"Egy 2000-ben készített művem jelentette gondolkodásomban a fordulópontot. Ez a mű egy gyalogút volt. Választottam Kiotóban egy kavicsot egy közeli autóparkoló sóderéből, és zsebembe téve elmentem vele Észak-Nyugatra a Japán-tengerig. Ott megmostam a kavicsot a tengervízben, majd visszagyalogoltam vele Kiotóba. Útnak indultam ezután Dél-Kelet felé is, és zsebemben a kaviccsal elgyalogoltam a Csendes Óceánig. Az óceán vizében is megmostam a kavicsot. Visszatérve Kiotóba, letettem a kavicsot az autóparkoló sóderébe, oda, ahonnan felvettem. Huszonkét napon át 960 km-t gyalogoltam, télen, egyedül, azaz kettesben egy kaviccsal. A kavicson nem látszott semmi változás. Ez a gyalogút abban különbözött a land-art művészek korábbi zarándokútjaitól, hogy ők rendszerint fényképpel dokumentálták az útjukat, én egy kaviccsal. A fénykép a valóság látványának másolata, a kavics viszont magának a valóságnak egy darabja. Azzal, hogy az utat nem fotóval, hanem egy kaviccsal dokumentáltam, feláldoztam a láthatóságot és a megmutathatóságot, ugyanakkor, a cselekedetet beletéve egy kavicsba, mint kapszulába, a feláldozott látvány helyett magát, a valóságot nyertem el."
Ja, és az utolsó bekezdésedhez még annyit (elég nehezen hagyom abba...): azért érdekes, mennyire kimarad abból az, hogy mi háromszor találkoztunk személyesen is. Ha jól emlékszem. Legalább. És hogy az milyen volt.
Hát, sajnálom, asszociatívan gondolkodom. Azt, hogy "az már nagy nézetkülönbségekhez vezethet", azzal toldottad meg, hogy "az ördög a részletekben lakik". Az, hogy ha 1-2 alapvető dologban nem értünk egyet, az már nagy nézetkülönbségekhez vezethet, nekem triviális. Úgy értve, hogy azon kívül, hogy "nyilván", nem jut róla eszembe semmi. Lehet, hogy nyugtáznom kellett volna, de még ez se jut róla az eszembe. Az ördögről viszont eszembe jutott, amit a gonoszról írtál sporti blogján (először: "a gonoszt pusztítani kell", aztán ez finomodott arra, hogy "a gonosz ellen fel kell venni a harcot" - nem verbatim idézetek), meg az, hogy hallottam rólad, majd magad is mondtad, hogy katolikusnak készülsz... és homályosan persze az is, hogy azt mondtam, "bűnben utazol" (utóbb azt is, hogy sajnálom, hogy megengedtem magamnak ezt a rossz viccet...) - de hopp, hogy is volt ez? Mire is engedtem meg magamnak én ezt a rossz viccet? Keresgélem az Indexen, de persze ez nem itt volt... basszus, nem találom. Se a Sporti blogján, se az Anomáliai Nagykövetségen... pedig rémlik, hogy azért nem volt véletlen. Röhej, hogy nem találom. Ebben is tudsz segíteni? Így aztán leírtam azt, amit erről a gonosz-bűn-ördög témáról gondolok. Pl. azért, mert az volt az érzésem, ez egyike azoknak az alapvető kérdéseknek, amikben nem értünk egyet. Mondjuk gondolhattam, hogy ha már rámutattál, hogy ha valakik sok dologban egyetértenek, de néhány alapvetőben nem, akkor az nagy nézetkülönbségekhez vezethet (szerintem mondjuk az már maga a nagy nézetkülönbség), akkor talán beszéljünk arról, hogy esetünkben melyek lehetnek ezek a dolgok.
Ezzel, azt hiszem, az ideidézés is megvolt...
Igen, van egy harmadik megoldás, sőt, egy negyedik is. Legalább. Ismertetem. Legyen a 3. az, hogy az integrálódás nem véleményazonosságot jelent, hanem életközösséget, együttműködést. Attól, hogy olyan emberekkel vannak közös dolgaim, akikkel fontos dolgokban nem értek egyet, még nem vagyok megalkuvó, és az "integrációm" sem hamis. A 4. (ez a fontosabb), hogy nem a többségi társadalomba integrálódom (bár a szükséges felszínes szinten annak ellenére sincsenek problémáim, hogy a legtöbb dologban a legtöbb emberrel nem értek egyet), másrészt találok/segítek létrehozni olyan közösséget/közösségeket, ahol megtalálom a magamfajtákat... és aztán jól oda integrálódok. Ez miért nem megfelelő válasz, és miért ellenszenves?
