Bocs, nem tudok igazságot tenni, mert nem voltam ott, de a színpadról megítélhetetlen, hogy mit hall a közönség, és fordítva is igaz.
Másrészt amost néztem meg megint a Rockin'the Globe DVD-t és ott is ezt láttam, hogy SC rettentő visszafogottan kezdett, később jött bele.
A tavalyi müncheni buliról is valami ilyen dereng.
Lehet, hogy mindig így van?
Most ne menjünk bele abba, hogy hány EoPF koncerten voltam, és ezek közül melyikeken volt rendben a hangzás, sztem.
De ha én nem vagyok neked elég autentikus akkor esetleg összehozlak Tóth Attis zenekarvezető úrral, aki majd beszámol neked a kontroll teljes csődjéről az ominózus koncertről (amire utalgatsz), és ami nem csak a playback-cd hiánya volt "kicsit más". :-)
A berlini koncertről pedig továbbra is fenntartom a véleményem: Sheryl azért volt indiszponált, mert rettenetesen zavarta a keverés.
Neked nem tűnt fel, hogy az utolsó számban mennyire kitisztult a hangja?
És hogy eleinte a "háttér"vokál csúnyán rácáfolt a jelzőjére?
Ja igen, a kisasszony igazán lejátszhatta volna a Difficoult Kind-ot, de nem tette.
Ezt kábé olyan csalódással éltem meg, mint amikor a 98-as pesti "majdnem ledzep" koncerten Robert Plant és Jimmy Page nem adta le a Stairway to Heaven-t...
Na, én is voltam Berlinben, ott álltam Lunatic kolléga mellett... Amit én észrevettem, az az, hogy Sheryl mintha nagyon-nagyon unta volna. Lerítt az arcáról, hogy nem élvezi. Amit eddig láttam tőle, koncertfelvételt, ott mindig mosolygott, itt meg semmi... (mondjuk meg tudom érteni, nekem se okoz örömet az, ha hatezernyolcszázötvenkettedszer gitározom el ugyanazt a számot...)
De amúgy jó volt. Lunatic kollégának pedig nem kell hinni, amikor a hangosítást, hangzást, satöbbit kritizálja...
ő ugyanis a CD-hanzást várja el egy koncerten is, pedig a koncertnek az a lényege, hogy mindig egy picit más... Szóval kedves Lunatic, a Te igényeid csak valami playback-kel lehetne kielégíteni...
:-)
(de ezt már említettem az Echoes of Pink Floyd koncert után is...) :-)
Úgytűnik mi a noonesaid helyett kaptuk a redemption dayt. Lehet érdemes lett volna mindkettőre elmenni..:-DD
Nekem úgytűnik hogy ez a berlini koncert (talán a helyszín miatt) Sheryl részéről amolyan ultrapacifista megmozdulás volt, amivel semmi baj nincs, de engem a zenei rész jobban érdekelt. :-)
Az meg sajna valahol elkúszott a keverőpultnál..., azért állítom ezt ennyire biztosra, mert a safe&soundnál betolták ugye a zongorát -> új mikrofon -> tökéletes hangzás, mintha megjött volna a hangja ááhhh...bárcsak az egész koncert arról szólt volna.
Nekünk nem dead flowers volt, hanem Run Baby Run -> padlófogás.
A Peace, Love and Understanding-et Elvis Costello és még vki számának konferálta, akinek a nevére sajnos nem emlékszem.
Tényleg durván Bestofra épült a koncert, a kivetítő nagyon jól funkcionált, redemption day alatt sok idézet, safe and sound alatt meg igencsak sokkoló képsorok, érdekes volt a kontraszt.
Home alatt meg a video, hmmm...:-) most újból keresem a videót digi formátumban.
A közönség tüzességét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi kis ereklye, basszus, pedig én szereztem meg először...
utána a sok kis hülye liba széttépte az egészet hiába mondtam nekik, hogy úgy nem ér semmit. Ehh....
