A hellenisztikus kor elemei, a keleti elemek, új elemek: korabizánci periódus - VI. századig, középbizánci korszak IX-XII. század, későbizánci vagy Palaiologosz-kor XIII.-XV. sz.
Az okori zenei szovegek olvasasanal is ezt tartjak a legjobb modszernek a kutatasban, a sajat forditast, melyet aztan osszevethetnek a masokeval. Belehelyezkedni, amennyire csak lehetseges, a szerzo gondolatvilagaba. A tetraktys pythagoraszi zenematematikai fogalom is. Meg nem mereszkedtem erre a teruletre, csak gyujtom hozza a bibliografiat, az olvasnivalot. Remisztoen szep matematika, sokszor kibogozhatatlanul osszefonodva a babonaval, fantasztikus hitekkel. :) Meglehet hogy valoban pythagoras kovetoinek mericskelesei, szamolgatasai a monochordon, ezen az egy huros kiserleti hangszeren, a fordulopont, a tudomany ebredese. A ketsegbeesett kiserletek, hogy a lehetetlen feladatot, a tonus ketteosztasat megoldjak, vezethettek a matematikai felfedezesekhez. Ez az ''asszimetrikus'' problema, minden harmoniara torekvo tanitasukat megkerdojelezhette.
Azért fordítom, mert görög tudásomat fel szeretném használni annál a területnél, amely érdekel. Eleve történetírói munka, és ráadásul a kedvenc korszakomat írja le. Úgy gondolom közelebb kerülök az egészhez, ha Én magam fordítom.
A tetraktüsz szerepel az általam lefordított részben is. Eddig Én csak a filozófiában ismert jelentését ismertem, de ezek szerint van egy külön jelentése a hét szabad művészettel kapcsolatban, ha jól vettem ki spiros hozzászólásaiból.
τετρακτύς, το άθροισμα των τεσσάρων πρώτων αριθμών, 1+2+3+4 = 10. Ο Σέξτος Εμπειρικός (Προς Αριθμητικούς IV, 3) καθορίζει την τετρακτύν με τα ακόλουθα λόγια: "τετρακτύς δε προσηγορεύετο παρ' αυτοίς [τοις Πυθαγορικοίς] ο εκ των πρώτων τεσσάρων αριθμών συγκείμενος δέκα αριθμόςˇ εν γαρ και δύο και τρία και τέσσερα δέκα γίνεται' ός εστι τελειότατος αριθμός" (τετρακτύς ονομαζόταν [από τους Πυθαγορικούς] ο αριθμός δέκα, που αποτελείται από την ένωση των τεσσάρων πρώτων αριθμώνˇ γιατί ένα και δύο και τρία και τέσσερα κάνουν δέκαˇ και αυτός είναι ο πιο τέλειος αριθμός). Η τετρακτύς θεωρούνταν από τους Πυθαγορικούς ως ιερή και ως "η πηγή της αιώνιας φύσης"ˇ γι' αυτό η τετρακτύς ήταν η βάση του πιο ιερού και επίσημου όρκου τους: "ναί, μα τον αμετέρα ψυχά παραδόντα τετρακτύν παγαν αεννάου φύσεως ριζώματ' εχουσαν" (ναι, ορκίζομαι σ' Αυτόν, που μετέδωσε στην ψυχή μας την τετρακτύν, πηγή της αιώνιας [αέναης] φύσης). Στη μουσική, η τετρακτύς είχε ιδιαίτερη σημασία, γιατί περιείχε όλες τις συμφωνίεςˇ ο Θέων Σμυρναίος γράφει: "σε αυτούς τους αριθμούς (δηλ. 1, 2, 3, 4) περιλαμβάνονται: η δια τεσσάρων δια τεσσάρων, το διάστημα καθαρής 