Igencsak felelületesen kezeled ezt a fontos kérdést!-:)))
Az elhaladó autósok jórésze nő, vagy ha férfi, ott űl az anyósa, a neje, a barátnője, esetleg meleg, vagy nem szeret jómaga sem kereket cserélni (s ha asajátsán sem cseréli, miért tenné azt idengennek, mégha oly csinos nő is az illető?) . tehát a zöm igencsak lecsökken pár ignoráns, női bájakra érzéketlen sofőrre. A femminizmus is jócskán megfertőzött, hiszen ahelyett hogy méltatnád a segitő jőszándékát, még le is tolod: nem gondolkodik, lenéző a szőke nők képességeit, s méla undorral tekintsz a balekre. No az elhaladók egyrésze is pont ezt gondolja/tapasztalja s ezért nem áll meg. De lehet, hogy gyakran látnak egy bizonyos tévéreklámot (a gumiálarcosról, aki tőrbe akarja csalni a jámbor vezetőket)!-:)) Ezt biztosan azért nem reklamálod, mert ismét a férfiui gonoszságot példázza! Ahogy befejező mondatodnál utalsz is rá. Csakhogy minden ilyen akcióhoz, két fél kell!
Épp csak egyvalamiről feledkezel meg: a férfiak nem puszta jóindulatból találták fel a háztartási gépeket, hanem azért, mert azok jó pénzt hoznak a gyártóknak. És nem utolsósorban nagyon jól jönnek azoknak a férfiaknak is, akik addig kénytelenek voltak megházasodni, mivel se egy rántást nem tudtak egyedül megcsinálni, se egy zoknit nem tudtak önállóan kimosni. Most viszont lehetnek olyan háztartási robotgépeik, amelyek nem kérnek enni, nem beszélnek és az ágyban sem zavarnak. Kész főnyeremény, mi?
Mellesleg az én házi süteményeim és baracklekvárjaim meg lecsóim után Te sem ennéd meg a bótit, arra nagy összegben mernék fogadni... Nemcsak az íze miatt, hanem azért is, mert nem mesterséges színezékektől és aromáktól meg állományjavítóktól lett olyan az íze és az állaga, amilyen. Ja, és ha engem érdekel a politika, akkor operáltassam át magam fiúra? :)))
Nem mondom, a karrieremet segítené, a múlt héten hallgattam meg az ötödik "És gyereket mikor terveznek?" típuskérdést egy interjún. Na de hogy én odaadjam a megszokott, kiadós orgazmusaimat azokért a másodpercekért, amelyek a férfiaknak jutnak? Semmi pénzéééért!
Nem akarom erősíteni azt a tévképzetet, hogy itt mindenkit az a téveseszme tart fogva, hogy rajta kívül senki más nem olvas;), de szvsz elkerülte a figyelmedet a saját hsz-ed leglényegesebb két mozzanata...
A sztori elején ugyanis nem az a lényeg, hogy "úgy néz az elhaladó autósok szemébe mintha várna valakit", hanem az, hogy az autósok zöme elhalad! Vagyis az emberek túlnyomó többsége emlékszik még, hogy a kerékcserét tanulta rutinból és úgy gondolja, hogy a kisasszonynak is tudnia kell, ha sikerült jogsit szereznie. Ha meg nincs neki, ne vezessen, nem igaz? Arról nem is beszélve, hogy a 198-as számon elég gyorsan tudnak telszámot mondani legalább két autószerelőhöz a közelben, úgyhogy szakértői segítséget kérni se nagy kunszt, csak pénzbe kerül. Nincs éjszaka, nincs veszély, a hölgyivezető vagy megcsinálja maga, vagy szerelőt hív, vagy leállítja a kocsit és gyalogol. Választ6. Tehát az autósok zöme nem áll meg.
Ellentétben emberünkkel, aki megáll. A lényeg: "Nem kérdezi tőle, ki tudja-e cserélni a kereket, mert ahogy ránéz - a nő kb. harmincéves, divatosan öltözködik, és ki van festve - úgyis tudja, hogy a nő erre nem képes." Emberünk tahát nem gondolkodik, eltérően a többi autóstól. Inkább rövidre zárja a kört: a nő nő, tehát nem tudja kicserélni a kereket. Klasszikus "butaszőkenős" előítéleteiért pedig megfizeti az árat: dolgozik, mint a kutya, és a végén ott áll könyökig koszosan. A tipikus balek, aki ahelyett, hogy gondolkodott volna, inkább rabszolgamunkát végzett.
Ja, és nem is olyan biztos az a rabszolgamunka sem! Ugyanis emberünk akár még übertuti rafinált is lehet! Ha ugyanis épp facér és kéne egy jó nő, akkor bizony sokkal olcsóbb kereket cserélni, mint operáztatni/színházaztatni és vacsoráztatni. És sokkal jobb benyomást is tesz, arról nem is beszélve, hogy a nőnek amúgy lehet, hogy a közelébe se jutott volna, mert nem ugyanazokban a körökben mozognak. Ebben az esetben hapsikám hódítani igyekszik, aztán vagy sikerül telszámot cserélni, vagy nem...
Arról nem is beszélve, hogy milyen boldogan dúdolgat a végén. Na hallod, ilyen olcsón sehol máshol nem adják a felsőbbrendűségi tudatot és a "jó ember vagyok" feelinget...
Hát ha már kérded, akkor én itt és most, te viszont valószinüleg egy más tér és idő dimenzióban!-:)
1. Nézd meg a lányok és fiuk jegyeit a naplókban, értesitőkben. Nézd meg egy egy felvétel után a bejutók névsorát. Ha nem érted, a te bajod, de egy 14-16 éves leányzó már majdnbem minden szempontból felnőtt nő, mig egy fiú egy mutáló hangú kamasz! Igy aztán nem is éppen igazságos a két versenytárs együtt futtatása. Igaz ez később kiegyenlkitődik némileg, mivel mire a fiuk beérnek a lényok nagyrészét már nem a tanulás érdekli/foglalkozatatja elsősroban.
