NAGYON NAGYON SZÉPEN köszönöm, és NAGYON ÖRÜLÖK, hogy egy nőtől hallom ezt, én is mindig erre próbálom biztatni a hölgyeket, legyen az egy barát, vagy ismerős, hoyg ne a rosszfiúkat válasszák. Jól fogalmaztál valahogy ez a társadalom azt sugallja, hogy a rosszfiúk menők. Holott szerintem inkább ellenszenvesek.
Azt NAGYON sajnálom ami Veled is történt. Nyilván így utólag már az "ugye megmondtam" szöveg nem segít. Bízom benne, hogy jóra fordulnak a dolgaid. Mint ahogy a sok "jófiúnak" is, akik nem tetszenek a lányoknak.
És arra biztatlak, hogy folytasd tovább a lányok felvilágosítását, hogy a jófiúkat válasszák. Magam is igyekszem már évek óta.
Azoknak a fiúknak pedig az ilyen kellemetlen helyzetben vannak, azt tudom mondani ne az ilyen lányoknak akarjanak megfelelni akiknek a rosszfiúk kellenek, én csináltam egy ideig, a lányoknak nagyon bejött, de én nem voltam önmagam, így mindig arra vártam, hoyg mikor lesz már vége, mikor lehetek végre önmagam. Most már ezt nem csinálom, nem is tetszik a lányoknak. Viszont most azt a lányt keresem akinek ez tetszik. Egy éve keresgélek és nem találok, de az a gyanúm ha egyszer megtalálom nagyon boldog leszek vele. Úgyhogy aki ilyen helyzetbe van, az ne foglalkozzon a menő manókat kereső lányokkal, hanem inkább keresgéljen ahogy tud. Mondjuk ebben már nem tudok tippet adni, hogy hol, ebben már nekem is segítségre lenne szükségem....
Nagyon sajnálom az ilyen fiatalembereket, mint te.
Mit ne mondjak, annak idején én is igazi rosszfiút választottam férjemnek, bár akkor még imponált, hogy voltak zűrjei, az olyan menő volt, és úgy gondoltam, hogy idővel majd leszokik ezekről, de nem. Mióta a férjem, azóta ugyan enyhültek a rosszfiús dolgai, de pár hónapja majdnem elváltunk egy ilyen miatt.
Közben van egy nagyon jó barátom, haverom, egy srác, aki szintén arra panaszkodik, amire te. Nem talál olyan lányt (még csak a találkozásig sem jut el), aki elhinné neki, hogy ő valóban normális, nem bulizza szét az agyát, eszébe sem jutna megcsalni a párját, nem csavarog, nem hazudozik, nem alkoholista ő csak dolgozik, edz, sportol, intézi a kis ügyeit, és gyerekre vágyik már így harminc egy-két évesen.
Itt a neten, ezen a fórumon én inkább a társkereső lányokat figyelmeztetném, hogy NE, hangsúlyozom NE gondolják azt, hogy bárki megváltozik a kedvükért, és még ha elsőre unalmasnak is tűnik, inkább egy olyan pasi mellett horgonyozzanak le, aki megbízható, odaadó és figyelmes. Nem lesz túl nagy feladat meghódítani, de hosszú távon hálásabb egy ilyen kapcsolat. Persze, tudom, a szerelem, az szerelem, mint ahogy nálam is az volt - a mai napig a férjem szemeibe vagyok halál szerelmes :) - de szerelemből nem lehet megélni és gyereket nevelni.
A lányok többsége, nyilván nem mind tényleg a rosszfiúkat kedveli. Sajnos. :(
Van a kevésbé rosszakat, van aki a nagyon rosszakat, de alapvetően azt szeretik.
Nem egyszerű a párkeresés. Szerintem ennél nehezebb dolog nincs is. Persze van akinek simán megy.
De mondok én neked valamit. Az a lány aki ilyenekkel leráz, no azzal tényleg nérdemes foglalkozni, és jobb is, hogy nem lesz köztetek semmi. Persze annyit érdemes mondani neki, hogy ha tényleg szimpatikus és Te is úgy látod, hogy szerinted ez nem így van, és téged érdekel, szeretnél vele személyesen is megismerkedni aztán meglátjátok, de ha így sem akkor kár foglalkozni vele.
Én szeretem csak egyszerűen, egyenesen "csinálni" az ismerkedést, az más kérdés, hoyg a lányok többségének a csűrés csavarás jön be, és az is igaz, hogy a lányok valóban manapság nem jókislányok, mint ahogy a jófiúk is kevesen vannak (nyilván egymást erősítette a két nem az utóbbi évtizedekben a romlásban, amolyan odavisszavágástól kezdve azáltal is, hoyg "ellazult" a társadalom), de így igazi kincsre lelhetsz ha megtalálod a párod.
