Még valami, könnyű őket felismerni, azok a srácok akikre a lányok azt mondják, hoyg nincs bennük ami megfogná őket, pedig van, pl. a kezük. Meg mit szoktak még mondani. Ja igen a kisugárzás a másik, már beszélgettünk Paksról meg Csernobilról, hogy oda kellene menni szerezni egy kis sugárzó anyagot, hogy a lányok ne panaszkodjanak :)
Az elméleti síkon mind szép és jó, hogy ne a felvágós, nagypofájú, macsó csávókat keressük, hanem a szerényebb, visszahúzódó srácokat, mert ők érzelmileg többet érnek. Ezt a komolyabban gondolkodó lányok szerintem tudják. A probléma csak az, hogy ezek a szerényebb fiúk annyira visszahúzódóak, hogy elfelejtenek kijönni a szobájukból is! :) ;)
Nem szabad ilyen negatívan állni a dolgokhoz! A gondolataid (ha tetszik, ha nem) meghatároznak! Ha mindig a negatívat beszéled be magadnak, biztos, hogy az is fog bekövetkezni. Akkor hiába várod, hogy jó történjen veled! Meg kell próbálnod kicsit pozitívabban látni a világot, megtalálni és értékelni a jó dolgokat a hétköznapokban. Ha sikerül erre a szemléletre átállítani az agyad, akkor már a kapcsolataid terén is előbb tudsz majd pozitívan látni és ez által pozitívabb képet (és jövőt) magad elé vetíteni. Nem könnyű, és időigényes, de megéri! :)
Nem láttunk, nem tudjuk hogy nézel ki, de nem akarom elhinni, hogy annyira csúnya lennél, hogy senki rád se nézzen! De erre azt tudom mondani, hogy minden ember más. Nem csak külsőleg, hanem ízlésileg is. Mindenkinek más más típusú ember tetszik. És pont ez a jó. Azt kell tudnod csak elfogadni, hogy nem tetszhetünk mindenkinek. Vannak olyan emberek, akiknek nem vagyunk szimpatikusak, viszont vannak olyanok is, akiknek igen. Csak meg kell találnod ezt a közeget, ahogy KAWA is írta. (És az utolsó hozzászólásában is sok igazság van!)
Ez jó jel ha már nem vagya elkeseredve, azzal viszont ne foglalkozz már most, hoyg hogyan fog végződni. Persze Te most akaratlanul is ragaszkodsz hozzá, hyog tudod, de még nem kell tudnod!
NEm kell feltétlenül foglalkoznod azzal sem akikmegadják a figyelmet azoknak a bizonyos rossz véleményű embereknek. Ez azt eredményezi, hyog nem lesz sok barátod, de aki az lesz az igazán jó barát lesz. Korábban én is sok barátot akartam, meg erőltettem is a dolgot, de4 most márt megválogatom a barátaimat, és nincs sok.
Persze ez nem törvényszerű, attól még lehet sok jó barátod, mert sok jóember van, csak rájuk kell találni. Főleg kulturáltabb, visszafogottabb emberek között, akik szerényebbek, ott találod őket (lányok figyelkmébe is ajánlom, akik ezt olvassák, hogy az ilyen szerény srácokkal érdemes "barátkozni", vagy inkább esélyt adni nekik az ismerkedésre ;) ).
Ha nem őszinte, akkor ne mosolyogj egyszerűen csak sz...d le őket, nyugodtan köszönj el tőle mielőtt még befejezné amit mond!!!!
Úgy emlékszem nem írtam semmit a külsőmről, de most írok még valamit: a lányok dolga elsősorban, hyog csinosak legyenek :)
Manapság nem a szülőknél kell udvarolni (ha így lenne akkor nekem könnyebben lett volna párom mint bárkinek az országban :) és azt választottam volna akit akarok)
ÉS ami fontos nem szabad ennyire körüljárni egy lányt, hogy évekig várakozás tervezgetés.
Legközelebb ha egy lánnyal szeretnél megismerkedni, akkor Te kérd el az ő számát!
Ettől függetlenül nem szabad sokáig erőltetni egy lánnyal ha nem akar menni, de ha egy kis esélyt is látsz, mert a lány nem utasít el élből akkor igen, mehet a dolog :)
Valójában már nem vagyok elkeseredve, inkább úgy mondanám hogy beletörődtem a helyzetbe. Tudom hogy kezdődött az eleje és tudom hogyan fog végződni.
” Ne foglalkozz az ilyenekkel, mert aki rossz véleménnyel van valakinek a külsejéről az nem érdemli meg az emberek figyelmét, így a Tiédet se!!! :) ”
Ebben igazad van, csak tudod a valóságban itt vesz egy teljes körű fordulatot, és hogy miért? Mert pont az-az ember aki rossz véleménnyel van mások külsejéről, valójában pont ő fogja megkapni az emberek figyelmét, azért mert /bár nem tehetné meg- de mégis megteszi / ítélkezik mások felett. Ő se tökéletes de valahogy mégis többre nézik mint minket „csúnyább” fiúkat és pont ezért figyelnek fel rá! És ezt az állítást az is igazolja, hogyha nem így lenne akkor most erről nem beszélnénk.
