Itt van Péter apostolé is, eredeti nevén Szimón bar Jóna.
Az életéről az evangéliumi eseményeken és az Apostolok cselekedeteiben említetteken kívül nagyon keveset tudunk, lényegében majdnem semmit.
Kr.e. 4. - Kr. u. 1 körül születhettet Bétszaidában vagy Kapernaumban, a Galileai-tó partján és elhívásáig halászatból élt.
Valószínűsíthető, hogy 1-2 évvel lehetett fiatalabb Jézusnál, de még ez sem biztos, lehet, hogy valamivel idősebb volt.
A keresztény hagyomány szerint Róma első püspöke volt, ezt azonban sok nem vallásos kutató tagadja, sokan még azt is, hogy valaha is járt volna Rómában.
Szintén a hagyomány szerint Kr. u. 64-ben vagy Kr. u. 67-ben halt vértanúhalált Rómában.
Kísérletek Pál apostol élete kronológiájának összeállítására:
"Pál életének kronológiája
Pontosan meghatározható időpontjai nem kis feladatot jelentenek. A relatív időrendet fel tudjuk állítani, de a világtörténelmi dátumokkal való összekötésük elég pontatlan. A felsorolt történelmi személyekkel való találkozás ugyanis csak pár éves bizonytalansággal határozható meg, mint pl. Aretás király, vagy Félix és Fesztusz esetében.Legbiztosabban korinthusi tartózkodását tudjuk meghatározni. Gallia helytartó előtt vádolták Pált, annak hivatali ideje kezdetén. Gallio nevét pedig - mint korinthusi helytartóét - említi egy olyan felirat, melynek keletkezési ideje Kr. u. 52. január és augusztus közé esik. Miután a helytartók általában áprilisban indultak Rómából szolgálatukra és néhány hét alatt érkeztek meg a keleti tartományokba, valószínű, hogy Gallio 51 májusában találkozik Pállal, aki ekkor már mintegy másfél éve élt Korinthusban. Megerősíti ezt az adatot az is, hogy Akviláék is Pállal majdnem egy időben érkeztek Rómából, Claudius parancsa pedig Kr. u. 49-ben nyáron hangzott el. Így mind Akviláék, mind Pál 49 őszén, telén érkezett Korinthusba. Innen visszafelé következtetve: az apostoli zsinat 48-ban volt, az első missziói út 46-47-ben. Első adományvivő látogatása Jeruzsálemben 47-ben, majd 7 év múlva - a zsidó szombatév miatt - 54-ben indul a második adománnyal Macedónia területéről a fogság felé.Problémásabb a Gal levél adatait beilleszteni, ahol először 3 éves arábiai tartózkodás, majd 14 éves időszak következik. Ha azonban a megkezdett éveket egésznek számítjuk - ami általános szokás volt -, akkor nem szükséges 17 évvel számolnunk, hanem jó néhánnyal kevesebbel. Ha Jézus Krisztus halálát-feltámadását 33-ra tesszük, Pál megtérése 33 vagy 34, első jeruzsálemi útja 35-36, majd ezt 14 (vagy a megkezdettek miatt csak 12 kerek) év múlva követi az apostoli zsinat 48-ban.A második missziói út tehát 49-51-ben zajlott, a harmadik 51-52-től 54 pünkösdjéig. Rómába érkezése valószínű időpontja Kr. u. 59-60. Ettől kezdve az említettek miatt ismét bizonytalanok az időpontok. A hagyomány szerint 64-ben végezték ki."