2. Tekintve, hogy a férfiak is mehetnek gyesre, eleve marhaság megkérdezni, s nem kellene általánositani pár esetből.
3. Nem marhaság és ha te férfi vagy és párban élsz, akkor nyilván ma sem tudod, hogy nem Te választottad a párod, hanem ő téged! Csak ezt nem kötik az orrodra és abban a tévhitben hagynak, hogy férfiasságoddal, erényeiddel hóditottad meg a hölgyet. Ha nem kellettél volna neki, térdedig koptathattad volna a lábad, akkor se méltatott volna akár egy pillantásara sem! Ja persze, ha roma vagy vagy arab, stb, akkor bocs, ott még szokás a nők eladása.
4. (2)Tessék változtani rajta!
5. Aki hamarabb akar nyugdijba menni, annak előny, aki meg olyan munkát végez, hogy később mehet, az nagyobb nyugdijat is kap. Nő léttére is. Kezdek kételkedni benne, hogy férfi lennél (talán Friderika). A férfiui fizikai agresszivitást sok nő túlteljesiti verbálissal. Kérdezd meg a menyeket/vejeket. Ritkán van bajuk az apóssal! (Ha igen, az is az anyósnak köszönhető!).
6. A mozgalommal az a baj, hogy nem akarja elfogadni a két nem közti különbségeket és nem akarja vállalni a nemével járó hátrányokat, csak az előnyöket. Tipikus önző, egoista álláspontot képviselve. Tudomásul kellene venniük, hogy a két nem az érem két oldalát jelenti. Egyenlő joguak, érdemüek, egyenlően szükség van rájuk, de nem egyformák! Kiegészitik, de nem pótolhatják egymást. Nem egyenlősdit kellene játszani, hanem elfogadni egymás jellegzeteségeit és megbecsülni egymást!
Ajjaj AmBesten, mar megint egy no, aki szapulja a noket. Kezdem azt hinni, hogy csak en vagyok elegedetlen a mostani allapotokkal. Most miert kellett ujra elojonni Esther Vilar-al?:) Szerintem ferfi irta. Egy no nem igy gondolkodik.
Meg szerencse, hogy nem mindekibol halt ki az empatia:)
1. Életünk első harmadában (25-3o év) egyértelmüen a nők vannak favorizálva. Korábban érnek, igy az iskolában jobban teljesitenek, könyebben kerülnek be gimnáziumba, egyetemre, doktorátusra. Választhatnak nemcsak az állások, de a nekik megfelelő pasik közt is (hiszen, végeredményben ők választanak, mégha a férfi dőrén az ellenkezőjét is hiszi!).
Mondd primavis, hol elsz te??
Suli: tehat szerinted az a kimutatas szimpla tevedes volt, hogy a tanarok hajlamosabbak felszolitani fiukat a jelentkzok kozul? Mero kitalacio, amikor a lanyok arra panaszkodnak, hogy becsmerlo megjegyzeseket tettek intelligenciajukra a nemuk miatt?
Munka: amikor huszoneves noktol felveteli beszelgetesen megkerdezik mikor szeretnenek gyereket mero emberbarati szeretbol teszik? Egyszeruen csak oldani akarjak a feszultseget?
Maganelet: vajon ki talalta ki azt a marhasagot, hogy mindig a no valaszt??!! Nyilvanvaloan a nonek csak akarnia kell egy pasit, s maris letrejon a vonzodas, erzelmek, a ferfi csak tehetetlen bab. Ja, perszee.
2. Ahogy családalapitásra adják a fejüket, pláne gyerekáldással, megfordúl a trend és tart a következő harmad idején. Választaniuk kell karrier/család közt, ha késik a pártalálás/gyerek izgulás/pánik a futó idő miatt. Ha meg megvan, lemaradnak szakmailag, vagy nagy hátrányba kerülnek a lépéstartásban. Ráadásul ott a "rém": jön valamelyik fruska és elcsábitja párjukat. Ez tart a gyerekek kirepülésig.
Na es akkor most mi van? Megallapitottuk, hogy hatranyban vannak a nok es ulunk a fenekunkon??
3. A harmadik harmad megint a nőknek kedvez. Ha túlélték épen az első kettőt, akkor megint nyillik a távlat, s nemcsak az unokák révén. hamarabb mehetnek nyugdijba, kevesebb régiséggel, tovább élnek, hormonjaik nem ösztökélik őket kudarcról-kudarcra, mint a hasonló korú férfiakat, a családban is átveszik újra a marsallbotot, ha meg egyedül maradtak, sokkal könyebben élik meg az egyedüllétet mint a férfiak.
Hamarabb mehetnek nyugdijba--> hamarabb elhetnek meg kevesebb penzbol.
A ferfi hormonok mennyisegenek megnovekedese miatti marsallbot atvetelre valo hajlamot nem tagadom, de nem tartom elonyosnek az agressziot. Az idosebb nok kenytelenek konnyebben venni az egyedulletet, leven, hogy konnyebben nem talalnak part. Ez tenyleg nagy mutatvany:)
Persze, ez az átlagos kép, nem mindenkinél passzol, de látható, hogy a természet/ a társadalom azért összeségében egyik nemet sem favorizálja túlságosan. Gondolom, sokan nem értenek egyet felvetésemmel - s ez természetes is -, de azért elgondolkodni sem árt rajta!
Valoban nem ertek egyet veled. Szerinted egy egesz mozgalom csupan hiszti, mert hatranyos megkulonboztetes sosem letezett, plane most? Kulonben sem az a lenyeg, hogy mindenkinek egyforman szar legyen:)
"Menjünk el egyszer egy építkezés mellett, amelyen valami új munkagépet, például egy újfajta kotrót állítottak be. Alig van férfi - mindegy, hogy milyen társadalmi réteghez tartozik - aki anélkül haladna el, hogy legalább egy hosszú pillantást ne vetne rá."
Tényleg így van, én pld. egy építkezésen, ahol komoly munkagépek dolgoznak, órákig el tudok nézelődni.