Tudod ezzel a mosolygással csak egy a baj! és méghozzá tudod mi ? = ha nem őszinte a mosoly akkor mit ér ? Ekkor csak saját magunknak hazudunk :(
És még valami a külsőről: olyan "rosszarcú" srácokat látok olyan "bombázó" lányokkal, sok esetben a lányok egy része a "rosszarcúakra" bukik. Van benne valami, sok helyen olvasom ezt én is, csak vegyük figyelembe a valóságot. Én nem tartom magam helyesnek- de ahogy olvastam te se magadat, írtad hogy 27 éves korodig nem volt senkid. Akkor tényleg a rosszarcúakra buknak a lányok ? : ) Áhh dehogy is, ez csak egy kedves gesztus a mi részünkre, megbántás végett.
Akkor leírom az utolsó történetemet. Még vagy 4 éves közép suliba menet reggel pillantottam meg a buszmegállóban (helybéli) csinos szép leányzó. Akkor csak egyszerűen megtetszett, de ahogy haladt az idő reggelente össze futottunk és egyre jobban megtetszett. Rá pár évre elhatároztam hogy megismerkedek vele / ez volt tavaly május fele. Kigondoltam mindent alaposan, találkoztam az anyukájával és küldtem neki nőnapra csokit, jött a május terveztem a májfát. Éjszaka / elég komoly nehézségek árán/ de vittem neki fát + hozzá írtam neki egy levelet, vettem egy raffaelot,és a kedvenc boci csokiját. Válasz itt se érkezett, gondoltam egyet és majd akkor én lépek előre beszélek vele személyesen és elmondom neki mit is érzek. Közben találkoztam az anyukájával ő megköszönte a fát és én megkérdeztem,hogy lenne-e esélyem a lányánál. Hát bár nem akart vele megbántani, de elég nyomatékosan a tudtom adta hogy felejtsem el ilyen külsővel. Úgy voltam vele hogy nem adom fel, vettem neki egy plüss macit ami egy szívet tartott a kezébe. Egyik nap megvártam és leszólítottam, beszéltem vele, válaszul azt mondta hogy.: ahoz hogy valakit megkedveljen előtte meg kell hogy ismerje. Telefonszámot megadtam neki és megígérte hogy felhív! Persze azóta is... Volt olyan is mikor úgy csinált mintha nem akart volna észre venni, persze látszott ….
Röviden ennyi : ) Reménykedek még, de mivel a remény hall meg utoljára így.. :-))
MÉg valami: amire már céloztam is, van akinek a külseje miatt meg egyéb tulajdonságai miatt könynebb az ismerkedés, de sokszor az ilyenek nem találnak tartós jó kapcsolatot, akik viszont baromi nehezen találják meg a párjukat annál szebb kapcsolatuk lesz és talán életre szóló, úgyhogy semmi sincs vesztve, DE azért ne kezd el túlságosan lelkesedni, mert az sokszor nem vezet jóra!!! Csak nyugodtan szépen lassan menni kell előre :)
Először is ez így van, hoyg meg van a párod, tehát először is türelem, minél türelmesebb vagy annál hamarabb meg találod a párod és nem is lesz szükséged arra a türelemre (kicsit ellentmondásos és nehéz ezt tényleg szívből "megvalósítani", hoyg türelmes légy, tehát ne csak magadra erőltesd, hanem tényleg viszonylag lazán tudd kezelni amennyire csak tudod ezt a dolgot) :)
Látom nagyon el vagy keseredve, de most figyelj!
És itt a másik lényeges dolog: amikor visszahallasz valami véleményt, arra tegyél nagyon magasról!!! Ne foglalkozz az ilyenekkel, mert aki rossz véleménnyel van valakinek a külsejéről az nem érdemli meg az emberek figyelmét, így a Tiédet se!!! :) Ezt vésd nagyon jól az eszedbe!!!
Úgyhogy NEHOGY lehajtsd legközelebb a fejed!!! Max mosolyogj!
Ezt a "nemleges" választ ne várd, ha nem ír vissza akkor megint egy olyan lány akivel nem érdemes foglalkozni. Ha belegondolsz egy olyan lány akiből egy nemleges választ is úgy kell kihúzni azzal mi értelme foglalkozni!!!???
És még valami a külsőről: olyan "rosszarcú" srácokat látok olyan "bombázó" lányokkal, sok esetben a lányok egy része a "rosszarcúakra" bukik.
Amit a végén írtál arra az az igazi megoldás, ha megtalálod azokat a barátokat, társaságot, akik nem "fordítanak hátat" akárki is csatlakozik be a beszélgetésbe.
Ez sem egyszerű, de tapasztalatom szerint nem is nehéz, csak egy NAGYON FONTOS DOLOG van: figyelni kell ki az aki érdemes a barátságodra és ki nem, no ezt nem egyszerű is meg nem is megtalálni, de nem lehetetlen :)
Igen tetszettem, de mint ahogy említettem tini szerelem volt! Valóságtalan de teli illúziókkal. : )
Én is oda figyelek a lányokra, észre tudom venni hogyha valamelyik megkedvel, sajnos eddig még ilyen nem történt meg, szerelemről meg nem is beszélve.