Természetesen, ha a pszichologizáló megállapítások egyáltalán helyesek lehetnek, akkor már miért ne lennének helyesek egy "esetleges terápia" előtt??? Azt gondolod, nekem előre ki kéne találnom, ki fog esetleg megkérni, hogy legyek a terapeutája, hogy el tudjam kerülni az esetleges terápia előtti pszichologizálást, mert az nem helyénvaló? Ha valakit, akiről pszichologizáló megállapítást tettem, ez gátol abban, hogy terapeutának kérjen fel, akkor majd nem kér fel. Ha nem gátolja, akkor felkér. És akkor kicsit ismerkedünk, aztán eldöntjük, hogy lesz-e ilyen. És ha időközben jön rá, hogy az mégiscsak gátolja, akkor is megszüntetheti a terápiát. Bár (rossz) szokás kötést csinálni belőle, a terápia szerencsés esetben szabad kapcsolat. Fogalmam sincs, hogy vállalnám-e azokat, akikről pszichologizáló megállapításokat tettem. Egyáltalán nem tartom kizáró oknak. Ha valaki esetleg azzal az igénnyel jön, hogy terápia keretében tegyek róla még ilyen megállapításokat, azt kénytelen leszek kiábrándítani.
Örülök, hogy kiderült, azt próbálod feltárni, miért vagyok ellenszenves. Sajnos, nem sikerül, és nem is hiszem, hogy sikerülhet, mert sajnos az a határozott benyomásom alakult ki, hogy tabu van a háttérben, valami, amiről nem beszélsz. Bocsánat, tudom, hogy erre nagyon nehéz bármit válaszolni, és tudom azt is, hogy az eddigi eszköztárral részemről védhetetlen is: az intuícióm ezt súgja, egyre erősebben, mégis. Ez nem szerencsés helyzet, de nem tartom valószínűnek, hogy ez az intellektus-villogtató párbaj segít rajta, és én már eléggé unom (szívesen látnék meg többet belőled, de nem sikerül). Tehát részemről ezt az eszmecserét berekesztem, írjál nyugodtan valami frappánsat, hogy a tiéd legyen az utolsó szó... benne lehet az is, hogy nyilván most visszavonulok, mert már nem tudom kimagyarázni magamat, vagy ilyesmi, és hogy ez milyen gáz meg ellenszenves...
Szerintem kb. így néz ki kivonatolva nézeteink egyezéséről/különbözéséről a párbeszédünk:
h: Szerintem sok dologban hasonlít a világnézetünk. a: Szerintem is, de elég, ha 1-2 alapvető dologban nem, az már nagy nézetkülönbségekhez vezethet. h: Szerintem az ördög... a: Nem az ördögről beszélek, hanem arról, hogy ha 1-2 alapvető dologban nem értünk egyet, az nagy nézetkülönbséghez (difi) vezethet. h: Az, hogy szerinted ha néhány dologban nem értünk egyet, az már difi, az nekem elég semmitmondó.
Ha megtennéd, hogy te is kivonatolod a párbeszéd ide vonatkozó részét, talán sikerül megértenem, hogy te hogyan láttad ezt a szálat.
És azt is szívesen venném, ha ideidéznéd, hogy mit is mondtam én a bűnről, akár itt, akár máshol, amihez szerettél volna visszakanyarodni. (Segítség: visszanéztem az itteni hozzászólásaimat az elmúlt egy évben, a bűn szó kizárólag olyan kontextusban fordul elő, hogy tiltakozom azellen, hogy te azt állítod rólam, hogy "bűnben utazom". :DD Előítélet, előítélet! :DD)
"Honnan veszed, hogy én "kevéssé integrálódom""? Onnan, hogy azt írtad: "tisztában vagyok vele, hogy a többség szinte minden fontos kérdésben más véleményen van, mint én." Szerintem ez vagy azzal jár, hogy kevéssé integrálódsz, vagy azzal, hogy meggyőződésed ellenére integrálódsz, vagy létezik valami 3. megoldás, amit a következő hozzászólásodban ismertetni fogsz.
Tényleg csúnyán benéztem azt, hogy nem az itteniektől vonod meg a terápia lehetőségét, hanem itt. Ezzel kapcsolatos kérdésem: azok a pszichologizáló megállapításaid, amiket semmiképp nem tennél egy terápia keretein belül (mert az maga a terápiás kudarc), helyénvalóak egy esetleges terápia előtt? Vagy akiket ilyen megállapításokkal illettél, azokat nem válallnád? (Akkor nem sok potenciális kliens marad.)