Ugyanígy pld. a Tesco-ban a műszaki, vagy autós cikkek mágikusan vonzanak, a ruhák meg a kaja mellett úgy sétálok el, mintha ott sem lennének, azok valahogy nem érdekelnek, még a ffi ruhák sem.
Az SZMK-ban a Férj működése topicban vannak jó sztorik pl. a halálos 37,8 fokos lázas férjekről, oda írtam az idézett korábbi hozzászólást is. Igaz, hogy előadjuk a gyenge nőt (amikor van kinek :-) ), de azért a kedves férfiakat sem kell ám félteni!
A nővel ellentétben a férfi szép, mert - a nővel ellentétben - szellemi lény. Ez pedig a következőket jelenti:
- A férfi kíváncsi (tudni akarja, hogy milyen a körülötte levő világ és hogyan mûködik). - A férfi gondolkodik (a tudomására jutott adatokból következtetéseket von le). - A férfi alkot (a létezőről szerzett ismeretei alapján újat hoz létre). - A férfi érez (rendkívül széles, sokdimenziós érzelmi skálája segítségével finom árnyalatokban érzékel, és nemcsak olyat, amit megszokott. Új érzelmi értékeket hoz létre, és ezeket árnyalt leírásokban mások számára is hozzáférhetővé teszi, vagy mûvészi példákon ábrázolja).
A férfi minden tulajdonsága közül vitathatatlanul a kíváncsisága a legmarkánsabb. Ez a kíváncsiság annyira különbözik a nőétől, hogy feltétlenül némi magyarázatra szorul:
A nő alapvetően csak olyan dolgok után érdeklődik, amelyeket közvetlenül hasznosíthat. Ha például az újságban valamilyen politikai cikket olvas, valószínű, hogy egy politológiát hallgató diákot akar megbûvölni, mintsem, hogy valóban érdekelné a kínaiak, izraeliek vagy dél-afriakaiak sorsa. Ha a lexikonban valamelyik görög filozófus nevét keresi ki, akkor nem a görög filozófia iránt támadt fel benne váratlan érdeklődés, hanem egy keresztrejtvény megfejtéséhez szüksége lett rá. Ha pedig egy új autóreklámot tanulmányoz, akkor vásárlói szándék vezeti, nem pedig afféle plátói tudásvágy a technika iránt." ...................
Menjünk el egyszer egy építkezés mellett, amelyen valami új munkagépet, például egy újfajta kotrót állítottak be. Alig van férfi - mindegy, hogy milyen társadalmi réteghez tartozik - aki anélkül haladna el, hogy legalább egy hosszú pillantást ne vetne rá. Sokan meg is állnak, és arról társalognak, milyen előnyei vannak az új gépnek, és mennyiben tér el a hagyományos mód-szerektől.
Egy nőnek nem jutna eszébe megállni egy építkezésnél, hacsak nincs ott olyan tömeg, hogy valamilyen szenzációt szimatol (egy munkást szétlapított egy lánctalpas átegyengető). Ebben az esetben tudakozódna, és utána rögtön elfordulna.
A férfi kíváncsisága egyetemes. Elméletileg nincs olyan dolog, ami ne érdekelné, legyen az politika, botanika, atomtechnika vagy Isten tudja micsoda. Érdeklik még az olyan dolgok is, amelyek egyáltalán nem tartoznak a szakterületéhez, például a gyümölcsbefőzés, a tésztagyúrás vagy a csecsemőgondozás. Egy férfival nem történhetne meg, hogy kilenc hónapig terhes anélkül, hogy a méhlepény és a petefészek mûködéséről ne tudna minden részletet.
A férfi nemcsak megfigyel mindent, ami körülötte (és általában a világban) történik, hanem értelmezi is. Minthogy megpróbál mindenről értesülni, nem esik nehezére összehasonlításokat eszközölni, felismeri a történésekben a szabályszerûséget, az elveket, amelyeket aztán értékesít. Célja mindenkor az, hogy valami egészen mást, egészen újat hozzon létre.
...............
De a férfi, akiben megvan a gazdag, szabad emberhez méltó élet minden szellemi és testi előfeltétele, lemond ennek az életnek a lehetőségéről és ehelyett a rabszolgasorsot választja. Mert mit is kezd csodálatos képességeivel? Azoknak a szolgálatába állítja őket, akik ezekkel a képes-sé-gekkel nemû rendelkeznek. Ezeket az "emberiségnek" nevezi, de voltaképp a nőkre és a nők gyerekeire gondol."
Nem tartjátok gyanúsnak, hogy a férfiak (jó tudom, nők is, de mégis többségében a pasik) gépeket terveznek, megalkották a mosogatógépet, mosógépet, feltalálták a hűtőt és űrrakétát terveztek. De arra képtelenek, hogy a mosógépbe a ruhát megfelelően kiválogatva helyezzék és beprogramozzák a helyes mosási programot. És mi erre a magyarázat? NEM AKARJÁK! Na őszintén, ki nem vetette be "én csak egy gyenge nő vagyok" fegyvert?
Pl. kiég a villanykörte. Elő kéne bányászni a létrát, le kell csavarni a búrát, égőcsere, vissza az egész. Hát nem egyszerűbb megremegtetni a szempillákat és azt mondani: "Ó, édesem, te olyan ügyes és erős vagy, én meg a létrát is alig bírom megemelni, és félek, hogy eltörném a búrát is. Kérlek szépen, csináld meg. Mire befejezed, addigra hozok egy sört a hűtőből."
Akinek meg nem tetszik a módszer, gondolja végig, tulajdonképpen ők is ezt csinálják velünk.
Erősítsétek meg a szíveteket és vegyetek fel szemüveget..... mert következik a lényeg:
"Mi a nő?