Már egy ideje beszélgetek egy hölgyel, múltkor felvettetem a találkozás lehetőségét. Hát még nem biztos benne. Kérdezem, miért? Szerinte én túl jó vagyok (mármint tulajdonságra értette).
Ennyire a "rosszfiúkat" keresik a mai társkereső hölgyek??? Vicc az egész...és ezt nem ez az egy példa alapján mondom.
Van még egy érdekesség, ez sem visz előre, de azért megjegyzem, hogy talán a hölgyek sem olyan nőiesek, mint a régebbi korokban. És nem külsőleg, hanem belsőleg. Nyilván az emancipáció segítette ezt elő.
Sokáig azt hittem, hogy nem kell hozzá szerencse, csak aktívan kell keresni és összejön a dolog, már csak a nagy számok törvénye alapján is. Viszont az elmúlt évek rengeteg próbálkozásai és kudarcai után csak beláttam én is, hogy bizony nagy adag szerencse kell ám ehez is. Főleg mikor látom egyesek milyen könnyedén találnak párt maguknak.
Itt sokan kicsit félremagyarázzak amit írni akartam, mert semmifajta "bűnöskeresés" se volt szándékomban, csak arra világítottam rá, hogy nem kell mindig felülni a lányok azon vádjainak, hogy "jajj a pasik mennyire nem férfiak mostanában...." lentebb már leírtam, hogy valójában nekik is benne van kezük a probléma kialakulásában és a rossz irányú elhajlásokban.
A külsőbe pláne nem jó belemenni, mert ott aztán tényleg embere válogatja kinek mi jön be, nekem special tetszenek a nagyobb mellű csajok, de a túl dagadtak már azért nekem se jönnek be. De ugyanezt tudom elmondani a túl csontosakról is. Viszont ezek már abszolút szubjektív dolgok. Azért is próbáltam kicsit "általánosítóan" megvizsgálni a problémát, mert csak így tudja az ember nagyobb rálátással megállapítani, mi hátrál minket igazából? Miért is nehéz manapság normálisan gondolkodó, önmagára igényes, ezáltal szép és mégse önmagától elszállt lányt találni? Mert igen, én még azt se tartom elhajlásnak, hogy a csajok szeretnének jól kinézni, sokat tesznek kinézetükért, ez szerintem természetes dolog. A gond inkább az általános viselkedésben kifacsart gondolkozásmódban és elvárásokban van. Az már más kategória mikor a csajok csak a pénzre mennek, ők egyik jó barátom pengeéles definíciója szerint egyszerű "becsüskurvák". Számomra nekik pláne nincs értékük akármilyen jól néznek ki, mert ezek mind szemét felszínes nők.
A másik amit mondtál, az "idősebb" nőkről az már más tészta, mert nekem nagyobb sikerem van 40 fölött ami rohadtul idegesítő, mert sose hoztak lázba az "idősebb" nők, bár egyik barátom aki még fiatalabb nálam és kb ennyire "szerencsés" a nőkkel, ő rendszeresen jön össze negyven fölötti nőkkel. Számomra ez elég teaszító, szóval ezt lehetőséget inkább nem használom ki. Mindig is inkább a fiatal lányok vonzottak, velük meg az van mostanság amit fentebb írtunk. Így áll fent egy szép kis patthelyzet, már tényleg csak reménykedni tudok, hogy valami csoda csak történik és nem maradok örök agglegény :S
Mint az élet minden területén a szerelemhez is nagy szerencse kell.Nekem nagyon nem volt még:)Viszont nem adom fel. Azért várok ötleteket hova mehetnék ismerkedni?!
egy dologban nagyon hibásak a férfiak, hogy azt sugallják, hogy a külső a minden és az a lány aki szép az istennő, így nem is csoda, hogy tényleg elhiszik magukról, hogy istennők (és megint általánosítottam, mert hogy látom a férfiak elenyésző százaléka csak aki nem ilyen).
(Mellesleg nagyon szubjektív, de nekem szinte minden leányzó tatszik aki nem kövér, és nálam a kövérség ott kezdődik amikor a leányzó hasa akkora, hogy egyvonalban van a melleivel. Ja igen és ami még nem tetszik a nagy mell, az valahogy nekem nem jön be, valahogy a Riska tehén tőgyére emlékeztet, de nyilván hangsúlyozom, hoyg ÍZLÉS KÉRDÉSE, de nagyon a nádszál vékony az ideál, nekem is tetszik, de ha "van a leányzóban anyag" az nekem pl. sokkal jobban tetszik, bár mellesleg én vékony vagyok. Meg a nagy mell is nagy divat, de hogy miért, tényleg szeretem a tejet, de azt a tehenekre bízom :D És bocsánat nem akarok megsérteni sem nagy cicijű lányokat, sem senkit, nyilván sokan vannak akiknek ezek tetszenek).