4ης, που οι Πυθαγόρειοι το ονόμαζαν συλλαβή συλλαβή, το διάστημα της καθαρής τετάρτης, όπως ονομαζόταν από τους Πυθαγορικούςˇ γενικά γνωστό ως δια τεσσάρων. Προσδιορίζεται από τον μαθηματικό λόγο 4/3. ή συλλαβά (λόγος 4:3). στο λόγο 4:3 (επίτριτος), η δια πέντε δια πέντε, το διάστημα της 5ης καθαρής. στον ημιόλιο λόγο (3:2), η δια πασών στον διπλό λόγο (2:1) και η δις διαπασών στον τετραπλό (4:1)ˇ όλες [οι συμφωνίες] που συμπληρώνουν το αμετάβολο σύστημα σύστημα, ένωση δύο ή περισσότερων διαστημάτων, σύμφωνα με πολλούς αρχαίους θεωρητικούς. Το πρώτο καλά οργανωμένο σύστημα, που κατόπι χρησιμοποιήθηκε ως βάση για τα Τέλεια Συστήματα, ήταν το τετράχορδο. [διάγραμμα διάγραμμα, σχέδιο, σχεδιάγραμμα που χρησίμευε να βοηθά τους σπουδαστές να καταλαβαίνουν οπτικά τις ακουστικές διαφορές σε όλα τα γένη. Κάτι ανάλογο με το πεντάγραμμο.]".
Εκλογή βιβλιογραφίας :
Jean Dupuis, Θέωνος Σμυρναίου, Περί τετρακτύος και δεκάδος, με γαλλική μετάφραση (Du quartenaire et de la decade) στην έκδοσή του: Theon de Smyrne, Exposition des connaissances mathematiques utiles pour la lecture de Platon, Παρίσι, 1892, σσ. 152-175. Βλ. και λ. Θέων Σμυρναίος Θέων, (2ος αι. μ.Χ.)ˇ πλατωνικός φιλόσοφος και μαθηματικός. Είναι ο συγγραφέας ενός έργου που ασχολείται με τις μαθηματικές επιστήμες (αριθμητική, γεωμετρία, στερεομετρία, αστρονομία και μουσική).. Armand Delatte, "La tetractys pythagoricienne", Etudes sur la litterature pythagoricienne, Παρίσι 1915, σσ. 249-268. Βλ. και λ. Πυθαγόρας Πυθαγόρας, (περ. 572-περ. 500 π.Χ.)ˇ μεγάλος φιλόσοφος, μαθηματικός και θεωρητικός της μουσικής. Γεννήθηκε στη Σάμο. Ίδρυσε τη Σχολή του στον Κρότωνα της Κάτω Ιταλίας. Πέθανε στο Μεταπόντιο. Υπήρξε ο πρώτος που πρόβαλε και υποστήριξε την επιστημονική βάση της μουσικήςˇ η φιλοσοφική του θεώρηση του κόσμου βασιζόταν πάνω στην πίστη ότι καθετί πρέπει να ερμηνευτεί με αριθμούς. Στη μουσική ανακάλυψε τους αριθμητικούς λόγους των συμφωνιών της 8ης, 5ης, 4ης, του μείζονος τόνου. Στον Πυθαγόρα αποδιδόταν και η ταξινόμηση των επτά αρμονιών, και στη Σχολή του η θεωρία της αρμονίας των σφαιρών.. Paul Kucharski, Etude sur la doctrine pythagoricienne de la tetrade, Παρίσι, έκδ. Les Belles Lettres, 1952, σσ. 85.
tetraktus , uos, hê, ( [tetras] ) Pythagorean name for
A. the sum of the first four numbers, i.e. 10 (= 1+2+3+4), nai ma ton hameterai psuchai paradonta tetraktun, pagan aenaou phuseôs Carm.Aur.48 , cf. S.E.M. 7.94, TheoSm.p.94 H., Hierocl.in CA20p.465M.
II. the four terms (6:8:9:10) of the proportion corresponding to the chief musical intervals, Nicom.Exc.7, 10; also their sum +1 (= 36), ibid.; the sum of the first 8 numbers, Plu.2.381f.