Annyiszor hallottam már ezt a ” neked is megvan a párod ” című szöveget hogy már szinte valóságtalannak látom : ) Amikor még a fejüket is elfordítják a lányok csak hogy ne keljen köszönnie, szerintem nem lenne az a fiú aki nem gondolná át hogy mégis ennyire visszataszító a külsője?! Abban osztom a véleményed hogy a külső szubjektív dolog, tapasztalatot írni nem tudok mert még nem volt bnőm hogy ő mégis milyennek látn(a) ? Az a kis véleményem van amit előben tapasztalok, és persze vissza mondásokból. Az utóbbi elég rosszul szokott esni, de már csak leütöm a fejem vagy pedig helyeselek... Néha vagyok olyan kétségbe esve hogy butaságból a levél után odaírom, bár tudom nem vagyok helyes fiú, de egy NEMleges válasznak is örülnék. Legalább megtisztelne vele, de nem, szerintem ennyit mindenki érdemelne!
Úgy alapból a beszélőkémmel nincsen baj, könnyedén tudok barátkozni, összhangban lenni másokkal. Csak lehangoló az mikor érzékeled,hogy megvannak a ” társadalmi rétegek ” Erre egy példa.: Sulis időszakomból kiindulva, szünetben beszélgettünk lányokkal (minden féle dolgokról, film,tanárok,vizsgák..stb) nagyon jó elvoltunk csak mikor a velem egykorú osztálytársaim beléptek a teremben, / egyértelműen helyesebb volt mint én / abba a pillanatban mintha én köddé váltom volna, teljesen érdektelen lettem. Nem tudtam mire vélni, próbáltam becsatolódni a beszélgetésbe, de valahogy éreztem hogy én nem közéjük tartozom. :( Van ettől egy másik történetem is, az tavaly történt ilyen idő tájban (május fele) attól teljesen lehangolt voltam, nem akartam senkivel beszélgetni, és bár szégyellem de sírtam is végette annyira rosszul esett. : (
ui.: Köszönöm, nem – nem vagyok vadász csupán szeretem a haditechnikát, + dolgoztam 2 évig a seregbe : )
Tudom, kedves hölgyeim, hogy ez a poszt kiveri a biztosítékot, de egyezzünk meg valamiben. Ha a gyermekeinknek ecsetfejű apukákat szeretnénk, hamarabb találunk egy normálisat a hobby-boltok polcain. Az bele sem szól semmibe és nem is kritizál.
Hosszú ideje nincsen gondom a[...] Bővebben!Tovább »
Egy biztos: valószínű nem lesz egyszerű, de ha végig kitartó leszel, a végén megtalálsz egy lányt és nem is akár milyet :) (most ez alatt ne a külsejét értsd, persze lehet nem lesz csúnya, de ami fontosabb, hogy milyen hűséges lesz, és mennyire rendes lány lesz :) )
Tehát külső: ez hülyeség egy szubjektív dolog, lehet, hogy egyszer találsz valakit aki isteníti a külsődet, de ha nem még az sem végzetes. Nekem első párom pl. kifejezetten a nagyorrú férfiakat kedvelte, a többi csajnak meg pont, hogy nem szokott tetszeni.
Valóban nem egyszerű a párkeresés, én szoktam mondani, hoyg egy űrhajót előbb megterveznék, mint hogy párt keressek, DE nem lehetetlen.
Tudod közhelyek: pozitív hozzáállás, általános jókedv sokat segít, és ez tényleg igaz hiába közhely, általában a közhelyeket azért szajkózzák, mert igazak.
Amit tapasztalsz társkeresőn azzal megnyugtatlak nem Te vagy egyedül így, de nem is csak mi ketten, hanem rengetegen. Ugyan ez igaz az egyéb ismerkedési formákra. Viszont az ilyenek mint Te ha egyszer megtalálja (nehezen ugyan) a párját nagy eséllyel azt a valakit találja meg aki élete végéig kitart melletted!! Sokan vannak akik "jóvágásúak", jól néznek ki mégis ugyan ezek a tapasztalataik!!
Rengeteg hasonló srácot ismerek.
Első körben ennyi.
Teszek ide nehány linket amiket nézz meg. Ezek működnek, bár én csak egy részét alkalmazom, mert vannak olyan dolgok benne ami nekem egyszerűen nem az én stílusom és az nem én lennék.
