Nem találtam meg őket. Egy helyen arról tájékoztatnak, hogy eredetileg 52 vagy több életnagyságú, vagy annál nagyobb szobor volt a templomban, míg a szoboralapok száma 23. A polírozott fehér kalcit padló olvastán rögtön felszökött a pulzusom. Van valami forrásod ezekről, amivel én is elboldogulok?
Annak a szobrásznak, aki a háromalakos kompozíciót készítette, elképzelhető hogy többre már nem jutott ideje? Vagy csak felügyelte a munkákat, amiket a „gépein” három műszakban végeztek a kőkorszaki szakik.;-)
Valószínűsítem, hogy akkor is hasonló módon készült egy ilyen portré. A király csak párszor járhatott a mester műtermében. Készítettek ezalatt egy gipszlenyomatot az arcáról, és rajzokat róla, felépítéséről, méreteiről, s később ezzel dolgoztak.
Nem a szobrok szilánkjaiból jött ki ez a szám. A csarnok falai mentén 23 szoborhely van a padlón, viszont az egyik szoborhely láthatólag jóval nagyobb méretű, mint a többi. Ezért a régészek úgy vélik, talán kettős szobor állhatott itt. Ez logikus is lenne, mert a szobrok reprezentálhatnák a nap és éjszaka 24 óráját. Több töredéket a meglévő ép szobor alapján azonosítottak be: fej és hieroglifa részletek vagy testrészletek egyezése.
Nem csak Hafré szobrok voltak a templomban. A Völgy-templom két bejáratának fali fülkéjében egy-egy hatalmas babuinszobor állt (Thot jelképei).
„A szilánkokból jött ez ki? Mert a jóval kisebb szobrok nem odavalósiak voltak.”
Nyikita Szergejevics Hruscsov Szovjet uniójában egy házaspár férfitagja a mosógépgyárban, a női tagja a varrógépgyárban dolgoztak. Elhatározták, hogy alkatrészenként hazavisznek egy, egy gépet, így nem kell sorban állni érte a GUM áruházban. Évekig hordták haza az alkatrészeket, de mindig T34 tank lett belőle.;-)
„Nehéz elképzelni, hogy acélvésők nélkül hogy is készültek ezek, különösen az éles metszésű kicsi helyek (mint pld. a szemhéjak).”
Az óbirodalom idején, még a keményebb arzénbronz is ritkaságnak számított, nem hogy az edzett acél. Ezért bátorkodnak sokan, az időutazással megjelenő jövőből jött beavatkozókra utalni.
Ami a Hafré szobor élethűségét illeti, az „kilóg” az idealizált megjelenítések közül. Erre az lehet a válasz, hogy a gép, fotó alapján dolgozott. Elvégre egy király nem ülhet modellt egy szobrásznak, aki napi fél kiló dioritot választ le az alkotás során.;-)
„A szobor felületén nincs kézi szerszámokra utaló, vagy csiszolópor+bőr, vagy egyéb nyom. Csak függőleges és párhuzamos sávok, a távolságuk is egyforma.”
Vagyis, gépi megmunkálásnak a nyomai látszanak rajta. Ha megint elszabadul fantáziám vad csikója, akkor két opció van napirenden. Első a CNC marógép, ami gyémántfejes szerszámokkal dolgozik. A második a szintén CNC vezérelt vízsugárral, vagy hangrezonátorral történő anyagleválasztás. Ahol a leválasztott anyagot, forgácsoló anyagnak a vízsugárhoz adagolva, újrahasznosítják.;-)
Mariette 1860-ban ásta ki a homokból a Völgy-templomot. Az előcsarnok egyik fala mellett egy mély aknára bukkant, amiben Hafré hét szobrát törték bele (valamilyen zavargások idején, de még az Újbirodalom előtt). Különleges csoda folytán az egyik (168 cm magas) ülő szobor alig szenvedett pár törést. Ez az a híres diorit szobra, ami ki van állítva. A két háború közt Szelim Haszán többszáz apró darab szobortöredéket szedett még a templomban össze. Összesen 23 v. 24 Hafré szobor volt itt, dioritból, bazaltból, alabástromból és gránitból. Nehéz elképzelni, hogy acélvésők nélkül hogy is készültek ezek, különösen az éles metszésű kicsi helyek (mint pld. a szemhéjak).
