Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
>ellentétben a ném. panzerekkel, ahol még a legkisebbnek is három fős (parancsnok, irányző, töltő) tornya, rádiója is volt.<
A Legkisebb ném. tank a PZ I volt és abban csak ketten csücsültek :)
A német tankok minőségéről:
Az bizony 43' után már tényleg leromlott.NeMM utolsósorban azért mert az iparban rengeteg kényszermunkást/hadifoglyot használtak fel.
Hát őket aztán semmi sem ambicionálta hogy minőséget gyártsanak,egyesek(utólag) meg azzal kérkednek hogy egyenesen szaboltálták a termelést.
Igy vagy úgy, a német művezetők ellenőrzései dacára a minőség csökkent,hiszen a hozzáértő német szakmunkásokat behívták harcolni,és jórészük ott is maradt az orosz fronton.
Akinek szerencséje volt az dolgozhatott hadifogolyként a ruszkiknak.
***de németek számára több időt vett igénybe a célzás, pontosan a jobb optika és a jobb lövegek miatt.***
Ne haragudj, de ebbe semmi logika nincs.
Aki nem céloz rendesen, az nem fog találni. A jobb optika vagy löveg nem értem, miért hosszabítaná meg a célzási időt. A t34 nemigen volt fürgébb, mint a német tankok, sem sebességben (párduc pl. gyorsabb volt, de nem volt az akkori tankok között lényeges sebességi különbség, max 10 km/h. Kivételek az angol tankok, ott télleg voltak kurva lassúak), sem fordulékonyságban. Meg fogsz lepődni, a Tigris I volt az egyik legfürgébb tank fordulás szempontjából, lévén elég tömzsi volt (magas szélesség/hossz arány), általában az egész tankkal ráfordultak a célra.Egyébként meg: vagy lőttél, vagy mozogtál (stabilizálatlan löveg).
A német tankok minősége a háború vége felé nagyon lecsökkent, ennek az volt az oka, hogy kifogytak a acélhoz szükséges ötvözőanyagokból (olvasd el a http://history.vif2.ru -n a Was the Tiger really a king? részt. tanulságos, már ha győzöd kivárni, mire bejön). Inkább az volt a gond, hogy nem volt idejük a problémákat megoldani, a problémák inkább a 41 után kifejlesztett tankjaikkal voltak.
Olyan szempotból igazad van, hogy fontos szempont a tömeggyárthatóság. De a összes német közepes tankot (Pz III, Pz IV, Panther, az kb. 20 000) hasonlísd össze a legyártott t34-esek számával (35-40 000), lévén ők csak azt az egy közepes tankot gyártották a háborúban.
Azt se felejtsd el, hogy az oroszok sok olyan dolgot nem gyártottak, mint a németek (tengeralattjárót, felszíni hajót, teherautókat - az oroszok nagyrészt az USA-tól kapták), ezért nagyobbak is a termelési számok, lévén azt a gyáráskapacitást is erre tudták felhasználni.
Ne haragudj, nincsen Panzer Elite-ed? Amióta megjelent, vadászom rá.
Tökéletesen igazad van. De a német tankok sem olyan jó mínőségben kerültek ki a gyárból, ahogy azt sokan elképzelik. A T34 direkt ilyenre tervezték, durva méretezések, könnyen munkálható anyagok, hogy a betanított munkások se ronthassák el. '41-ben már igencsak folyt a háború, a németek sem értek rá, hogy a gyárakban minden alkatrészt finoman összehangoljanak. Emiatt és az üzemanyaghiány miatt robbantottak fel elég sok tankot a németek a fronton.
Igaz, a tűzgyorsaság a kezelőkön múlt, de németek számára több időt vett igénybe a célzás, pontosan a jobb optika és a jobb lövegek miatt. És három lövés még akkor is számít, ha nem közvetlenül a célba talál, azért a katonák sem szeretik a melettük röpködő lövedékeket. Közeli csatákban pedig bizony számított a T34 fürgesége, és az a néhány fok/sec is. A közel jutás módja meg hát... az orosz taktika arra alapult, hogy az "emberanyag" pótolható.
A T34 megbízhatóságáról csak annyit, hogy messze nem olyan minőségben gyárották őket, mint német ellenfeleiket. A konstrukció lehet, hogy jó volt ilyen szempontból, de a kivitelezés gyatra volta miatt szerintem igen nagy lehetett a szórás az egyes tankok között. A váltóhoz pélául mellékeltek egy kalapácsot, a vezető úgy váltott felső fokozatba, hogy jól megsomta sebváltót a kalapáccsal, miközben váltott... Very Russian.
*** Ezenkívül a tűzgyorsasága is jobb volt az orosz tanknak. ***
Bocs, de ez szín hülyeség, több okból is.
Egyrészt az irányzó töltés közben is célozhat, másrészt a töltés sebessége a töltő (Hans vagy Grisa) gyakorlottságától és ügyességétől függött.