" Az apostoli kor nagy egyénisége, akinek levelei, munkája, missziója mind az egyház alakulására döntő hatással volt, mind pedig a mai napig a bibliai kijelentésen keresztül meghatározó szerepe van keresztyén hitünkre és életünkre.ÉleteSzületésének időpontja nem ismeretes, csak annyi támpontunk van, hogy István vértanú megkövezésekor még fiatal ember, nem számít Izráel tanítói közé (ApCsel 7,58) - tehát még nincsen 30 éves sem. Eszerint születése a Kr. u. 1. vagy 2. évtizedre tehető, közel az évtizedek fordulójához.Tarzuszban született, mely város a mai Törökország területén feküdt. Abban a korban nagyváros, kereskedelme és filozófiai iskolája jelentős volt. Pál neveltetése azonban nem a hellénizmus talaján történt, hanem az ÓSZ alapján, a zsidó hagyományokban, először Tarzuszban, majd később Jeruzsálemben.Családja régi izráeli család, Benjámin törzséből (Róm 11,1), ezért diaszpóra-zsidó mivoltukban is ragaszkodtak az ősi hagyományokhoz, és ebben a szellemben nevelték gyermeküket is (ez különben a diaszpóra-zsidóságban egyáltalán nem számított rendkívülinek). Pál apja római polgárjoggal rendelkezett, így természetesen maga Pál is. Hogy ezt milyen alapon szerezte apja, nem tudjuk, de az ApCsel 22,28 inkább arra mutat, hogy nem pénzért vett polgárjogról van szó, mint az említett helyen szereplő »ezredes« esetében.Hagyománytisztelő családként a gyermeknek a Saul nevet adták, a benjáminita származású első zsidó király nevét. Feltételezhető, hogy emellett kezdettől fogva viselte a Pál nevet is, talán termete miatt (Pál = kicsi), mint ahogy a zsidók ebben a korban általában viseltek görög vagy latin nevet is. A B először Saulként említi, és csak az ApCsel 13,9 használja először vele kapcsolatban a latin Pál nevet. Ez természetesen szándékos változtatás is: Lukács ezzel is aláhúzza az apostol személyiségének megváltozását.Pál annyira rajongott ősei hagyományáért, hogy a farizeusok mozgalmához csatlakozott, ami szintén részben atyai öröksége volt (ApCsel 23,6). Tarzuszi neveltetéséről ő maga annyit említ, hogy rendkívüli buzgóság élt benne atyái hagyományai iránt (Gal 1,14; Fil 3,5). Ennek következménye az is, hogy Jeruzsálemben Gamálielnek, a kor leghíresebb írástudójának tanítványa (ApCsel 22,3). Tarzuszból hozhatta magával a görög és latin nyelv ismeretét, míg mint írástudó-tanítványnak kötelezően egy mesterséget is kellett tanulnia - ennek később életében fontos szerepe is lett.Nem tudjuk, hogy Pál találkozott-e személyesen valaha Jézus Krisztussal. A 2Kor 5,16-ban ugyan így ír: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük - ez a kijelentés azonban nem feltétlenül a saját személyére vonatkozik. Valószínűbb, hogy nem volt tanúja Jézus életének, tanításának, halálának.
...
Pálnak a római fogság utáni életéről, missziójáról már nem tud az egyházi hagyomány sem semmit az említett íráshelyeken kívül. A hagyomány szerint Pál Péterrel egy napon szenvedett vértanúhalált Rómában Nero császár uralma alatt.
Egy viszonylag kései, ezért kevésbé megbízható adat szerint mindössze 3 könyök, azaz kb. 138 cm magas volt.
Ez még akkor is nagyon alacsony lenne, ha az antropológiai adatokból tudjuk is, hogy a palesztínai zsidók a Római Birodalom legalacsonyabb termetű népcsoportjai közé tartoztak, a felnőtt férfiaknál 160 cm körüli átlagtermettel.
Bár törpenövés minden népcsoport körében előfordul.
Mindenesetre Pál apostol testalkatának túl sok jelentősége nincs, hiszen nem a testalkatával és az izomzatával kereste meg a kenyerét.
Magyarán szólva nem kellett neki 190 cm magas, robosztus germán óriásokkal birkóznia az arénában..
Holnap lesz pálfordulás, azaz Szent Pál megtérése.
Tarzuszi (Tarszoszi) Szent Pál apostol ( kb. Kr. u. 5-10 - Kr. u. 64), a keresztény teológia megalapozója, az egyház egyik megalapítója.
Érdekes, hogy ez apró termetű, törékeny testalkatú, de ragyogó szellemű zsidó micsoda óriási hatást gyakorolt a keresztény teológia és ezáltal a nyugati gondolkodás fejlődésére.
Egyesek szerint viszont pont hogy Jézus eredeti tanításainak megrontója, eltorzítója, ezáltal kvázi Jézus elárulója volt...
Érdemes úgy újraolvasni az evangéliumokat és az Apostolok cselekedeteit, hogy közben előttünk ez a térkép.
A kánai mennyegző, a naini ifjú feltámasztása, a magdalai Mária, Kapernaum, Péter és András faluja, a samáriai asszony, a gadarai megszállott és még hosszasan lehetne sorolni.
Mekkora azért az is, hogy magának Jézusnak és az apostoloknak a lába taposta ennek a vidéknek a poros útjait kétezer évvel ezelőtt...