Illetve amit alkalmazok azt is inkább muszályból, hogy legyen esélyem párkapcsolatra :) Szoktam mondani: NAGYON SZOMORÚ, hoyg ezeket kell alkalmaznom az ismerkedéshez, mert e nélkül még kisebb az esélyem, de nyilván aki nem alkalmazkodik legalább bizonyos szinten annak még nehezebb (vannak dolgok ahogy írtam is amiből nem engedek és nem "alkalmazkodok" :) ) Első körben nézegesd, de NEM kell fizetőset megvenni, rengeteg az ingyenes anyag, youtube, videók, szöveged anyagok, 3 csapat fő linkjét teszem fel, aztán lehet keresgélni youtube-on is Nicholas Viktort, Max de Luxe-ot, illetve Jimmyt:
Az tök jó, hogy neked már volt olyan, hogy tetszettél lányoknak :)
Nekem 27 éves koromig ilyen nem volt, vagy nem tudtam róla, bár azért odafigyeltem a lányokra, tehát ha megtetszettem volna valakinek arról lehet tudomást is szerzek.
Mellesleg utána sem sokan voltak akiknek tetszettem, de most már csak azt az egy valakit keresem, akinek tetszem és ő is nekem (nekem a külsőségek másodlagosak, tehát elsősorban nem külső tetszésre kell gondolni) :)
Nos az én történetem nem olyan érdekes de elmesélem.
Mikor még kisebb voltam (iskolás időszak) dúlt a szerelem ezerrel, ez olyan tini szerelem. Tetszettek meg nekem is lányok és én is nekik, de nem lehetett komolyan venni csupán csak fellángolás volt az egész, mint ami a gyerekeknél szokás. Az idő múlásával kezdtem felnőni én is, komolyabb gondolkodással ….stb próbálkoztam lányoknál de sose jött össze, különösebben nem zavart úgy gondoltam csak a véletlen műve. Aztán kezdtem eltöprengeni hogy miért vagyis mi lehet a baj ?! Miért nem adnak esélyt a lányok ? Hosszas töprengés, az-az napokon át csak ez járt a fejemben, vissza emlékeztem dolgokra miket is mondtak rólam, hogy szóltak hozzám/beszéltek velem.. Aztán a végére csak be láttam,hogy nem vagyok helyes fiú, úgymond a csúnyább fiúk sorába tartozom. Eleinte nem akartam elhinni hogy ennyire felszínesek legyenek és csak a külsőt nézzék a lányok,de sajnos tapasztalnom kellet hogy bármit is teszek úgyse fog össze jönni. Tizen éves koromban volt pár olyan helyzet mikor azt kívántam bárcsak ” elbújhatnék ” most. pl.: Tisztán hallottam hogy engem beszélnek ki a lányok és gúnyolnak amiért nem olyan szám,szinű szemem, arc vonásaim… stb vannak mint más korombeli fiúknak/barátjuknak. Az egészben az volt a leg rosszabb,hogy többen voltak és a suliból haza fele a buszon mondták. És ez csak egy a sok közül!
Rossz volt látnom a velem egykorú osztálytársaimat akiknek már rég volt/van barátnőjük, szívfájdító volt de tudtam hiába is próbálkozok csak NEMleges válasz fogok kapni. Elkeseredésemben pár éve regisztráltam egy társkereső oldalra. Eleinte nem mert írni, bátortalan voltam, viszont ahogy nézelődtem találtam egy leányzót! Gondoltam megfogalmazok egy kis bemutatkozó levelet (mégse legyen átlagos sablon levél) és elküldöm neki. Ez így is volt, pár nap múlva jelezte hogy megnézte az illető az adatlapomat egy héten 2-szer is, de válasz nem érkezett! Úgy voltam vele biztos azért nem ír vissza ,mert hogy nem tettem ki magamról fotót. Profil fényképet kiválasztottam ki is raktam, ráadásul bocsánatot is kértem hogy mint ” fantom ” ként írtam elsőnek levelet! De válasz ekkor sem érkezett, még annyi sem hogy .: Kösz NEM! Ezután volt még pár lány akinek küldtem levelet de tőlük sem érkezett semmi válasz : ( Ezután találtam egy másik társkeresőt, itt közel 40 levelet küldtem el, de esélyem =0-val. Volt olyan aki bár nem írta ki őszintén, de utalt rá hogy ” mit keresek itt, minek próbálkozom ” És volt közöttük olyan is akinek miután elmondtam hogy nem volt még barátnőm, abba a pillanatban gúnyos/ megalázó stílusra váltott :(
Sajnos nekem ez a tapasztalatom a társkeresővel kapcsolatban, való élet se nyújt könnyebb lehetőségeket. Néha mélyebben elgondolkodom hogy tényleg ennyire csak a külső számít? Másik fél nem pont olyan adottságokkal rendelkezik akkor meglehet bántani bármivel, nekik úgysincsenek érzései (alapon) ? A szomorú az hogy ezeket mind a saját bőrömön megtapasztalom :(
22 éves vagyok, olykor fájdítom a szívemet " Mi lenne ha ? " de már bele törődtem…
Sajnos az a tapasztalatom, hogy az "élőben" való ismerkedés esetén még rosszabb a helyzet. Konkrétan én még csak társkeresőn tudtam megismerkedni leányzóval, ott is rendkívül kevéssel, főleg ha a próbálkozások számával vetjük össze, de ott legalább meg tudtam ismerkedni valakivel. :)
Ezzel együtt is nagyon rossz a helyzet, és tudnám ragozni, hogy mi az ami nem jó, de én inkább a megoldást keresem :)
A társkeresők valószínűleg azért ennyire lehangolóak, mert sokak számára a bőség illúzióját keltik: ha épp nem olyan ír nekünk, akiről álmodozunk, akkor nyugodtan érdemes tovább várni, majd írni fog; ha ez vagy az a csaj nem kattan a rosszízű, nyomulós, vérmacsó, szexorientált megjegyzéseinkre, akkor majd a következő talán fog, stb. Az oldalak még népszerűsítik is magukat azzal, hogy milyen nagy a merítésük, hányan vannak oda regisztrálva, és ez a rejtélyes, nagy tömeg, a sok ismeretlen, köztük talán a nekünk teremtett nagy Ő-vel, vagyis a lehetőség izgalma az mindig feldobja az embert. Mint a lottómániást, aki minden héten azt hiszi, hogy na majd most végre kihúzzák a számait. És észre sem veszi, hogy az évek múlásával már tulajdonképpen ezért az élményért, a reménykedés jelentette állandó izgalomért játszik, nem is magáért a nyereményért.
