gondolod hogy a gyereknek jobb lett volna ha kényszerűen otthonmarad apuka és egy rideg közegben kell felnőnie /vagy éppenséggel folytonos veszekedések közepette /
A gyerek téged képez le, ha te úgy gondolod, és hangoztatod előtte is, hogy csak az lehet család, ahol apa-anya-gyerek bármi áron, de együtt van, akkor persze, hogy kiszalad ilyen belőle. És nyilván hangoztatod. Neked kellene elengedni ezt a dolgot, és nem magadat sajnáltatni, hanem a helyzetből kihozni a legjobbat (pl azzal, hogy az is család, ahol csak anyuka és gyerek van ... )
Az ökölharc nálunk elmaradt. Azt viszont biztosan tudom, hogy szerelmes lett, ő mondta, és teljesen világos volt - nem csak az én számomra, hanem minden ismerős, rokon számára is, akik együtt látták az új nővel. Mondjuk én azóta sem láttam, de nem is akarom, mert az biztos, hogy szálanként tépdesném ki az összes haját, és szétkarmolnám az arcát.
Persze nálunk is volt feszültség abból, hogy mások előtt el kellett (volna) játszani a szerető családot, és azt sem tudom, hogy a gyerekünket meddig tudtuk volna becsapni, de ami most van, esküszöm, rosszabb, mint amikor még együtt laktunk.
Apuka elképzelhető, hogy szerelmes lett és inkább lépett.
Aki menni akar , el kell engedni. egy percig se bánd.
Én is így voltam, mint Te, hogy évekig eltűrtem mindent, megcsalást, hazugságot, nem váltam el,hogy gyermekünk családban nőjön fel, ő meg a kényelem miatt nem tette.
Úgy éltünk egymás mellett már mint az albérlők, a gyerek előtt meg eljátszottuk, hogy mintaszülők vagyunk.
Majd egyre idegesebb, feszültebb lett, nyilván máshol ígért fűt-fát, várhatták is, aztán az agresszió kitört belőle és ököllel akart rendet tenni otthon.
Ekkor józanodtam ki és végre elszántam magam, hogy nincs miért maradni és már azt bánom, hogy nem hamarabb léptem, mert elképesztő gonoszság az, amivel jelenleg szembeállok a válóperes tárgyalásokon.
Könyörgöm! Kérem! Mindenki százszor gondolja meg, hogy válásra adja-e a fejét, és van-e alapos oka rá! Én nem akartam volna válni, függetlenül attól, hogy a volt férjem évekig hazudozott, megcsalt, becsapott, mert azt szerettem volna, ha a gyerekünket nem kell kitenni a válás következményeinek. Én bármit elviseltem volna a továbbiakban, csak ő ne sérüljön. Csak, hát az apukája hajthatatlan volt, és mindenáron válni akart. Az eredmény ez lett.
A minap fürdés közben a 7 éves kisfiam a Baba tusfürdő Családi csomag feliratú flakonját vette a kezébe, és ezt mondta:
- Na, megfürdök a Családi tusfürdővel. Kár, hogy már nincs családunk...
Nem tudom elmondani, mit éreztem hirtelen, és elsírtam magam. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, ebben az egy mondatban minden benne van. Annyira, de annyira fáj, hogy azt sem tudtam, kinek mondjam el, aki megértené ezt? Beírom ide, hátha van még olyan, akinek van szíve, és talán meggondolja magát.
Kedves Fórumozók! A segítségeteket szeretném kérni, én a válással kapcsolatban végzek kutatásokat és szeretnélek megkérni Titeket hogy a kérdőívem kitöltésével segítségetek a munkámat, amely tényleg csak pár percet vesz igénybe. Nagyon köszönöm!
Te jó ég! Ez szörnyű! Mélyen együttérzek, én is hasonlóképpen jártam.