Namost, 42-ben az orosz tankvezetők kb. 2 órás (!!!!) kiképzést kaptak, a töltők valszeg annyit se. A T34-esben a HK par. töltötte az ágyút, (kivéve a T34/85-ben, ott már volt töltő), a torony ráadásul igen szűk is volt, a parancsnok a tornyból nem látott ki (az M43-ig nem volt rajta periszkópos par. kupola), a par. tankok kivételével rádió sem volt bennük (poén lehetett, amikor az egyik ruszki kiszúrta a németeket, de nem tudta figyelmeztetni a többit, azok meg csak néztek, hogy mit mutogat) ellentétben a ném. panzerekkel, ahol még a legkisebbnek is három fős (parancsnok, irányző, töltő) tornya, rádiója is volt.
Azontúl, nem tudom lőttél -e már életedben, de szerintem evidens, hogy tökmindegy, hogy ha háromszor lősz mellé, miközben a másik egyszer eltalál. A németeknek sokkal jobb optikájuk volt (Carl Zeiss, Made in Germany), és az átlagos német képzettebb is volt. Ezt nem utolsósorban jobb technikájuknak köszönhették, a képzett legénységet nem lehet a gyártósoron pótolni, pedig alapjában véve minden összecsapás kimenetele a tapasztalattól függ. Számomra ez a döntő érv egy kiváló de kisebb számban gyártható HK mellett egy egyszerűbb de olcsó ellenében. A németeknek egyébként is mindíg nagyobb hiányuk volt emberből, mint haditechnikából.
Abban kicsit igazad van, hogy közelre (a torony nagyobb elforgatási sebessége miatt) jobban szituált volt mint ellenfelei (de ez az előnye azért volt, mert könnyebb ágyúja és páncélzata volt, néhány fok/sec különbség szerintem nem olyan fontos, ez inkább elméleti előny).
Viszont hogy ezt kihasználhassa, közel kellet jutnia, és itt van a bibi. A T34 mesziről nem tudja kilőni ellenfelét, közel meg csak nagy veszteségek árán juthat. Példázva: egyenlő feltételek mellett 1 km megtételéhez 1 - 1 1/2 percre van szüksége a t34-nek, közben lőni ugyan lőhet, de mozgás közben 90%, hogy nem talál el semmit, lévén a korabeli ágyuk nem voltak stabilizáltak. Ez alatt az idő alatt 6-8 célzott lövést adhatnak le rá. Kicsi az esélye, hogy egy se találjon, ráadásul minnél közelebb ér, annál könyebb eltalálni.
Végezetül bemásoltam egy szösszenetnyi cikket a T34 meg a KV tesztjéről, a Russian Military Zone-ról. Azt a siteot érdemes megnézni!
Evaluation of the T-34 and KV tanks by engineers of the Aberdeen Proving Grounds, submitted by firms, officers and members of military commissions responsible for testing tanks
The tanks were given to the U.S. by the Soviets at the end of 1942 for familiarization.
The condition of the tanks
The T-34 medium tank after driving 343 km, became completely disabled and that could not be fixed. The reason: owing to the extremely poor air filter system on the diesel, a large quantity of dirt got into the engine and a breakdown occurred, as a result of which the pistons and cylinders were damaged to such a degree that they were impossible to fix. The tank was withdrawn from tests and was to be shelled by the KV and American 3" gun of the M-10 tank (M10 "Wolverine" SP antitank gun - Valera). After that, it would be sent to Aberdeen, where it would be analyzed and kept as an exhibit.
The heavy tank KV-1 is still functional. Tests were continued, although it had many mechanical defects.
The silhouette/configuration of the tanks
Everyone, without exception, approves of the shape of the hull of our tanks. The T-34's is particularly good. All are of the opinion that the shape of the T-34's hull is better than that of any American tank. The KV's is worse than on any current American tank.
Armor
A chemical analysis of the armor showed that on both tanks the armor plating has a shallow surface tempering, whereas the main mass of the armored plating is made of soft steel.
In this regard the Americans consider that by changing the technology used to temper the armored plating, it would be possible to significantly reduce its thickness while preserving its protective ability (the situation with American armor was even worse. Engineers in Aberdeen have criticized their armor on Shermans. Soviet engineers have agreed with them because during a shooting from ZIS-3 to M4's 75mm armor, its armor was penetrated even from 1000-1100 meters - Valera). As a result the weight of the tank could be decreased by 8-10%, with all the resulting benefits (an increase in speed, reduction in ground pressure, etc.)
Hull
The main deficiency is the permeability to water of the lower hull during a water crossings, as well as the upper hull during a rain. In a heavy rain lots of water flows through chinks/cracks, which leads to the disabling of the electrical equipment and even the ammunition.
The Americans liked how the ammunition is stowed.