A másik lényeges dolog, ami részben kapcsolódik ehhez, az az, hogy sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen helyen nem kell megdolgozni az eredményért, csak - ahogy valaki írta lentebb - elég bedobni az úszót, és a nagy hal majd egyszer csak ráakad. Nem kell pedálozni, nem kell udvarolni, nem kell a jó oldalunkat mutatni. Elég csak pár előnyös fotó, és a többi megy magától. És valóban megy, csak nem úgy, ahogy szeretnénk. Mert ekkor jönnek azok a jelöltek, akik valóban csak a külsőre mennek, a szexre hajtanak, a pénzre gerjednek, stb. Nem véletlen, hogy a celebvilágban is annyi a válás és veszekedés. A vonzó külső, az ismertség, hírnév és pénz miatt összejött álompárokról hosszabb idő után kiderül, hogy állatira nem valók egymáshoz. És sajnos az online társkeresés is a személytelensége révén csak felerősíti a külsőségek szerepét. Lehet valaki bármilyen kedves, udvarias, jó humorú, intelligens, ha képről nem jön be. Pedig lehet, hogy élőben más lenne róla a véleményünk, de így a képernyőn keresztül nem jöt át egy teljes, komplett személyiség, ezért aztán esélyt sem adunk neki, csak mert nem 100%-ig olyan, amilyet szeretnénk. Vagyis hiába mondják, hogy egy ilyen társkereső elvileg előny annak, aki visszahúzódóbb és az életben nehezebben ismerkedik, ha egyszer nem rendelkezik olyan külsővel, amely egy kétdimenziós fényképen a jó humora által keltett hangulat, az intellektusának vagy humánumának személyes megnyilvánulása nélkül is jól mutat. Így amit nyer a réven, azt elveszíti a vámon.
A harmadik dolog pedig egy olyan jelenség, ami az online társkereséstől független. Ez egyfajta általános szellemi és lelki degradáció. Sajnos tagadhatatlan, hogy az emberek általános értelmi-érzelmi intelligenciája egyre romlik. A válások száma egyre több, az átlagos tudás egyre kevesebb, a tájékozottság egyre szűkebb, és itt most nem egyszerűen a hangsúlyok természetes átrendeződéséről van szó. Az emberek nagy átlagban egyre kevesebb könyvet olvasnak, ugyanakkor az érdeklődésük fenntartásához egyre több külső ingerre van szükségük, ezért az interakciók száma megnőtt, de egyben felületesebbekké is váltak és kevésbé érzelemdúsak. Viszont annál inkább érdekorientáltak. Ezért sokan eleve a nem hétköznapit keresik, az extra izgalmakat, egy olyan társat, akit egy filmben láttak, vagy romantikus regényben olvastak, az egyéjszakás kalandokat, a különlegesen szép nőket vagy jóképű pasikat, és az "olyan" társkeresőkön pedig az extra nagy mérettel rendelkezőket. És egy bizonyos pontig ez persze természetes, hiszen bárkibe nem tudunk beleszeretni, csak abba, aki valamennyire és jó értelemben más, mint a többi, de az biztos, hogy az elvárások sokszor köszönőviszonyban sincsenek azzal, amit az illető cserébe nyújtani tud. De azért próbálkozik, hátha. Mert veszítenivalója nincs, vagy legalábbis azt hiszi.
Rengeteg van belőlük, ők azok akikre a lányok azt mondják, hogy nem vonzóak, nem elég férfiasak, nem elég humorosak, viccesek, nem elég lazák, nincs kisugárzásuk, meg egy csomó baromságot összehordanak róluk.
Egyébként nagyon jófejek, lehet, hogy visszafogottak, főleg idegenekkel, de ha megismeri őket az ember annál szinesebbek.
Viszont nagyon tudnak szeretni.
(Rengeteg ilyet ismerek, szinte csak ilyen barátom van.)
