comment. Az hogy egy lakásban hány kutya lehet, megint csak kíszurás, mert ainek most több van az altassa el a kutyáját? Az is csak egy élőlény. Szerintem ez nem megoldás. Abban van igazság, hogy egy lakásban mennyi kutya lehet, de ezt szerintem csak folyamatosan, toleranciával lehet bevezetni. Szóval, mindkét írányba van mét mit javítani, szvsz.
nyugodjál már le!
Még a végén valaki rádhúzza, hogy tipikusan bunkó roti-tulajdonos vagy. Pedig nem így van, igaz?
Akár tetszik, akár nem, tata kritikája sok esetben helyénvaló, még ha az elképzelései drasztikusak is kissé.
Azt pedig nem állította, hogy azért vitte a kardot, hogy leölje a kutyát.
Egy dologra elfejtettem reagálni, miszerint hogy nincs együttműködés/megértés a kutyások és nem kutyások között. Én igenis megértem a problémádat, és támogatom az ötletedet, miszerint kutyamentes helyeket kell létrehozni.
Nekem van is egy ötletem: az olyanokat, mint Te, össze kell gyűjteni és ki kell lőni a világűrbe.
Nekem is van kutyám, méghozzá rottweiler. Nem igazán értem az olyan embereket, mint te, hogy hogy lehet egy bizonyos állatfajtát ennyire utálni. Mivel nem irtad, gondolom kutya soha nem harapott meg, csak az ugatásával zavart. Pedig az általad leírtak alapján lett volna esélyed rá, (szerintem jogosan). Aki karddal megy kutya ellen, pláne képes éjszaka lándzsával kergetni feltehetőleg egy kóbor kutyát, az szerintem nem teljesen komplett. Mondhatnám: éjszakai futóbolond
Ja és áruld már el légyszives, hogy miért akartad megölni? Talán azzal zavarta meg a nyugalmadat, hogy a gazdája után nyüszített? Vagy a szemétben turkált, mert éhes volt?
Kár, hogy úgy utálod a kutyákat, hogy még csak nem is ismered őket. Ha ismernéd, akkor tudnád, hogy a kistestű kutyák általában sokkal hevesebb vérmérséklettel vannak megáldva, mint egy nagytestű kutya. És ez igy van rendjén, hisz ahhoz a munkához, amire az ember kitenyésztette, erre van szükség.
Mivel már fent irtam, hogy rottweilerem van, sajnos gyakran volt problémám az olyan emberek miatt, mint Te. Mielőtt megvettem, tudtam, hogy támadások fognak érni amiatt, hogy ezt a fajtát választottam, de nem érdekelt, mert nem a "gyilkos"-t láttam benne, mint Te, hanem egy szeretni való élőlényt, aki ezentúl rám van utalva, nekem kell gondoskodnom róla.
Kár, hogy Te nem ismered ezt az érzést.
Az elindított témáddal egyet értél el nálam:
ezután én sem rakok a kutyámra szájkosarat sötétedés után, mert ki tudja.... még van a végén egy lándzsás őrült megtámadja. Legalább védekezni tudjon....
Ja, bocs, még egy apróság lemaradt. Írod, hogy a példáimban a legfontosabb a szándékosság. A z egyik gondot ott látom, hogy a teljes szándékosság és a teljes óvatlanság között nincs éles határvonal. A teljes szándékosság azt hiszem, világos, jelen témában is, ha valaki eleve úgy idomítja a kutyáját, hogy egy bizonyos embert tépje szét. A teljes szándéktalanság ez esetben nehezen érzékeltethető, de egy kis valószínűségű példa: a vendég a gazdi tacskókutyájára véletlenül rálépve elesik, és úgy a padlóba veri a fejét, hogy súlyosan megsérül, azt én ténylegesen szándéktalannak tartom.
Csakhogy a két szélső eset között igen széles és folyamatos átmenet van.
Másik: a szándékosság fogalma magában rejti azt, hogy tudjuk, hogy egy ember mire gondolt, mi volt a szándéka a cselekmény kivitelezésekor. Márpedig a gondolatolvasás ma még nem áll azon a szinten...
Ha én valakit büntetlenül el akarok intézni, akkor be fogok szerezni egy nagytestű kutyacsemetét, és arra fogom idomítani, hogy keressen meg egy bizonyos embert, és tépje le a tökeit. Ha nem is lesz öngyikos előbb-utóbb, az élete nem ér többet a semminél.
Szóval a lényeg: a szándékosság bizonyítása vagy cáfolása leginkább pénz és sztárügyvéd kérdése.
Nos, most elérkeztünk az egyik korábbi hozzászólásban említett körbeérveléshez. Akkor (talán nem helyesen) az ugatást hoztam fel példának, de ezt is felhozhattam volna.
Ugyanis: képzeljük el, hogy a kutya súlyos testi sérülést okoz. Kérdés: milyen mértékben képes a kutyát a gazdája fékentartani? Ha teljes mértékben, akkor teljes mértékben ő felel azért, ha mégsem teszi. Szándékosan nem tesz rá szájkosarat, holott tudja, hogy a kutya veszélyes. Ha nem tudja féken tartani, akkor nem kötelező kutyát tartani, vagy zárja el olyan magas kerítés mögé, amit a kutya BIZTOSAN nem képes aláásni vagy átugrani.
A múltkori példára visszatérve: ki a felelős, kit kell sújtania a szankcióknak, ha egy kutya tegyükfel megtépett egy gyermeket? Amikor a kutya elaltatásáról van szó (Mégcsak lelőni sem lehet ám! Bezzeg az emberek szenvedésével nem foglalkoznak ennyit), akkor felhördülnek a kutyabarátok: nem is a kutya a hibás, hanem a gazdája! Amikor a gazdi példás megbüntetéséről van szó, akkor meg jön az érv: dehát nem tudta féken tartani, és nem akart rá szájkosarat tenni, hogy ne szenvedjen az a szegény kutya. Igen ám, de ha erre felvetődik, hogy az ilyen agresszív kutyát nem kellene tartania, akkor körbeérünk: nem is a kutya agresszív, az egy ártatalan szelíd drága jószág, a gazda a hibás! Ezzel pedig körbeértünk az érvekkel. A lényeg az, hogy ne történjen semmi, csak nyugodtan tartsa a nagytestű kiszámíthatatlan kutyáját a bunkókám, és nyugodtan fenyegetőzhessen tovább: ha a kutyámhoz érsz, lenyakazlak!
Általában is jellemző a kutyások nagy részére az agresszivitás, a fenyegetőzés, ha valaki csendben szól nekik, hogy ezt nem kellene...