Az evangéliumi történetek nagy része Galilea településein történt meg, illetve a judeai Betlehemben, Betfagéban, Betaniában, no és természetesen Jeruzsálemben.
Tehát ez egyfajta zsidók között terjedő legendárium lehetett, hogy Petschauer kínzás közben halt meg (valószűleg tényleg megölhettek valakit, aztán propaganda célból egy olyan ember halálára kezdték alkalmazni, akinek nem volt már Mo.-n rokona, de őt magát mint jelképet jó volt felhasználni a Horthy-rendszer ellen), miközben mind a magyar lajstrom, mint a szovjet arról tud, hogy fogságba esett és az is kiderült az utóbbi 10 évben, hogy tífuszban halt meg.
"Ezt a verziót vagy valaki más adta Kárpáti szájába, vagy ha ő valahol ilyesmit nyilatkozott, akkor azt csak hallomásból tehette, nem szemtanúként." (Stenge Cs.)
A legmorbidabb az egész történetben, hogy olyanok is elhitték ezt a mesét, akiknek pedig tudniuk kellett volna: a davidovkai tábor nem volt magyar, ezzel kapcsolatban az összes ismertebb forrásként megjelölt visszaemlékezés tévedéseket állít.
"Davidovka a Dontól keletre van, természetesen nem ukrán, hanem orosz területen, ahol magától értetődően soha, semmilyen magyar munkatábor nem volt, hiszen ezt a települést magyar vagy német csapatok soha nem is foglalták el – itt csak szovjetek által fenntartott hadifogolytáborban jártak magyar honvédek és munkaszolgálatosok, elfogásuk után." Ehhez B. Stenge Csaba még egy egész jó térképet is mellékel, a 112. oldalon.
Ezzel szemben még az angol nyelvű wikipédián is ez olvasható:
"Davidovka concentration camp was a Hungarian-controlled World War II labor camp in Davidovka."
Csakhogy a link egy belorusz településre mutat, ami aztán végképp kiesik a régióból... végére értünk a hamisítási mániának?
Valószínűleg, mivel sem egyik (BLR), sem a másik (RUS) Davidovkában nem volt magyar hadsereg által fenntartott munkatábor, ez szemenszedett fabrikálás.
Végre Ungváry Krisztián és Stenge kutatómunkájának köszönhetően lelepleztük ezt a ferdítést is.
Sajnos a járványos betegségektől való félelem, a tudományos magyarázatok hiánya és az „örök” emberi ostobaság ragályos időkben számtalan összeesküvés-elméletet szül – nem csak hajdan, napjainkban is. A betegség és a terjedés okát kereső műveletlen, sokszor fanatizálható népességre mindig is jellemző volt a bűnbakkeresés. Bűnbak pedig mindig akadt. Hol az eretnekek, hol a zsidók, hol pedig maguk az orvosok.
Zsidók égetése pestis idején (fametszet)
Schedel, Hartmann: Buch der Chroniken und Geschichten… Nürnberg, Anton Koberger, 1493
Az ellátási, megélhetési gondoktól félő lakosok nem csupán a szigorú rendszabályok bevezetését előrejelző betegeket tekintették ellenségnek, sokszor azokat is, akik valamiképp megúszták a ragályt. Az 1348-ban kezdődő nagy pestisjárvány alatt pedig feltűnővé vált, hogy a településeken belül is sokszor elkülönülten élő zsidó lakosság körében kevésbé terjed a kór, jóval kisebb a halálozási rátájuk. Ennek okai a Tórában is előírt vallási, rituális szokásokban keresendők. Az élelmiszerbiztonságra, személyi higiénére nagy hangsúlyt fektető előírások, a rendszeres fürdés, kéz- és lábmosás, a mikvék (rituális fürdők) használata már a melegebb klimatikus viszonyok között élő ókori zsidóság számára is kötelező volt, a vallási szertartások szerves részét képezte. A betegek elkülönítését szorgalmazó és a kór terjedését nagy részben megakadályozó rítusok pedig jó szolgálatot tettek járványos időkben. Noha az tévhit, hogy a középkorban a keresztények nem sokat törődtek a test tisztán tartásával, a fürdők, közfürdők használata korántsem volt mindennapos. A korabeli életmódbeli útmutatók kifejezetten hasznosnak tartották időnként megtisztítani a testet a kosztól, de ezt nem annyira a tisztaság érdekében írták elő, inkább a víz egészségjavító hatásait emelték ki. A közfürdők eltűnését viszont épp a pestisjárványoknak köszönhetjük, mert sokan a fürdővizet okolták a kór terjedéséért.