Légy mindig nyitott! :) Nem kell ehhez semmilyen személyes adatot kiadnod magadról :)
És ami a legfontosabb, azokkal foglalkozz akik nem a nők bálványai, nem menő manó csávók, hanem egyszerűek, szerények, lehet a nők számára nem "vonzóak", de hidd el megéri velük kezdeni :)
Egyik legfontosabb tapasztalatom az internetes társkereséssel kapcsolatban:az emberek nem gondolják komolyan,amit írnak és/vagy mondanak.Gyáva, hazug, megbízhatatlan,sekélyes, következetlen,a levelező- és randipartnert nem tisztelő,inkorrekt magatartású az ezeken regisztrálók egy része.Tisztelet a kivételnek!Siralmas és kiábrándító a helyzet,legalábbis az 50-60 év közöttiek kategóriájában.Ezt két év tapasztalatai mondatják velem.Már szomorú se vagyok,undorodom csak-Radnóti szavaival élve.
Magamból tudok kiindulni: én azt - amire talán te is gondolsz - a magam részéről óvatosságnak hívom. Nyilván szükséges a megelőlegezett bizalom az emberek felé, de szerintem a mai világban azért nem tanácsos ezt korlátlanul megadni. Gondolok itt olyan egyszerű és talán nyilvánvaló dolgokra, hogy mindjárt első beszélgetésnél nem adok ki minden (főleg bizalmas) információt magamról, mert sajnos látatlanban (még ha van kép akkor is!) nem tudhatjuk, hogy ki áll velünk szemben és milyen célzattal. Írni bárki írhat bármit, lehet hogy a fele sem igaz. De 1-2 levélváltás alatt azért szerintem kideríthető, hogy mik az illető valódi szándékai, hogy tényleg komolyan gondolja-e a társkeresést, vagy csak valamilyen egyéb ürüggyel van jelen.
Másrészt ezzel az óvatossággal egy kicsit a lelkemet is védem. Párkapcsolat terén kaptam már az élettől jókora pofont, talán ezért sem akarom (vagy merem?) magam előre belelovallni dolgokba. Inkább "óvatosabban" kezdek el ismerkedni. Ez lehet félreérthető a másik fél részéről: lehet azt hiszi nem érdekel, vagy nem is gondolom komolyan a dolgot. Nem tudom. Ez elég kettős történet.
Ki lehetne deríteni, ha mindkét félben lenne elég kitartás. De mint már korábban írta is valaki (vagy lehet a linkelt cikkben volt), hogy előbb eltűnik a másik fél szó nélkül, minthogy ki tudnám deríteni mi az igazság. Én meg olyan vagyok, hogy nem futok a pasik után. Ha nem kellek valakinek, nem fogom magam csak azért is a nyakába akasztani. (Meg persze egy idő után az ember bele is fárad abba, hogy örökösen utánajárjon hogy éppen mi a hiba. No meg időigényes is.)
Harmadrészt lehet én nem vagyok egy átlag nőszemély, legalábbis a környezetemben látottakkal ellentétben én sosem voltam egy nagy diszkóba járó, bulizós, plázázós divatcica.... Ehhez képest én úgy érzem konzervatívnak számítok. :) Én személy szerint szeretem ha a férfi FÉRFI! Kezdeményezzen, udvaroljon. Ez nem azt jelenti, hogy adott esetben én nem lépek, de "küzdjön" meg értem. (Ha valaki tényleg komolyan érdeklődik valaki iránt, ez úgysem küzdésnek minősül, hanem úgy vélem természetes, hogy ezeket a lépéseket úgyis megteszi. Ha nem, akkor meg úgysem érdekli igazán a másik.)
Zárkózottság?
Erről még két téma jut eszembe az egyik az első személyes találkozó kérdése. Sokszor ez sem egyszerű kérdés. Van aki már a 2. mondat után találkozni akar és nem érti meg miért mond neki a másik elsőre nemet... (lásd fentiek)
De előfordult már olyan is, hogy okkal mondasz nemet, mert nem akarsz úgy ott ülni, hogy az órádat nézed, hogy bocsi, de oda kell érnem valahová... és hiába mondod meg ezt az illetőnek, majd leharapja a fejed, hogy te is csak egy kamu profil vagy... Szóval igazodj ki a pasikon. :)
Másik ilyen téma az első együttlét kérdése. Ha hamar belemész, az a baj, ha "húzod az időt" az a baj... A nők többsége... - vagy ezt megint csak én látom így? Akkor úgy fogalmazok, hogy én spec. nem vagyok egyéjszakáskaland párti, így itt is az "óvatosság elvét" követem.
Aztán hogy ezekből a pasi mit ért meg, vagy mit ért félre... Bár sokszor inkább félre.... De lehet bennem van a hiba. Sosem mondtam, hogy nem.
Jaaaa és az örök kedvencem, amikor azt mondják/írják, hogy a gondolkodásom szimpatikus, de nem ilyen típusú lányt keresnek.... :D
Sajnos nagyon sok igazságot írtatok le. Kipróbáltam én is néhány oldalt, de többségükről töröltem is magam a hasonló(an "jó") tapasztalatok miatt. Van, ahol meghagytam a regisztrációt, bizakodva abban, hogy hátha.... hátha mégiscsak összejöhet valami... De sokszor nem vagyok ilyen optimista. Pedig alapvetően igyekszem optimista ember lenni.
