Novemberre két ünnep is akad, Ajkáról kinek a himnusz, Kinek az intern fakad:DDDD(((( Én a feltámadásban hiszek!!!! S magyarral kéz a kézben leszek! Elvetem a nemzetköziséget, S nem követem el a lagnagyobb vétket!!! Igennel szavazok decemberben, Elkerülöm, hogy Isten verjen!!!!!!:))))
Féltékeny lett október a nyárra, S festette a lombkat sárgára:)))) Némelyik levél dühös lett, S a sárgára vörösöt tett. Szitáló köd tartja fényesen, Szél jár köztük kényesen. Le-, letépve néhányat, S az ember rajtuk sétálhat.
Hûvös van, borongós az ég, Mögötte a nap bágyadtan alél. Hatalmas varjó turkál az avarban, Embertõl sem jön zavarba, Tudja, hogy minden lassú lett, S védi õt az õsz amulett!:)))))) Október, az emlékek hónapja, S a hó, helyét hamar megkapja:(((((((
Ha nem tudnád én Rába Györgynél érettségiztem:))))) Ő tanított meg a verselés rejtelmeire:)))) Ő azt mondta, a vers olyan, mint a zene, van akinek tetszik, van akinek nem!!! Nincs rossz vers, csak vannak, akik nem tudnak felnőni hozzá:DDDDDDDDDDDD
SZAVAZZATOK A FIGESZRE!!!!!:))))))))
Ordít az éj, ragyogva ülsz helyettem
magányunkban, s légröptű angyalok
ölelik át lelkedet.
Imát mormol a némaság, sóhajtása
kétes válaszokat tömjénez.
Derékaljad hideg lepedője gyűri
egyedüllét álmodat.
Megszületett az éj gyermeke,
s ím, nekemdől a hajnal.
Fáradt kezeimet pókhálóként
fonják át a szavak.
A gúnyolódó hold is elbújt már,
a remény napja mögött szégyenli magát,
de nem láthatom, mert szemedben
még ott guggolnak a csillagok.
Mindjárt múlik az ÁPRILIS!!
Sok jót nem hozott, a dilis:DDDDDDDD
Tavaszodni csak ezután fog,
Igaz meleget majd a május hoz!!!:))))
Ez az április alig mutatott combokat,
Persze nagyjából kihozta a lombokat:))))
Zöldül most minden, érik a szerelem!!!
Júniusban szavazatom a FIDESZre helyezem:DDDDDD
Ébredj! Álom világ melyben élsz!
Ha hazudsz, magadat ölöd vele.
Ne ellenkezz! Ennyi…kész..
Ez a világ elnyom téged,
Uralkodik rajtad, és te..
te semmit sem tehetsz
Az áradat magával ragadott,
nem tudsz mit tenni
Már...rég késő kiszállnod!
Hidd el..nem fog nagyon fájni,
egy pillanat lesz csak az egész.
Nem lesz számodra több kín..
Egy villanás, és megvan a befejezés..
Végül valaki majdan erről ír.
Témája keserű és elég nehéz,
de meg kell küzdeni ezzel is!
Azért vagy ember hogy élj,
s most halni készülsz mégis!
De nincs utad már ennél több,
hiszen eltaposnak egy mozdulattal!
Nem számit nekik, hogy egy vagy kettő...
kit elnyel e föld, a síron nincs fejfa
névtelenül kell hát hogy feküdj..
sötét, hideg koporsóba zárva.
Lelked felszáll.. s tested kihűl!
A saját világodban hát ezért éltél?
Nézd meg...csak ez lett belőle..
a rideg valóság téged is elért!
Nincsen semmid…már életed sem.
Egyetlen egy álomvilág sincs,
mely egyszer ne esne szét!
Akkor fog elveszni minden kincs..
S majd mindenki menti az életét,
utolsó óráidban könnyeid peregnek.
Nem tudsz már mit tenni, ne menekülj!
Ahhoz már késő lesz, teljesen felesleges.
Névtelen sírodon a virágok elhervadnak..
s előbb utóbb elfelejtenek az emberek,
ha egyáltalán tudták, hogy te ki vagy!
S örök feledésbe merül majd neved.
Elmúlt a MÁRCIUS,
Láttam a tél hogy fut,
Izzadságát hátrahagyta,
Betántorgott az örök fagyba:)))
Sándor, József, Benedek,
Szeretlek én titeket:)))
Igaz, meleget nem hoztatok,
De a szívekbe reményt loptatok!:)))
Remény, zöldülő remény,
Tavasz lesz az új szerzemény!!!:))))))