Mint mondottuk, ellentétben a férfival, a nő az az ember, aki nem dolgozik. A meghatározás ezzel teljes is volna - sokkal többet ugyanis nem tudunk a nőről mon-dani -, ha az ember fogalma nem volna annyira átfogó és pontatlan, hogy nem lehet vele férfit és a nőt egyszerre meghatározni. Az emberi lét két lehetőséget kínál: választhatunk egy animális, állati, alacsony szintet, vagy egy szellemi szintet. A nő kétségtelenül az előzőt választja. Jó fizikai közérzet, és egy fészek melyben akadálytalanul eleget tehet az inkarnáció követelményeinek - ez számára a legfontosabb. Bebizonyított tény, hogy a férfiak és nők azonos szellemi képességgel születnek, tehát primer különbség intelligenciájuk között nincsen. Hasonlóképp kide-rült, hogy azok a képességek, amelyeket nem fejlesztenek, elkorcsosulnak, márpedig a nők nem használják szellemi képességeiket, szántszándékkal tönkreteszik gon-dol-ko-dási berendezésüket, és ez a rendszertelen agytréning a másodlagos, visszafordíthatatlan ostobaság állapotába juttatja őket. Miért nem használják a nők az agyukat? Azért, mert nincsen szükségük szellemi képességeikre az életben maradáshoz. Elméletileg elképzelhető, hogy egy szép nőnek kevesebb az intelligenciája, mint például egy csimpánznak, és mégis meg-áll-ja a helyét az emberek világában. Legkésőbb tizenkét éves kortól - ez az a kor, amelyben a legtöbb nő elhatározza, hogy prostituált lesz, azaz később szerez magának egy férfit, aki érte és helyette dolgozik, és akinek ellenszolgáltatásképpen bizonyos időközönként ren-delke-zé-sére bocsátja a vagináját - a nő nem fejleszti tovább szellemét. Igaz, hogy tovább képezteti magát, és eközben megszerez mindenféle diplomát - mert a férfiak azt hiszik, hogy az a nő, aki valamit megtanult könyv nélkül, valóban tud is valamit (az oklevél tehát növeli a nő piaci értékét) -, de a valóságban ebben a korban egyszer s mindenkorra elválnak a nemek útjai. Ezen a ponton véglegesen megszűnik a férfi és a nő között a megértés lehetősége. Ezért a leggyakoribb hiba, amelybe a férfi beleesik akkor, amikor egy nőről véleményt alkot, az, hogy magához hasonlónak tartja, azaz olyan embernek, aki többé-kevésbé ugyanazon az érzelmi és értelmi síkon él, mint ő maga. A férfi kívülről meg tudja figyelni felesége viselkedését, fülével hallja, amit mond, szemével látja, hogy mivel foglalkozik, külső jelekből ítélve következtethet arra, hogy mit gondol, de ezenközben a saját értékskáláját veszi alapul. Tudja, hogy ő a nő helyében mit mondana, gondolna, tenne. És ha megvizsgálja tanulmányainak - saját mércéjével mérve - lehangoló eredményét, csakis arra a következtetésre juthat, hogy van valami, ami a megakadályozza a nőt abban, hogy azt tegye, amit ő maga a nő helyében szívesen tenne. Mert a férfi önmagát tartja a minden dolog mércéjének, és amennyiben az embert logikusan gondolkozó lényként határozzuk meg, ehhez joga is van. Ha például azt tapasztalja, hogy egy nő naponta bizonyos időt főzéssel, takarítással és mosogatással tölt, nem arra fog következtetni, hogy ezek a tevékenységek kielégítik, mert megfelelnek szellemi ideáljának, hanem arra, hogy bizonyosan ezek a tevékenységek akadályozzák abban, hogy egyéb dolgokkal foglalkozzék. Így hát iparkodni fog a rendelkezésére bocsátani mosogatógépet, porszívót és készételeket, amelyek ettől az ostoba munkától megszabadítják, és lehetővé teszik, hogy olyan életet éljen, amilyent a férfi a maga számára megálmodott. Csakhogy csalódni fog: szó sincs arról, hogy a nő elkezd szellemi életet élni, politikával, világűrkutatással vagy történelemmel foglalkozni. Az így megtakarított időt arra fogja felhasználni, hogy süteményt süssön, fehérneműt vasaljon, fodrokat varrjon, vagy ha nagyon vállalkozó kedvű, virágfüzéreket ragasszon a fürdőszobában levő egészségügyi tárgyakra. Minthogy a férfinak azt kell hinnie (pontosabban, mivel a nő elhiteti vele -, mert melyik férfi tartja valóban fontosnak a vasalt fehérneműt, a virágmintát vagy az otthon készített süteményt?), hogy minderre szükség van az életben, hogy legalábbis hozzátartozik a kultúrához, ezután vasaló automatát talál fel a számára, kész süteménymasszát, iparilag díszített wc-papirtartót. De a nő még mindig nem kezd olvasni, még mindig nem foglalkozik politikával, és a világmindenség felfedezése is hidegen hagyja. Az ajándékba kapott idő éppen jól jön neki: végre törődhet saját magával. És mivel a szellemi dolgok utáni vágy teljességgel idegen a számára, ezen természetesen külső megjelenését érti. szellemi téren nincsenek ambícióik."
"A nemek közötti kapcsolat egyik elszomorító igazsága egész egyszerűen az, hogy a nők világában a férfi gyakorlatilag nem létezik. A férfi nem elég fontos a nőnek, hogy fellázadjon ellene, hiszen a tőle való függőség csak anyagi, bizonyos értelemben "fizikai" jellegű. Olyan mint a turista függősége a légi társaságtól, a vendéglős függősége a kávéfőző géptől, az autóé a benzintől, a televíziókészüléké az áramtól. Az ilyen függőségek nem okoznak lelki kínokat.
Teljesen igaz. De miből gondolja a férfiember, hogy az illető nő nem tudja kicserélni a kereket? Lehet, hogy ki tudja, de épp nem óhajtja összepiszkolni magát.
Feldobom a hangulatot egy kis provokatív gyöngyszemmel.
Esther Vilar: Az idomított férfi c. könyvében "A rabszolgák boldogságáról" - azaz a férfiak boldogságáról a következőket írja.