Elég régen, még februárban írtad ezt a bejegyzést, nem tudom, született-e azóta valamilyen, leginkább megnyugtató megoldás? Én azt tanácsolom, a férjedtől minimum elvárásod legyen, hogy a hitelt továbbra is fizeti, és nyugodtan engedd meg neki, hogy minden nap hazavigye az oviból a nagyobb gyerkőcöt. Ha akarja, reggel el is vihet, de ennyi. Miután jött-ment, hozta-vitte, és közben a kicsit is látta, mehet ahova akar. Így neked is lesz egy kis szusszanásod, amíg csak a kisebb gyerekkel vagy, és nem kell őt is magaddal vinned az oviba. Ebben az esetben természetesen hétvégén szó sem lehet róla, hogy lássa, vagy elvigye őket. Amikor szünet van az oviban, akkor pedig egy nap egyszer, munkaidő után menjen, max. 1 órára.
A lakóhelyeden - ha már kiderült a dolog - mindenki sajnálni fog, megállítanak majd az utcán, és faggatnak, sajnálkoznak majd. Ha jól esik, és olyan ember, akiben megbízol, nyugodtan mondj el neki mindent. Ha szerinted nem megbízható, aki érdeklődik, akkor inkább kitérő válaszokat adj.
A válópert minél hamarabb adjátok be, kérd ügyvéd segítségét a lakáshitel és a láthatás miatt. Mindenhol létezik és működik ingyenes jogsegélyszolgálat, az önkormányzatnál érdeklődj. Számíts rá, hogy a férjed nem akar majd beleegyezni abba, amit te javasolsz, és nagyon sokára fogják kitűzni az első tárgyalás időpontját, ami nem is lesz elég, egészen biztosan lesz még egy, sokkal később.
Kitartást kívánok! Kíváncsi vagyok a fejleményekre, ha itt vagy még, megírnád azt, ami ránk tartozik?
Többször is elolvastam amit írtál, nagyon nehéz helyzetben vagy! Tanácsot sem könnyű adni.
Nem tudni, mi jár a férjed fejében, lehet hogy úgy gondolja, mivel el fog tartani benneteket, cserébe bármikor ki-be járkálhat az életetekbe. Az biztos, hogy a gyerekek miatt egy rendszert ki kell alakítani. Mivel kicsik a gyerekek, az gondolom nem megoldható, hogy dolgozz mellettük. És ezt ő talán úgy látja, ki leszel neki, a pénztárcájának szolgáltatva.
Ez a "nem fogod bírni egyedül" szöveg..... nagyon nem jó. Elég nagyképűek tűnik, de hát nem ez a téma.
Azt gondold át, nem tudnál e valahogy teljesen új életet kezdeni, nagyon közeli városban, nem ebben! Mivel a kicsi 1 éves, nem ragaszkodik még ottani barátokhoz.... Vagy ha vannak szüleid, hozzájuk közelebb költözni.
Én is maradtam egyedül másfél és 4 éves fiaimmal, GYES-ből nagyon nehezen jöttem ki, gyerektartást nem kaptam. Szerencsére hitelünk nem volt, a ház pedig már a házasságunk előtt is az én tulajdonomba volt.
A segítségeteket szeretném kérni...bár tudom megoldást nem tudtok adni, hátha van épkézláb ötlete valakinek.
A lényeg:
A férjem egy hete közölte, hogy válni akar. 12 éve vagyunk együtt, két gyönyörű gyermekünk van, egy 5 éves kislány és egy nemrég múlt 1 éves kisfiú.
Mikor ezt közölte teljesen padlóra kerültem. Az ok? Nem lehet velem élni, állítólag ezt a 12 év alatt folyamatosan mondta nekem, én vagy nem hallottam meg, vagy nem is tudom...egyszerűen döbbenet. Közben kiderült, hogy van egy 3. is a dologban. Ami a legdurvább, hogy a szomszéd utcában lakó 3 gyerekes nő, és én is ismerem, a gyerekeink egy oviba járnak, ami egy elég kis közösség, mert ez egy kis ovi. A város ahol lakunk, az sem túl nagy. Van egy lakásunk, amin hitel van, én meg GYED-en vagyok itthon (elég kevés 40 ezer forint). A férjem egyébként jó apa.
Felfogni sem tudom még ezt az egészet, nem tudom, hogy élem túl, de a gyerekeim miatt muszáj lesz.
Viszont! Hogy fogok tudni így itt élni? Ebben a városban? Ahol mindenki ismer mindenkit? Az én gyerekeim az ő gyerekeivel jár egy oviba?