Exile, te maradtál aláírásért backstage? Én a tavalyiból kiindulva sansztalannak láttam a dolgot, meg a baráti köröm is már indulni akart lévén HATALMAS város Berlin..:-)
Na én is megérkeztem! :-)
Berlinben kaptunk Home-ot, és Safe&Soundot...:-) a többi takkra ugyanaz volt amiket Exile leírt.
Helyszín szintén 2-3ezres csarnok, dugig tömve.
Negyedik sorba sikerült furakodnom, jobbra középre. Fergeteges volt a hangulat, jó pörgősre sikerültek a számok, de sztem a hangosítással akadt némi gubanc, sajnos pont Sheryl vokálja durván kásás lett, szemmel láthatóan küszködött, hogy milyen távolságra énekeljen a mikrofontól.
Eleinte szokás szerint indiszponált volt, de aztán beleadtak apait-anyait, a gitárosok nagyon ott voltak a szeren, meglepő, hogy miket hoztak ki a jólismert számokból. A change, és a tnmc-s számok isteniek voltak, if it makes you happy nekem a fénypont. Home-ot eléggé darabosan, nem eléggé elmélyülten nyomták, de sebaj.
Lévén a hangosítással gond akadt, így nekem a müncheni jöbban tetszett, de igazából ott telítettebb volt a hangzás sztem, pont a hegedű és a cselló miatt. Nekem ez hiányzott, de így is jó volt azért.
Az új dobos szépen eljátsza amit kell, és érzi is a dolgot, ám Jim Bourgoisnak viszont van egy stílusa, ami azért kell ezekhez a számokhoz.
Na ennyi így elsőre, még összeszedem a gondolataim majd, írtó fáradt vagyok. :-)
L.
[van ereklyém, majd scannelek, nagyon vicces...:-)]
Akkor egy kis kölni koncertbeszámoló...
Nagyon vártam már a koncertet és minden nehézség ellenére (időhiány, itteni lemondások, eső, hideg) azt mondom, hogy abszolút megérte, kár lett volna kihagyni. Találkoztam végre a nagy fanatikusokkal is (Jan, Brigitte, etc... Hajni, üdvözölnek! :)) Nagyon jó koncert volt, teljesen más, mint a tavalyi müncheni. Hogy melyik volt a jobb, az egy nehéz kérdés lenne, a tavalyi természetesen nagy élmény volt - először látni Sherylt, meg az akkori új dalokat még az album előtt tőle hallani először -, de ez a mostani meg inkább csak szuper volt. Kicsit "show-szerűbb", meg greatest hits jellegű volt, de zeneileg szerintem mindenképpen jobb volt. Pedig minimálfelállás volt, öten voltak csak és kész (tavaly meg volt csellós csávó, Lorenza, etc). A hangzás is sokkal "rockosabb" volt ezért. Az új dobos szerintem nagyon állat, kicsit kilóg ugyan imageileg a zenekarból, de jól nyomja, nekem egyáltalán nem hiányzott Jim Bogios...
Sheryl amúgy az elején kicsit fáradtnak tűnt, de hamar belejött és utána látszott is, hogy élvezte az egészet, nem véletlenül volt két ráadás :) A banda másik kiváló teljesítményt nyújtó tagja: Peter Stroud. Nagyon ott volt végig a szeren, élvezettel és érzéssel játszott, és végig pontosan. Emlékszem, korábban még én ócsároltam, hogy nem annyira illik a zenekarba zeneileg mint az előző gitáros, hát nem a fenét... Ennek az embernek saját stílusa van, slideon olyanokat játszik, hogy beszarás, de amúgy is nagyon rendben van. És főleg, hiba nélkül. (Azt már csak ebben a topicban merem leírni, hogy ilyenkor eszembe jut szegény Ronnie Wood, hogy bár régebben tényleg jól játszott, de amiket a mostani turnén is nyomott... Gyakorlatilag még egy egyszerű hajlítás sem pontos már nála. Voltak persze kivételek meg jobb pillanatok, na de akkor is, mégis csak Ronnie és tudjuk mire is képes lehetne. Az érem másik oldala => mégiscsak Ronnie, ezért szeretjük)
A hely amúgy hasonlított a münchenihez, Live Music Hall hallattán azt gondoltam, hogy vmi nagyobb sportcsarnok lesz, de nem, picit volt csak nagyobb a müncheni Metropolisnál, szerintem kb. olyan 2-3 ezren lehettünk. A harmadik sor körül álltam amúgy a bal oldalon, Peter Stroud előtt pont, de Sherylre is jó kilátással :)
Akkor szép sorjában...
