Kedves Pásztörperc!
Igen, a mérési eredmények alapján is következtetni lehetett bizonyos dolgokra. Bár én úgy tudom, hogy a robbanófejeket és a hordozóeszközöket békeidőben az oroszok is külön objektumokban tárolták, és a rakéták mellett csak a hagyományos robbanófejek voltak.
A nukleáris fegyverek telepítését azért sem lehetne igazán titokban tartani, mert a NATO-nak nincs olyan kiterjedt támaszpontrendszere Magyarországon, mint az oroszoknak volt.
Ha pedig magyar csapatokhoz kerülnének a fegyverek, akkor még hamarabb kiderülne minden. :-)
Üdvözlettel,
K.
Kedves GLászló!
Azt írtad:"Abban például feltétlenül hasonlóak, hogy az éppen adott publikumnak szívesen mondanak népszerűt, anélkül, hogy törődnének a másnapi következményekkel."
És ez szerinted miért van így ?
Üdv.
K.
Ez a hivatalos magyarázat, de alant megtalálod a cikket. Szó sincs ilyen kérdésről. Orbán túllihegte a választ.
Lassan érkeznek a szomszéd országok reakciói is. Nem boldogok.
Egy miniszterelnök hülyesége nem menthető semmilyen körülménnyel. Egyiküket sem igyekszem menteni, legfeljebb megérteni azokat a mozgatórugókat, ami az ostobaságaikat előidézi.
Úgy gondolom, hogy Orbán és Horn sok mindenben hasonlítanak és sok mindenben különböznek. Abban például feltétlenül hasonlóak, hogy az éppen adott publikumnak szívesen mondanak népszerűt, anélkül, hogy törődnének a másnapi következményekkel. Magyarázkodásban viszont Orbán a jobb. A következmények azonban nem függenek ettől, a mai kormányfő sokat veszített kanadai butasága miatt.
ritkán szoktam OV-t védeni (talán most először?), de egy valamit meg kell jegyezni a kialakult helyzettel kapcsolatban. Nem tudom, hogy mennyire pontosak az információim, de ha hinni lehet a sajtónak, akkor _nem_ Orbán volt aki feszegette, felvetette a kérdést, hanem egy a helyi sajtó által megfogalmazott kérdésre válaszolt, miszerint "Egy válsághelyzetben mo.megfontolná-e............".
A választ természetesen OV adta ezért nyílván vállalnia kell a felelősséget,de a teljes képhez hozzá tartozik, hogy nem az ő ötlete volt, hogy adott esetben a NATO telepíthet-e atomfegyvereket hazánkban.És ez azért különbség szvsz.
Lehet, hogy célterületek ügyében neked van igazad. Azt viszont, hogy vannak A-eszközök kis hazánkban, azért elég sokan tudtuk. Azok kedvéért, akik úgy vélik, hogy egy esetleges amerikai telepítés nem derül(het)ne ki pillanatok alatt, egy kis történet a '80-as évek 1. feléből:
A Balaton-program keretében az ELGI nagy, légi geofizikai felmérést végzett a tó környékén. A mágneses felvételt értékelő kolléga a déli parttól nem messze talált egy, amolyan füzérszerű, gyenge anomáliát. Földtani okokkal nem tudta magyarázni, így hát nekilátott a ható mélységénexámításához. 20 m alatti érték jött ki neki — 1re kevésbé volt világos a dolog. Aztán 1*, ahogy épp a felszíni mérőbrigádhoz utazott a vonaton, 1 kupéba keveredett 1 orosz ezredessel(?). beszélgettek mindenféléről, így arról is, mivel foglalkozik jelenleg. meg is mutatta a térkép nála levő munkapéldányát. A tiszt + csak ránézett: Ja? Ezek a rakétáink! Ez után már csak 1be kellett vetni a radiometriai felvétel eredményeivel...