Folyamatosan azzal jön a férjem, hogy ő el fog minket tartani, meg fizeti a hitelt, és MINDEN! nap részt akar venni a gyerekek életében? Még is ezt hogy gondolja? Szerintetek? Ez hogy kivitelezhető? Tudom...a gyerekeket nem vehetem el az apjuktól. de hogy gondolja, hogy minden nap ott lesz, mert ő segíteni akar? És...mert én úgysem fogom bírni ezt egyedül....
Most eljöttem a gyerekekkel egy hétre..holnap jön értünk, és még nem tudom mit mondjak neki..tudom, hogy meg kell egyeznünk, de egyszerűen nem látom, hogy hogy fog ez menni...senkihez nem tudok menni...a családom nem tud segíteni. Ott a lakás, de azon is hitel van...
Először úgy is az anyagiakat kell megbeszélnünk, meg a gyerekekkel a láthatási dolgot. Szerintetek? Nem tudom hogy legyen. Mit mondjak? Hogy jöhet a gyerekekhez? Azért azt sem tudom elképzelni, hogy csak úgy jön-megy az életünkből...
Egyetértek, de sajnos a párpeszéd két fél beszélgetéséből áll, a közös megyegyezés pedig abból, hogy érdekeit valamilyen formában mindkét fél érvényesítheti. A bíróság amennyiben kikerülhetetlen, pont azt hivatott feloldalni, ha a "közös megegyezés" egy oldalú diktátumot takar. Tehát jelesül: "Anyuka virágnyelven: "azt én nem szeretném". Lefordítva: vita lezárva, mert úgy sem tudsz mit csinálni, tipli van.
Közös megegyezés és békés megoldás akkor van meglátásom szerint, ha a két fél érdekei ha nem is egyforma mértékben de érzékelhető módon érvényesülnek. A 10-ből 10 elutasítás viszont szerintem nem az. Kinek tiszte ebben az esetben dönteni, szerintem legutolsó lehetőségként a bíróságnak. A gyerek érdekeit - amennyivel az apjával jó a kapcsolata, mint jelen esetben - jobban sérti, ha látogatásában ellehetetlenülés miatt korlátozva van.
Egyébként sajnos úgy látom a Csjt bár elsődlegesen célja a gyerek érdekeinek előtérbe helyezése lenne, teljességgel alkalmatlan arra. A bírói gyakorlatról és az anya központú döntésekről már nem is beszélek, gyakorlatilag utóbbinak minden megengedett, az apát és annak jogait viszont sehol sem jegyzik, csak a(z) anyagi kötelességeit.
Ha több körben megfutottad már, hogy az anyukával beszélj - de sosem jutottál eredményre, akkor vesd fel neki (ismered hogyan kell fogalmazni a személyére szabva), hogy mivel továbbra is szeretnél a kiskölök életének a szerves, nem elhanyagolható része lenni->ilyesmiket tervezel.
Én azért javasolnám, hogy próbálj vele dűlőre jutni, hivatali szervek bevonása nélkül...
Sziasztok, lehet itt jobb helyre kerül a kérdés :) Szeretnék tanácsot kérni, válás után van egy három éves kisfiam. Elég messze lakom tőle (230km), a bíróság eredetileg két hetente szabályozta a láthatást. Pénteken hozom, vasárnap viszem vissza. Ezt meg is oldom minden esetben, sőt még akár ki is egyeznék ezzel mert nagyon szeret velem lenni és utazgatni is, de az egyéb időpontokban főleg az ünnepek, szünetek alkalmával történő alkudozás az anyukával nem mindig eredményes. Eredetileg ugye ezek felét írja elő a határozat, amihez ő betűre tartja magát, szerintem direkt. A pici óvodás, de a nagy távolságra tekintettel sem tudunk soha egy egy napot a javamra csalni, ő viszont már számtalanszor kért vagy "kényszerített" fél-egy napos engedményekbe (karácsonykor, szilveszterkor), hogy a gyerek ki tudja magát pihenni felkiáltással... :) Szóval az alkudozás akkor se működik, ha megfeszülök mert az akaratomat nem bírom érvényesíteni, tehát jópofát vágok egy érzelmi zsaroláshoz, pedig a gyerek érdeke azt kívánná, hogy valamennyivel többet legyen az apjával, főleg a lehetőségekhez képest és főleg addig, amíg ilyen távolsági viszonyok között megteheti (értem ezt úgy amíg óvodás és nem iskolás vagy iskola előkészítős, ahonnan nyilván én sem akarnám kivenni).
