megnyugtathatlak, nem ez elégit ki, arra van más forrásom
csak elgondolkodtam egy olyan kérdésen, amit más vetett föl, és utána egy csokorba szedtem a többünk válaszát, hogy ne kelljen a delikvensnek sokat visszagörgetni, ha vmit betenne... mármint új szót.
Helló! Remélem,nem leszek túl off,ha mégis,elnézést... Ahogy olvasgattam a topicot,eszembe jutott,hogy vajon hány magyar szó van,ami "j"-re végződik? Pontosabban: nem képzett,egynél több szótagú,és nem összetett. Pl. olaj,papagáj,muszáj... stb. Mert szerintem nem sok, sőt,akár azt is megkockáztatom, hogy az összes ilyen szó más nyelvből átvett. Várom a szavakat :)
Euró hosszú ó-val. Azt írták egy helyen, hogy nem lesz rajta, marad a görög és alatinbetűs euró, de attól még magyarul Euró lesz. Bár szerintem az lenne a korrekt, ha rajta lenne. De van még egy-két nyelv, ahol másképp írják, így azt is rá kellene írni. Igaz, a magyar Pengőre is több nyelven rá volt írva a szöveg.
A kérdéshez hozzátartozik a technikai fejlődés. 30 év múlva (jó, legyen 50) senki nem fog kézzel írni, de géppel sem. Lediktáljuk egy mikrofonba a mondandónkat, a gép értelmezi, és kikerül a képernyőre. Max. egy egérrel javítunk, ha a gép félrehall valamit.
Ha így lesz, és nem látom, miért ne lenne így, akkor az ly ellen semmiféle érv nem lesz: a gép automatikusan tudni fogja, melyik szóba melyik jel való.
"Manapság nem ismerek semmilyen orgánumot, amely elhagyná az ly-t."
Igazad van, még itt, ha alkalmazzuk a hüjesírás szabályait, akkor is van ly, maximum a j helyén.
Azt hiszem, az ly sajátos kulturális hagyománnyá vált. Ma helyesírás-ellenőrzést gyakoroltunk a hallgatókkal, a szándékosan elrontott szövegben volt minden, betűkihagyás, mgh.- és msh.-időtartam eltévesztése stb. A hallgatók egyedül a salyátra szisszentek fel. Az ly eltévesztése nem tévedés, az hiba.
Sőt a valóságban ennél jóval hosszabb idő volt, hiszen a 19. század utolsó harmadában már szinte kizárólag a c írásmód dívott a sajtóban. Ezt az úzust megpróbálták a századfordulón normatívvá tenni, az Akadémia ellenállt, így született az iskolai helyesírás. Akkor már az újságok és az iskolák is c-ztek, így az Akadémia is behódolt előbb-utóbb.
Nagyjából ugyanez elmondható az IskH. többi újítására is, így ezek nem 20, hanem 50 éves időszak alatt fogadtattak el. A nagy eltérés az ly-nal szemben az, hogy az úzus már előre döntött, és a kodifikáció ment az úzus után. Manapság nem ismerek semmilyen orgánumot, amely elhagyná az ly-t.
Ami az ly elhagyását illeti, meg lehetne szokni. Hasonló trauma lehetett a cz kiküszöbölése, amelyet a magyar társadalom 19 év alatt fogadott el: az iskolai helyesírásban 1903-tól nem alkalmazták, az akadémia csak 1922-ben szentesítette.
Töredelmesen bevallom, nekem annyira természetes volt ly-nal írni, hogy kifejezetten megvitattam apámmal és szótárban néztük meg. Ezért is bukkantam föl a topicban, emlékezetes koppanás volt, amikor rájöttem, hogy az öregnek van igaza. Tényleg az -ály, -ély írásmódot sugallja a nyelvérzékem.
Mondjuk nehéz ügy, hogy szükség van-e az ly-ra, de az biztos, hogy furán mutatna az eddigi és mai magyar irodalom, ha utódaink követkeeztesen elhagynák az ly-t. Inkább megtanulom. Meg apámnak is jólesett, hogy igaza lett :-)
> Csak én direkt nyelvújítási szót kerestem analógiának, mert a citált szó keletkezése is hasonló azokéra.
A nyelvújítási szavak durván két csoportra oszthatók: (1) amelyek kialakulhattak volna maguktól, (2) amelyek nem.
Az, hogy a csevej későn került leírásra, az még nem ok arra, hogy a (2) csoportba tartozókkal vessük őket össze. Minden szóról külön meg lehet vizsgálni, hogy rendelkezik-e analógiákkal, megfelel-e a nyelv természetes struktúráinak.
> Kicsit azon lepődtem csak meg, hogy milyen gyorsan kilőtted a többségben levő, nyelvújítási -Ály képzős szavakat
A korábbi hozzászólásomban bemutattam, hogy
(A) a régi, "természetes" -l(y) ...
(1) ... képzős szavaknak nincs -g képzős párhuzama. Ugyanígy belátható, hogy a nyelvújítási képzéseknek sincs: vagyis nincs morfológiai analógia a csevejjel;
(2) ... képző nem járul hangutánzó-hangfestő szavakhoz: vagyis nincs strukturális analógia csevejjel;
(3) ... képzős szavak nem a cselekvés/történést jelölik annak eredményét tekintve, hanem a cselekvés/történés tárgyát, eredményét, eszközét stb.: vagyis nincs szemantikai analógia csevejjel.
Ennél alaposabban nem is kell kilőni a -l(y) képzőt.
Ezzel szemben, azt is megmutattam, hogy
(B) a régi, "természetes" -Aj ...
(1) ... képzős szavaknak van -g képzős párhuzama: vagyis van morfológiai analógia a csevejjel;
(2) ... képző hozzájárul hangutánzó-hangfeestő szavakhoz, vö. moraj, zsibaj~zsivaj stb.: vagyis van strukturális analógia csevejjel;
(3) ... képzős szavak a cselekvés/történést jelölik annak [oszthatalan egységként jelentkező] eredményét tekintve, vö. moraj, zsibaj~zsivaj: vagyis van szemantikai analógia csevejjel.
