„Onnan hogy az 5 érzék működik, tapasztalod, érzed
ezeken keresztül, még ha nincs is gondolat,....csak a figyelem.
.... kijössz belőle tudod értelmezni mi történt,
ahogyan a többi meditáló is. „
A „tudat alatt” működő érzékek, akkor is működnek, ha nem gondolunk rá. De amint valami nem stimmel, (epegörcs) tudod, hogy fáj. Vagyis minden testen belüli folyamat, az elme által van kontrolálva. Ha figyelsz rá, ha nem. Hogyan lehet arra koncentrálni, hogy nem figyelek semmire, azaz csak a semmire figyeljek? Majd kijőve a koncentrációból, hogyan értelmezzem azt, amit a semmire figyeléskor tapasztaltam?
"Ha gondolatmentes lesz a tudatunk, akkor honnan tudhatjuk az a tiszta tudat? Honnan tudhatjuk azt, hogy mindenkiben ugyan az a ’tudat’ van egységesen?"
Onnan hogy az 5 érzék működik, tapasztalod, érzed
ezeken keresztül, még ha nincs is gondolat,....csak a figyelem.
.... kijössz belőle tudod értelmezni mi történt,
ahogyan a többi meditáló is.
Még logikus is, ha nincs benne gondolat akkor tiszta. Márpedig nincs mert kizárom,..ahogyan a többi is,... ugyan az..
Így vagyunk Egy. Ezen kívűl mindenben különbözünk, változunk. „
Ha gondolatmentes lesz a tudatunk, akkor honnan tudhatjuk az a tiszta tudat? Honnan tudhatjuk azt, hogy mindenkiben ugyan az a ’tudat’ van egységesen?
Ez a gondolatmentesség egy tapasztalhatatlan fikció, mert csak a tapasztalható gondolat, negáltja. Mondhatnánk a semminek is, úgy mint a valami hiánya.
„Tudományosan csak annyi hogy az agyhullámok megegyeznek. „
Az agyhullámok abban egyeznek meg, hogy elektromágneses hullámok. De a frekvenciájuk, és annak információtartalma már különböző mindenkinél. Már éberen, és más az álomban. Más egy egészséges embernél és más a betegnél.
Nagyon hétköznapi nyelven fogalmazva, a jelenlét a múltba és a jövőbe van beágyazva, (előtte jövő, utána múlt). Ha a meditációnak az a célja, hogy a jelen kiszabaduljon a „satu”szorításából, akkor az időt kell annyira lelassítania, hogy a jelen pillanata „megnyúlva” szétnyomja a múlt és jövő közötti távolságot, kinyitva a satut. Ez az időlassítás, jelen tudásunk szerint, csak a fénysebesség 99,99% elérésével lehetséges. Persze hozzá kell tennem, hogy elméletileg, mert a gyakorlatban nem lehetséges a tömeget viselő testet ennyire gyorsítani. Ha mégis, akkor talán a meditáció segítségével. De hogy mit tapasztal ekkor a tettes, azt csak ő tudja, mert másnak elmondva nem jelent semmit. (a semmit jelenti) :)
Ezoterikus körökben szokták mondani, hogy az élet egy álom. A felébredés, az igazi létállapota a tudatnak. Evvel arra utalnak, hogy a tudat a test halála után ébred valódi mivoltára, amikor éntelenné válik. De felteszem a kérdést, ki, vagy mi lesz akkor a tapasztaló, ha nem az én? Tegyük fel, hogy a tudat felébredt állapota, a mindentudás állapota, amikor mindenki testet hagyott énje is benne foglaltatik. Ekkor azonban nincs szükség a tapasztalásra, mivel minden tudhatót tud, a TUDAT. Ekkor viszont, mi végre van ébren (a más világban), ha hasztalan?
A figyelem összpontosítás olyanra, aminek nincs tartalma, tétje, lényege, olyan, mintha kómába akarna kerülni az ember. Mi haszna van ennek, ha nem egy orvos teszi azt életmentés céljából?
A semmi nem létező, mert a létezés negáltja. A nem létezőre gondolni előítéletek, feltevések nélkül hogyan lehet? A gondolattalanság, érzékelhetőség mellet hogyan lehetséges, ha az agy az érzékelő, amely éberen figyel?
Amikor egy gondolat nem korlátoz, vagyis nincsen előítéletem, vagy percepcióm vele szemben, akkor az már nem is gondolat. Vagyis az öntudatlanság állapota, ami nem ad választ semmire.