Picit talán megnyugtató az, hogy nem csak én látom így a helyzetet / nem csak én járok ebben a cipőben. És ahogy látom, ez korosztálytól független.
Nem mondom, hogy csak negatív tapasztalataim vannak a társkereső oldalakkal kapcsolatban, de a többsége sajnos az. Nagyon meg kell szűrni a jelölteket, kiszűrni a kamu profilokat, kiszűrni a szexre - bocsánat, laza kapcsolatra vágyókat.... és sorolhatnánk. És mire végre nagy nehezen eljutsz odáig, hogy egy viszonylag normális beszélgetésbe / ismerkedésbe tudsz elegyedni valakivel, még mindig jöhetnek a buktatók. (nem vagy szimpatikus... stb.)
Sokszor viszont az élőben folyó ismerkedés sem egyszerű. Mondhatnánk, hogy az csak kifogás, hogy nem érünk rá elmenni valahová... de inkább az a kérdés, hogy hová (és mikor) érdemes elmenni ismerkedni!? (hogy hasonló kaliberű embert találj)
Akad azért ebben a témában elég sok megválaszolandó kérdés.
De a negatív tapasztalatok ellenére bizakodom, hogy előbb-utóbb egymásra találunk azzal, akivel kell.
Csak élőben hogyan, mert én még egyetlen lánnyal sem tudtam élőben összejönni. Nagyon nem szeretem a bulit, szórakozóhelyet, sosem jártam, most 31 éves vagyok.
Eddig még nem szóltam hozzá a fórumhoz, mivel igyekeztem minél több előző hozzászólást elolvasni amelyet írtatok. Nagyon nagy meglátások születtek, azonban az is látszik, hogy manapság ez a netes keresgélés tényleg eléggé halott dolog. Én már az itteni felfogás szerint "öreg" vagyok - amúgy kerek 40 éves -, de szerintem ez nem olyan lényeges, bár mindenki más mércével mér, az "öreg" szerintem olyan 60 - 70 körül reális kifejezés. Ezek a viszonyítási alapok és az életkorral alaposan megváltoznak, ezt készséggel elismerem. Mikor én voltam 18 - 20 éves, akkor a 30-as korosztály volt számunkra "öreg", a 40 pedig... hááát... bevallom, őket meg szívből meggyászoltuk, mondván: "szegény..., hiszen nemsokára temetik" :)) Na de most én érkeztem pontosan ide életkorban, és ez valahol még jó is. Egy válás után nem olyan régen próba - szerencse alapon regisztráltam az egyik "nagy" oldalra, soha nem jártam ilyenen, árban sem túl nagy érvágás amit kérnek.
Egy hónapos próbaidőt szabtam magamnak első körben - kb. egy doboz cigi ára, illetve egy ebéd ára, ki honnan viszonyít - de erre legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna ami itt várt rám. Szerintem a hölgyek maguknak köszönhetik a sorsukat, ennyi csodaszép "sírásót" soha még egy helyen nem láttam!!! Gyanús volt a dolog, hogy ennyi csodaszép hölgy miért tengődik itt az oldalon? Hiszen első ránézésre legalább a 70%-át 10 percen belül azonnal repülőre lehetne ültetni, hogy gyorsan gyorsan siessünk, indulunk a forgatásra, Hollywood a végállomás, 2-es stúdió, tessék jönni, már várják a szabócentivel a kosztüm mérete miatt... Ez az érzés addig tart, ameddig az ember fia nem görget lejjebb és nem olvas adatlapot. A részletekben pedig ott vigyorog a kisördög! Jah kérem... Önértékelési zavaros lelki sérültek tömkelege reklámozza magát tenyérbemászó stílusban. Az elvárt "tenyészmén" minden paramétere centire és grammra megadva, tévedés kizárva, feszült figyelem, hogy mozdul-e az úszó? Ha nem a számukra egyértelműen megfelelő színű, szagú, tömegű halfaj úszik arra, akkor még csak az arcizmuk sem rezdül, ennél még az is sokkal jobb, ha undorral elfordulnak - így legalább az ember azt érzi, hogy de jó, legalább nem vagyok láthatatlan! -.
Amitől elsőre kinyílik az ember zsebében a bicska az az, mikor megadják mint elvárást, hogy mennyit keressen a másik - az összegek is arcpirítóak, nemhogy az elv -!
A másik világcsoda, amikor nem írnak magukról semmit, de te persze írj ha kíváncsi vagy rájuk - nekik miért nincs idejük 10 - 15 értelmes mondatra? - csak nekem legyen rá???
Kedvencem a feltöltött fotók milyensége. Az oldalt dicséri, hogy nem engedik feltölteni a gagyit. De mit várnak azok a hölgyek, akik számára bevallásuk szerint a LEGFONTOSABB az inkriminált hímnemű egyed belső értéke, azonban a fotókon modelleket megszégyenítő pózokban, mell kidomborítva, has feszesen behúzva, szája csücsörít? Ez a normálisabb, hétköznapibb halandók számára inkább riasztó, hiszen nem lehet mindenki "nagypályás".