Egy másik felvetés, tekintettel arra, hogy a gyerek összességében hat-hét órát utazik egy hétvégén és ez nem igazán jó neki, lehet e kérni iskolás kor eléréséig, hogy 3 hét / 1 hét megosztás legyen a láthatásban. Nyilván óriási a távolság, nem egy kerület vagy három utca ahova bármikor át lehet ugrani, tehát a gyereknél nagyon nehezen van meg a folyamatosság, a pihenés lehetősége, a feloldódás az apjával, pedig igényelné. Ő szinte úgy érzi, ahogy megérkeztünk, már indulni is kell vissza, pedig akar és szeret itt lenni, a tőle fél hónappal nagyobb unokatestvérével játszani, stb. Az anyja ezt konstans nem veszi figyelembe, hogy a saját gyermekénél milyen igények jelentkeznek és mennyire igényli az apját. (anyuka és nagymama neveli... gondolom nem kell részletezzem, hogy mitől alakul ki a férfi hiány..)
Érdemes e nekikezdeni egy jogi procedúrának az anyuka ellen, mert máshogy úgy érzem nem fog menni. A bíróság mérlegeli e, hogy a fizetéshez képest horror tartásdíj mellett a gyerekkel történő kapcsolattartás megint csak horrorisztikus összegekbe kerül és a láthatás ilyetén módon történő átalakítása a gyerek érdekeit szolgálná, mert többet és folyamatosan lehetne az apjával, egészen más érzelmi kapcsolatba kerülnének. Arról nem beszlélek, hogy effektív az egy megtakarított utazás költséget (20-22 ezer forint..) a gyerekre is el lehet költeni. Vagy ők úgy vannak ezzel, hogy mindegy megdöglik e a másik fél, de fizessen? Kérdés, hogy ha meg vagy beledöglök ebbe, akkor az ebben az olvasatban jó e lesz a gyereknek, aki meg imád velem lenni? Csak én nem fedezem fel a csjt-ben, hogy a másik felet is megilletné valamilyen jog, nem pedig csak kötelezettség?
Előre is köszönöm, mert elválasztani nem engedem magam a gyerekemtől..
Kerestem egy ügyvédet. Ő azt mondta, hogy annak ellenére, hogy a férjem kiszakította a környezetéből a gyermeket, erőszakkal, a tudtom nélkül elvitte, nem engedi, hogy lássam, a telefonálást beszabályozza a saját szabályai szerint (amúgy is nehéz úgy beszélni egy 2 év 9 hónapos gyerekkel telefonon, hogy azelőtt soha nem beszéltünk így, mert mindig velem volt, s nem is ismeri a hangomat telefonon keresztül), nem engedi, hogy úgy menjek hozzájuk, hogy viszek egy tanút, s ráadásul még pszichiátriai gyógyszeres kezelés alatt is áll a személyiségzavara miatt, szóval, ennek ellenére sem biztos, hogy ideiglenes hatállyal visszaadják nekem a babámat.
A gyermekjólétisek viszont megnyugtattak, hogy én kezdeményeztem a védelembe vételt, a válópert, a gyermekelhelyezést, s csak én voltam közreműködő, ezért nekem van nagyobb esélyem. Hát, bízok is benne, mert én jó anya vagyok.
A telefonba a férjem olyanokat mond a lányomnak a fülem hallatára - amikor ő könyörög, hogy gyere értem -, hogy "Látod, anyát nem érdekled, nem akar látni." Ha annyira figyelembe venné a gyermek érdekeit, akkor nem mondana ilyet. A volt párját is megkerestem, azonnal írt egy nyilatkozatot arról, hogy őt is bántalmazta a férjem. Sőt, még durvább dolgokat megcsinált vele, mint velem.
Ha nem vagy elég erőszakos, nem fogsz célt érni. Ha a üti nem vesz fel jegyzőkönyvet, panasz kell tenni. ha meg a férjed visszavonta a feljelentést, akkor meg mi a gond? Í gy nincs ügy.