Ha nem bánod, se a barátság, se a terápia felé nem mozdulnék, rugódznék még itt az elvarratlan szálakon egy kicsit.
"Vagy továbbra is igyekszel bebizonyítani, hogy hiteltelen, súlyosan eltévedt csávó vagyok, aki jobban tenné, ha a maga háza táján tenne rendet, mielőtt tolni kezdi magát másokba?" Jajj, jajj, de hiszen én csak azt próbálom feltárni (őszintén, nyitottan, nem kímélve, stb.), hogy miért vagy nekem ellenszenves. (Pontosabban, hogy miért ellenszenves nekem a holist-jelenség itt a neten, mert pl. ha ránézek a fényképedre, végülis egy jóarcú csávót látok :)
Nem figyelmetlenség. Az, hogy szerinted ha néhány dologban nem értünk egyet, az már difi, az nekem elég semmitmondó. Persze, hogy nem értünk egyet mindenben, attól még tudunk beszélgetni (és mi az, hogy "difi"?). Viszont az ördög-a-részletekben-megjegyzésről eszembe jutott, amit a bűnről mondtál itt meg máshol, és ehhez próbáltam visszakanyarodni, visszakötni. Direktből. Aztán, amikor leírtad, hogy tulajdonképpen ezen azt érted, hogy bármilyen jól felkészült satöbbi terapeuta leszek, ha nem tudom belőle kivonni az ezt-azt, az egészet megronthatja, akkor erre is válaszoltam, érintőlegesen, a szandálban járás kapcsán. Arra viszont te nem. Akkor most konkrétabban: kösz, hogy figyelmeztetsz, hogy ha elhatalmasodik rajtam a hiúság, elbaszhatom. Eddig ezt nem is tudtam. Viszont igazad van, a Weöres könyvet imádom, és szíre-szóra idézem. És nem is bánom meg!
Nem arról van szó, hogy a mély meggyőződéseket az ember terapeutaként elrejti. Arról van szó, hogy a (szerintem célravezető) terápiás viszonyban általában nincs helye annak, hogy a terapeuta a mély meggyőződéseit ismertesse. Mint ahogy sakkmeccsen sem szokás recepteket cserélni. Nem ott van a helye. De ettől még természetesen ha a terapeuta kongruens, akkor a mély meggyőződései meghatározó hatással vannak arra, ahogy a terápiában viselkedik: csak közvetettebb módon.
A terápia célja, hogy a kliens jobban megismerje saját viselkedését, annak mozgatórugóit, átlássa, hogy a különböző tényezők hogyan hatnak az életében - megértse önmagát. Implicit ebben, hogy ha ez sikerül, akkor kreatívabb, érdekesebb, kielégítőbb lesz az élete és pl. a társadalmi konfliktusainak kezelésében is jelentőset előre lép. De az is hozzá tartozik (nekem), hogy integrálódni (nem kilógni a sorból?) sokféleképpen lehet, ezek közül csak kevés értelmes megoldás.
Honnan veszed, hogy én "kevéssé integrálódom"? Talán hogy szandálban járok és a gyerekeim otthon születnek és nincs tévém? Most erre mit mondjak? Ha valaki terapeuta, tehát azt gondolja, hogy a segítő beszélgetés nagyon hasznos lehet sokaknak, már eleve szélsőségesen kisebbségi meggyőződéssel rendelkezik: a többség szerint akinek terápiára van szüksége, az pszichopata őrült vagy életképtelen véglény, de azokon meg úgyse lehet segíteni. Szerintem kevés olyan ember lehet, aki jó terapeuta, ugyanakkor a felsorolt alapvető kérdésekben a többségi véleményen van.
Tekintettel arra, hogy tudom, hogy nem vagy fiziológiás értelemben buta, szerintem továbbra is az ellenségesség jele az, hogy erre a mondatomra:
"úgy gondolom, az lenne nevetséges és szánalmas és mélységesen hiteltelen, ha itt, ahol ezt senki nem kérte, és ahol akkor sem vállalnám, ha valaki kérné, szóval ha itt próbálnék terapeutaként viselkedni."
te ezt a kérdést tetted fel:
"Ha az ittenieknek akkor sem vállalnád a terápiát, ha kérnék, akkor miért tetted be a reklámot?"
Ha jobban (de nem előítéleted fényénél) megvizsgálod, amit írtam, akkor látod, hogy az arról szól, hogy ITT (a fórumon) akkor sem lennék hajlandó terápiás viszonyba keveredni, ha valaki ezt kérné. Ez nem jelenti azt, hogy nem vállalnám el az ittenieket terápiába. Mint minden más esetben, egy ilyen kérést személyes ismerkedő beszélgetés követhetné, ahol mindketten dönthetnénk arról, kívánunk-e ilyesmivel foglalkozni - megintcsak személyes találkozások keretében.