Nem gondolom, hogy erre lehetne fogni, hiszen Orbán Viktor a magyar politikában több, mint tíz éve meghatározó személyiség. Ennyi idő egy okos, karakteres, ambiciózus fiatalember számára elegendő ahhoz, hogy felelősséget vállaljon a mondataiért. Amit mondott, azt szerintem megfontoltan, tudatosan mondta, a probléma gyökere szerintem nem itt van. A tanácsadói kör kiválasztása meglehetősen esetleges. Az általam ismert (csak pár ember) tanácsadók meglehetősen elfogult, többnyire sértett, közéleti szempontból kissé deformált emberek. Attól félek, hogy tanácsadóinak zömét ilyen, eddig háttérbe szorított, csalódott és megkeseredett emberek alkotják. Ők elsősorban "kárpótlásként" kapták a pozíciójukat, fizetéskiegészítésként, szívssségként, mert hatásuk van a konzervatív pártok politikusaira. Orbán eléggé okos ahhoz, hogy ezt nagyjából átlássa és arra a következtetésre jutott, hogy kevés (3-5) emberre támaszkodhat igazán. Néha még annyira sem. Többnyira maga dönt, és a saját feje után megy. Ez viszi egyre sűrűbben zsákutcába.
És bár kíváló teljesítményt nyújt ostoba és elhamarkodott nyilatkozatainak későbbi magyarázatában - egyre több hibát vét.
Már mondtam: ez az igazi csalódás. Azt gondoltam róla, hogy Hornnál e szempontból legalább többre képes.
Kedves moga!
Írod: "Szvsz már megint az ütött vissza, hogy bármiféle tapasztalat nélkül került tulságosan magas pozicióba Orbán."
Ezzel egyetértek. Ha elemezzük és összehasonlítjuk a hasonló helyzetekben adott nyilatkozatait, akkor mindig kiderül, hogy valójában (túl)kompenzál. Szerintem a látszólagos magabiztosság és nagyképűség mögött van egyfajta kisebbrendűségi komplexus, ami időnként túlzó megnyilvánulások formájában tör felszínre.
Üdvözlettel,
K.
Ne felejtsük a kommunista diktatúra idején is volta kiváló magyar vezetők akik nemcsak, kiszolgálták a SZU-t de elfogadták az Isten tagadást is meg az A bombát is. Ma is a kapitalista demokrácia idején vannak magyar vezetők, de ők már nem tagadják az istent hanem direkt az USA-t helyezték az Isten helyébe. Miért ne fogadnák el az A-bombát?
Egy szükkörü vezetögárdát úgy a SZU mint az USA kiválóan megetethet, hallal, vaddal és sok más jó falattal. 10 millió embert viszont legalaposabban A-bombával lehet megetetni.
Én egy kicsit visszakanyarodnék a nyilatkozathoz.
Szvsz már megint az ütött vissza, hogy bármiféle tapasztalat nélkül került tulságosan magas pozicióba Orbán.
Ha esetleg pár évet eltölt mint gyakorló ügyvéd, akkor tudhatta volna, hogy Csak arra válaszoljon, amit kérdeztek
off on
Egyébként magyarázza már el nekem valaki, hogy hogy van az, hogy OVI-t mindíg félreértik, félremagyarázzák ?
Nem akartam ezért egy ujabb topicot nyitni Orbánról.
off off
Válasszunk szét néhány kérdést:
1. Telepithet -e az USA Magyarországra atomfegyvert?
Szvsz igen, és ha nemzetbiztonsági szempontból ezt helyesnek látja, akkor habozás nélkül, akár a magyar kormány tudta nélkül is meg fogja tenni, hiszen technikailag erre képes.
2. Erdekében áll -e, hogy ez ügyben konzultáljon a magyar kormánnyal és nyomást gyakoroljon rá?
Erre tudom a legkevésbé a feleletet. Ha nem teszi kockáztathatja, hogy tárolás tényének estleges kiszivárgása diplomáciai nehézségeket okoz,
ha teszi, akkor meg az atomtikait kell másokkal megosztania, nö a biztonsági kockázata.
A hatékony nyomásgyakorló képességében nincs kétségem.
3. Erdekében áll e magyar kormánynak egy ilyen kérést visszautasitani?
Feltehetöleg csak egy bizonyos pontig, valami jo kis ellentételezést kizsarolandó.
4. Erdekében áll e a magyar kormánynak ilyen kérést és teljesitését nyilvánosságra hozni?
Ha ezt nem teszi az estleges kiszivárgás nagy belpolitikai bajokkal fog járni számára.