"A citromsárga MG farolni kezd. A volánnál ülő fiatal nő kissé merészen megállítja, ki-száll és felfedezi, hogy a bal első gumi lapos. Nem vesztegeti az idejét, azonnal megteszi a javí-táshoz szükséges első lépéseket: úgy néz az elhaladó autósok szemébe mintha várna valakit. A női tehetetlenségnek ("a férfias technika cserbenhagyta a gyenge nőt") erre a nemzetközi egyezményes jelére hamarosan megáll egy kombi. A vezető azonnal látja, hogy mi a teendő, és vi-gasztalóan így szól: "Ezt mindjárt rendbe hozzuk", és határozottságát bizonyítandó, kér a nőtől egy kocsiemelőt. Nem kérdezi tőle, ki tudja-e cserélni a kereket, mert ahogy ránéz - a nő kb. harmincéves, divatosan öltözködik, és ki van festve - úgyis tudja, hogy a nő erre nem képes. Mi-vel emelőt nem talál, elmegy a sajátjáért, és mindjárt magával is hozza a szükséges szerszámo-kat. Öt perc alatt elintézte a dolgot, és a meghibásodott kereket is berakta a megfelelő helyre. Kezei olajosak lettek. A nő által felkínált hímzett zsebkendőt udvariasan visszautasítja. (Ilyen esetekre mindig tart egy ócska rongyot a szerszámos ládájában.) A nő lelkendezve köszönetet mond, és bocsánatot kér "tipikus női" ügyetlenségéért. Ha a férfi nem jött volna - mondja - eset-leg estig itt állt volna. A férfi erre nem szól semmit, de amikor a nő beszáll, udvariasan kinyitja előtte a kocsi ajtaját és a lehúzott ablakon át még figyelmezteti, hogy jól tenné, ha a meghibáso-dott kereket minél gyorsabban pótolná. A nő azt válaszolja, hogy még ma utasítani fogja a sze-relőt. Azután elhajt. Miközben a férfi összepakolja szerszámait, és egyedül visszaballag a kocsijához, bosszankodik, hogy nem tud kezet mosni. Mivel szerelés közben a nedves agyagon állt, a cipője sem olyan tiszta már, mint amilyennek lennie kéne - a férfi kereskedelmi ügynök. Ha még el akarja érni a következő ügyfelét sietnie kell. Beül, s beindítja a motort. "Ezek a nők - gondolja - egyik hülyébb mint a másik", és egészen komolyan azon tűnődik, mit csinált volna a nő, ha ő nincs kéznél. Szokása ellenére elővigyázatlanul gyorsan hajt, hogy késését behozza. Kis idő múlva halkan dúdolni kezd. Bizonyos értelemben boldog. Ebben a helyzetben a legtöbb férfi így viselkedett volna - és s legtöbb nő is: A nő (ahányszor csak módja van rá) minden aggály nélkül dolgoztat egy férfit maga helyett, mégpedig azon az alapon, hogy az férfi, ő meg valami egészen más, ti. nő. Nem tudott volna egyebet tenni, mint hogy kivárja, amíg egy férfi segít rajta, hiszen nem tanult meg egyebet, csak azt, hogy defekt esetén meg kell bízni egy férfit a javítással. A férfi viszont - aki teljesen idegen embernek gyorsan, szakszerűen és ingyen egy szolgálatot tesz, tönkreteszi az öltözékét, kockára teszi üzlete megkötését, és a végén gyorshajtással még veszélybe is sodorja magát - a kerékcserén kívül még egy sereg egyéb defektet is ki tudott volna javítani, sőt meg is tette volna, hiszen megtanulta. És miért foglalkozna egy nő szereléssel, amikor az emberek fele - a férfiak - ezt olyan jól tudják, és készek is rá, hogy tudásukat a másik fél rendelkezésére bocsássák? A nők úgy intézik, hogy a férfiak helyettük dolgozzanak, gondolkozzanak, viseljék a felelősséget. A nők kizsákmányolják a férfiakat. De a férfiak erősek, intelligensek, fantáziadúsak, míg a nők gyengék, buták és fantáziátlanok. Akkor miért a nők zsákmányolják ki a férfiakat, és miért nem fordítva? Lehet, hogy az erő, intelligencia és fantázia nem a hatalom, hanem a behódolás előfeltételei? Lehet, hogy a világot nem azok irányítják, akik tudnak valamit, hanem azok, akik semmi másra nem alkalmasak: a nők? És ha ez így van, hogyan érik el a nők, hogy áldozataik ne érezzék magukat becsapottnak és megalázottnak, hanem annak érezzék magukat, amik a legkevésbé, ti. uraknak? Hogyan adják nekik azt a boldogságérzetet, amely eltölti őket, amikor értük dolgoznak, a büszkeségnek és fölénynek azt az érzését, amely egyre nagyobb teljesítményre készteti őket?
primavis, érdekes én is úgy gondolom, hogy ez a világ a nőké, minden látszat ellenére. Csak a nők úgy tesznek, mintha... :-) Olvastál már Esther Vilar-tól valamit? Ajánlom figyelmedbe.
Nna szépen elsirta mindenki a búját-baját! Mivel az értelmiségi, karrierre is vágyó nők problémáiról van szó elsősorban, talán megkellene nézni, hogy az egyenlőség/egyenlőtlenség hogyan is alakul időben!
1. Életünk első harmadában (25-3o év) egyértelmüen a nők vannak favorizálva. Korábban érnek, igy az iskolában jobban teljesitenek, könyebben kerülnek be gimnáziumba, egyetemre, doktorátusra. Választhatnak nemcsak az állások, de a nekik megfelelő pasik közt is (hiszen, végeredményben ők választanak, mégha a férfi dőrén az ellenkezőjét is hiszi!).