Turret
The main weakness is that it is very tight. The Americans couldn't understand how our tankers could fit inside during a winter, when they wear sheepskin jackets (Americans tested the T-34 with a two-seater turret - Valera). The electrical mechanism for rotating the turret is very bad. The motor is weak, very overloaded and sparks horribly, as a result of which the device regulating the speed of the rotation burns out, and the teeth of the cogwheels break into pieces. They recommend replace it with a hydraulic or simply manual system.
Armament
The F-34 gun is a very good. It is simple, very reliable and easy to service. Its weakness is that the muzzle velocity of AP round is significantly inferior to the American 3" gun (3200 feet versus 5700 feet per second).
Optic
The general opinion: the best construction (please notice - the best construction doesn't mean the best at all - Valera) in the world. Incomparable with any existing tanks or any under development.
Tracks
The Americans like very much the idea of a steel tracks. But they believe that until they receive the results of the comparative performance of steel vs rubber tracks on American tanks in Tunis and other active fronts, there is no reason for changing from the American solution of rubber bushings and pads.
The deficiencies in our tracks from their viewpoint results from the lightness of their construction. They can easily be damaged by small-calibre and mortar rounds. The pins are extremely poorly tempered and made of a poor steel. As a result, they quickly wear and the track often breaks. The idea of having loose track pins that are held in place by a cam welded to the side of the hull, at first was greatly liked by the Americans. But when in use under certain operating conditions, the pins would become bent which often resulted in the track rupturing. The Americans consider that if the armour is reduced in thickness the resultant weight saving can be used to make the tracks heavier and more reliable.
Suspension
On the T-34, it is poor. The Christie's suspension was tested long time ago by the Americans, and unconditionally rejected (American Shermans and General Lees had very poor suspension as well. At the same time the British used Christie's suspension and were quite satisfied - Valera). On our tanks, as a result of the poor steel on the springs, it very quickly (unclear word) and as a result clearance is noticeably reduced. On the KV the suspension is very good.
Engine
The diesel is good and light. The idea of using diesel engines on tanks is shared in full by American specialists and military personnel. Unfortunately, diesel engines produced in U.S. factories are used by the navy and, therefore, the army is deprived of the possibility of installing diesels in its tanks.
The deficiency of our diesels is the criminally poor air cleaners on the T-34. The Americans consider that only a saboteur could have constructed such a device. They also don't understand why in our manuals it is called oil-bath. Their tests in a laboratory showed that:
the air cleaner doesn't clean at all the air which is drawn into the motor;
its capacity does not allow for the flow of the necessary quantity of air, even when the motor is idling. As a result, the motor does not achieve its full capacity. Dirt getting into the cylinders leads them to quickly wear out, compression drops, and the engine loses even more power. In addition, the filter was manufactured, from a mechanical point of view, extremely primitively: in places the spot-welding of the electric welding has burned through the metal, leading to leakage of oil etc (that claim was accepted, and later T-34 variants received the new, better, "Cyclon" filter - Valera). On the KV the filter is better manufactured, but it does not secure the flow in sufficient quantity of normal cleaned air. On both motors the starters are poor, being weak and of unreliable construction.
Transmission
Without a doubt, poor. An interesting thing happened. Those working on the transmission of the KV were struck that it was very much like those transmissions on which they had worked 12-15 years ago. The firm was questioned. The firm sent the blueprints of their transmission type A-23. To everyone's surprise, the blueprints of our transmission turned out to be a copy of those sent. The Americans were surprised not that we were copying their design, but that we were copying a design that they had rejected 15-20 years ago. The Americans consider that, from the point of view of the designer, installing such a transmission in the tank would create an inhuman harshness for the driver (hard to work). On the T-34 the transmission is also very poor. When it was being operated, the cogs completely fell to pieces (on all the cogwheels). A chemical analysis of the cogs on the cogwheels showed that their thermal treatment is very poor and does not in any way meet American standards for such mechanisms.
Side friction clutches
Out of a doubt, very poor. In USA, they rejected the installation of friction clutches, even on tractors (never mind tanks), several years ago. In addition to the fallaciousness of the very principle, our friction clutches are extremely carelessly machined from low-quality steel, which quickly causes wear and tear, accelerates the penetration of dirt into the drum and in no way ensures reliable functioning.
General comments
From the American point of view, our tanks are slow (Americans got the T-34 with a 4-speed gearbox. With a such gearbox, T-34 could use the 4th speed on a firm and even surface - i.e. on roads. Thus, the max speed on the cross-country was 25.6 km/h. On later modifications there was a 5-speed gearbox to be installed. This gearbox allowed to drive with a 30.5 km/h. - Valera). Both our tanks can climb an incline better than any American tank. The welding of the armor plating is extremely crude and careless. The radio sets in laboratory tests turned out to be not bad. However, because of poor shielding and poor protection, after installation in the tanks the sets did not manage to establish normal communications at distances greater than 10 miles. The compactness of the radio sets and their intelligent placement in the tanks was pleasing. The machining of equipment components and parts was, with few exceptions, very poor. In particular, the Americans were troubled by the disgraceful design and extremely poor work on the transmission links on the T-34. After much torment they made a new ones and replaced ours. All the tanks mechanisms demand very frequent fine-tuning.