Steve McQueen: egyik highlight, amúgy is kedvenc, de most nagyon profi volt, a video intro is, meg az átdolgozott vége. Vége lett a számnak ahogy kell, aztán jött még vagy másfél perc zúzás más témával, de mintha oda született volna, annyira jó volt.
There Goes The Neighborhood: atom, még mindig, és mint mindig. A vége felé ez is kapott egy kis átgyúrást, és jól jött neki.
My Favorite Mistake: csak úgy simán jó volt, erről nincs mit mondani, a másik örök kedvenc ugyebár...
Can't Cry Anymore: első meglepetés, és hát itt majdnem beszartam, annyira jó volt. Nem gondoltam volna, hogy fogom élőben hallani, köszönet érte Sherylnek. Words cannot express, de tényleg...
First Cut: mandolin (vagy mi, ezeket mindig keverem) introval Stroudtól, utána átváltott gitárra, és vagy a felétől végigszólózta. Jó volt :)
Leaving Las Vegas: Sheryl itt kezdett szerintem igazán belejönni, intro itt is kapott egy kis átdolgozást.
Strong Enough: elején csak Sheryl egyedül, a felétől meg kb. belépett a slide is, nem is akárhogy...
Sweet Rosalyn: egy másik meglepi, ezt se nagyon szokta játszani újabban, ha jól tudom, de megint minden a helyén volt.
If It Makes You Happy: a kivetítőn végig a közönség, nagyon élvezte mindenki, sing along meg minden ami kell. A hangzás kicsit nyersebb volt, mint amit pl. a DVD-n is hallani lehetett, de jó tett a számnak.
Change: megint egy átdolgozott intro, és megint egy nagy élmény. Közönségkedvenc volt ez is.
Difficult Kind: itt jött a lassú rész, személy szerint én a Home-ot vártam volna, ami végül nem volt később sem, pedig a zongora ott figyelt a színpadon. Talán ez volt az egyetlen hibája a koncertnek :) Mert jó volt, jó volt, tudom, hogy sokan szeretik itt a Difficult Kindot, de szerintem van nála jobb lassú dal is.
No One Said It Would Be Easy: pl. rögtön ez, itt már meg is kaptam a kárpótlást. A középpontban Sheryl akusztikus gitárral, a többiek nem nagyon jutott itt szerep.
All I Wanna Do: szerencsére nem nyújtották szokásukhoz híven, így rövidebb változatban pont ideális volt. Érdekes, hogy a közönség nem annyira vette a lapot, mint más nagy sikereknél, pedig ez van elvileg kikiáltva Sheryl legismertebb számának.
Soak Up The Sun: elég régen hallgattam már lemezen is, így kifejezetten jól esett, ezzel a rockosabb felállással főleg érdekes volt.
Everyday Is A Winding Road: a legnagyobb átdolgozáson keresztülment szám, lelassítva és Sheryl megint akusztikus gitáron. Jobban is illett így most a setlistbe, mint a zúzósabb változat.
I Shall Believe: a másik highlight, sőt A KONCERT FÉNYPONTJA. Már ezért az egy számért megérte volna elrepülni Kölnbe, komolyan. Szintén egy nagy kedvencem, de ott élőben, és így, élőben... Megint csak nehéz szavakba foglalni az élményt. Sheryl mellett ott áll a basszgitár a földön, de nem játszik rajta, inkább csak énekel, és ELŐADJA a dalt, úgy ahogy azt kell. A végefelé aztán felveszi a basszgitárt is, majd levonul, ő elsőként, aztán a többiek is, és közben visszhangzik az I Shall Believe... Kész...
És jött a ráadás nem is akárhogyan.