Ha teszi, az is belpolitikai vitát, és Oroszország rosszallását vonja maga után.
5. Erdekében áll e a magyar kormánynak felkérés nélkül erröl kocessziokat igérgetni?
Nem, mert ez ostobaság, és mind bel-, mind külföldön csak bajt arat vele.
Kedves (egykori) Szomszéd!
"Kíváncsi vagyok, hogy szlovákiai interperetációban mit jelent Ovi nyilatkozata és miért volt
erre szükség."
Szerintem Szlovákiának nincs félnivalója, hiszen tudomásom szerint még érvényben van az orosz-szlovák megnemtámadási és együttműködési szerződés, amit Meciarék kötöttek. :-))
Üdv.
K.
Hallgatlak kedves HAME, hogy hogyan kell értelmezni Ovi nyilatkozatát. Epedve várom a határtól 500 m-re lakók intrpretációját. (Azt azért többszöri kérésemre sem árultad el, hogy hol van az az 500 m.) Kíváncsi vagyok, hogy szlovákiai interperetációban mit jelent Ovi nyilatkozata és miért volt erre szükség. Nyilván határainkon túli magyar testvéreink édelmében. És mit szólsz a szavazati jog nektek intézett jelzéséhez? Biztos lelkesen támogatod, hogy holmi felvidéki, erdélyi, vajdasági alakoknak ne legyen ilyen, de az ausztráliaikat és a kanadaiakat illesse meg - mellesleg én sem adnék neked szavazati jogot minden szeretetem mellett sem, mert nem itt fizetsz adót, nem itt viseled a kormány rendelkezéseinek következményeit, stb., de nem adnék a nyugatosoknak sem.
Ttelettel:
jdr
ORBAN nagyot TEVEDETT hideghaboru stilusu atompolitikaba keveredni. Kell Moszkva semlegessege, ha nem is hozzajarulasa, az Eszak Vajdasag bekes egyesitesere. Ezert atomfegyverek helyett ENSZ szavazasrol kellett volna neki beszelnie Ottawaban.
Atomfegyverek nem teszik Mo-t biztonsagosabba, sot tobb raketa lesz oda iranyitva. Kulonben eleg Budapestet es Paksot befejezni, azzal befejezodott egesz Mo.
Ukrajna onkent adta fel atomfegyvereit, igy biztos nem orulne ha Amerika Mo-ra telepitene azokat.
Talan azert (atom) kardoskodik Orban, hogy alcazza a magyar fegyveres erok szomuru helyzetet, a NATO-nak tett igeretek be nem tartasat a honvedelmi erok korszerusitesre. Micsoda LUSTA kormany!
1. Tudod az atomfegyver azért jó, mert igencsak meggondolja egy atomhatalom azt, hogy alkalmazza, a mai korszerű célbajuttató eszközök mellett. Egyuttal eszébe sem jut, hogy más módon próbálkozzék. Nem véléetle, hogy az első nagy próba óta senki sem merte kipróbálni. Ha nem így lenne, mi a fenének kacérkodna az atomfegyverel Izrael? Nekik szabad? Magyarország meg lagalább a NATO tagjaként rendelkezne vele, és ha valaki velünk szemben alkalmazná, nem tudhatná honnan kapja vissza. Elég nagy mafla lennél, ha ezt nem értenéd. Persze ezt te nagyon is érted, csak a neked az a jó, ha nekünk rossz. Nem akarsz te is kettős állampolgár lenni, és elhúzni a balfenékre?
2. Ki az a Glászló? A Szabadság főszerkesztője? Akkor csak nyugodtan jelentesse meg összes műveimet, hadd vacogjon a foguk a vén bolsiknak.
Vhol olvastam, hogy mik is voltak a Magyaro-i atombombas celpontok (kb 5 volt vagy 10, ha jol emlekszem egesz kicsinysegunk ellenere egesz elokelo helyen alltunk a NATO cellistajan). Vki nem tudna ide azt berakni? Ha masert nem azert, mert ha jol emlekszem az is ott volt, hogy Magyarorszagon mikor is allomasoztatott feltetelezhetoen a Nagy Testver (SzU) atomfegyvereket.