2. Ahogy családalapitásra adják a fejüket, pláne gyerekáldással, megfordúl a trend és tart a következő harmad idején. Választaniuk kell karrier/család közt, ha késik a pártalálás/gyerek izgulás/pánik a futó idő miatt. Ha meg megvan, lemaradnak szakmailag, vagy nagy hátrányba kerülnek a lépéstartásban. Ráadásul ott a "rém": jön valamelyik fruska és elcsábitja párjukat. Ez tart a gyerekek kirepülésig.
3. A harmadik harmad megint a nőknek kedvez. Ha túlélték épen az első kettőt, akkor megint nyillik a távlat, s nemcsak az unokák révén. hamarabb mehetnek nyugdijba, kevesebb régiséggel, tovább élnek, hormonjaik nem ösztökélik őket kudarcról-kudarcra, mint a hasonló korú férfiakat, a családban is átveszik újra a marsallbotot, ha meg egyedül maradtak, sokkal könyebben élik meg az egyedüllétet mint a férfiak.
Persze, ez az átlagos kép, nem mindenkinél passzol, de látható, hogy a természet/ a társadalom azért összeségében egyik nemet sem favorizálja túlságosan.
Gondolom, sokan nem értenek egyet felvetésemmel - s ez természetes is -, de azért elgondolkodni sem árt rajta!
Mellesleg pusztán azzal semmi bajom nincsen, hogy konkurrenciát jelentenek a huszonévesek, kár, hogy efelett elsiklott a figyelmed.
Itt mindenkinek az a maniaja, hogy a masik nem olvas?:) Ujra megneztem, de most is csak azt lattam, hogy "Nemcsak konkurrenciát jelentenek, hanem kibírhatatlanul agresszív és pénzéhes konkurrenciát. " A hetera hasonlatrol mar nem is beszelve, ami boven tulmegy a joizles hataran.
En is mondok egy peldat: engem rohadtul irritalnak a Supershop kartyasok. All elottem a penztartban, nagy nehezen elokotorassza, plusz ido amig feltoltik a pontokat es raadasul az elado malmara hajtja a vizet. Nagyon eros ingert jelentenek egy jol iranyzott jobbegyenesre. De megis csak allok, megadoan sohajtok egyet, esetleg morgok a bajszom alatt. Vegul is meguthetnem oket, de van annyi onkontrollom, hogy nyugton maradjak. Sejted mire celzok? Lehet, hogy egy fiatal no ingert jelent az idosodo ferfiak szamara, de attol meg a pasik felelossege, hogy engednek a csabitasnak. (Oszinten szolva azt sem hiszem, hogy mindig a gyengebb nem kezdemenyezne ilyen esetekben, inkabb a pasi jobbra-balra beprobalkozik es ha nem talal ellenallasra, hajra.) Nem ertek egyet azzal az elvvel, hogy 'akit vinni lehet, vinni kell', mert konnyu az ujnak erdekesnek, izgalmasnak lennie, nincsenek meg a mindennapos problemak vele, de en soha nem arra haragudnek, aki elvisz, hanem arra, akinek huseggel kellett volna tartoznia nekem. (Ezt most lekopogom.)
Szerinted komolyan lehet hibas egy kor? Nem hiszem, hogy alapveto valtozas allna be az emberek mentalitasaba idovel. (Teny, hogy a media befolyasol: nemreg kezembe akadt egy konyv, amiben volt egy statisztika arrol, hogy a tvmusorokban jellemzoen az idos nok negativ szereplok, az idos ferfiak vonzoak, a fuggetlen pasik sikeresek, az alsobb osztalybeliek kozul a ferfiak kozel fele, meg nok kozel nulla szazaleka kepes felemelkedesre. Erosen manipulativ. Nade tenyleg ez hatarozna meg a gondolkodasmodunkat? A tiedet ez hatarozza meg? Vagy leendo gyerekedet ez hatarozza majd meg? Kulonben aszem ezeknek mar semmi koze a noi egyenjogusaghoz:))
A szolidaritast meg nagyon felreertetted, nem arra gondoltam, hogy partjat kenne fogni valakinek csak mert no. De ne menjunk mar bele a pasik nyomoronc reszenek utcajaba, akik leribancoznak minden csinos not, mert savanyu a szolo. Eloitelettel van bajom es nem azzal, ha valaki kimondja az igazsagot. Megha ez sokak szemeben osszekeveredik.
Engem nagyon megdöbbentett az amit a magyar ismerőseim meséltek az itteni testnevelésről. A legfurcsább az volt hogy vannak olyan középiskolák ahol a lányoknak mai napig kötelező a tornadressz, általános iskolákról nem is beszélve...
Én skandináviában jártam suliba ahol szó sem volt arról hogy meglegyen határozva a tornacucc. Legyen kényelmes, a cipő talpa ne legyen fekete ( padló miatt), ennyi.
Miért nem tud egy csaj olyan jól mozogni shortban és polóban mint egy srác? Elmeséltem ezt egy svéd csajnak de nem volt hajlandó elhinni...
Nem azt mondom hogy nem nézhet ki jól egy csaj dresszben (én is pasi vagyok:) ), de nem szerettem volna pl. ha húgomon tesiórán osztálytársai vagy tesitanár rajta csurgatja a nyálát. A tesióra nem erről szólna, nem?
Köszönöm az egyetértést. Az ismeretségi körömben a nyáron történt ilyen eset, azért írtam. Mellesleg a három gyerekkel othagyott, 47 éves asszony messze nem banya, sőt. Korához képest igen jól néz ki, nagyon kedves, mindenkihez van egy jó szava. Mindig felnéztem rá, egyetlen hibájának azt tartottam, hogy olyan vak volt a férje jellemhibáira, mint egy 13 éves, aki az első szerelmét éli át. Mióta a legkisebb gyerek is iskolás, napi hat órában dolgozik (a férje egyik vállalkozásában), úszik, tornázik, ami kell. Remek alakja van, különösen a korához képest. Mellesleg egyetemi szerelem volt az övék, s az asszony elismerten tehetségesebb közgazdász volt, mint a férje. Csak neki jöttek a gyerekek és velük a gondok. A férjének meg csak a gyerekek: mikor már ki voltak mosdatva, meg voltak etetve, ki lettek gyógyítva a különféle lázakból és persze már a pelusban se volt semmi. Ennyi.