A "barátság pénzért" dolog kicsit félrevezetően leegyszerűsített. A terapeuta-kliens viszony magán hordozza a barátság jeleit, viszont van egy olyan egyoldalúsága, ami egy valóban barátságnak nevezhető viszonyban tartósan nem maradhat fenn, szerintem. Mind a barátkozásra, mind a terápiás viszonyra nyitott vagyok a Régi szépesekkel (mint ahogyan szinte mindenki mással is). Te melyiket választod? Választod valamelyiket? Vagy továbbra is igyekszel bebizonyítani, hogy hiteltelen, súlyosan eltévedt csávó vagyok, aki jobban tenné, ha a maga háza táján tenne rendet, mielőtt tolni kezdi magát másokba?
Nos, hát szerintem Freud hülye, de ez most annyira nem tartozik ide. És tudom néhány irl adatod, úgy destruktív köcsögösködjél itten jóvan?? Az elírást észrevettem, de gondoltam, ha szépen csöndben lapítok, tán elsiklik mindenki fölötte. Holist, ezennel elnézésed kérem, nem akartalak semmiféle fekáliával párhuzamba helyezni! Legalábbis a tudatfelettim semmiképpen sem. Egyébként meg, mi van akkor, ha én ezt a kűfődi szót nem is ismerem? Vagy a kollektív tudattalanomban akkor is benne van?
Most mér?, egyre kevésbé vagyok felpaprikázva (bár sporti meg tudja dobogtatni a szívemet, de azt sem mondanám méregnek), sőt épp kezdek kifogyni az ellenségességhez szükséges érzelmi munícióból, de azért még van mit mondanom.
Ördög és a részletek - kb. azt mondtam, hogy hiába értünk sok dologban egyet, elég, ha 1-2-ben nem egyezünk, akkor az már difi, és ezt (sajna) az "ördög a részletekben lakik" fordulattal toldottam meg. Erre te jössz az ördög-angyal-mittudomén elmélettel, ami nem vág a témába viszont tök jó duma, (h nincsen saját jogon lakása) és alkalmas arra, hogy rákanyarodj valamire, amiről (biztos) szeretsz dumálni. (figyelmetlenség? enyhe monománi?)
Különböző viselkedés különböző helyzetekben: nyilván úgy van ahogy mondod, de azért az is igaz szerintem, hogy a mély meggyőződéseket nem könnyű (és nem is kívánatos) elrejteni (még terápiában sem). Vagy de? Ezzel kapcsolatban: nem tudom, hogy definíció szerint mi a pszichoterápia célja (biztos van többféle), de csodálkoznék ha nem lenne olyan (rész)célja, ami a páciens integrációját (de legalább a konfliktusok kezelhetővé tételét) célozná a társadalmi környezetbe. Egy erősen kisebbségi meggyőződésekkel rendelkező terapeuta (aki maga is kevéssé integrálódik) ezt hogyan teheti hitelesen? (a szandálban járós duma erre akart utalni)
(Ha az ittenieknek akkor sem vállalnád a terápiát, ha kérnék, akkor miért tetted be a reklámot? Biztos, hogy ajánljuk az ismerőseinknek - odaírhattad volna, így félreérthető volt. És az ittenieknek miért nem vállalnád a barátság pénzért ügyletet? Csak pénzt nem fogadnál el, vagy nem is barátkoznál? Vagy csak jópofizás volt?)
Az írásom nem holist-ról szól, hanem arról, hogy szerintem Halucska a lelke mélyén (vagy maradva Freudnál: fel-feltörő tudattalanjában) mit gondol holist-ról. Én - rutinosan - más szájába adtam a sértő tartalmat. Próbálok vitát gerjeszteni, magyarázkodásra késztetni, aztán jót röhögni, mer' gonosz, destruktív köcsög vagyok. Vagy csak elsütöttem egy szájbabaszott szóviccet? 8-)
Rólam is lehet bármit írni, kivéve az IRL azonosítóimat, úgymint név, cím, email, telszám, másik nickek stb.
És akkor innen már csak egy lépés a shithole. Elvégre holistról bármit lehet írni nyugodtan, nem? :D
Ja, és akkor most már nyugodtan lehet írni sportember blogjáról is itt, mert ő már úgysem olvassa ezt, valamint nem fog beszólni, ha rosszul is esik neki, mert ugye nem ír ide többet. :D
Na hey, néha ideolvasok, és Fish, szívemből szólsz. (Bár nem olvasom azt a bizonyos dolgot amiről itt nem szabad beszélni, de nem is ez a lényeg, itt a topikban is elhangzottak anno olyan dolgok, amiket én mondjuk nem igazán szerettem volna nyilvánosságra hozni.)