Conclusions, suggestions
On both tanks, quickly replace the air cleaners with models with greater capacity capable of actually cleaning the air.
The technology for tempering the armor plating should be changed. This would increase the protectiveness of the armor, either by using an equivalent thickness or, by reducing the thickness, lowering the weight and, accordingly, the use of metal.
Make the tracks thicker.
Replace the existing transmission of outdated design with the American "Final Drive," which would significantly increase the tanks manoeuvrability.
Abandon the use of friction clutches.
Simplify the construction of small components, increase their reliability and decrease to the maximum extent possible the need to constantly make adjustments.
Comparing American and Russian tanks, it is clear that driving Russian tanks is much harder. A virtuosity is demanded of Russian drivers in changing gear on the move, special experience in using friction clutches, great experience as a mechanic, and the ability to keep tanks in working condition (adjustments and repairs of components, which are constantly becoming disabled). This greatly complicates the training of tankers and drivers.
Judging by samples, Russians when producing tanks pay little attention to careful machining or the finishing and technology of small parts and components, which leads to the loss of the advantage what would otherwise accrue from what on the whole are well designed tanks.
Despite the advantages of the use of diesel, the good contours of the tanks, thick armor, good and reliable armaments, the successful design of the tracks etc., Russian tanks are significantly inferior to American tanks in their simplicity of driving, manoeuvrability, the strength of firing (reference to muzzle velocity), speed, the reliability of mechanical construction and the ease of keeping them running.
The head of the 2nd Department
of the Main Intelligence Department of the Red Army,
major-general Khlopov
De van egy másik fontos tényező is a T34 vs. német tankok témában, ez pedig a megbízhatóság. A T34 egyszerűbb szerkezetével kevesebb gond adódott szélsőséges körülmények között, de ha mégis, egyszerűbb volt a javíthatósága.
Ezenkívül a tűzgyorsasága is jobb volt az orosz tanknak. Míg a Tigrisek és Párducok pontos célzást végeztek nagy távolságra tervezett ágyúikkal, addig a T34 két három lövést is leadhatott. Ez leginkább a közvetlen csatákban (pl.: Kurszk) derült ki a németek számára is.
Na, most hogy végigolvastam a topicot, érdemben hozzá szólhatok.
Először is tisztázzunk néhány dolgot, páncélátütéssel kapcsolatban:
A pct-i adatoknál ált. kétféle adatot adnak meg, 90 fokos és 60 fokos (T 34) páncélra leadott lövést. Tapasztalati úton rájöttem, hogy a 90 fokos ált 10-15% al nagyobb éréket jelent, mint a másik (nem tud lepattanni annyira a lövedék).
Pl: a t34/85 ágyúja, AP, 1000m, 60-ban döntött páncélból 84 mm vastagot tud átütni, 90-ost 100mm-t).
Figyelembe kell venni emellet, hogyha egy döntött páncélt talál el egy lövedék, annak a döntés miatt rézsútosan nagyobb távolságot kell megtenni, ami egyszerűen számítható.
Pl. T34, homlokpáncél 45mm vastag, 30-ban döntve, így egy vízszintesen érkező lövedéknek 45 / sin30 = 90mm vastag pánncélt kell átütnie (Königstiger, hogy legyen valami poén is: 150mm, 40fok: 150 / sin 40 = 233 mm, hihihi. Ezt EGY ágyú tudta átlőni, a Pak/KwK 43 88 L/71, 100m-en belül, speciális wolframmagos Pzgr. 43-al. Esetleg az amerikai 90mm-es ágyú, de ott zavarosak az adatok. Mindenesetre kicsi az esély).
Ilyenkor természetesen a pctá. döntött páncélra vonatozó képességeit kell figyelembe venni.
Vannak még nagyon speciális tényezők, de azt a Guns vs. Armour siteon nagyon jól leírják, felesleges részletezni, nézzétek meg ott.
Az öntöttacél páncélzatokat egyszerűbben lehetett gyártani (USA, Szovjetúnió), ellenben a hengereltacél 20-40%-al ellenállóbb (NBr részben, Néo). A németek kizárólag HA-t használtak, az USA és a SZU főleg öntöttet, az angolok inkább HA-t.
Vissza a T34 vs. német tankokhoz:
-Nem igaz, hogy jobb mint a Pz IV.
A T34-eseknek kivétel nélkül 45mm-es, 30-ban döntött páncéljuk volt, a toronypáncél vastagsága változott, a következők szerint:
1940: 45mm hegesztett HA (hegereltacélt)
1941. 52mm HA
1942. 52 HA v 60mm Ö(ntött)A (hogy kompenzálják a gyengébb minőségű páncélt)
1943. 70mm ÖA
1944 (csak t34/85) 90mm ÖA
Namost, nézzünk meg egy PZIV vs t34/76 és t34/85 felállást!