Ennyit a külsőről, nyilván nekem is számít, talán túlságosan is, de igyekszem ezt kevésbé figyelembe venni, változtatni rajta, mert ez az én gyengeségem, hogy nem tudok teljesen eltekinteni a külsőtől.
És még egy érdekesség: eddig még szinte mindig jobban kijöttem a lányok szüleivel, mint magukkal a lányokkal, tehát a ha valamikor a középkorban élnék, amikor a szülőknél kellett udvarolni, akkor nagyon jól jártam volna :D
Ez az élet minden területére érvényes, hogy nem az oldja meg a problémákat, ha a bűnöst megtaláljuk, hanem ha a megoldást találjuk meg, ehez pedig nem a hibásat kell keresni, hanem a megoldást :)
Engedjétek meg, hogy ezt is kommentáljam, 100%-ig egyetértek MINDEN szavával, tehát mindegyikkel, és csak úgy kerek egész ahogy le van írva a teljes hozzászólás :)
Igen én is tapasztalom, hogy nagyon kevés az a lány aki nincs elszállva magától, ezt nagymamám egyszerűen csak úgy mondta, hogy a mai lányok nagyon fennhordják az orrukat, de talán még vannak csodák és olyan lányok, akik szerények :)
Azt hiszem a média nagy mértékben hibás abban , hogy milyen lett a női ideál (műmell,műszáj, karmok)és a férfi ideál (izmos,gazdag,sportkocsival).Hiszem, hogy léteznek olyan emberek akik ezeken túl is látnak csak nem tudom merre kellene sétálnom belebotoljak.:)Mondjuk nekem a magasságom miatt nehezebb , nem tudok úgy "válogatni".Most pont életem legmélyebb pontján vagyok és annyira jó lenne ha azt érezhetném legalább otthon vár egy igaz társ.
Kinek a pap, kinek a papné.... Azt már megtanultam, hogy bizonyos stílusú emberekkel úgy ahogy vannak, nem kell foglalkozni. Mindenki jobban jár! :)
Sajnos tény, hogy elég fura világot élünk, és nem egyszerű a párkeresés. Főleg nem a normális gondolkodású embereknek, mivel lassan már ritkaságszámba megyünk. És nyilván a sok negatív tapasztalat és csalódás sem segít a helyzeten. De kár azon vitatkozni, hogy ez kinek a hibája: a nőé vagy a férfié (Leginkább mindkettőé.). Bár azt is megnézhetnénk akkor, hogy hol/mikor lett elrontva ez az egész: az emberek világképe, értékrendje, a párkapcsolatról, családról alkotott nézete, az elvárások (amik sokszor sajnos irreálisak). Hibáztatni sok mindent és sok mindenkit lehetne. De ezzel nem oldjuk meg a helyzetünket. Csak reménykedhetünk - ahogy írod is - hogy az a bizonyos égi kéz egyszer csak összeterel minket a megfelelő emberrel. Aztán meg gondoskodhatunk arról, hogy a következő generációba mit nevelünk bele! :)
Én se akarok mindent általánosan a nőkre kenni, félre értés ne essék. De amikor jönnek ezekkel az elnyomottak szöveggel, akkor mindig az jut eszembe, hogy valójában sokszor a férfiak udvarlási stílusa alkalmazkodik a női igényekhez. Ha nők többsége nem igényli és nem azt értékeli aki udvarias, aki virágot visz a randira és aki mindent megtenne érte, hanem azt aki olyan "alfahím", aki még azt is megmondja neki, hogy haja hogy álljon, akkor onnantól nincs miről beszélni. Ettől kezdve ez amolyan igényként fogalmazódik meg a nők által és a hapsik többsége ezt kezdi követni, mert úgy látják csak így lehet bármire is jutni. Szóval bizony kettőn áll vásár, és szerintem a nőknek is bizony vastagon benne van a kezük abban ami most zajlik!
Ezek miatt sokszor már én azt mondom, hogy akkor kap a lány virágot ha megérdemli! Tudom ez így durván hangzik leírva, de az évek alatt annyiszor bizonyították már, hogy nagy többség nem érdemli meg és nem is igényli, hogy ihajj. Persze tisztelet kivételnek, csak sajnos már ők vannak kevesebben :(
Nekem is már csak az a reményem, hogy egy égi kéz talán elvezényel a megfelelő lányhoz, aki nem ilyen felszínes és valódi értékek híve, plusz azt srácot keresi aki igazán férfiként (a klasszikus értelemben férfiként) viselkedik vele.