Csak úgy mellesleg a határtól cca. 500 m-re lakom. Budapesttől még országúton sincs 100 km. Tehát én inkább lennék célpon, mint mondjuk egy győri, vagy békéscsabai.
Ellenben Orbán szavait úgy értelmezni, ahogy egyesek értelmezik ahhoz:
1. elarehaladott demencia,
2. született elmebetegség
3. nagyfokú rosszindulat
4. pártfeladatok teljesítése
szükségeltetik.
Mert egy kérdésre Orbán azt válaszolta: lehet, hogy nem biztos. Meg mérlegeljük a mérlegelés lehetőségét.
Szerintem az oroszok azért nem annyira ostobák, hogy ezen ingerkednének.
HAME ez nem te vagy. Vagy mégis:((( Esetleg a kibicnek semmi sem drága? Nem belőled akarnak célpontot csinálni, hanem belőlünk. És ha nem gondoltad volna végig - korábban azért többször feltűnt nekem, hogy gondolkodni is szoktál, de az utóbbi időben ez egyre kevésbé jellemző rád - ezek az atombombák nem a mi irányításunk alatt lesznek, csak célpontnak leszünk jók és arra, hogy ingereljük az oroszokat. Ovi sorozatban nyilatkozik Kanadában ökörségeket, de ez úgy látom neked nagyon teccik. Hát majd akkor teccen, ha visszajön Meciar barátod és a te feneked alá meg orosz atombombákat dugdos.
szpíker: hova akarsz te visszacsapni egy atomtámadás után te nagyon okos te. Sugárzóan értelmes vagy. Nem is értem GLászlóékat, hogy mért nem teszik közzé több millió példányban a best os speakert. Ilyen magas labdát vétek leütés nélkül hagyni.
Ttelettel:
jdr
Csak azon csodálkozom, hogy ez a sok lökött bolsi, amelyik most itt szirénázik, annak idején egy szót sem szólt, amikor a ruszkik ágyutölteléknek, atomcsapás esetén elsőként feláldozandó területnek szántak minket, saját védelmükben. Most, hogy szövetségesként a világ legerősebb haderejének védelme alá kerültünk, és tekintélyünket esetleg atombombákkal is alá fogják támasztani, rosszúl vannak. Miért jobb céltáblának lenni, mint önmagát megváédeni tudó, visszacsapásra is alkalmas partnernek? Sejtem, miért. Az itt ágálók nyelve még mindig -a ma már szerencsére nem számottevő- vörös seggek után vágyakozik, genetikai alapon.
Ha nem tudnám, hogy aparátcsik vagy, azt mondanám Te. Így tudom, csak pártfeladatot teljesítsz, önkéntesen és önfeláldozóan, függetlenűl attól, hülyeség, vagy sem, nem mondom.
Na most akkor ki is a hülye?
Aki megpróbálja értelmezni ezt a sületlenséget, vagy aki hülyeségeket nyilatkozgatott?
Vagy nem volt szerencsés.
A szerencsétlen...
RoBur és a többiek. Ti atombomba árnyékában akartok élni. Ha netalántán mégis telepíteni akarnának atombombát MO.-ra tuti, hogy ti tiltakoznátok a legnagyobb elánnal. Ilyet kijelenteni, mint amit Orbán kijelentett, akkor is hülyeség, talán jövőbelátó vagy jósember? Remélem soha nem fog sor kerülni atombomba telepítésére, mivel kapásból célországgá válnánk. A nick nevem ellen meg nem kéne fellépni az ilyen kemény Fidesz és Orbán imádoknak. T. RoBur a neved netalántán a volt NDK-s Robur teherautótól származik? A másik a névtelenségre, nem szeretném, ha netalántán egyik este kopogtatnának nálam. Az meg teljesen nyilvánvaló, hogy amivel az Orbán takarodzik, hogy nem USA hanem NATO atombombákat telepítenének, nem igaz mivel NATO=USA!!!!!
Csak enyit akartam mondani.
De így jár az, aki ugyanabból a szájból akar meleget és
hideget is fújni egyszerre.
Így jár az, aki nem ismeri a magyar népmeséket. A szegény emberrel az ördög nem akart barátkozni, mert ugyanabból a szájból meleget és hideget is tudott fújni.