Ráadásul valahogy az is idegesít, hogy a társadalom valami irgalmatlanul intoleráns az ideálisnak kikiáltott életúttól eltérő életet élőkkel. Nem elsősorban a homoszexuálisokra gondolok itt, hanem azokra az átlagos heterókra, akik majd' belefulladnak az elvárásokba, az egész hülye vesszőfutásba. Elsőre kell, hogy sikerüljön az egyetemi felvételi, mert a beiskolázásnál úgyis "vesztett" egy évet. Ha elrontotta a pályaválasztást, azt be sem meri vallani még magának sem, mert "diploma kell". Aztán azonnal meg kell házasodni, lehetőleg még az egyetemen, vagy azonnal utána, mert különben "már kifut az időből." Persze, a legtöbbnek nem sikerül megtalálnia az igazit ilyen rövid idő alatt. De inkább maguknak is hazudnak egy jó nagyot és megházasodnak, mert akkora a családi nyomás. Aztán még 30 előtt legyen meg az első gyerek, mert azután még 35-ig bele kell zsufizni még egyet-kettőt, és 35 felett már a megnövekedett rizikó... Egy komplett vesszőfutás, én mondom. :(
Egyik barátnőmet mindenféle csúnyácska vénlánynak elmondták már, még az én jelenlétemben is egyesek, pedig igen csúnyán tudok nézni olyankor, amikor a nekem bármi okból kedves emberekre mondanak effélét. Az anyja vagy 15 éven át azon rágta a fülét, hogy mikor lesz már férje és gyereke. Most, hogy az öcsikéje megnősült, és lett ott két baba, akikkel a (nagy)mama unokázhat, végre a csaj is fellélegzett. Kivirágzott, most még azok is szépnek látják, akik régebben csúnyácskázták. (Én speciel mindig is szépnek láttam, mert mindig is volt benne lélek.) Most, 40-hez közel találta meg a neki valót. Mivel végre már nem volt ráírva az arcára, a "Jaj, istenem, mi lesz, ha ez a pasi sem vesz el és nem tudom szállítani az unokákat?"-szorongás, egyből észrevette a megfelelő ember.
Hát, ennyit az ismerősökről. Meg a tolerancia hiányáról. Bocs, hogy hosszú voltam.
Nos, a szolidaritás annak jár, aki kiérdemli, akár nő az illető, akár férfi. Gondolom, a legautómániásabb férfiak is furcsán néznének arra, aki a férfiszolidaritást kéri tőlük számon, amikor az érdi "autós gyilkost" szidják, aki nemrég jogsi nélkül, forgalomból kivont autóval rohant bele egy buszmegállóba, s ez egy többgyermekes anya életébe került. Utána sem sietett a sérültek segítségére, hanem halál nyugodtan mobilozgatott. Nem hiszem, hogy bármelyik rendes ember szolidarítana az elkövetővel pusztán nemi alapon, vagy mert neki is tetszik az a bizonyos autómárka.
Hasonló példa: ismerős számítástechnikai cégnél egy srác kért 3 hét szabit, mert gyerke született. OK, a főnöke kiszorította neki azzal a kikötéssel, hogy ha tényleg minden összeszakad, akkor azért legyen szíves, ugorjon be. A harmadik hét vége felé egy délutánra be kellett ugrania. Ezután a főnök megkapta a kolléga úr feleségétől a szemrehányást, hogy a férjének a szabija alatt is mindennap be kellett járnia... Az illető főnök számára hamar kiderült, hogy az ifjú atya hol járt: nőnél. Természetesen az asszonykának nem mondták meg, nehogy elapadjon a teje a megrázkódtatástól. Mármost érdekes módon, az adott cégnél dolgozó férfiak (nőtlenek és családapák) hánytak az ürgétől, és igencsak adtak volna annak is, aki számon kérte volna rajtuk a férfiszolidaritást...
Mellesleg pusztán azzal semmi bajom nincsen, hogy konkurrenciát jelentenek a huszonévesek, kár, hogy efelett elsiklott a figyelmed. Ez mindig is így volt: a szebbek és fiatalabbak vonzóbbak. Azt is el tudom fogadni, ha létrejön egy szép szerelem, bármekkora is a felek között a korkülönbség. Istenem, ez még emberi. Colin Firth például minimum egy évtizeddel korosabb nálam, de ha független lennék és nagyon igyekezne, hát... Lenne némi esélye, azt hiszem. ;)
Az egésznek a pénzéhségtől szagló voltával van a bajom. Persze, ennek a generációnak a vonatkozásában is igaza van Madáchnak, mert kis túzással elmondhatjuk, hogy "bűne a koré, mely szülte őt". Ezek a lányok akkoriban voltak ovisok és kisiskolások, amikor a piacgazdaság és az árubőség a nyakába szakadt egy olyan magyar társadalomnak, amely nem volt erre felkészülve. Nyugaton már évtizedek óta kialakultak azok a fogyasztói önvédelmi mechanizmusok, amelyek felvértezték az erre fogékony embereket a a konzumidiotizmus elleni védekezésre. Ők viszont épp erre a mindent elsöprő támadásra eszméltek. Nem ok nélkül lettek olyanok, amilyenek. Arról nem is beszélve, hogy tudok olyan uralkodói családot, amelyik a "Te, boldog Ausztria, házasodj!" jelmondat szellemében egész komoly regionális középhatalmat épített ki a környéken. A házasodás az ókor óta a legelismertebb módja a vagyonszerzésnek.