Ezt tudom, pont ez a bajom.:( Viszont ennek már előzménye is van, tavaly is járt nálunk a rendőrség. Igaz, én a lányommal a szomszédomba menekültem, a férjem pedig az esetet követő 5 napon tett feljelentést. Érdekesség, hogy tanú a szomszédom, akihez utánunk jött a férjem és ott is szidalmazott. A rendőrség ki is hallgatta. Viszont az esetet követően azonnal felvettem a gyermekjólétisekkel a kapcsolatot anyaotthon és védelem reményében. A rendőrségre is bementem, viszont ott azt mondták, hogy nem veszik fel a feljelentést, mert felesleges problémát csinálok vele, hiszen nincs tanú. (?!) Hogy a szemtanú miért nem tanú, nem értem. A férjem viszont kifogott egy lelkiismeretes nőt, így azegyből felvette a feljelentést. Utána ettől a hölgytől tudtam meg én is, hogy elég 3 példányban írásban beadni a feljelentést. A férjem a feljelentést végül visszavonta. De egyébként többször állította, hogy én bántalmazom őt. A fizikumunk sem egyforma. A rendőr is megkérdezte tőle, hogyha én bántalmaztam őt és a gyermekünket, akkor miért volt fontosabb neki a lakás kipakolása, mint a gyermekkel való menekülés. Pszichiátriai kezelés alatt is áll. Gyógyszert szed.
Nem értem, hogy ez miért nem elég az azonnali intézkedéshez?
Hívtam akkor is a rendőrséget. Az én városomét is, az övét is. A papírjait meg sem nézték. S mivel nem hajlandó kijelentkezni tőlem, azt mondták, hogy nálam is jogosan tartózkodik, hiába nem él életvitelszerűen itt.
Azóta már a gyámügyet, bíróságot, gyermekjóléti központot is megkerestem. Mindaddig míg nincs meg a határozat, semmit sem tehetek.
Viszont a gyermekem hangján hallom, hogy egyre inkább kikészül, mivel nincs személyes kontaktusunk, s a férjem a fülem hallatára mondja neki, hogy "Látod, anyát nem érdekled, mert nem ide hozzád, pedig mi várjuk." Ami persze nem igaz, s ha odamennék bántanának. Viszont mivel én oda nem vagyok bejelentve, csak az ő szabályai szerint játszhatunk. Ezt is a rendőrség mondta. Van arról is papírom, hogy öngyilkossági kísérlet miatt vitték be a pszichiátriára.
Egy sor dolog van itt: ha férjnek van papírja róla, hogy kezelés alatt áll, a rendőrségen lehet bejelentést tenni, kiskorú veszélyeztetése miatt.
Ha valóban a Te lakásodról, a Te tudtod nélkül vitte el a gyerekeket, már rég fel kellett volna jelentened, mindezért. Illetéktelen behatolás, ember rablás, személyi szabadság korlátozása. Ezek komoly vádak, bizonyítani is kell. Feltételeket nem szabhat, hiszen nncsen semilyen végzés az ügyben, ráadásul a feltételeket nem ő szabja. És ez a lényeg: ha nincs semilyen végzés, akkor ugyanúgy van jogod érte menni az oviba, és el is hozni. Ez persze egy őrült huzavona, és mindenképpen a gyerek issza meg a levét. ha meg utánad megy, hogy bántson, rendőrség. A zárt ajtón nem mehet be büntetlenül.