''A hét szabad művészet (septem artes liberales) Az első három nőalak (az óramutató járásával megegyező irányban haladva) a triviumot (grammatika, retorika, dialektika) személyesíti meg. Ezután a quadrivium (zene, aritmetika, geometria, asztronómia) tárgyai következnek. Herrade de Landsberg: Hortus deliciarum.''
Ennek tudatában én, Anna, Alexiosz és Eiréné császárok lánya, a bíbor sarja és gyermeke, aki az irodalomban sem vagyok járatlan, mert a legnagyobb szorgalommal tanulmányoztam a klasszikus görög nyelvet, s nem hanyagoltam el a retorikát sem, gondosan végigolvastam Arisztotelész szónoklattani összefoglalásait és Platóbn dialógusait, értelmememt a quadrivium tudományaival megedzettem (el kell mondanom, nem dicsekvésként, hogy mit adott a természet és a tudományos szorgalom, mit ajándékozott föntről az Isten, s mit tett hozzá a szerencse) - el akarom mondani e művemben atyám tetteit, melyeket a jogar birtokában hajtott végre, s amelyeket a koronázás előtt cselekedett más császárok szolgálatában, mert nem szabad ezeket némaságra kárhoztatni, az idő folyama nem sodorhatja őket a feledés tengerébe.
(Kapitánffy István fordítása)
Isten a kezdetekkor kiosztotta, és a kedvező idő hozzáadott); - nagyon szép a te verziód, Jürgen!
A történetírás azonban szilárd gátként ellenáll az idő folyásának, s valamiképp megállítja feltartóztathatatlan folyamatát, s amit megragad az időben lejátszódott események közül, azt megőrzi, megtartja, s nem hagyja a feledés mélységében eltűnni.
(Kapitánffy István fordítása)
A te fordításod, Jürgen, archaikusabbnak tűnik nekem, mindazonáltal nagyon jól érthető, ezért én a tiédre szavazok:)
"... és amely - ahogy a tragédia mondja - az ismeretlen dolgokat felhozza, a láthatókat meg elrejti."
A kérdéses tragédia Szophoklésztól az Aiasz (Ajax), amelyből a nem pontos idézetet vette Anna Komnéné.
A fordításomban szeretném nagyjából megőrizni az eredeti szöveg struktúráit, ezért nem írtam át drasztikusan ezt a részt." - írod a 40. hozzászólásban. Igazad van, Kapitánffy István fordítása szerintem már egyfajta értelmezés is, nekem jobban tetszik a tiéd.
Feltartóztathatatlan az idő folyása, örök mozgásban magával sodor és elragad minden emberi alkotást, s a nemlét tengerébe meríti, akár jelentéktelen semmiség, akár nagyszerű, emlékezésre méltó tett; ahogy a tragédiaíró mondja: homályt teremt, a napfényben lévőket elfedi.
Igen, látom, a 165. oldalon, én most a 117. - en járok a jegyzetelgetésben. Nagyon jó lett a fordításod, majd felpötyögöm Kapitánffy István fordítását is ide a topikba, és akkor mindenki láthatja, milyen jó a te fordításod is:)
Jo volna eljarni veled a gorogos oraidra csendes hallgatokent. :) Ha nem faraszto, idonkent beszamolhatnal rola mit tanultok eppen. Talan meg jot is tenne az ismetles, az emlekezet frissites. A rovatot is segithetne, mar jart utra terelve, tajekozodasi pontokat adva. Mint gondolsz felole te is, Javor?
Pont e héten vettem a kezembe azt a könyvet. Sajnos most nincs elég időm olvasni belőle, azért a történetírás részét nagyjából átnéztem. Benne van egyébként az Alexiasz azon része, amelyet Én is lefordítottam.
www.fordham.edu/halsall/byzantium/paleog.html