PZ. IVH vs T34/76 M43 (Kurszk)
A pziv ágyúja 75 mm KwK 40 L/48
1000m/30fok = 89mm
1000m/90fok = 100mm
Tehát a t34nek a homlok, mind a tornypáncélja átlőhető szemből.
a t34/76 M43 ágyúja F34 76,2mm L/41,5
1000m/90fok = 55-60mm
100m ua. = 89mm
A régi F2-est (50mm es homlokpáncél) át tudja lőni, a H-t (80mm) csak közvetlen közelről, odáig meg valószínűleg nem jut el.
A t34/85-ös ágyúja majdnem pontosan ua.-al a paraméterekkel bír, mint a KwK 40, ezért nem írom le még egyszer. A páncél a tornyon 90mm-re nőtt, a homlokpc. nem változott, a fentiek alapján az is 90mm-nek felel meg légvonalban.
Belátható, hogy az orosz tank nem volt igazán fölényben, viszont jó 6 tonnával nehezebb volt.
A hatótávolság adatokkal azért óvatosanbánnék, nagyon nem biztos, hogy mindenki ugyanolyan körülményekre adja meg, ugyanez igaz a sebességadatokra is (eltérő mérési szabványok).
A ruszki site-on van egy érdekes törénrt. Az oroszok közvetlenül a Barbarossa előtt kaptak egy Pz III a németektől, és összehasonlították az új t34-el. Földúton a t34-es 48 km/h sebességet ért el, a Pz. III ezzel szemben valami 67-el repesztett, noha általában úgy adják meg, hogy max. seb 48(vagy 40 ) km/h.
Szóval erősen függ a körülményektől és a mérési szabványoktól (pl. tele vannak-e az üa. tartályok, van e málházva lőszer, milyen terepen, tartós vagy max. sebesség stb).
A Panther és a Tigris persze jóval erősebb volt a t34-nél, bár a 85mm-es ágyú megjelenésével már akár ki is lőhette szemből őket (micsoda perspektíva... :) ).
A Tiger I. vs. ISZ-2-ről van egy korrekt összehasonlítás a ruszki site-on.
Az ISZ-nek 120mm-es homlok, 130mm-es toronypáncélzata volt, igazság szerint oda-vissza át tudták ütni egymást.
A Königtstiger megeszik mindent reggelire.
Kiegészítése: már amit a Jagdtiger meghagy neki...
A Königstigert estleg, a Jagdtigert egyátalán nem lehetett kilőni szemből.
Persze tisztában vagyok vele, hogy kevés (483+85) készült belőlük.
Ez a site alap. Egy Valarij nevű, szerintem műkedvelő faszi csinálja, baromi alapos a fickó, itt aztán minden van. Kis ízelítő:
-orosz tankok, tüzérség, páncéltörő puskák leírása, részletes technikai és gyártási adatokkal
-Történelmi dokumentumok, visszaemlékezések (pl. aberdeeni vizsgálat a KV-ről és a T34-ről a vh. alatt, 88-as, 100-as és 122-es ágyúk lőtéri tesztjéről eredeti oroszdoksi)
-töméntelen táblázat páncéltörésről, a lövedékekeről (még az is benne van hogy milyen típusnevű gyújtójaa volt...)
A site angolul van, és nagyon korrekt. A ruszki aki csnálja néha kicsit lelkendezik az orosz cuccokért, DE mindíg korrektek az adatai, legfeljebb odaírja a saját vélekedését és nem viszi túlzásba. Régen nekem elég lassan (khmm.. oroszosan) jött le. Kötelező, ezt meg kell nézni!
Az Achtung Panzert mindenki ismeri...
Guns versus Armor
http://www.wargamer.org/GvA/index.html
Van egy ami a pct. á.-k és a páncélokkal, páncéltöréssel foglalkozik, komoly elméleti hátteret nyújt a témához. Külön kiemelném, hogy a 2vh-s tankokhoz a páncél minőségét is megadja, BHN skálán. Elég fontos, ált. átsiklanak felette.
Van infó majd az össz. 2vh tank páncélvédelméről, a pct. á. teljesítményéről.
Most néztem, találtam egy aranyos bakit:
Last modified 11 September 2020
Szorgalmas a fiú...
Mistral ügyben:
Teljesen értelmetlen volt erre a célra ezt a fajta fegyverrendszert választani.
Én is a Stingerre szavazok,az már bizonyított afganisztánban,és pld a költségvonzata se ennyi, meg az alkalamzahtóság stb,inkább de
volt erről 1 topic is:
Ime
Leginkább gondolom, egy boltban. Amúgy van nekem is, kitalálhatunk valamit. A WW2-t meg a többit amiről itt szó van, pedig ingyenesen az internetről. (Amúgy ez nem szimulátor, hanem egy staratégiai program--na jó, inkább nevezném taktikainak vagy harcászatinak, már csak a skála miatt.