A legszebb iskolapélda a "vállalkozó" 40-es hölgykorosztály. Financial Times vagy Forbes borítókat megszégyenítő sminkben és frizurával, vagyonokat érő ruhákban a lencsébe tekintve mit sugall egy ilyen álomnő? Hát igen... pont ez az... telitalálat!!! Azt, hogy "vagy-e hozzám eléggé módos?" Anyagilag nem lenne gond, de a személyiségem nem veszi be az ilyesmit.
Aztán elszánod magad, írsz néhány kedves és személyre szabott - nem tucat - levelet azoknak, akik nem tűnnek túl önteltnek, értelmes és helyesírási hibáktól mentes sorokat tud felmutatni, a képek alapján szimpatikusak. Elküldöd és vársz... és vársz... és még mindig vársz... és semmi. Aztán elkezd derengeni, hogy talán elolvasta vagy sem azt a fránya levelet? Néhány kattintás, és láss csodát: a levél olvasva. De jó!!! Akkor most mi lesz??? Hú... biztos ír, talán most fogalmazza...!!! Aztán: semmi... egy nap... két nap... Áhhhh.... ezek szerint: nem akar válaszolni!!! De akkor miért kéri hogy írjanak neki? Ja igen, tényleg... elfelejtettem... az a fránya úszó... mivel folyamatosan azt bámulja, sajnos nincs ideje egy "nem kösz, de azért kösz hogy jössz" című sorra. Hiszen ott feszül a víztükör, süt a nap, bármikor jöhet a nagy kapás, az önmaga számra megálmodott Moby Dick felakadhat az aranyhorogra! De közben egy nagy gond azért adódhat: aki ebben a sem nem lát - sem nem hall állapotban tartja magát, az sajnos jó eséllyel nem hallja meg azt a patacsattogást, amikor Moby első számú konkurenciája - bizony, az a bizonyos Szőke Herceg - ellovagol két lépéssel mögötte a tóparton... és ez szerintem nagyon - de nagyon nagy szívás... De erre általában csak akkor jönnek rá, mikor már teljesen késő és kifutnak az időből. Ekkor nyomni kezd a horgásszék, elgémberednek a tagok, kissé szürkül is már, basszus de lehűlt az idő, most mi lesz...? És ekkor feltápászkodás, egy jó séta a gáton, és akkor már az álombéli Audi és tulajdonosa helyett jó lesz stoppolás és az Opel is hazáig. De változnak a belső értékek is, ekkor már nem a "bőrkárpit, klíma, audio hangrendszer, bőrkormány" lesz az elsődleges, az adatlapon is feltüntetett "belső érték".
Én mindenképpen kötelezővé tenném mindenki számára a regisztrációt egy ilyen oldalon - akár önkormányzati támogatással is :)) - de ezt a riasztó és beteg világot, amely ezeken az oldalakon található, megelőző célzattal mindenkinek látni kell!
Összesen eddig 2-3 hónapot próbáltam a netes társkeresőket, de eddig semmi pozitívat nem tudok elmondani.
Felsőfokú végzettségem van, teljesen jó fizimiskám, 187 magas, sportos, nincsenek káros szenvedélyeim, 28 éves.
Több módszert próbáltam első levélben, volt a laza stílus hogy szia, hogy mennek a dolgok körülbelül, voltak a bemutatkozósak egy-egy kérdéssel, és amikor leírtam milyen lányt keresek és ő megfelel-e annak. Nos, összesen elment vagy 200 levél, ebből talán 10 választ kaptam, a legtöbbet az utolsó stílusú leveleimre. Randit még nem tudtam összehozni egyszer sem, ha felhoztam 3-4 levél után akkor csak a maszatolás ment, ilyenkor abbahagyom a dolgot.
Hozzá kell tennem hogy vidéki vagyok, és errefelé nincs nagy választék, főleg Budapesthez képest. Eddig minden oldalon fizetni kellett a levélküldésért, azonban a nők 90%-nak nincs előfizetése, tehát helyben nem is tud válaszolni. Ebből már lehet következtetéseket levonni. Persze megadtam az e-mail címem az üzenetekben, arra összesen 1 lány írt. Akinek van előfizetése az talán komolyan is gondolja a dolgot és veszi a fáradtságot, vagy kellően lelkes hogy válaszoljon. Kb. 26-28 év az a kor ami alatt nem is érdemes netes társkeresőn próbálkozni, főleg csinosabb lányoknál. 28 felett egyre inkább lelkesek, 35-40-esek már szinte kezdeményeznek.
Szerintem ez a társkeresés 35 felett hatékony lehet, de aki 22-27 körüli, szép lányokra pályázik az inkább ismerkedjen élőben, mert ha össze is jön neten valami, sokkal nagyonn idő és energiabefektetést igényel a rengeteg levél, keresgélés.
