Rókusfalvy láthatóan nem érti a problémát, hogy 400+ millát kapott az MTÜ-től, miközben annak a (feltehetőleg szintén fizetett) tanácsadója volt, á la Laposa Bence és társai.
Tényleg, milyen erkölcsi probléma az, amit még legalább részlegesen megértenek a hatalomközeli pozícióba került emberek? Biztos, hogy ilyeneknek kell különféle stratégiákat kidolgozni?
Már van. A Matua egy nagyon híres Sauvignon Blanc Új-Zélandról. A prémium éttermek 90 százalékában rajta van az étlapon, nagyon szép palackban viszik ki. Ez a cég már 2,5 decis alumínium dobozokban is árulja a borait. Az egyik ilyen dobozban Sauvignon Blanc van, szénsavas vízzel és kivi ízesítéssel. A piacon egyre több ilyen kiszerelésű és ízű borral találkozni, erre megy a világ. Ezt el kell fogadni... "
Ez az ökör célbavette a mennyiségi piacot. Azt, ahol se innovációban, se kapacitásban nincs esélyünk. Gondolkodás nélkül megy le kutyába, ha kell, hígfost fog árulni, csak vigyék.
A minőség és a mennyiség egymással ellentétes fogalmak. Néha van ugyan átfedés, de legtöbbször a mennyiségi ember csak üres fogalom puffogtatásnak használja a minőséget.
Magyarországon nem támogatják a minőséget. A mennyiséget próbálják, de az az adottságaink miatt eleve reménytelen. Fordítva ülünk a lovon...
A Tornai Premium-széria a pince portfóliójának középső szintje. Valamikor régen ezek a borok kiválóak voltak beltartalomban és ár/érték alapján is, akkortájt (10 éve) 2300 Ft volt a hárslevelű, amiből elég sokat fogyasztottunk. Aztán hosszabb mélyrepülés következett - az ár nem változott, a minőség csökkent, a lebutított "premiumok" megjelentek a diszkontokban is. Legújabban a Tornai legolcsóbb szériájának (a betűs cuccok) több darabja is egészen jó, így újra próbát tettem a premiumokkal.
A szovinyonhoz nem sok bizalmam volt, általában nem kedvelem a fajta honi megvalósításait. Ehhez képest pozitív meglepetést okozott, a fajta erős karaktere és a somlóiság birkózásából egészen kedvelhető elegy született.
Az olaszrizling viszont kemény karakterű és kevés ízű, kissé emlékeztet a kódexes csopaki olaszokra, amiket - hát - tisztelni esetleg lehet, de ritkán kíván belőlük második pohárt a fogyasztó.
Szentesi Józsefnek vannak hasonló kiszerelésben válogatásai: 5 és 7 tételes. Igaz azokban csak borok vannak, egyéb "kiegészítők" nem.
Nekem bevált: egy doboz 1-1,5 hétig elég nekem és nem kell napokig azonos borokat innom (+ mennyiségben is csökkentenem kellett a fogyasztásomat). Árban, palackkal venni kifizetődőbb, de nekem összességében jobban megéri.
A kajászói pince a 6-8 magyar termelő közé tartozik, akik képesek nyugati szemmel is értelmezhető rajnait készíteni. Ez is egy ilyen példány, a fajtára jellemző aromák illatban és ízben egyaránt megjelennek, igen halvány petrolosság és némi palackérettség mellett.
Közepest test, minimális maradékcukor. A sav bőséges, de nem sok, az összkép mégis a savakon csúszik el: a savasság a savanyú regiszter felé húz, legalábbis nekem.
A weinvierteli cég dűlős veltelinijének 2018-es kiadása orbitális best buy volt. A 2020-as a gyenge évjáratot tükrözve mintha nem is annak a bornak az utóda lenne - jóval alacsonyabb alkohol mellett a kellemes savakkal nem párosul komoly koncentráció és gyümölcsösség, csak egy alap GV szintjét hozza.
1) Chateau Suduiraut Lion de Sud 2022 (száraz fehér) Bordeaux-tól délre, Sauternes régióban. (Semillon-Sauvignon blanc 50-50%) Sültalma, méz, pici vágott fű, citrusok, őszibarack, pomelo, pörkölt magvak. Vastag test, hosszú utóíz, pici sósság, ásványosság. Nagyszerű bor! 4,2 pont
2) Les Tourelles de Longueville 2019 (Merlot hangsúlyos) Erős málnás, pici hús, nehéz illat, 3 órás dekantálás után is tanninos, picit alkoholos illat. Lágy, Merlot túlsúlyos ízek. Közepesnél erősebb test. 4,0 pont
3) Les Griffons de Pichon Baron 2018 (Cabernet sauvignon hangsúlyos) Mély feketeszeder, fekete érett cseresznye illat, picit sok alkohol. Vállasabb Cabernet sauvignon-os fűszerpaprikás. Picit zavaró tannin még. Közepesnél erősebb test. 4,1 pont
4) Pichon Baron 2019 (a pince első bora) (80/20 CS/M) Zárkózott animális illat. Sűrű, vastag test. Szép savak, kevés gyümölcs. Vastag test, közepes utóíz. Nem elég rétegzett. Komoly bor, de korai volt még inni. 4,4 pont
5) Pichon Baron 2018 (a pince első bora) (80/20 CS/M) Mély szilva, fekete cseresznye, picit alkoholos. Szép savak (picit élénkebb, mint a 19-es, bár melegebb volt a nyár). Vastag bor, közepes utóíz. Nem elég rétegzett. Picit jobban tetszett, mint a 19-es, de nem sokkal. 4,4 pont
Az imrehegyi Béla Borászat bora, kíváncsiságból vettem egy diósdi deliben, mivel se a pincével, se a fajtával nem találkoztam még.
A fajtát Bakonyi Károly nemesítette a Judit és a Cserszegi fűszeres keresztezésével.
Komolyabb ambíciókat sejtető bor, nem a könnyed cserszegik útján jár. Jó savak, magas (14%) alkohol, decens kesernye és barackosság - az utóbbiról sajnos nem tudom, hogy a fajta sajátja-e, vagy a divatos barackos fajélesztőé, mindenesetre bőven a kulturált mértéken belül marad. Másnapra sajnos megcsúszott a bor, a kesernye felerősödött.
