A 450-ben már írtam én is egy feladványt, de arra senki nem írt semmit. :(
Megpróbálom még egyszer, de most leírom az utolsó előtti mondatot is, bár úgy nagyon könnyű lesz...
"Öszvérnek hívatom magamat, és alkalmasint nem az erőm miatt...
És eltávozott anélkül, hogy hogy akár egyszer is hátrapillantott volna."
1. "Azután elment, mert már jöttek a varázsló rokonai és testvérei, s azokkal ő nem volt ismerős."
2. "Egy Max Klein nevezetű fotósnak még volt annyi ideje, hogy elkattintsa a fényképezőgépét, mielőtt a rendőrség elvitte a hullát. A felvétel pár napra rá meg is jelent a Life-ban. Nagyszerű fotó volt."
Scilla,
ha külföldi az író, és az apja is híres író volt, és Margit történetéről van szó, akkor csak ez lehet:
ifjabb Dumas: A kaméliás hölgy
De annyira XX. századi stílusú a mondat, hogy ezt csak poénból írom.
Vicces, hogy tőlem öt napja ezt vizsgán kérdezték. És nem csak ezt, de erről a könyvről. Azért örültem, hogy ezt húztam, mert mintegy tanuláslevezetésképpen előző nap újra elolvastam.:) Csak nem a Száz év magány?
De még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben, és kihull az emberek emlékezetéből, mihelyt Aureliano Babilonia végez a pergamenek megfejtésével, és hogy mindaz, ami írva vagyon bennük, öröktől fogva és mindörökre megismételhetetlen, mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon.
Sietve zsebébe gyömöszölte jegyzetfüzetét, a kis magnóval együtt aktatáskájába tette a szalagokat, átsietett a hosszú hallon, lement a lépcsőn, ki az utcára, ahol a sarki kocsma előtt parkolt a kocsija.