Annyi bizonyos, hogy a keresztény lakosság leginkább papjaik sugallatára azt feltételezte, hogy a zsidók mérgezték meg a kutakat, folyókat. A vádak szerint békákból, pókokból, sőt magából a szentelt ostyából és keresztények szívéből álló mérget készítettek, így irtották a keresztény hívőket. Voltak olyan helyek, ahol a zsidó hitelektől szabadulni vágyó elszegényedett nemesség állt a támadások élére. Európa-szerte pogromokat (öldökléssel járó támadásokat) hajtottak végre a zsidó lakosság ellenében, felégették házaikat, megkínozták, megölték, sokszor elevenen megégették őket. Már 1348-ban elterjedt az a hír, hogy a zsidók ezen cselekedeteit Toledóból irányítják, s a kínzások hatására tettüket be is ismerték. Így tettek a Genfi-tó partján élő zsidók is, akik az őket letartóztató savoyai gróf darabontjainak “rábeszélésére” vallották be vétküket. 1349 januárjában a bázeli zsidókra gyújtották rá azt a faházat, amelybe összeterelték őket, Strasbourgban kétezer, Brüsszelben hatszáz zsidó lelte halálát. Vagyonukat elkobozták. A zsidógyűlölet és a gyilkosságok olyannyira elharapóztak, hogy VI. Kelemen pápa kénytelen volt felszólalni az öldöklések ellenében, s egy bullájában cáfolta a zsidók ellen felhozott vádakat - sajnos hiábavalóan.
A Krisztus haláláért egyetemlegesen felelőssé tett zsidóság mellett a keresztény egyház ellen valamiképp protestáló eretnekek ellen is gyakran felhozták a mérgezés vádját, de számtalan esetben maguk az orvosok sem kerülhették el a támadásokat. Bűnük leginkább az volt, hogy ők maguk terjesztik a fertőzést, de kútmérgezéssel is gyakran gyanúsították őket. Az 1831-től dúló kolerajárványok alkalmával a kutakat fertőtleníteni szándékozó orvostudorokat is sokszor csak a katonai kíséret mentette meg attól, hogy a falvak lakosai helyben meg ne lincseljék őket.
Teljesen egyetértek. Nem csak régészeti, hanem számos eszmetörténeti, tartalomelemzési kapcsolat is arra utal, hogy a zsidó történelem kb. ie. 600 előtti, Josiah előtti időszaka történelmi hamisítvány. Josiah korában találták meg pl. a templom romjai között Mózes 5. könyvét. Azt a könyvet is vélhetően csak akkor írták meg, és annak alapján, arra hivatkozva építették ki a - valljuk be - zsidó vallási diktatúrát, illetve sok szempontból aköré generálták ki az egész Bibliát. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a Bibliában vannak hiteles szövegrészek is, olyannyira, hogy az egész hamis ókori zsidó történetszövés is ilyen, általuk is hitelesnek, távoli jövőre vonatkozó prórféfciákra épül (Dávid zsoltárai, Ézsaiás könyvének nem aktuáltörténelmesített elemei) - aminek a nép vezetői már a múltban való megtörténtét imitálták el végsősoron a hamis történetszövéssel, hogy így, ebből eredeztessék a nép előtt a hatalmukat, valamint erre hivatkozva fosszák meg őket a jobb jövő reményétől). Lásd bővebben:
Azért a 155 cm átlagmagasság és az 50 kg átlagos testsúly eléggé pöttömkének tűnik, még akkor is ha tudjuk, hogy a Római Birodalom korában a Mediterráneum népessége elég alacsony volt, átlagban úgy 160-165 cm körül.
Lehet, hogy valami mintavételi hibáról van szó, de lehet, hogy a korabeli galileaiak tényleg ennyire alacsonyak voltak.
Ezen a néven nyilván nem, de ezt ne felejtsük, hogy a legtöbb genetikai kutatás szerint a proto-zsidók különféle közel-keleti népességekből tevődtek össze, ill. egyre több arra is a bizonyíték, hogy "Kánaán" népességének a nagy részét is beolvasztották, tehát nem irtották teljesen ki őket, mint ahogy azt az Ótestamentum egyes könyvei állítják.
Ilyen értelemben ennek a feltárt ősi városnak a lakói, ill. azok egy része igenis lehetett a zsidók genetikai őse.