A férjem agresszív viseledése, és pszichiátriai kezelése miatt válunk. Március 16-án lesz az ideiglenes gyermek-elhelyezési perünk. Február 9-én adtam be a válóper folytatására vonatkozó kérelmemet. A férjem viszont a tudtom és beleegyezésem nélkül elrabolta a gyermekemet a barátnőm kezei közül az én lakásomban. Én vásárolni voltam, s addig a barátnőm vigyázott rá. Gyakorlatilag nem engedi látni, csak az ő feltételeivel. Azt akarja, hogy a szülei házába menjek oda egyedül (!), s csakis 16.00 óra után. Kísérőt nem engednek be. A gyermekjóléti szolgálaton keresztül adtam neki legalább 10 féle alternatívát a láthatásra, oly módon, ami neki sem kerül pénzbe, s nem járul hozzá. Telefonon keresztül tudom csak tartani a lányommal a kapcsolatot, de azzal meg azért nem érek sokat, mert 2 év 9 hónapos a gyermekünk, s telefonon keresztül még soha nem beszéltem vele.Nem ismeri úgy a hangomat, s nehéz benne az érdeklődést fenntartani vizualitás nélkül. Sem a családtagjaimnak, sem a barátaimnak nem engedi, hogy a lányom beszéljen vele. Állítólag hétfőtől oviba fog járni, sikerült nekik beíratni, pedig a gyermek lakcíme nem egyezik a férjem szüleivel. Szeretném az oviban meglátogatni, de félek, hogyha ott kell hagynom, nagyon sírni fog, s úgy fogja érezni, hogy cserben hagyom. A férjem a fülem hallatára mondta a gyereknek, hogy "anyát nem érdekled, azért nem jön meglátogatni téged, mi pedig megengedjük neki."Egyébként ez egy falu, s az ottani óvónő a férjem ismerősének a felesége. Tehát elfogult lehet.
Mit tegyek? Mit tegyek? Mit tegyek?
Menjek el az oviba és hozzam el? De akkor a férjem utánunk fog jönni, s bántani fog bennünket. Nem beszélve arról, hogy nem leszek különb tőle. Meg nyilván azonnal feljelentene, hiszen már jelentett fel engem (!) házasságon belüli erőszakért, amely feljelentést később visszavonta.
Normális ember nem szeret pereskedni. De normális ember megvédi a gyerekét. Ha kell, pereskedik érte. Ez van.
Sajnos nagyon sokan vagyunk ebben a helyzetben. Amikor én azzal érveltem a férjemnek, hogy tönkreteszi a gyerekeket, azt mondta, inkább a gyerekek menjenek tönkre, mint ő. (Merthogy ő most lerázta magáról az igát és önmegvalósít.)
Hogy meg is vígasztaljalak: betöltött 14 életév után A GYEREK dönti el kivel akar élni.
Nincs se erőm se kedvem pereskedéshez szerintem ez senkinek nem tenne jót de látom csak ez az 1 megoldás marad !
Egyébként 14 éves
Nem akarok én visszamenőleg kérni tőle semmit, váljunk el azt mindenki, élje tovább az életét, ahogy akarja, csak legyen lezárva, hogy nyugodtabban folytathassuk az életünk
Ha már ő úgy döntött, hogy mindent tönkretesz, amit eddig elértünk akkor szerintetek ez oly nagy kérés, hogy nyugodtan zárjuk le ??
Mivel a gyereket te neveled egyedül, a gyermekelhelyezés gyakorlatilag megtörtént. Emiatt ne aggódj. Ő max a gyermekelhelyezés MEGVÁLTOZTATÁSÁT kérheti a bíróságtól, de ha most rendesen ellátod a gyereket, nem sok esélye van. Nyugodtan add be a papírokat, mert a gyt-t 6 hónapra visszamenőleg lehet csak kérni, minél előbb cselekszel, annál jobb. Egyébként a gyerkőc hány éves?
Kedves natigabi nem gazán értem a levelet milyen igazi okokat kell megvizsgálni ?
Ha lehet kérnem ezt konkrétabban, kérdezd
18 év házasság alatt soha meg nem ütöttem vagy hasonlok soha 1x se csaltam meg!
Az utóbbi években kicsit nehezebben ment anyagilag svájci kölcsön kevesebb munka pénz a válság végett stb. és ez mind a szórakozás kikapcsolódás rovására ment de azért nem éheztünk vagy hasonlók.
Ráadásul még nem kaptam meg a felügyeleti jogot sajnos még nem váltunk el még be sincs adva a kérelem az előbbi levelemben leírt félelmek véget!
Már 8 honapja egyedül nevelem és tartom el.
Jól meg vagyunk kialakítottuk az új életünket csak az zavar hogy nem tudok mindent megadni neki amit szeretnék na itt senki ne gondoljon nagy dolgokra!!
Semmilyen támogatást nem kap se gyerek se én az anyától sőt inkább még én fizetek mivel a telefon meg az ilyenek az én nevemen voltak és a számlákat se fizette most fizethetem csekkeket utána mivel már végrehajtói levelet kaptam