Végig olvastam a topicot nagyon jó!
Bár én inkább a repcsiket szeretem , kipróbálnék egy tankot vezetni.
Kiskoromban eccer ültem 1 T-34 es ben (aszthiszem az volt) de már csak arra emléxem hogy ültem benne de semmi más nem maradt meg. kár nagyon ifjonc voltam még.
A lézeres célmegjelölőnél elsősorban a gyalogsági változatra gondoltam, az jóval olcsóbb, és akár század szinten lehetne rendszeresíteni, aztán nem csak a magyar, hanem az amerikai gépeknek is lehetne vele mutogatni, hogy hova dobjanak...
A T-54-es érdekes ötlet, de szerintem jobbak modern IFV-k. A sebesség fontosabbnak tűnik, mint a páncélvédettség, a T-54 pedig nem jeleskedik ezen a téren. A modern páncéltörő rakétáknak pedig mindegy, hogy melyik páncélról van szó, ezeknek valahol a T-80, M1 körül kezdődik a kihívás. A sebesség és a mozgékonyság szerintem jobb védelmet nyújt, mint pár centivel több ócska páncéllemez. A csöves fegyverek ellen pedig kb. ugyanúgy megvéd, mind a vastag páncél. Persze a világ olyan részein, ahol még nincsenek high-tech páncéltörő fegyverek beválik. Igaz, ott hk.-ként is hatékony tud maradni.
Az aknák tekintetében én nem vagyok ilyen optimista (egy kerék kidurran, megy tovább), max. ha gyatára gondoltál. A hk. aknákról és hatásairól az Afganisztánban a páncélos tetején (az orvlövészek ellenére!) utazó katonák tudnának mesélni.
Ami az utakat illeti, az már a Market-Garden (Arnhem) alatt bebizonyosult, hogy nem igazán jó, ha egy páncéloserő az úton próbál nyomulni. Onnak könnyen lelövödölzik őket. Szóval a terepjáróképességet nem szabad feladni.
1. HAditechnika c. újság létezik, de alig 1-2 újságárus árulja.
2. Tas rohamlöveg nem volt tudtommal, a Zrinyi I és II volt szerintem az, amiről hallottál. Bár rémlik valami.
3. Vadászlégierő kell, SAM-ekkel nem lehet légvédelmet csinálni, azonkívül minimum csapásmérő erőként szükség lehet rá (bár nem túlzottan hinném, de a magyarok mindig inkább bizakodtak, mint fegyverkeztek). A NATO pedig el is várja, hogy ne csak ő védjen bennünket, hanem lehetőleg mi is be tudjunk szállni a harcokba.
4. AK-ból van kb 150 féle, ezek jó része az 5.56-os NATO lőszerrel tüzel.
5.
>Nem tudom, mi a velemenyetek a BMP3-as uj orosz >loveszpancelosrol. Nah, ez az igazi IFV, es meg >olcsobb (harmada?) mint a Bradley
A Bradly-t igazán a TOW rakéta teszi erős ellenféllé, mert egyetlen orosz tank sem ilyen meg a 25mm-es gépágyútól. Igaz, hogy pszh-k elleni harcra szánták.
Az oroszoknak egyébként volt egy brutális ötletük. A T-54-es harcra már igen kevéssé alkalmas, de a teknő még felhasználható. Nosza, akkor csináljunk belőle lövészpáncélost. Elvisz 7 lövészt, és a páncélzata minden más hasonló szerepkörű járműnél nagyságrendekkel nagyobb. Rá lehet helyezni egy BTR-80-as törnyot, és máris itt a csataterek új ásza. Wow.
6.
>Én elégnek tartom a jó öreg 14.5-öst, azt is >keresztüllövi a legtöbb APC-t 7-800m-ről
7-800 méter az igen kevés lehet nyílt terepen. Az nyugatiak mind jobban vannak páncélozva, és legalább 20 mm-es gépágyú csücsül rajtuk.
7. Az F-16-os ügyben
>Mindenesetre nem ártana néhány lézeres célmegjelölő.
Ha jól tudom, ára kb 4 millió dollár / darab. 24 gépre ez 96 millió dollár, ezt is magában foglalja az 500 milliós ajánlat. Azonkívül érdemes tudni, hogy a rakéták minden egyes típusa drégébb, mint 50000$/ db. Egy Maverick ára pl 70000$. Ha minden géphez jó magyar szokás szerint csak 2-3 garnitúra fegyverzetet rendszeresítünk, akkor gépenként kb 1 millió dollárba kerül.