Na, legfeljebb az ördögöknek nem fog tetszeni Orbán, és barátkozni sem fognak vele.
Udv Mindenkinek, tobb hozzaszolasban is olvashato az a velemeny, hogy vilagunk mar tul stabil egy globalis (atomhaborus)konfliktushoz. Ez szvsz teljesen hamis es igy nem hasznalhato OV atom-ledorongolasahoz. A nepessegaranyok es energiaforrasok okozta instabilitas illusztralasara itt egy idezet a jelenkori egyik legfobb stratega-gurutol, S. Huntingtontol (sajna csak angolul):
Samuel Huntington, The Clash of Civilizations (New York: Simon and Schuster, 1996) Chapter 12
"Assume the year is 2010. American troops are out of Korea, which has been reunified, and the United States has a greatly reduced military presence in Japan. Taiwan and mainland China have reached an accommodation in which Taiwan continues to have most of its de facto independence but explicitly acknowledges Beijing's suzerainty and with China's sponsorship has been admitted to the United Nations on the model of Ukraine and Belorussia in 1946. The development of the oil resources in the South China Sea has proceeded apace, largely under Chinese auspices but with some areas under Vietnamese control being developed by American companies. Its confidence boosted by its new power projection capabilities, China announces that it will establish its full control of the entire sea, over all of which it has always claimed sovereignty. The Vietnamese resist and fighting occurs between Chinese and Vietnamese warships. The Chinese, eager to revenge their 1979 humiliation, invade Vietnam. The Vietnamese appeal for American assistance. The Chinese warn the United States to stay out. Japan and the other nations in Asia dither. The United States says it cannot accept Chinese conquest of Vietnam, calls for economic sanctions against China, and dispatches one of its few remaining carrier task forces to the South China Sea. The Chinese denounce this as a violation of Chinese territorial waters and launch air strikes against the task force. Efforts by the UN secretary general and the Japanese prime minister to negotiate a cease-fire fail, and the fighting spreads elsewhere in East Asia. Japan prohibits the use of U.S. bases in Japan for action against China, the United States ignores that prohibition, and Japan announces its neutrality and quaran- tines the bases. Chinese submarines and land-based aircraft operating from both Taiwan and the mainland impose serious damage on U.S. ships and facilities in East Asia. Meanwhile Chinese ground forces enter Hanoi and occupy large portions of Vietnam.
Since both China and the United States have missiles capable of delivering nuclear weapons to the other's territory, an implicit standoff occurs and these weapons are not used in the early phases of the war. Fear of such attacks, however, exists in both societies and is particularly strong in the United States. This leads many Americans to begin to ask why they are being subjected to this danger? What difference does it make if China controls the South China Sea, Vietnam, or even all of Southeast Asia? Opposition to the war is particularly strong in the Hispanic-dominated states of the southwestern United States, whose people and governments say "this isn't our war" and attempt to opt out on the model of New England in the War of 1812. After the Chinese consolidate their initial victories in East Asia, American opinion begins to move in the direction that Japan hoped it would in 1942: the costs of defeating this most recent assertion of hegemonic power are too great; let's settle for a negotiated end to the sporadic fighting or "phony war" now going on in the Western Pacific.
Meanwhile, however, the war is having an impact on the major states of other civilizations. India seizes the opportunity offered by China's being tied down in East Asia to launch a devastating attack on Pakistan with a view to degrading totally that country's nuclear and conventional military capabilities. It is initially successful but the military alliance between Pakistan, Iran, and China is activated and Iran comes to Pakistan's assistance with modern and sophisticated military forces. India becomes bogged down fighting Iranian troops and Pakistani guerrillas from several different ethnic groups. Both Pakistan and India appeal to Arab states for support – India warning of the danger of Iranian dominance of Southwest Asia - but the initial successes of China against the United States have stimulated major anti-Western movements in Muslim societies. One by one the few remaining pro-Western governments in Arab countries and in Turkey are brought down by Islamist movements powered by the final cohorts of the Muslim youth bulge. The surge of anti-Westernism provoked by Western weakness leads to a massive Arab attack on Israel, which the much-reduced U.S. Sixth Fleet is unable to stop.
