Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Kb. 5-10%-ban, de ez régiónként is erősen változik.
Van, ahol konkrétan 0%, pl. az Alföld egyes régióiban, ugyanakkor a Dunántúl egyes régióiban (Tolna, Baranya, a Bakony, a Vértes egyes részein) és egyes Budapest környéki kistérségekben megvan az 10-15% is.
Skócia, Írország és Wales esetében ez méginkább igaz. Szerintem ott kb. megmaradt a Bronz kori genetikai kép. De pl: a Skócia körüli szigeteken(Orkney szigetek főleg) vagy Írország keleti partjain erős a viking hatás.
Rosszul fogalmaztam akkor, természetesen ismerem a szigetek későbbi történetét is :) Anglia keleti és déli részein jól kimutatható az angolszászok és észak-keleten a skandinávok nyoma. Normann felmenőik szerintem inkább csak a nemeseknek vannak(nyelvi hatásuk viszont annál jelentősebb).
A rómaiak genetikai hatásáról viszont fogalmam sincs, de szerintem nem volt olyan jelentős.
https://en.m.wikipedia.org/wiki/Genetic_history_of_the_British_Isles
A wikis cikk szerint is volt későbbi kelta bevándorlás is a kontinensről, de ez inkább csak Dél-Angliát érintette. Tehát közel se volt olyan jelentős mint a Bell Beaker hullám. Mindenesetre az írásos forrásokból is tudjuk hogy belgae kelta törzsek szinte közvetlen a római kor előtt vándoroltak be, szóval nem zárult le a Brit-szigetek genetikai története a Harangedényes bevándorlás után :)
Mellékszál. Hogy látom a zsugorított temetkezéseket a különböző kultúrákban, az a mezei gondolatom támadt, hogy ennek a kivitelnek nem rituális, hanem kizárólag praktikus okai voltak: kisebb sírgödröt kellett ásni, mintha nyújtott helyzetben temetnének ...
Igen, ők egy indoeurópai nyelvet beszélhettek, szerintem a kelta és italikusz nyelvek ősét, azután volt még egy vagy kettő kelta bevándorlási hullám az időszámításunk előtti néhány évszázadban.
Más topikokon már biztos előkerült a téma, de bedobnám ide is. 4-4500 éve a Brit-szigetek lakossága 90%-ban lecserélődött a harangedényes kultúra (Bell Beaker culture) képviselői által. Minden bizonnyal ők már az Ukrajna/Oroszország területéről szétterjedő indoeurópaiak lehettek, talán a gael és briton nyelvek ősét is ők hozták a szigetekre(ha csak nem egy későbbi kontinsről érkezett hullám volt ezért felelős).
A 48 ezer évben nem vagyok biztos, a wikipédián volt, azt meg hosszú évek óta változatlan, azóta voltak új kutatások, lehet hogy sokkal kevesebb a kora. A neolitikus földművelők öröksége, ők nem tudni, hogy milyen nyelven beszéltek.
Akkor a végén az R-U152 az Italo-Kelta ( nekem is ez van ).
A kelták és italikuszok közös ősei közt alakult ki az Alpok térségében a U-152, ennek egyik alcsoportját a Z-36-ot vitték az italikusz bevándorlók a bronzkorban Itáliába Kr.e 1200 körül.
Az R-U152 hordózóinak többsége az R-L2 haplocsoportba tartozik ( nekem is ez van ), ez a Alpok környékén alakult ki, vsz Dél-Németországban. Akkor egy térkép az R-U152 elterjedéséről.
Amikor a kelták ősei Franciaországba érkeztek, az L-21 és a DF-27 hordozói voltak. Az L-21 Észak-Franciaországon és Belgiumon keresztül átkerült a Brit szigetekre. Az R-DF27 elterjedt egész Franciaországban és dél felé terjedt. Azután még a bronzkorban elterjedt az Ibériai félszigeten.
Akkor nézzük a P-312-öt, ennek sok alcsoportja van, a három legfontosabb a következő, a R-L21 az Atlanti- kelta, az R-DF 27 az Ibero-Atlanti és az R-U152 az Italo- Gall.
Akkor először a R-L21 alcsoport.
Az indoeurópaiak első hulláma, az italikusz-kelta-germán nyelvek ősét beszélők valószínűleg az L-21-et hordozták.
Norvégiába és Izlandra a vikingek által került, akik ír és skót rabszolgákat hurcoltak haza a támadásaik után, az izlandi férfiak 20 %-a hordozza a R-L21-et.
Franciaországban Bretagneban és Normandia alsó részén nagyon gyakori, ide az angolszászok elöl menekülő britek vitték az 5.században.
Az R-M269 egyik alcsoportja a P310, amit az italikusok, kelták és germánok is hordoztak, ennek két fő alcsoportja van az R-U106 amit a germánok ősei hordoztak és a P-312 amit az italikuszok és kelták ősei hordoztak.
Akkor először az R-U106. Észak-Németország és Hollandia területén gyakori, itt alakulhatott ki, innen került Skandináviába még a bronzkorban. Ez volt a nyugati germán törzsek domináns haplocsoportja. A germán törzsek vitték Európa más részeire. Az angolszászok és frízek Angliába, a frankok Franciaországba és Belgiumba, a burgundok Kelet-Franciaországba, a szvébek a spanyol Galíciába és Portugália északi részébe, a langobárdok Olaszországba. A gótok terjesztették Kelet-Európában, a szlávokkal a balkáni népekkel keveredve, ezenkívül Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban is. A középkorban és az úkorban német kivándorlók is terjesztették Kelet-Európában. A Baltikumban a svédek és a dánok is terjesztették amikor az uralmuk alatt volt a terület egy része. A térképen az U-106 elterjedése látható.
Az R1b az indoeurópaiak egyik jellemző haplocsoportja volt, ezen belül az R-M269, gyakorlatilag ez a alcsoport terjedt el egész Európában, az indoeurópaiak vitték Európa nyugati részére a bronzkorban.