Az F-16-os egy repült órája kb 3500 dollár. Namármost minden gépnek van legalább egy pilótája. A Nato norma pilótánként kb 150 repült óra évente. Ez ugyebár 150*24*3500$ = 12.6 milli= dollár, azaz kb 4 milliárd forint. Ebben még nincs benne a javítások költsége.
Szóval fenntartani sem lesz olcsó, mert ha jól tudom, kész tény, hogy kibéreljük őket.
A gépágyúlőszer valszeg azért nincs meg a honvédségnél, mert a btr-80 A2(?) változatot a határvadászoknak vették orosz adósság fejében. De mivel határvadászok felfejlesztéséből nem lett semmi, ezidáig naftalinban voltak, most meg árulják őket:-(.
A kerekes járműveket mostanság azért faforizálják olyan nagyon, mert sokkal olcsóbban lehet fenntartani, majdnem olyan jól megy terepen mint egy lánctalpas, úton sokkal jobban megy, és sokkal kevésbé érzékeny az aknákra (egy lánctalpas, ha lerobbantja egy akna a lánctalpat ott marad az út közepén, egy BTR-nek egy kerék ide vagy oda nem sokat számít.)
5.56-os Kalasnyikovot nem csak a kínaiak gyártanak. Van ilyen a lengyeleknek (piszok jól néz ki),a kisebbik galil is gyakorlatilag ilyen, Magyarországon is csináltak már ilyet, de nem rendszeresítették.
Nos, nekem a BTR80A-rol mas a velemenyem:
Nem igazan terepre terveztek, arra ott van a BMP..
Ellenben Europaban igen-igen fejlett az uthalozat
(es a foldutat jol birja..)
raadasul, ha jol tudom, az eddigi csucs 120km/h kornyeken van. Annyit mert a radar.
A fegyverzete hogy tulmeretezett? Nem is tudom.
Elvileg a tekno birja, az orosz filozofiat meg ismerjuk... csak nagyot pukkanjon.
Azonkivul van egy csomo olyan dolog, amire a 14,5 nem eleg: Centauro, Warrior, Marder, Bradley, BMP, sot tan meg a BTR80-tol folfele sem.
A loszer kerdese pedig.... ez a magyar honvedseg.
Nem tudom, mi a velemenyetek a BMP3-as uj orosz loveszpancelosrol. Nah, ez az igazi IFV, es meg olcsobb is (harmada?) mint a Bradley. Meg egy tanknak is ovatosan kell vele bannia. nem csa hogy kiviszi a nyulajkat a harcterre, es ezt jo eselyel tuleli, hanem ott marad es igen hatasos vedelmet tud nyujtani.Ennek a licencet viszont erdemes lenne megszerezni, akar mas alamokkal kozosen is. Plane hogy mar eleve van nyugati elektros valtozata is (azt ajanlgatjak az araboknak).
A mistral tenyleg hulyeseg volt, nem tudom ki volt az az allat, aki ebben dontott. plane, hopgy eloszor a sved vezetosugaras RBSt hoztak ki gyoztesnek...
Igen, a földi szállítókapacitás nagyon fontos, ahogy tudom, ezt most már el is kezdték, valami gépjárműtendernek dologgal. Remélem, a RÁBA nyeri, a több ezres megrendelés kicsit talpra állítaná őket, a járműveik pedig szerintem jók.
A BTR-80A-ról eddig csak rosszat hallottam: Terepen a 8x8 ellenére sem az igazi, és állítólag a 30mm-es fegyver is túlméretezett ehhez a járműcsaládhoz. Meg, hogy egy nemrég leszerelt barátom elmesélte, az egész MH-ben nincs ilyen 30mm-es lőszer! (A gá. azt hiszem 2A40-es) Vadul hangzik, de tart. tiszt a fickó, csak tudja... Én elégnek tartom a jó öreg 14.5-öst, azt is keresztüllövi a legtöbb APC-t 7-800m-ről.
Az egyéni fegyvezet kapcsán az AK-t és a géppuskát a FÉG meg tudja oldani, és a Gepárd család is nagyon hasznos.
A páncéltörőre a TOW jó megoldás, főleg ha integrálják a Mi-24-hez és a BMP-hez is.
A Stingerrel is egyet értek, ahogy hallottam, a Mistral az első éleslövészeten nagyon beégett.
A BTR-80A-t alapjában véve alkalmasnak tartom a feladatára.
A T-72-t megfontolandó lenne TM változatra átalakítani az ukránokkal. Ez magában foglalja a reaktív páncélzatot, a Stora aktív védelmi rendzert, és egy új tűzvezető rendszert is, szerintem ez sokat javítana a harcértékén.
A szállítóflotta úgy ahogy van siralma, mind földön, mind levegőben, itt nagy volumenű beszerzéseket tartok szükségesnek.
A repülőknél pedig kialakítható lenne estleg egy együttműködési rendzer a MIG-29 és a beszerzendő L-159-el, olcsó és hatásos. Erről most indul eszmecsere a Pilóta/MIG-29 vs. F-16 vs. Gripen topicban. Nagyjából ennyi.