A probléma az, hogy ez a történet oda-vissza igaz. Nem csak ti férfiak csalódtok a nőkben, hanem mi nők is csalódunk bennetek férfiakban. Ha már ilyen általánosítva beszélgetünk. :)
Én személy szerint azért igyekszem nem mindenkire általánosítani, mert hiszem, hogy vannak még normális emberek is (akár férfi, akár nő). A baj az, hogy sajnos ezek az emberek valahogy mindig elkerülik egymást, és sosem azzal találkozunk össze, akivel kellene. Leginkább ez okozza a csalódások sorozatát, és végül elhisszük - ahogy írtad is - hogy ez a "normális", ennek így kell történnie, mi vagyunk a csodabogarak, és csak hiú ábránd részünkről az, hogy megtaláljuk az igazit, akivel boldogok lehetünk.
Igyekszem az ellenkezőjében hinni: hogy igenis ránk is vár még boldogság!
Elolvastam az utolsó pár hozzászólást és gondoltam én is hozzászólok, mert ma pont ez a téma foglalkoztatott. Több mindenre is tudnék reagálni, de inkább csak annyit mondok, hogy nekem se megy ez a párkeresést pedig nem vagyok csúnya, de mégis semmilyen normális lányt se tudok találni. Pedig én már tényleg mindent kipróbáltam, kezdtem online társkeresőkkel, aztán élőben, aztán jártam csábító képzésekre is. A másik meg az, hogy öt éve minden hétvégén állandóan odavagyok, társaságban ismerkedek meg minden, de még 28 éves fejjel eredménynek mégis csak egy öt napos kapcsolatot tudok felmutatni. Azt kell tapasztaljam már évek óta, hogy a megfelelő lányok mindig foglaltak, akik meg velem akarnak kezdeni azokra meg én nem bírok ránézni. Komolyan már kezdem biztosra venni, hogy engem megátkoztak és sose lesz barátnőm, és agglegényként fogok meghalni. Bezzeg a bunkóbbnál bunkóbb ismerőseimnek van boldog kapcsolata, engem meg mindenki tök jó fejnek tart meg jó partinak, aztán mégse kellek semmi normális lánynak. Szóval üzenem az előttem szólóknak, nem feltétlenül kell csúnyának lenned, hogy teljesen sci-fi legyen számodra a szerelem gondolata is. Sőt rajtam már annyiszor tapostak át hölgyek, hogy kezdek átalakulni én is bunkóba meg kezdem azt érezni, hogy ebben degenerált világban nekem már nincs is párom egyáltalán. Sőt kezdem elhinni amit mondtak nekem pár éve, hogy szerelem csak illúzió, nem létezik!
Jah és a Veronika által betett cikkre azért még reagálok, annak már hangvétele is olyan vádló volt, amolyan feminista maszlag olyan stílusban mintha mindenről a pasik tehetnének. Pedig pont arra jöttem rá saját példámon, ahogyan az évek alatt kiirtották belőlem a női nem iránti minden bizalmat a sok bunkó lány, akik még csak nem is cicababák voltak többségében, csak egyszerű mai lányok akik úgy el vannak szállva maguktól, hogy már meg se érdemlik a cikkben említett igazi férfiakat! Sőt azokat küldik el a francba, vagy teszik barátzónába és jönnek össze legbunkóbb idiótával(tehát maguk irtják ki ezt a férfifajtát és teremtik meg helyett a "szörnyeteget"). Tisztelet kivételnek , de azok meg mind foglaltak már ideje korán néhány szerencsés számára.
Egy szó mint száz, lassan kezdem azt érezni, hogy ez az egész társadalom halálra van így ítélve és a végórákat éljük.
Az élet néha kifürkészhetetlen! :) Nem tudhatod mikor, hol... Nekem is van olyan ismerősöm, akinek a barátnője az ország túlvégéből származik. Kívánom, hogy te is járj sikerrel és legyetek nagyon boldogok! :) Reméljük a többieknek is mielőbb összejön.
Soha nem gondoltam ez is annyira nehéz, hogy valakit szerethessek őszintén.Tudok sütni, főzni szeretek takarítani, vasalni, kirándulni imádom a gyerekeket. Mégis valami baj van velem mert csak a linkek ragadnak rám. A netes társkeresésről no komment. Hova menjek ismerkedni?Van ötletetek?