Dead Flowers: Wolfgang Niedeckennel, ha már Kölnben született és játszott már Sheryllel, akkor miért ne játszana itt is, és miért ne egy ilyen kiváló számot :) Akusztikuson ő is meg Sheryl is, egy egész jó változat kerekedett belőle.
Peace, Love and Understanding: Sheryl úgy vezette be, hogy ezt muszáj mindig eljátszania újabban. Én most hallottam először, nem tudom ki jegyzi az eredetit, de itt egy baromi jó pörgős szám lett belőle. Ideális ráadásnak:
Majd megint lementek és megint visszajöttek, és...
Rock And Roll: überkirály, sokkal jobb, mint a másik LedZep feldolgozás amit játszani szokott (Good Times Bad Times) Stroud hibátlan volt itt is, pedig ezt a számot jól eljátszani nem is olyan egyszerű amilyennek tűnik. Később a setlisten láttam, hogy a második ráadás eredetileg a Safe And Sound lett volna, de örülök, hogy inkább ezt kaptuk.
Hát ennyi. Mégegyszer, nagyon nagy élmény volt, sajnálhatja mindenki, aki kihagyta. Én a Home-ot leszámítva mindent megkaptam itt, amit akartam. Lesznek majd képek is, Jan fotózott egy csomót. Meg remélem, vhogy majd előkerül egyszer bootlegen is, mert nekem ez a koncert kell :)
Akkor ez az a buli, amiből a Happy nekem is megvan videón Exile jóvoltából. Abból a számból csodálom, hogy össze tudták hozni a cd változatot. (Overdub rulez?:))
Vidóra nem vettem fel a vh1 koncertet, mert csak a felétől láttam.
A SC & Friend című new yorki koncertről van szó egyébként, aminek a cd-n kiadott anyagát én nem szeressem annyira. De így szemre jó kis buli volt, szakadt az eső, ennek ellenére rengetegen voltak kinn, mondjuk sztárparádé az figyelt.
A Happy-nél teljesen szétcsúsztak, a cs-n nem is érződik annyira, sztem agyon van vágva az egész.
A neigbourhood meg az egyik kedvenc klippem, majdnem közvetlen a Home után, szal a kiadók bekaphassák.
Szerintetek van annak értelme, hogy 4 féle változatban jelentetik meg a válogatáslemezt?
A legszebb az, hogy az EU-s változat egyik változattal sem egyezik meg azok közül, amik a SC honlapon a híreknél fel van sorolva...
Megvan a DVD is. A DVD hőskorát idézi a tartalom. Válaszhatsz a számok közöt és ennyi. Manapság ez édeskevés.
Ráadásul annak örültem, hogy vére meglesz a There Goes The Neighbourhood videója jó minőségben, erre (nyilván a provokatív tartalom miatt) feltettek egy koncertvideót helyette (az egyetlen a lemezen), ráadásul nem is éneklik az "acid"-ot, hanem valami más szóval helyettesítik.
Emberek, hol élünk?
most ért véget a koncert a vh1-n...alapvetően sokkal jobb volt ez a koncert mint amennyi átjön a lemezből, inkább hatalmas buli volt, mint zenei csemege.
Keith bácsi totálisan szét van csúszva...látnotok kellett volna...:-))) lol
de a legviccesebb a vh1 hozzáállása volt, a legjobb számok közepén kell persze a reklámblokkot beiktatni, és a legjobb: a there goes the neigbourhoodban kisípolták az "acid"-ot.
Sheryl meg kristálytisztán artikulálja...akkor mi a píííííí értelme is volt tulajdonképpen?
Csak szólok, hogy a Parkinson showban Sheryl elénekelt két dalt. A BBC Prime-on hamarosan látható lesz a rész. Matávon és egyes UPC hálózatokon be lehet fogni a csatornát.
Ha már OFFnál tartunk akkor holnap megyek a bécsi Blur koncertre! :)
Van valakinek jó Rock and Roll mp3-a (Sheryl persze)? Én a múlt héten szereztem egyet (valami tavalyi koncerten vették fel) de a minőség nagyon silány és ráadásul az előadás sem nyerte el 100%-ig a tetszésemet. A londoni viszont nagyon ütött! ;)