Úgy érzem azonban, hogy ebben a mai ifjú korosztályban (mindkét nemre gondolva) az átlagnál többen vannak olyanok, akik egyszerűen kipécéznek egy jólszituált pasit vagy asszonyt és addig hergelik és húzzák, amíg az illető otthagyja a házasfelét, akivel együtt vészelték át a kezdeti, nehéz időket is és a gyerekeit, akik egész addig tisztelték. Különösen a lányok hajlamosak egyébként erre a családfelszámolói szerepre. Aztán az ifiasszony szül egy (esetleg kettő) gyereket és rájön, hogy mégiscsak jobb lenne neki egy korban hozzáillő pasi. Ilyenkor aztán kirúgja az öreget. A lakást persze neki fogják ítélni, meg persze magas gyerektartást fog kapni, plusz asszonytartást is igényelni fog. Ha a dolog financiális részét nézzük, akkor uszkve 5 év alatt olyan vagyont és ismeretségi tőkét gyűjthet az ifiasszony, amilyet nyugdíjas koráig se tudott volna önerőből összerakni.
Mármost személyesen az én esetem elég kényes, mert van egy férjem, akit nagyon szeretek és aki, ha így halad a pályáján, 20 év múlva, kora ötvenesként ígéretes préda lesz egy akkori csinibabának. Épp csak az lesz a bibi, hogy még három gyereket is szeretnénk, és a terhességektől, szülésektől, szoptatásoktól és kortól lefárasztott testtel aligha leszek egyáltalán versenyben, ha pusztán a szexuális vonzerőt tekintjük. Ebben a helyzetben nem vagyok egyedül. És bevallom, félek egy kicsikét. Mert ötvenévesen, három gyerekkel esélyem se lesz a húspiacon. Gyerekek nélkül még csak-csak. S ha meg akarjuk vizsgálni, hogy az európai középosztálybeli családokban miért nincs több gyerek, akkor ezt a szorongást talán nem kéne figyelmen kívül hagyni...
Az rendben van, hogy nem helyes dolog egyuttlenni valakivel a penze miatt. Csak egy olyan kepet sikerult lefesteni, amiben a huszoneves nok nemuk minden fortelyat bevetve, egymason taposva, elszantan kuzdenek a kopaszodo, pocakosodo pasikert, akiket otthonrol a hazsartos asszony uldoz el es eme kettos tamadas kozepette szegeny, szerencsetlen ferfiak vedtelenul allnak es szenden mosolyognak, majd tehetetlenul engednek a felsobb eroknek:)
Azt ugye mondanom sem kell, hogy a noi egyenjogusag nem egyenlo a ferfiak elleni harccal?;) Valamint nem feltetelezi, hogy a ferfiak elete tejjel-mezzel folyo kanaan?;)
Megrokonyodesemre mostansag hallottam jopar lanytol, hogy egyetert a nok hatranyos megkulonboztetesevel a munkahelyeken, nem szeretne fonoknek, rosszabbul vezetnek. Ezert nem birtam megallni, hogy reagaljak.
Nem célom, hogy az Index nyújtotta névtelenség biztonságában azzal szórakozzak, hogy a nőtársaimat ócsároljam. Csupán leírtam a véleményemet egy élethelyzettel kapcsolatosan: vannak emberek, akik úgy vélik, hogy a másik nem tagjai csak kiszipolyozandó pénzeszsákok. Ilyen ember lehet férfi és lehet nő. Magát a viselkedést nem tartom helyesnek.
Amúgy tényleg nem lehet egy korosztályra rásütni a bélyeget, mert minden korban előfordul ugyanez a képlet, és a ma középkorú emberek között is vannak, akik a "szexuális erőmet felhasználva áttaposok mindenkin" szemlélettel nézik a világot. Úgyhogy pontosítok: nem azzal értettem egyet, hogy a teljes korosztályom pénzéhes lenne, mert ezzel vagy magamat és az összes barátomat, ismerősömet is besorolnám a hetérák közé, vagy képmutató módon azt állítanám, hogy rajtam kívül mindenki gázos, ami meg messze nem igaz... De igenis bosszantanak a leírt esetek. Ez nem előítélet. Sajnálom, hogy a hozzászólásomból ez jött le. :-(
Más. Nem tetszik nekem ez a "harci helyzet", amely a férfi és a nő között kialakult. Az emberiség két csoportra szakadozik, és ahelyett, hogy megpróbálnánk kölcsönösen megérteni a másik fél nyomorát, jól elvagyunk azzal, hogy egymást szurkáljuk.
Pl:
1. Vannak nők, akiket még ma is megcsonkítanak a vallás nevében . (Nő) - Ja, de a fiúcsecsemőket sem kérdik meg, hogy kérik-e a körülmetélést. (Férfi)
2. Az állásinterjúnak sok helyen természetes része, hogy megkérdik, akarunk-e gyereket szülni a következő 5-30 évben. (N) - Minket meg azzal zaklattak, hogy voltunk-e katonák! (F)
3. Ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapunk, mint egy férfi, és ráadásul helyt kell állnunk a munkahelyen és otthon is. (N) - Mintha mi nem dolgoznánk ki a belünket késő estig, és nekünk is egyszerre kell megfelelnünk a sztahanovista dolgozó, a gondokodó apa, a szenvedélyes szerető, a legjobb barát, és a házimunkában segítőkész férj szerepének! (F)
4. Izraelt kivéve csak a férfiakat zavarják ki a háborúban harcolni. (F) - Na persze, a katonák meg a civil lakosság nőtagjait erőszakolják előszeretettel. (N) - Jártál már a világ legdurvább férfi fegyházaiban? Addig ne dumálj az erőszakról vagy fájdalomról! (F) - Hah, fájdalom! Szültél te már gyereket?! (N) - Na elég, egy nő, aki még a térképen sem ismeri ki magát, fogja be! (F) - Mert ti meg egy egyszerű kis szög beveréséhez is komplett építőipari arzenált vonultattok fel! (N) - Anyád! (F) - Anyád! (N)
Szóval. Ennek van értelme? Végigolvastam pár témakörbe vágó fórumot, és kábé ennek a forgatókönyvnek a nyomán haladtak a párbeszédek. Egymás mellett elbeszélés, majd paprikás hangulat, végül egymás ignorálása, és a belső megállapítás: a férfiak/nők végtelenül ostobák, legalábbis a szembenálló fél mindenképpen az.