A legfontosabb a C3I kompatíbilissá tétele, e nélkül gyakorlatilag mindenre képtelenek vagyunk, bár azt hiszem, ez nagyjából már stimmel. Információs szinten nem lehetünk elég fejlettek, ez a kulcsa miden jövőbeli háborúnak.
Még ettől is fontosabb a személyi állomány kérdése, de ebbe most nem mennék bele. Lássuk a technikai részleteket:
A gyalogság szintjén az AK-t el kellene kezdeni gyártani 5.56mm változatban (a kínaiak már csinálják, Fort Indiantown Gapban már láttam ilyen változatot), és a géppuskánál át kellene állni a 7.62x51 NATO lőszerre.
Persze fontos lenne valami jó páncéltörő rendszer--sokkal fontosabb az egyéni fegyverzetnél is. A jelenlegi Saggerek és SPS9-ek nem korszerűek, az RPG-9 viszont szerintem nyugodtan kiáll bármilyen összehasnlítást. Talán a TOW lenne a megfelelő megoldás, ezt használhatnánk a helikoptereken is (a Maljutka leváltására), másrészt lehetne harcjárművekre is szerelni. Szerintem pl. meg kellene oldani a BMP-kre való felszerelését, és akkor az egész még rendszerben tartható lenne egy ideig.
Fontosnak tartanám még a csapatlégvédelem erősítését, én a Mistral helyett Stingert vettem volna, és a Strelát is kiváltottam volna vele. Végül is, csak az indító tér el, a tube ugyanaz. Előnye, hogy alkalmazható mindenféle platformról, amennyire tudom, a Mistralnál rugalmasabb rendszer.
A Shilkákat is jó lenne valamivel helyettesíteni, nem igazán van mobil csöves légvédelmünk. Nem tudom ezt a fülkét mivel lehetne kitölteni.
A harckocsiknál szerintem maradhatunk a T-72-nél, (akár csökkenthető is a számuk) ha a gyalogság páncéltörő képességét felfejlesztenénk, az védelemre bőven elég lenne, főleg a szomszédok VSz típusú páncélosai ellen.
Hosszabb távon majd a tüzérségnél is át kell állni nyugati rendszerekre, jelenleg az orosz Gvodzikák megfelelőek. Kevés van persze belőlük, a vontatott rendszer pedig kb. II. vh. színvonalon áll, bár az új tűzvezető lokátorok ezen segítettek valamit. Mindenesetre én ebben a NATO-ra építenék, és minél több olyan embert képznék, aki képes CAS (Close Air Support) vezetésére. Az F-16 ebből a szempontból nem olyan rossz választás, az valami ilyesmire is alkalmas. Mindenesetre nem ártana néhány lézeres célmegjelölő, aztán megtanulni az amikkal együttműködni, ahogy az UCK is csinálta Koszovóban...
Amúgy nem tudom, miért kellett ennyire erőlteni, hogy önálló vadász-légierőnk is legyen. Annyira kevesen vannak, hogy szinte semmire sem jók, és a NATO úgyis biztosítja a légifölényt. Valami csatagép-félével többre mennénk, sajnos A-10-est már nem gyártanak... Talán mégis az F-16 volt a legjobb választás, az végülis tudja a CAS-t is... (csak hangosan gondolkozom) A másik lehetőség egy szállítógép-flotta lenne, ebből ui. mind a NATO-nak, mind (értelemszerűen) a lennendő EU-erőnek nagyon kevés van. Lehet, hogy ez hasznosabb kontribúció lenne.
Egyébként a témát nagyon érdekesnek tartom, jó lenne, ha már most dialógus indulna erről, és nem várnánk be, amíg 2010 környékén megint ötletszerűen döntjük el.
Most, hogy NATO tagok vagyunk, és a napi sajtóban egyre többet hallani a nem létező repülőgéptenderről, szerintem aktuális a téme. A szárazföldi erőt nem kéne NATO kompatibilissé tenni, nem férne rá egy kis fejlesztés? Erre várok véleményeket lehetőleg reálisan gondolkodjunk.
Az M1-ben az urán egy rétegként van jelen csak a homlokpáncélzaton, titániummal ötvözve.
Kérdés: a Haditechnika c. folyóirat létezik? az újságos eddig hülyén nézett rám amikor kértem.
A Tas a Turán váltótípusa lett volna. Döntött, T-34-es-re, Párducra emlékeztető páncélzattal, hosszú csövű 75 mm-es ágyúval, nagy futógörgőkkel, és két turán motorral(!).A rohamlöveg ugyanez, csak torony nélkül a Zrínyi mintájára.
Egy db mintaalváz készült el belőle , de azt szétbombázták az amcsik.
Utána lehet nézni a Magyar királyi honvédség fegyverzete típuskönyvben, illetve valamelyik Haditechnika folyóiratban.