Holsit, persze, bárki bármit bármikor megtehet, pl. teregetheti a szennyest az Internet nyilvánossága előtt, és még legális is - legyen is, persze, szólásszabadság meg minden - , csak az önkontroll és a jóízlés szabhat határt annak, hogy ezt ki mennyire teszi nyilvánosan. És valakiknek nem adatott meg, hogy ezen értékes tulajdonságok birtokában legyenek.
Bocs fish, ez a miért rágalmazol duma nagyon gáz, sajnálom.
Úgy döntöttem, nem növelem tovább az INDEX.HU Zrt. szellemi tulajdonát. Ha valaki szeretne tőlem valamit, másutt, főleg a blogon megtalál. Az Index megtette a kötelességét, az Index mehet. Köszönöm. Nem írok ide többet.
Ez a sporti nevű csávó nagyon örülne, ha a blogjával kapcsolatos dolgokat a blogján beszélnék meg vele, és nem az RTL-Klubbon, vagy mi is ez, az Indexen. Mármár tisztességtelennek érzi, hogy itt beszélik meg, és nem azért, mert itt nem lehetne, hanem azért, mert olyanok beszélik meg itt, akik ott is megbeszélhetnék, és olyanok, akik őt személyesen ismerik. Ha Vágó István nyilatkozik az RTL-Klubbon arról, hogy mit tart nagyon rossznak sportember blogján, az teljesen oké, de amikor aromo_ és fish nyilatkozik, az némiképpen éppen az intimitás megsértése. Sporti úgy érzi, a háta mögött beszélnek róla. Ez rosszul esik neki. Szereti, ha az arcába mondják az emberek a véleményüket. Sportember blogját körülbelül harminc ember látogathatja, ezt a topikot körülbelül háromszáz. De egyébként oké, persze. Majd eldumál Vágó úrral. Az első regényes írók már csak ilyenek. Az miért lenne jobb, ha pénzért adná az írásait, mint így?
És végezetül, a legfontosabb: "És akkor itt még nem is beszéltem az olyan kurvára intim témákba nyúló megnyilvánulásokról, amiben sporti pld. egyáltalán nem is érintett, hanem másokkal kapcsolatban írta le." Nagyon kérlek, erre mutass rá: szerintem ilyen nem volt, és nem is szeretném, ha lenne. Miért rágalmazol?
Jó, igazad van. Talán azért nem akadtam fenn ezen, mert én úgy gondolom, rólam bárki bármit leírhat, ilyesmin nem bukok ki. Még maradt viszont egy kérdésem: miért tehetetlen az illető? Gondolod, ha azt írja Sportinak, hogy ezt vedd le, az egészet, de azonnal, mert engem nagyon zavar, akkor ő nem veszi le? Szerintem leveszi. Nem láttam ilyent.
De igen, szandálban járok, ha gyalog megyek, akkor is, csak akkor nem, ha havon kell menni, amitől hólé kerül a lábamra. De ha nincs hó, akkor minusz ötben akármennyit szandálban gyalogolni, az még igen. Mondjuk ott veszek zoknit. A talp izomzata dolgozik, a láb pár perc után átmelegszik és nagyon jól érzi magát (nálam!). A bicikli azért rossz, mert a talp nem dolgozik annyit viszont ott a menetszél, a chill faktor... az áldogálás szintén ezért, mert nincs hőtermelés. És mindez akkor kezdődött, amikor megrögzött hideg- és télgyűlölőként ezelőtt 6 évvel vagy hogy foszfort vettem be C200 potenciában. Rövid időn belül kimondottan hobbimmá vált a fázás, elkezdtem utálni dobozban tartani a lábamat, és elkezdtek hülyének nézni, mert teva (pántos) szandálban jártam olyankor is, amikor a legtöbb ember szerint nem kéne. És ez így maradt, így van most is.
Illetve bocs, most hogy így átgondoltam tulajdonképpen nem is jársz szandálban télen. Mivel ugye ha túl hideg van, akkor nem, áldogálás közben, biciklizés közben és hóban járáshoz sem. Akkor marad a kocsitól valameddig elsétálás. Ennyire majdnem én is járok papucsban télen, csak nincs kocsim. :-)
De azt hiszem, én is arról beszéltem, ami van. Meg hogy azt hogyan lehet nézni. Tök nyilvánvaló, hogy vannak valódinak beállított, részben vagy egészben fiktív blogok is a neten, nem?