China and the United States attempt to rally support from other key states. As China scores military successes, Japan nervously begins to bandwagon with China, shifting its position from formal neutrality to pro-Chinese positive neutrality and then yielding to China's demands and becoming a cobelligerent. Japanese forces occupy the remaining U.S. bases in Japan and the United States hastily evacuates its troops. The United States declares a blockade of Japan, and American and Japanese ships engage in sporadic duels in the Western Pacific. At the start of the war China proposed a mutual security pact with Russia (vaguely reminiscent of the Hitler-Stalin pact). Chinese successes, however, have just the opposite effect on Russia than they had on Japan. The prospect of Chinese victory and total Chinese dominance in East Asia terrifies Moscow. As Russia moves in an anti-Chinese direction and begins to reinforce its troops in Siberia, the numerous Chinese settlers in Siberia interfere with these movements. China then intervenes militarily to protect its countrymen and occupies Vladivostok, the Amur River valley, and other key parts of eastern Siberia. As fighting spreads between Russian and Chinese troops in central Siberia, uprisings occur in Mongolia, which China had earlier placed under a protectorate."
Control of and access to oil is of central importance to all combatants. Despite its extensive investment in nuclear energy, Japan is still highly dependent on oil imports and this strengthens its inclination to accommodate China and insure its flow of oil from the Persian Gulf, Indonesia, and the South China sea. During the course of the war, as Arab countries come under the control of Islamic militants, Persian Gulf oil supplies to the West diminish to a trickle and the West consequently becomes increasingly dependent on Russian, Caucasian, and Central Asian sources. This leads the West to intensify its efforts to enlist Russia on its side and to support Russia in extending its control over the oil-rich Muslim countries to its south.
Meanwhile the United States has been eagerly attempting to mobilize the full support of its European allies. While extending diplomatic and economic assistance, they are reluctant to become involved militarily. China and Iran, however, are fearful that Western countries will eventually rally behind the United States, even as the United States eventually came to the support of Britain and France in two world wars. To prevent this they secretly deploy intermediate-range nuclear-capablc missiles to Bosnia and Algeria and warn the European powers that they should stay out of the war. As was almost always the case with Chinese efforts to intimidate countries other than Japan, this action has consequences just the opposite of what China wanted. U.S. intelligence perceives and reports the deployment and the NATO Council declares the missiles must be removed immediately. Before NATO can act, however, Serbia, wishing to reclaim its historic role as the defender of Christianity against the Turks, invades Bosnia. Croatia l'olns in and the two countries occupy and partition Bosnia, capture the missiles, and proceed with efforts to complete the ethnic cleansing which they had been forced to stop in the 1990s. Albania and Turkey attempt to help the Bosnians; Greece and Bulgaria launch invasions of European Turkey and panic erupts in Istanbul as Turks flee across the Bosporus. Meanwhile a missile with a nuclear warhead, launched from Algeria, explodes outside Marseilles, and NATO retaliates with devastating air attacks against North African targets.
The United States, Europe, Russia, and India have thus become engaged in a truly global struggle against China, Japan, and most of Islam. How would such a war end? Both sides have ma'or nuclear capabilities and clearly if these were brought into more than minimal play, the principal countries on both sides could be substantially destroyed. If mutual deterrence worked, mutual exhaustion might lead to a negotiated armistice, which would not, however, resolve the fundamental issue of Chinese hegemony in East Asia. Alternatively the West could attempt to defeat China through the use of conventional military power. The alignment of Japan with China, however, gives China the protection of an insular cordon sanitaire preventing the United States from using its naval power against the centers of Chinese population and industry along its coast. The alternative is to approach China from the west. The fighting between Russia and China leads NATO to welcome Russia as a member and to cooperate with Russia in countering Chinese incursions into Siberia, maintaining Russian control over the Muslim oil and gas countries of Central Asia, promoting insurrections against Chinese rule by Tibetans, Uighurs, and Mongolians, and gradually mobilizing and deploying Western and Russian forces eastward into Siberia for the final assault across the Great Wall to Beijing, Manchuria, and the Han heartland.[...]
If this scenario seems a wildly implausible fantasy to the reader, that is all to the good."
